Siva, a gonosz ősi pusztítója,
démonok mészárosa,
az univerzum mindentudó megfigyelője
és védelmezője
próbára tette felesége türelmét.
Történelmileg, Siva és Párvati egybekelése
dicsőséges volt.
Egyensúlyt biztosítottak
gondolat és tett között,
amelyen a világ jóléte múlott.
Párvati nélkül, aki a Földön az energia,
a növekedés és az átalakulás szimbóluma,
Siva csak közönyös megfigyelő lenne,
és a világ mozdulatlanságba dermedne.
De ketten együtt
Ardhanarishvara személyében
isteni egységet formáltak.
Ez volt a szent egyesülés,
amely termékenységet hozott
és összekapcsolt minden élőlényt.
Ezért aztán Párvatit széles
körben bálványozták
mint a természeti világ anyját
és mint Siva nyers teremtőerejének
nélkülözhetetlen párját.
Ő vigyázta az emberiség anyagi jólétét,
és biztosította, hogy a Föld lakói
összeköttetésben legyenek
fizikailag, érzelmileg és spirituálisan.
Mégis, e két hatalmas erő között
rés keletkezett.
Miközben Párvati gondoskodással
és odafigyeléssel tartotta fenn
a mindennapi életet,
Siva elkezdte lekicsinyelni felesége
létfontosságú munkáját,
és kitartóan vitatta
a szerepüket az univerzumban.
Hitte, hogy Brahma a világ teremtője
az anyagi síkot kizárólag
saját szórakoztatására hozta létre.
És ezért minden anyagi dolog
csupán zavaró tényező,
más néven "májá" –
semmi más csak kozmikus illúzió.
Évezredeken át Párvati
csak mosolygott, mivel tudta,
hogy Siva megvetette mindazt,
aminek ő gondját viselte.
De mikor Siva újra korholni kezdte,
tudta, hogy be kell bizonyítania
munkája fontosságát
egyszer és mindenkorra.
Elmenekült a világból,
kivonva ezzel a saját részét
a kozmikus energiából,
amely mozgásban tartotta a Földet.
Eltűnésekor hirtelen rémisztő,
mindent átható ínség
és hátborzongató csend
borult a világra.
Párvati nélkül a föld kiszáradt
és terméketlenné vált.
A folyók elapadtak,
a termény elszáradt a földeken.
Éhínség ereszkedett az emberiségre.
Szülők igyekeztek megnyugtatni
éhező gyermekeiket,
miközben a saját gyomruk is korgott.
Mivel nem volt mit enni,
az emberek nem gyűltek össze többé
a rizzsel teli tálak fölött,
helyette bezárkóztak és visszahúzódtak
a sötétedő világ elől.
Legnagyobb döbbenetére és rémületére
Siva mélyreható ürességet érzett
felesége hiányában.
Rá kellett jönnie,
hogy mindenható hatalma ellenére
ő sem immúnis a létszükségleti javak
iránt érzett vággyal szemben.
Sóvárgása feneketlennek
és elviselhetetlennek érződött.
Miközben Siva kétségbeesett
a sivár Föld láttán,
rájött, hogy az anyagi világot nem lehet
olyan könnyedén félvállról venni.
Férje hirtelen megvilágosodása ellenére
a jószívű Párvati
nem tudott tétlenül állni
és nézni, ahogyan hívei elsorvadnak.
Hogy közöttük járjon
és visszaadja egészségüket,
új alakot öltött:
arany tálban zabkását vitt,
kezében drágakövekkel
kirakott merőkanál.
Ahogyan a szóbeszéd terjedt
erről a reményteli alakról,
Annapurnaként, az étel istennőjeként
kezdték imádni.
Annapurna megjelenésével
a világ újra kivirágzott.
Az emberek örvendtek
a termékenységnek és az ételnek,
ezért összegyűltek hogy hálát adjanak.
Néhányan úgy hiszik,
hogy Annapurna Váránasziban,
a Szabadság szent városában
jelent meg először a Gangesz partján,
ahol konyhát nyitott,
hogy megtöltse az emberek hasát,
amíg azok már nem bírnak többet enni.
De nemcsak egyszerű halandók
jelentek meg a lakomáján.
A körülötte virágzó
földi örömök közepette
szégyenkezve Siva maga is
az istennő elé járult egy üres tállal
ételért és bocsánatért esedezve.
Ezért ábrázolják néha
a nagyhatalmú istenséget koldusként
Annapurna könyörületére bízva,
aki bal kezében az arany tálat tartja,
a jobbal pedig az abhaja-mudrát,
a védelem és a biztonság jelét mutatja.
Ezekkel a szimbólumokkal Párvati
e nagy hatalmú inkarnációja bizonyítja,
hogy az anyagi világ minden,
csak nem illúzió.
Sokkal inkább az élet ciklusa,
amelyet fenn kell tartani:
az éhes szájak
és a korgó gyomrok megetetésétől
egészen a Föld egyensúlyáig.