Siva, a gonosz ősi pusztítója, démonok mészárosa, az univerzum mindentudó megfigyelője és védelmezője próbára tette felesége türelmét. Történelmileg, Siva és Párvati egybekelése dicsőséges volt. Egyensúlyt biztosítottak gondolat és tett között, amelyen a világ jóléte múlott. Párvati nélkül, aki a Földön az energia, a növekedés és az átalakulás szimbóluma, Siva csak közönyös megfigyelő lenne, és a világ mozdulatlanságba dermedne. De ketten együtt Ardhanarishvara személyében isteni egységet formáltak. Ez volt a szent egyesülés, amely termékenységet hozott és összekapcsolt minden élőlényt. Ezért aztán Párvatit széles körben bálványozták mint a természeti világ anyját és mint Siva nyers teremtőerejének nélkülözhetetlen párját. Ő vigyázta az emberiség anyagi jólétét, és biztosította, hogy a Föld lakói összeköttetésben legyenek fizikailag, érzelmileg és spirituálisan. Mégis, e két hatalmas erő között rés keletkezett. Miközben Párvati gondoskodással és odafigyeléssel tartotta fenn a mindennapi életet, Siva elkezdte lekicsinyelni felesége létfontosságú munkáját, és kitartóan vitatta a szerepüket az univerzumban. Hitte, hogy Brahma a világ teremtője az anyagi síkot kizárólag saját szórakoztatására hozta létre. És ezért minden anyagi dolog csupán zavaró tényező, más néven "májá" – semmi más csak kozmikus illúzió. Évezredeken át Párvati csak mosolygott, mivel tudta, hogy Siva megvetette mindazt, aminek ő gondját viselte. De mikor Siva újra korholni kezdte, tudta, hogy be kell bizonyítania munkája fontosságát egyszer és mindenkorra. Elmenekült a világból, kivonva ezzel a saját részét a kozmikus energiából, amely mozgásban tartotta a Földet. Eltűnésekor hirtelen rémisztő, mindent átható ínség és hátborzongató csend borult a világra. Párvati nélkül a föld kiszáradt és terméketlenné vált. A folyók elapadtak, a termény elszáradt a földeken. Éhínség ereszkedett az emberiségre. Szülők igyekeztek megnyugtatni éhező gyermekeiket, miközben a saját gyomruk is korgott. Mivel nem volt mit enni, az emberek nem gyűltek össze többé a rizzsel teli tálak fölött, helyette bezárkóztak és visszahúzódtak a sötétedő világ elől. Legnagyobb döbbenetére és rémületére Siva mélyreható ürességet érzett felesége hiányában. Rá kellett jönnie, hogy mindenható hatalma ellenére ő sem immúnis a létszükségleti javak iránt érzett vággyal szemben. Sóvárgása feneketlennek és elviselhetetlennek érződött. Miközben Siva kétségbeesett a sivár Föld láttán, rájött, hogy az anyagi világot nem lehet olyan könnyedén félvállról venni. Férje hirtelen megvilágosodása ellenére a jószívű Párvati nem tudott tétlenül állni és nézni, ahogyan hívei elsorvadnak. Hogy közöttük járjon és visszaadja egészségüket, új alakot öltött: arany tálban zabkását vitt, kezében drágakövekkel kirakott merőkanál. Ahogyan a szóbeszéd terjedt erről a reményteli alakról, Annapurnaként, az étel istennőjeként kezdték imádni. Annapurna megjelenésével a világ újra kivirágzott. Az emberek örvendtek a termékenységnek és az ételnek, ezért összegyűltek hogy hálát adjanak. Néhányan úgy hiszik, hogy Annapurna Váránasziban, a Szabadság szent városában jelent meg először a Gangesz partján, ahol konyhát nyitott, hogy megtöltse az emberek hasát, amíg azok már nem bírnak többet enni. De nemcsak egyszerű halandók jelentek meg a lakomáján. A körülötte virágzó földi örömök közepette szégyenkezve Siva maga is az istennő elé járult egy üres tállal ételért és bocsánatért esedezve. Ezért ábrázolják néha a nagyhatalmú istenséget koldusként Annapurna könyörületére bízva, aki bal kezében az arany tálat tartja, a jobbal pedig az abhaja-mudrát, a védelem és a biztonság jelét mutatja. Ezekkel a szimbólumokkal Párvati e nagy hatalmú inkarnációja bizonyítja, hogy az anyagi világ minden, csak nem illúzió. Sokkal inkább az élet ciklusa, amelyet fenn kell tartani: az éhes szájak és a korgó gyomrok megetetésétől egészen a Föld egyensúlyáig.