1 00:00:00,262 --> 00:00:03,022 Szeretném, ha egy pillanatra elgondolkodnának azon, 2 00:00:03,022 --> 00:00:04,736 mit viselnek épp. 3 00:00:05,675 --> 00:00:08,547 Mély, filozófiai kérdésem van önökhöz. 4 00:00:09,079 --> 00:00:11,761 Miért nincs mindannyiunkon pizsama? 5 00:00:11,785 --> 00:00:12,785 (Nevetés) 6 00:00:12,809 --> 00:00:15,347 Pszichológus vagyok, nem gondolatolvasó, 7 00:00:15,371 --> 00:00:17,743 bár sokan azt hiszik, a kettő ugyanaz. 8 00:00:18,069 --> 00:00:21,736 Lefogadom, hogy a válaszuk valami ilyesmi: 9 00:00:21,760 --> 00:00:24,434 „Nem illendő nyilvános helyen pizsamát viselni." 10 00:00:24,458 --> 00:00:27,006 vagy „Nem akarom, hogy igénytelennek gondoljanak." 11 00:00:27,665 --> 00:00:31,716 Akárhogy is, az, hogy ma mind munkahelyi viseletet vettünk fel, 12 00:00:31,740 --> 00:00:33,891 és nem a kedvenc melegítőnket, 13 00:00:33,915 --> 00:00:35,715 nem a véletlen műve, 14 00:00:36,311 --> 00:00:40,208 hanem két meghatározó emberi jellemvonást fed fel. 15 00:00:40,704 --> 00:00:44,299 Egy: érzékeljük, mások mit értékelnek, 16 00:00:44,323 --> 00:00:46,664 mit helyeselnek és mit nem, 17 00:00:46,664 --> 00:00:50,220 mint pl. azt, hogy nem pizsamában jelenünk meg az efféle eseményeken. 18 00:00:50,490 --> 00:00:54,204 Kettő: e tudásunkat készségszerűen használjuk viselkedésünk szabályozására. 19 00:00:54,859 --> 00:00:56,332 Sok más fajtól eltérően 20 00:00:56,332 --> 00:01:00,912 az emberek hajlamosak mások jelenlétében úgy igazítani a viselkedésüket, 21 00:01:00,936 --> 00:01:02,805 hogy azzal kivívják mások elismerését. 22 00:01:02,805 --> 00:01:05,084 Értékes időt töltünk sminkeléssel, 23 00:01:05,108 --> 00:01:08,012 a legjobb kép és Instagramfilter kiválasztásával, 24 00:01:08,036 --> 00:01:10,798 és világmegváltó ötletek megfogalmazásával 25 00:01:10,822 --> 00:01:12,555 kevesebb mint 140 karakterben. 26 00:01:13,561 --> 00:01:16,585 Amiatt érzett aggodalmunk, hogy mások miként értékelnek minket, 27 00:01:16,609 --> 00:01:18,542 az emberi természet fontos jellemvonása. 28 00:01:19,530 --> 00:01:22,220 Ám igen keveset tudunk arról, 29 00:01:22,244 --> 00:01:27,118 hogy mikor és hogyan kezd el érdekelni minket mások véleménye. 30 00:01:27,649 --> 00:01:30,849 Nagy kérdés ez, mely sok kutatást igényel. 31 00:01:31,269 --> 00:01:33,570 A kérdés megválaszolásához első lépésben 32 00:01:33,594 --> 00:01:34,823 meg kell vizsgálni, 33 00:01:34,843 --> 00:01:38,510 fejlődésünk során mikor válunk érzékennyé mások véleményére. 34 00:01:39,245 --> 00:01:42,125 Az elmúlt négy évet az Emory Egyetemen töltöttem, 35 00:01:42,149 --> 00:01:44,236 azt kutatva, hogy a kisbaba, 36 00:01:44,260 --> 00:01:48,546 aki nyugodt lélekkel mászkál kezeslábasban a boltban, 37 00:01:48,570 --> 00:01:51,721 hogyan fejlődik azzá a felnőtté, aki fél a nyilvános beszédtől, 38 00:01:51,721 --> 00:01:53,796 mert tart a negatív megítéléstől. 39 00:01:54,472 --> 00:01:56,109 (Nevetés) 40 00:01:56,133 --> 00:01:58,474 Általában itt szokták megkérdezni: 41 00:01:58,498 --> 00:02:01,077 „Pontosan hogyan is kutatod ezt a kérdést? 