Van egy befektetési javaslatom, amely felett sokan elsiklanak, pedig igen jövedelmező. Az elmúlt évtizedben az Egyesült Királyságban a temetkezési helyekből származó jövedelem 3:1 arányban haladta meg az ingatlanpiacét. Vannak magántemetők, ahol befektetőknek adnak el helyeket, és ezeknek az irányára kb. 3 900 font. És ezen a területen előreláthatóan 40%-os növekedés várható. Ennek a legnagyobb előnye az, hogy folyamatos rá a kereslet. Nos, ez egy konkrét ajánlattétel, mivel léteznek vállalatok, akik tényleg ajánlják ezt a befektetést, de engem kicsit más izgat ebben az ügyben. Építész és várostervező vagyok, és az elmúlt másfél évben a halál megközelítési lehetőségeit vizsgáltam, és azt, hogy miként formálja a városunkat és épületeinket. Így hát nyáron megrendeztem Velencében az első kiállításomat a halálról és az építészetről, amely a "Halál Velencében" címet kapta. Mivel a halál olyan téma, amelyről sokan nem szívesen beszélünk, a kiállításomat direkt játékosra terveztem, hogy az emberek le tudják vele kötni magukat. A kiállítás egyik része egy londoni interaktív térkép volt, amely megmutatta, hogy a város ingatlanjai közül mennyit szánnak a "halálnak". Hogyha elhúzod a kezed felette, kiírja az ingatlan, az épület, vagy a temető nevét. A fehér formák amiket láthatnak, mind kórházak, elfekvők, hullaházak, vagy temetők. Valójában a legnagyobb része temető. Azt akartuk megmutatni, hogy noha a halál és a temetés olyan dolgok, amelyekre nem gondolunk, mégis körülvesznek minket, és városunk fontos részét képezik. Évente kb. fél millióan halnak meg az Egyesült Királyságban, és közülük kb. 125 ezren akarnak hagyományos temetést. De az Egyesült Királyságnak egyre kevesebb temetkezési helye marad, min sok nyugat-európai országnak is, főleg a legnagyobb városokban. London hatósága egy ideje már tisztában van ezzel, és ennek a fő oka a népességnövekedés, és az, hogy a jelenlegi temetők már majdnem telítettek. Az Egyesült Királyságban a sírhelyek örökre szólnak, de közben az emberek ugyanezt a területet házak, irodák és boltok építésére akarják felhasználni, ezért kigondoltak néhány megoldást. Azt gondolták, talán újra felhasználhatnánk a sírokat 50 év után. Vagy akár négyszeres mélységben is temetkezhetnénk, és akkor négy embert temethetnénk egymásra ugyanott, ezáltal jobban kihasználnánk a föld adottságait, így pedig remélhetőleg Londonnak több helye maradna a temetkezésre a közeljövőben. De a hagyomány szerint a temetőket nem a helyi hatóság kezeli. Sőt, meglepő, hogy az országban senkinek sem jogi kötelessége, hogy az országban temetkezési helyet biztosítson. Ezt általában vallási vagy magánszervezetek intézik, pl. templomok, mecsetek és zsinagógák. De néha felbukkantak forprofit csoportok is, akik szerettek volna érvényesülni. Tudják, ránéznek a kicsi sírhelyre, látják a magas árat, és tudják, hogy ebből nagyot lehet majd szakítani. Tehát, ha saját temetőt akarnak nyitni, akkor megtehetik. Volt egy dél-walesi pár, akinek volt egy tanyájuk jó sok földdel, amelyet ki akartak használni. Rengeteg ötletük volt. Először lakókocsiparkot akartak nyitni, de a tanács nemet mondott. Aztán halgazdaságot, de a tanács ezt is elutasította. Aztán eszükbe jutott, hogy nyitnak egy temetőt, és kiszámolták, hogy ezzel a földek értékét 95 000 fontról több mint 1 millió fontra növelnék. De az ötlet, hogy temetőkből profitáljunk, kicsit nevetségesnek tűnik, nem? A sírhelyek magas ára azonban eléggé csalóka. Úgy tűnik, hogy sokba kerülnek, de az abból adódik, hogy sokba kerül a hely fenntartása, pl. valakinek 50 éven át nyírnia kell majd a füvet. Ezt azt