Üdv mindenkinek!

Közönség: Helló!

MC: Matt Campion vagyok.

Ma azért jöttem,

hogy a mentális egészségről beszéljek.

Arról a napról is szólok,

amikor azt gondoltam, meghalok.

A végén

üzenni szeretnék valakinek.

Most kezdjük egy kísérlettel,

ha nem bánják.

Kérdésem,

hogy volt-e mentális problémájuk

az elmúlt 24 órában?

Akkor emeljék fel a kezüket!

Stressz, szorongás, depresszió,
pánik jön szóba.

És az elmúlt hét folyamán?

Az elmúlt hónapban?

Tavaly?

Nagyszerű! Leengedhetik a kezüket!

Arra próbálok rámutatni,

mennyire fontos az ittenihez hasonló 
biztonságos köröket létrehozva

kimutatni esendőségünket.

Az egyik dolog,

amivel folyton küszködtem,

megmutatja sérülékenységünk.

Körülnézek a nézőtéren,

ahogy a felkonfban elhangzott,

gondolom vannak, akik felismernek, igaz?

Természetesen, így van.

Stephen Henwood vagyok

a Katona, katona c. ismert tévésorozatból.

(Szórványos kuncogás)

(Harsány nevetés)

Rendben.

(Nevetés)

Nem annyira vicces.

Gyerekként volt szerencsém bekerülni

az ITV Ifjúsági Televíziós
Munkacsoportjába.

Kiváló hely volt fejlődésemhez.

Ide jártam minden héten iskola után,

a Birminghami Központi Tévé Stúdiójába,

ahol megtanítottak szerepelni
színpadon, filmben és tévében.

Mire a stúdiómunka véget ért,

húszéves fiatalember voltam,

és volt szerencsém
40 tévéműsorban szerepelni.

Nem azért említem ezt a dolgot,

hogy kitűnjek vagy rajongást várjak.

(Nevetés)

Azért említem,

mert a stúdióban tanultam meg
álarc mögé bújni.

Megtanított színlelni,

megteremteni a látszatot.

Igazság szerint

gyerekkoromban

otthon nagyon rendhagyó dolgok történtek.

Apám alkoholista volt és függő,

mentális zavarokkal küszködött.

Tízévesen arra értem haza –

erről nehezemre esik beszélni –,

hogy öngyilkosságot kísérelt meg,

és én találtam rá.

Tízéves voltam ezen a képen.

Képzeljék el, mit jelentett ez.

Így teltek tiniéveim,

soha nem tudtam, 
mit hoz a bizonytalanság

valahányszor hazaérek –

vajon részegen találom-e.

Lehet, megsérült. Lehet, vége van.

Tinikoromban

még kétszer érkeztem haza és találtam rá

öngyilkossági kísérlet után.

Az a helyzet,

hogy ez gyerekként nagyon megviselt.

A megrázkódtatásokról azt kell tudni,

hogy mind magunkba temetjük őket.

Csinos kis skatulyákba zárjuk,

és megpróbáljuk elrejteni őket.

Az ITV munkacsoport tagjaként

a színészkedés segített ebben.

Álarcot viseltem, mint már említettem.

Haragudtam apámra,

dühös voltam.

Valójában,

ha jobban belegondolunk,

rájöttem, ahogy az idő telt,

hogy minden megrázkódtatás
végül magától feloldódik.

Még az apámmal szembeni mérgem is.

Emlékszem, azt hajtogattam:

"Soha nem fogok hasonlítani rá."

Bármit teszek is, nem fogok elbukni.

Sikeres leszek,
minden élethelyzettel megbirkózom.

Karriert építek, családot alapítok,

nem leszek olyan, mint apám.

Mikor nagykorú lettem

egyetemre mentem.

A tévénél dolgoztam, a színfalak mögött,

biztos egyetértenek velem,

hogy ez hatalmas veszteség
a színtársulatoknak.

(Nevetés)

Mire betöltöttem a 23-at

keményen felküzdöttem magam.

Én voltam a tévé 23 éves rendezője.

26 éves koromra

gyártásvezető lettem.

Találkoztam álmaim asszonyával.

Megnősültem,
két gyönyörű gyerekünk született.

30 évesen

saját stúdióm volt "Spirit Média" néven.

Hajtottam a sikerért, nem úgy, mint apám.

2016-ban

minden megváltozott.

Felkerestek az NHS-től – az Országos
Egészségügyi Szolgálattól –

épp itt, Brighton and Hove-ban.

A YMCA-vel, a Fiatalok Keresztény
Egyesületével együtt felkértek

szervezzek kampányt

a mentális egészséget
övező megbélyegzésnek

a fiatalokban kialakuló érzése ellen.

Abban az időszakban

a Rizzle Kicks legújabb
zenés videóklipjét rendeztem

Brighton and Hove 
egy másik zenés bandájával.

Jordan, Rizzle Kicks egyik fele

szólódalokat küldött nekem meghallgatásra,

hátha megfelelnek erre a tévéprojektre.

Így akadtam rá a Whole
azaz a Teljesség c. dalra.

Elindítottam, és régi húrokat
szólaltatott meg bennem.

Ez a fiatal fiú

nyíltan beszélt a mentális
egészségi gondjairól,

a legmélyebb, legsötétebb titkairól.