42 00:02:01,101 --> 00:02:03,171 A csecsemők nem tudnak beszélni, igaz?" 43 00:02:03,530 --> 00:02:05,680 Ha a férjem most itt lenne, 44 00:02:05,704 --> 00:02:08,371 azt mondaná, babákat interjúvolok meg, 45 00:02:08,395 --> 00:02:12,827 mert nem szívesen mondaná, hogy a felesége gyerekeken kísérletezik. 46 00:02:12,851 --> 00:02:13,783 (Nevetés) 47 00:02:15,427 --> 00:02:18,658 Valójában kísérleteket tervezek gyerekeknek, 48 00:02:18,682 --> 00:02:20,616 általában játékok formájában. 49 00:02:21,269 --> 00:02:24,014 Dr. Philippe Rochat fejlődéspszichológussal közösen 50 00:02:24,038 --> 00:02:27,149 kidolgoztuk a robotfeladat nevű játékot, 51 00:02:27,173 --> 00:02:28,546 hogy feltérképezzük, 52 00:02:28,556 --> 00:02:32,057 mikortól lesznek fogékonyak mások értékelésére a gyerekek. 53 00:02:32,442 --> 00:02:36,934 Konkrétan, a robotfeladat megmutatja, hogy a gyerekek, a felnőttekhez hasonlóan, 54 00:02:36,958 --> 00:02:40,093 mikor változtatják meg a viselkedésük, ha mások figyelik őket. 55 00:02:41,030 --> 00:02:44,244 Ehhez 14–24 hónapos csecsemőknek megmutattuk, 56 00:02:44,268 --> 00:02:46,227 hogyan kapcsolhatnak be egy robotot, 57 00:02:46,227 --> 00:02:49,170 és fontos lépésként vagy pozitív értéket társítottunk hozzá, 58 00:02:49,170 --> 00:02:51,084 és azt mondtuk: „Nahát, ez remek!". 59 00:02:51,084 --> 00:02:54,378 Vagy negatív értékítéletet fejeztünk ki: „Ó, jaj! Hoppá! Jaj, ne!", 60 00:02:54,378 --> 00:02:56,076 miután megnyomták a távirányítót. 61 00:02:56,076 --> 00:02:58,747 A játék bemutatása után arra ösztönöztük a csecsemőket, 62 00:02:58,747 --> 00:03:00,369 hogy játsszanak a távirányítóval, 63 00:03:00,393 --> 00:03:01,815 és aztán vagy figyeltük őket, 64 00:03:01,839 --> 00:03:04,656 vagy elfordultunk, és úgy tettünk, mintha újságot olvasnánk. 65 00:03:05,212 --> 00:03:07,641 Az elképzelés az volt, hogyha 24 hónapos korukra 66 00:03:07,665 --> 00:03:10,942 a gyerekek valóban érzékenyek mások értékelésére, 67 00:03:10,966 --> 00:03:13,641 akkor azt, hogy melyik gombot nyomják meg, 68 00:03:13,665 --> 00:03:16,046 nemcsak az befolyásolja, hogy figyelik-e őket, 69 00:03:16,070 --> 00:03:17,964 hanem a távirányító megnyomásakor 70 00:03:17,984 --> 00:03:20,409 a kísérletvezető által kifejezett értékek is. 71 00:03:21,173 --> 00:03:22,379 Pl. arra számítottunk, 72 00:03:22,403 --> 00:03:26,031 hogy a gyerekek jelentősen többet játszanak a pozitív távirányítóval, 73 00:03:26,055 --> 00:03:27,420 ha megfigyelik őket, 74 00:03:27,444 --> 00:03:29,587 de aztán a negatív távirányítóért nyúlnak, 75 00:03:29,611 --> 00:03:31,278 amint nem figyel senki. 76 00:03:31,542 --> 00:03:35,412 Hogy megragadjuk a jelenséget, három változatban végeztük el a kísérletet. 77 00:03:35,631 --> 00:03:38,964 Az első azt vizsgálta, szokatlan játékkal mit kezdenek a gyerekek, 78 00:03:38,964 --> 00:03:41,101 ha nem kapnak értékelést vagy utasítást. 79 00:03:41,101 --> 00:03:44,701 Egyszerűen megmutattuk a csecsemőknek, hogyan kapcsolhatják be a robotot, 80 00:03:44,701 --> 00:03:46,452 de nem kapcsoltunk hozzá értékeket, 81 00:03:46,452 --> 00:03:49,497 és nem is mondtuk nekik, hogy játszhatnak a távirányítóval, 82 00:03:49,497 --> 00:03:51,934 így igen zavaros helyzetbe hoztuk őket. 83 00:03:51,958 --> 00:03:53,141 A második kísérletbe 84 00:03:53,165 --> 00:03:57,760 már beépítettük a két értéket: a negatívat és a pozitívat. 