jelenti, hogy nagyon nehéz profitálni a temetőkből. Ezért van az, hogy általában a tanács foglalkozik ezzel, vagy egy non-profit szervezet. Ettől eltekintve a tanács engedélyezte a tervüket, és most épp építgetik a temetőjüket. Gyorsan elmagyarázom, hogy ez nagyjából hogy működik: Ha építkezni akarnak az országban, mondjuk temetőt létrehozni, először tervezési engedélyt kell kérni. Tehát, ha új irodát akarok építeni egy ügyfélnek, vagy kibővíteni az otthonomat, vagy ha az üzlethelyiségemet irodává akarom átalakítani, akkor sok tervet kell csinálnom, és benyújtanom a tanácsnak, hogy engedélyt adjanak. Olyan dolgokat vizsgálnak meg, hogy pl. beillik-e a környezetbe. Szóval megnézik, hogy néz ki. De azt is átgondolják, milyen hatással lesz majd a helyi környezetre. Ezek közé tartozik pl., hogy szennyezi-e a környezetet, vagy nagy forgalmat okoz-e az az épület, amelyet én építeni akarok. De jó dolgokat is vizsgálnak. Olyan szolgáltatásokat nyújt majd a környéknek, amelyeket használnának az emberek? Ezután összevetik a pro- és kontrákat, és meghozzák a döntést. Szóval ez történik, ha egy nagy temetőt akarok építeni. De mi van akkor, ha van egy földem, és csak néhány, mondjuk 5-6 embert akarok eltemetni? Akkor, nos, senkitől sem kell engedélyt kérnem! Valójában majdnem, hogy semmilyen szabály nincs itt a temetésre, és ami van, az is csak a vízszennyezésre vonatkozik, a folyókra és a talajvízre. Tehát, ha szeretnének egy mini-temetőt építeni, megtehetik. De most komolyan, vajon ki csinál ilyet? Ugye? Nos, hogyha arisztokrata család sarja, és nagy birtoka van, akkor nagy eséllyel van rajta egy mauzóleuma, ahova eltemeti majd a családját. De az az igazán furcsa, hogy a földjének nem kell egy adott méretűnek lennie, mielőtt ott elkezdheti eltemetni az embereket. Ezek szerint ez a külvárosi házuk hátsó kertjére is vonatkozik. (nevetés) Mi van akkor, ha ezt ki akarjuk próbálni otthon? Hát, néhány tanácsnak van erre vonatkozó információja a honlapjukon. Az első, amit leírnak az az, hogy először is kell egy halotti bizonyítvány, mielőtt nekilátnának, nem lehet csak úgy meggyilkolni valakit és elásni a konyhakertben. (nevetés) A másik az, hogy fel kell jegyezni, hol van a sír. De nagyjából ennyi formális előírás van. Azért figyelmeztetnek, hogy a szomszédaid morcosak lehetnek, de jogilag nem tehetnek semmit sem ez ellen. És, ha valakinek még mindig eszébe jut a profit, hogy mennyibe kerül a sírhely, és hogy mennyi pénzt lehet ezzel keresni, akkor azt is elmondják, hogy a házuk jelenlegi ára így 20%-kal is csökkenhet. Bár igazából valószínű, hogy ezek után senki nem akarja majd megvenni. Ami számomra lenyűgöző az az, hogy hányféleképp közelíthetjük meg a halált. Az Egyesült Királyságban, és szerintem Európában is, az emberek csupán 30%-a beszélt a körülötte élőkkel arról, milyen temetést szeretne, és a 75 év felettiek csupán 45%-a beszélt valaha is erről. És ezt azzal indokolták, hogy, tudják... szerintük még messze van a vég, vagy félnek, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, ha erről beszélnek. Tudják, bizonyos mértékben más emberek is elvégeznek nekünk bizonyos dolgokat. A kormány szabályozással irányít, és mindenhol ott a bürokrácia, például a holtak eltemetésében is, aztán vannak temetkezési vállalkozók, akik egész életüket ennek szentelik. De ha a városainkról van szó, és arról, hogyan illeszkedik a halál ebbe a rendszerbe, azt látjuk, hogy kevesebb szabályozás és tervezés vonatkozik rá, mint ahogy gondolnánk. Tehát nem gondolunk erre, de azok, akikről úgy véljük, hogy gondolnak rá, ők sem gondoskodnak róla. Köszönöm. (taps)