(vidám zene) - Köszönöm a Skillshare-nek, hogy szponzorálják a mai videót. Hé mindenki, itt Amanda. A 2021 áprilisi bullet journalom felépítését készítem el most gyertek tervezzetek velem. A videó amit mindjárt látni fogtok egy kicsit különbözik a megszokott tervezz velem videóimtól. Tulajdonképpen most egy podcastos stílusban fogok beszélni a gondolataimról, tapasztalataimról, hogy milyen egy ázsiai tartalomgyártónak lenni, különösen így az összes ázsia-ellenes erőszak és rasszizmus növekedésével. Tehát srácok ez az amiről hallani fogtok. Nyilvánvalóan e mellett továbbra is látni fogjátok a bullet journalomat és minden mást is, de ez nem az a tipikus videó lesz ahol minden ceruzavonást és négyzet rajzolását narrálom, ami őszintén, ezen a ponton szerintem már nem baj mert már sokszor láttátok, hogy hogyan készítem el a bulett journalomat Szóval tuti biztos, hogy a többségetek már tudja mit csinálok ezen a ponton Tudom, hogy nagy részetek nagyon támogató és bátorító lesz a videóval kapcsolatban. Ezért ezt előre is köszönöm. De ahogy azt már mondtam, kezdjük is el. (lágy zene) Rendben. SZóval a téma amit áprilisra találtam ki ez a fekete fehér bambusz erdő amit tradicionális kínai tinta festménye inspiráltak. És az ok amiért ezt választottam, az az, hogy ez hozzá tartozik ahoz amiről beszélni akarok a videóban, az ázsiai identitásomról és a tapasztalataimról úgy ahogy az anti- ázsiai gyűlölet és erőszak számának emelkedéséről. Ezért természetesen ez egy figyelmeztetés a videó előtt, ha nem akarsz ezekről hallani akkor tudod, talán némítsd le a videót. Természetesen, mindezzel bele fogok menni néhány eléggé komoly témába is Szóval ha nem láttad volna mi folyik a hírekben mostanában akkor jó ha tudod, hogy az anti-ázsiai gyűlölet és erőszak száma növekszik Amerikában és Kanadában egyaránt. És hogy csak néhány statisztikát hozzak - igen, statisztikákat hoztam - 2019 és 2020 között a gyűlölet motiválta bűncselekmények 7%-kal csökkentek, amíg az ázsiaiakat célzó gyűlölet majdnem 150%-kal emelkedett amerikában. Kanadában pedig a nagy városokban 6 vagy 7 százszorosára nőtt. Ezekben az esetekben az emberekre köhögnek, köpnek, vagy fizikálisan és verbálisan bántalmazzák őket. és ahogy a hírekben láttuk Atlantában, valóban meg is öltek embereket. Igen, ennek a nagy része a rasszista megfogalmazású hírekből származik, a múlt évi pandémia során, tudjátok egy bizonyos valaki kínai influenzának hívta a vírust. De szerentem nagyon fontos hogy rámutassunk arra, hogy ez nagyrészt csak feltárja a történetét az anti-ázsiai rasszizmusnak és fajgyűlöletnek, ami a nyugati országokban megfigyelhető. Mármint ahogy a nyugat beszélt kínáról még a járvány előtt is sokszor gyűlöletet vagy félelmet tartalmazott. És mindig a kommunista Kína fenyegető jelen- létéről hallunk, mintha támadni próbálnának, ami egy nagyon ijesztő és titokzatos képet hozott létre az emberek fejében Kínáról. És ez befolyásolja a mai ázsiai közösséget. A történelem során ez látható a kínai kirekesztési törvényben amit mind kanadában, mind Amerikában meghoztak, a japán internálótáborokban, a kínai fejadóban Kanadában ahol minden Kínából bevándorló embernek fizetnie kellett ahoz, hogy beléphessen az országba. Megjegyzésként: egyetlen másik népcsoport sem volt fizetésre kényszerítve a származásuk alapján. Nem akarom hogy az egész videó statisztikákról és történelemről szóljon, mert valószínűleg nem ezért kattintottatok a videóra, hogy erről halljatok. Habár, a videóimat értem is nézitek és amit elkészítek, a festményeimet és a bulett journalomat és ezekben az ázsiai identitásomnak nagy szerepe van Azoknak akik nem tudnák a származásomat, ami látszólag sok ember, mert ha rákeresek a nevemre, az elsó dolog ami ami feljön az a Amanda melyik nagy rasszhoz tartozik. Egyébként én harmadik generációs kínai kanadai vagyok. Szóval a nagyszüleim Kínában születtek majd bevándoroltak ide Kanadába. A gyerekkoromban az ázsiai identitásom egy kicsit zavaró volt mert egyik részől egyértelműen kínainak néztem ki A szüleim mindketten kínaiak. Én is kínainak nézek ki. Habár másfelől én egyáltalán nem éreztem magam kínainak. Kanadában születtem. A szüleim teljesen folyékonyan beszélnek angolul ami azt eredményezte, hogy egyáltalán nem tudok kínaiul. És úgy nőttem fel mit akármelyik kanadai gyerek. És így egyáltalán nem kapcsolódtam a kínai oldalamhoz. És már majdnem elkezdtem ellenezni ezt az oldalam amire nem vagyok büszke és a szivem megszakad visszagondolva arra hogyan vélekedtem a saját kultúrám és identitásom felől abban az időben. Szerintem sok belső rasszizmusom volt. Emlékszem, hoyg azt kívántam bárcsak fehér lehetnék, mert a szerintem már majdnem az voltam És tudom hogy ezen sok bevándorló gyereke keresztül megy az érzésen, hogy két világ között van, de egyik sem fogadja el teljesen soha. Számomra ez nyilvánvaló volt az életben még a középiskolában is Szerencsés voltam, hogy olyan iskolákba járhattam amik elég sokszínűek voltak. És mondhatom, hogy a középiskolámba több ázsiai gyerek is járt. Szóval körül voltam véve ázsiaiakkal. De még akkor is voltak olyan időszakok, amikor kirekesztve éreztem magam a barátaim között, mivel én csak harmadik generációs kínai kanadai vagyok, és a legtöbben csak második generációsak voltak. Sokan közülük beszélték a tiszteletre méltó anyanyelvüket, de én csak angolul beszéltem. E mellett én egy kreatív pályát választottam. De jellemzően az ázsiaiakat doktoroknak, ügyvédeknek vagy mérnököknek könyvelik el.