85 00:03:58,609 --> 00:04:01,878 Az utolsóban pedig két kísérletvezető és két távirányító szerepelt. 86 00:04:02,196 --> 00:04:05,479 Az egyik kísérletvezető negatívan értékelte a távirányító megnyomását, 87 00:04:05,479 --> 00:04:07,436 és azt mondta: „Fúj, megmozdult a játék!" 88 00:04:07,436 --> 00:04:10,197 Eközben a másik pozitív értéket fejezett ki, és azt mondta: 89 00:04:10,221 --> 00:04:11,621 „Azta, megmozdult a játék!" 90 00:04:11,927 --> 00:04:15,458 A gyerekek a következőképp reagáltak a három különféle felállásra. 91 00:04:15,482 --> 00:04:18,322 Az első kísérlet: a bizonytalan helyzet. 92 00:04:18,346 --> 00:04:20,757 Éppen nézem a gyereket. 93 00:04:20,781 --> 00:04:23,780 Úgy tűnik, nem érdekli különösebben a távirányító. 94 00:04:24,622 --> 00:04:26,291 Amint elfordultam... 95 00:04:27,061 --> 00:04:28,672 máris készen áll a játékra. 96 00:04:28,696 --> 00:04:29,846 (Nevetés) 97 00:04:31,903 --> 00:04:33,813 Épp nem nézem a gyereket. 98 00:04:33,837 --> 00:04:34,988 Nagyon összpontosít. 99 00:04:35,012 --> 00:04:36,162 Megfordulok. 100 00:04:37,588 --> 00:04:38,620 (Nevetés) 101 00:04:38,644 --> 00:04:40,844 Nem is csinált semmit, igaz? 102 00:04:43,086 --> 00:04:45,347 A második kísérletben két távirányító szerepelt, 103 00:04:45,371 --> 00:04:47,918 egyik a pozitív, a másik a negatív értéket képviselte. 104 00:04:47,942 --> 00:04:49,609 Jelenleg a gyerekre figyelek. 105 00:04:49,633 --> 00:04:52,139 A narancsszínű a negatív távirányító. 106 00:04:53,259 --> 00:04:56,052 Körbenéz, rám pillant, elvan. 107 00:04:56,494 --> 00:04:57,761 Aztán elfordulok... 108 00:05:00,081 --> 00:05:01,231 (Nevetés) 109 00:05:03,072 --> 00:05:04,939 Azt választja! 110 00:05:07,875 --> 00:05:09,412 Nem nézem a gyereket. 111 00:05:09,436 --> 00:05:11,680 Azt akarja, hogy anya játsszon vele. 112 00:05:11,704 --> 00:05:12,971 Biztos, ami biztos. 113 00:05:13,736 --> 00:05:14,886 Megfordulok... 114 00:05:16,093 --> 00:05:17,760 (Nevetés) 115 00:05:17,784 --> 00:05:19,984 Ő sem csinált semmit. 116 00:05:24,371 --> 00:05:25,903 Igen, zavarban van. 117 00:05:25,927 --> 00:05:26,934 (Nevetés) 118 00:05:26,958 --> 00:05:29,077 Mindenki ismeri ezt az oldalpillantást, ugye? 119 00:05:29,277 --> 00:05:32,112 Harmadik kísérlet: két kísérletvezető, egy távirányító. 120 00:05:32,112 --> 00:05:35,553 A kísérletvezető, aki negatívan reagált a távirányító megnyomására, 121 00:05:35,577 --> 00:05:37,204 figyeli a gyereket. 122 00:05:37,228 --> 00:05:41,402 A gyerek kicsit zavarban van, nem tudja, mit tegyen, anyára hagyatkozik. 123 00:05:44,307 --> 00:05:46,728 Aztán meg fog fordulni, 124 00:05:46,752 --> 00:05:50,219 és így a pozitívan értékelő kísérletvezető fog csak figyelni. 125 00:05:52,109 --> 00:05:54,339 Tiszta a levegő! Most már kész játszani. 126 00:05:54,363 --> 00:05:55,380 (Nevetés) 127 00:05:55,380 --> 00:05:57,109 Ahogy arra az adatok is utalnak, 128 00:05:57,109 --> 00:06:00,172 rájöttünk, hogy a gyerekek hajlandóságát a gomb megnyomására 129 00:06:00,172 --> 00:06:04,545 valóban befolyásolták a kísérletvezető által kifejezett értékek és utasítások. 