(Pravoszláv egyházi ének)
Mennyei Király, Vigasztaló,
igazságnak Lelke!
Ki mindenütt jelen vagy
és mindeneket betöltesz!
Minden jónak kútfeje,
és az életnek megadója!
Jöjj el és lakozzál mibennünk,
És tisztíts meg minket minden szennytől,
És üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!
Rád nézek és haragom megérint,
Mikor csukott szájjal üvöltök,
És dühöm embereket eszik,
Mert harap, bár foga nincs.
A fájdalom nekem nem okoz gondot,
Ma a fájdalmak szavalnak verseket,
A világot tányér nélkül megeszem,
Nekem a félelem tisztítja a cipőmet.
Felszítottam a tüzet,
Ma nem alszanak a rémálmok,
Mert rám gondolnak,
Ma láthatom, amit más nem látott,
És imádkoztatom őket,
bár nem hisznek Istenben.
Ma a könnyek sírnak, mielőtt meghalnak,
És megíratom a történelemkönyvekkel,
Hogy remegjen a lába a földgolyónak.
Ma győzni jöttem,
És háborúból állok.
(Háborúból vagyok.)
(Háborúból állok.)
(Háborúból állok.)
(Imádkoztatom őket.)
(Imádkoztatom őket.)
A rés vagyok, amit a bomba hagyott,
ami lehullott,
Mely megtermékenyítette az anyát,
aki engem szült,
Mióta megszülettem,
ennek a menünek vagyok a része,
Mert előbb értem el a petesejthez,
mint te.
A mezítláb futó erdő vagyok,
Tutaj nélkül is túlélő a tenger közepén,
Én vagyok a víztömeg, mi mozgatja az áramot,
A zászlóaljak, amelyek összecsapnak.
Legyen ellenem kétszeres túlerő,
Ma még a mennydörgés sem kiálthat rám,
Bukásod vagyok, a két törött lábszárad,
A szög a lábadban, mi átszúrta csizmádat.
Én vagyok a stratégia bármelyik harcban,
Ma nyerünk vagy vesztünk, döntetlen nincs,
Örömeidnek én vagyok a bánata,
A háború éjjel és a háború nappal.
(Háború éjjel és háború nappal)
(Imádkoztatom őket.)
(Imádkoztatom őket.)
A háborút megölöm egy lövés nélkül,
A háború fél az ölelésektől,
A háború álruhát öltött,
Hogy senki se lássa, ha elszomorodik.
A háború elveszíti minden harcát,
Mikor az ellenségek meghallgatják egymást,
A háború inkább gyenge, mint erős,
Nem viseli el az életet,
ezért a halálba rejtőzik.
(És imádkoztatom őket.)
(És imádkoztatom őket.)