130 00:06:04,934 --> 00:06:07,475 Mivel az első kísérletben a gyerekek nem tudták, 131 00:06:07,499 --> 00:06:09,711 mi esik pozitív vagy negatív megítélés alá, 132 00:06:09,711 --> 00:06:12,355 hajlamosak voltak a legbiztonságosabb utat választani, 133 00:06:12,379 --> 00:06:15,059 és a gomb megnyomásával megvárták, amíg elfordulok. 134 00:06:15,083 --> 00:06:16,651 A második kísérletben a gyerekek 135 00:06:16,671 --> 00:06:20,297 sokkal gyakrabban használták a pozitív távirányítót, ha figyeltem őket, 136 00:06:20,321 --> 00:06:21,892 de aztán, amikor elfordultam, 137 00:06:21,916 --> 00:06:25,339 rögtön a negatívval kezdtek játszani. 138 00:06:25,363 --> 00:06:27,073 Fontos, hogy a kontrollvizsgálatban 139 00:06:27,073 --> 00:06:29,918 kiiktattuk a távirányítókhoz kapcsolt különböző értékeket, 140 00:06:29,942 --> 00:06:33,180 és miután megnyomták a távirányítót, egyszerűen azt mondtuk: „Nahát!" 141 00:06:33,204 --> 00:06:36,915 Így a gyerekek viselkedése többé nem tért el a változó körülmények hatására, 142 00:06:36,915 --> 00:06:40,304 ez pedig arra utal, hogy valóban a távirányítóknak tulajdonított értékek 143 00:06:40,304 --> 00:06:43,164 álltak az előző kísérletben tapasztalt viselkedés hátterében. 144 00:06:43,188 --> 00:06:44,536 Végül, de nem utolsósorban, 145 00:06:44,536 --> 00:06:48,180 a harmadik kísérletben a gyerekek sokkal többször nyomták meg a távirányítót, 146 00:06:48,204 --> 00:06:51,514 amikor a pozitívan értékelő kísérletvezető figyelte őket, 147 00:06:51,538 --> 00:06:54,805 mint amikor a negatívan értékelő kísérletvezető. 148 00:06:55,553 --> 00:06:56,831 Nem véletlen egybeesés, 149 00:06:56,855 --> 00:07:00,312 hogy a gyerekek ekkortájt kezdik kimutatni zavarukat olyan helyzetekben, 150 00:07:00,342 --> 00:07:03,515 melyekben negatívan ítélhetik meg őket, 151 00:07:03,539 --> 00:07:05,420 mint amikor a tükörbe pillantva 152 00:07:05,420 --> 00:07:07,221 észrevesznek egy foltot az orrukon. 153 00:07:07,245 --> 00:07:10,345 Olyan ez, mint amikor a felnőttek spenótot találnak a foguk közt. 154 00:07:10,345 --> 00:07:11,253 (Nevetés) 155 00:07:11,277 --> 00:07:14,325 Mire jutottunk e felfedezésnek köszönhetően? 156 00:07:14,349 --> 00:07:17,801 Azon kívül, hogy a kisbabák nagyon-nagyon huncutok. 157 00:07:17,825 --> 00:07:18,881 (Nevetés) 158 00:07:18,905 --> 00:07:22,478 A gyerekek, akárcsak a felnőttek, már kiskoruktól kezdve érzékenyek arra, 159 00:07:22,498 --> 00:07:25,949 miként értékelünk tárgyakat és viselkedéseket. 160 00:07:26,354 --> 00:07:29,631 Ezek az értékek viselkedésük iránymutatóiként szolgálnak. 161 00:07:30,425 --> 00:07:32,132 Akár tudatában vagyunk, akár nem, 162 00:07:32,156 --> 00:07:35,166 folyamatosan értékeket közvetítünk a környezetünk felé. 163 00:07:35,522 --> 00:07:39,006 Nem olyan értékekre gondolok, mint „Légy kedves!", vagy „Ne lopj!". 164 00:07:39,030 --> 00:07:41,141 Noha ezek kétségkívül értékek, 165 00:07:41,450 --> 00:07:45,283 itt arra gondolok, hogy folyamatosan kimutatjuk, különösképp a gyerekeinknek, 166 00:07:45,283 --> 00:07:48,759 mi rokonszenves, értékes, dicséretre méltó, és mi nem az. 167 00:07:49,307 --> 00:07:52,637 Sokszor észrevétlenül tesszük. 168 00:07:53,601 --> 00:07:57,449 A pszichológusok azért vizsgálják a viselkedést, hogy megismerjék az agyat, 169 00:07:57,473 --> 00:08:00,403 mivel a viselkedésünk gyakran tükrözi a meggyőződésünket, 170 00:08:00,427 --> 00:08:02,812 értékeinket és vágyainkat. 171 00:08:03,471 --> 00:08:06,129 Itt, Atlantában mind ugyanúgy vélekedünk: 172 00:08:06,963 --> 00:08:08,701 a Coca-Cola jobb, mint a Pepsi. 173 00:08:08,725 --> 00:08:10,519 (Taps) 174 00:08:10,543 --> 00:08:15,283 Ennek lehet némi köze ahhoz, hogy itt Atlantában találták fel. 175 00:08:15,307 --> 00:08:16,481 Akárhogy is, 176 00:08:16,505 --> 00:08:20,792 ez a meggyőződés abban nyilvánul meg, hogy a legtöbben a Coca-Colát választják. 177 00:08:21,323 --> 00:08:24,265 Ugyanígy értéket közvetítünk, 178 00:08:24,611 --> 00:08:28,344 amikor a lányokat leginkább a szép hajukért vagy csinos ruhájukért dicsérjük, 179 00:08:28,688 --> 00:08:31,077 de a fiúkat az eszükért. 180 00:08:31,101 --> 00:08:36,644 Vagy amikor tápláló étel helyett édességgel jutalmazzuk a jó magaviseletet. 181 00:08:37,466 --> 00:08:40,208 Felnőttek és gyerekek egyaránt hihetetlenül fogékonyak 182 00:08:40,232 --> 00:08:42,727 az ilyen viselkedésből kiérződő értékekre. 183 00:08:43,061 --> 00:08:46,566 Végül ez formálja az ő viselkedésüket is. 184 00:08:47,196 --> 00:08:49,434 A kutatás, melyet az előbb ismertettem, 185 00:08:49,458 --> 00:08:52,412 azt sejteti, hogy ez a képesség igen korán kifejlődik, 186 00:08:52,412 --> 00:08:55,077 még mielőtt képesek lennénk egész mondatokban beszélni, 187 00:08:55,101 --> 00:08:56,642 vagy szobatiszták lennénk. 188 00:08:57,014 --> 00:09:00,299 Később felnőtt énünk szerves részévé válik. 189 00:09:00,822 --> 00:09:02,192 Mielőtt befejezném, 190 00:09:02,192 --> 00:09:05,395 szeretném arra kérni önöket, hogy gondolkodjanak el az értékeken, 191 00:09:05,419 --> 00:09:08,059 amelyeket hétköznapi kapcsolataink során közvetítünk, 192 00:09:08,125 --> 00:09:11,753 és hogy ezek az értékek hogyan formálhatják a körülöttünk élőket. 193 00:09:12,222 --> 00:09:15,297 Pl. milyen értéket közvetíthet, 194 00:09:15,321 --> 00:09:19,974 ha többet mosolygunk a telefonunkra, mint másokra? 195 00:09:20,683 --> 00:09:24,638 Ugyanígy gondolják át, hogyan formálta a környezetük a saját viselkedésüket úgy, 196 00:09:24,662 --> 00:09:27,060 ahogy arra eddig nem is gondoltak volna. 197 00:09:27,253 --> 00:09:29,214 Hogy visszatérjek egyszerű példánkhoz: 198 00:09:29,214 --> 00:09:31,760 valóban jobban szeretik a Coca-Colát, mint a Pepsit? 199 00:09:31,760 --> 00:09:35,516 Vagy egyszerűen azért részesítik előnyben, mert a környezetük is így tett? 200 00:09:36,101 --> 00:09:39,215 A szülőknek és tanároknak kétségkívül megadatott a kiváltság, 201 00:09:39,239 --> 00:09:41,503 hogy formálják a gyerekek viselkedését. 202 00:09:41,977 --> 00:09:44,168 Fontos azonban megjegyezni, 203 00:09:44,192 --> 00:09:48,451 hogy az egyszerű hétköznapi társalgásaink során közvetített értékeinkkel 204 00:09:48,475 --> 00:09:51,879 mindannyian képesek vagyunk formálni a körülöttünk élők viselkedését. 205 00:09:52,451 --> 00:09:53,602 Köszönöm. 206 00:09:53,626 --> 00:09:57,841 (Taps)