Feltettem a kérést az NHS-nek:

"Próbálkoztak zenével
és zenés felvételekkel

közelebb kerülni a fiatalokhoz?

Mert a másik lehetőség

hirdetéseket ragasztgatni
a házorvosi rendelők falára,

de arról mind tudjuk,
hogy nem szólítja meg az ifjúságot."

Szerencsémre, beleegyeztek.

Meg kellett szervezzük
a kreatív munkát és a kampányt

az adott téma köré.

Elérkezett a határidő előtti nap,

s mint a mai beszédhez is:
mindent utolsó pillanatra hagytam –

ez nem tesz jót a lelki egészségnek.

Előző este elhatároztam,

hogy ismét meghallgatom a bejátszást.

Már százszor, kétszázszor is megtettem.

Másnap kora hajnalban,

ahogy felébredtem,

ez az álom motoszkált bennem.

Azt álmodtam, hogy megkérhetnénk
mindenkit, hogy rajzoljon kört a kezére,

és ossza meg mentális
küzdelmeit az interneten,

hogy leromboljuk a mentális
egészséget övező megbélyegzést.

Üzenetet küldtem hajnalban Jordannak:

"Haver, tégy meg egy szívességet!

Rajzolj kört a tenyeredre, fotózd le,

és küldd vissza nekem."

Ezt küldte.

Hát nem épp tökéletes a kör

Jordan kezén.

De a kör közösséget és egységet jelképez.

Ismétlődést sugall,

az élet körforgását,

a dolgok mindig javulnak, minden változik.

Végül a kör azt jelenti:

"Ha épp leharcoltnak érzed magad,
akkor is teljes vagy."

Meghirdettük az #IAmWhole hastagot.

A mentális egészség világnapján,

mely 2016. október 10-én volt,

elindítottuk kampányunkat.

Bemutattuk a zenés felvételt.

Bemutattunk egy kampányfilmet.

Két órán belül

valami hihetetlen történt.

Képek ezrei érkeztek

az #IAmWhole jelöléssel,

és elmesélték mentális nehézségeiket.

Sztárok is csatlakoztak hozzánk:

pl. Ed Sheeran és James Corden.

Szavakba nem önthető érzés volt.

Délután kettőkor a parlament
két házában is megemlítettek minket.

Idővel kinőttük magunkat

a reggeli kis hírből

az esti főhírré.

Elértük a 120 milliós nézettséget.

(Taps)

A kampánykor

még nem tudták rólam,

hogy két héttel a kampány előtt

azt hittem, meghalok.

Dolgozni voltam, szerkesztést fejeztem be.

Izzadni kezdtem.

Nem kaptam levegőt.

Forgott velem a világ.

Elhatároztam, hogy Londonból
hazautazom Hove-ba,

és azonnal felkeresem az orvosom.

Elindultam a vasútállomásra,

de a világom összeomlott.

Légszomjam volt.

A tüdőm teljesen átrobbant a szívemen.

Meg voltam győződve,

hogy szívinfarktusom van,

és nem látom többé
a feleségem, sem a gyerekeim.

Az igazat megvallva,
rettenetes pillanat volt.

A következő kép az volt,

hogy mentőben vagyok, és kórházba visznek.

Ez én vagyok a kórházban.

Vérképet, ECG tesztet készítettek,

és mindent rendben találtak.

De kiderült, hogy akkor éltem át
életem első pánikrohamát.

Az időzítés nem véletlen egybeesés volt.

Mert a kreatív munkám során,

a kampány menetének kedvemre alakításához

mélyen magamba kellett nézzek,

és felelevenítsem gyerekkorom
minden sötét időszakát.

Valamint elbeszélgettem másokkal

a pszichés gondjaikról.

Tehát nem véletlen egybeesés volt,
ami velem történt.

Azt hiszem, a pánikroham
segített felszabadítani

a 80-as években

szép skatulyában

jól elrejtett gyerektraumát.

Ez a pánikroham megnyitotta a zsilipet,

majd 18 hónapon belül

egyre több roham követte,

melyek rémisztők voltak.

Ha valaki átélt pánikrohamot,

akkor tökéletesen megértem a fájdalmát.

Térjünk vissza a munkámhoz:

a vállalkozásom egyre jobban ment.

Sok tévés projektünk futott.

A "Teljesség" projektünk sikert aratott.

Épp életünk valaha kapott

legnagyobb projektjén dolgoztunk.

Koncertet szerveztünk

a londoni Roundhouse-ba:

"Zene a mentális egészségért"

a legnagyobb brit zenészek
közreműködésével.

Abban az időszakban

nem említettem gondjaim senkinek,

legalábbis nyíltan soha.

Tartottam tőle,

hogy a szakmám csúcsemberei

nem bíznák rám a projekt kivitelezését –

vagy a többi munkámat sem,

ha pszichés gondokkal küzdök.

Úgy döntöttem, hogy elhallgatom.

De közben történt valami.

Eldöntöttük "Őszintén" című
podcastunk forgatását.

A műsor olyan celebekről,
szerzőkről, influenszerekről szólt,

akiknek mentális gondjaik voltak,

Jordan volt a műsor házigazdája,

ahol őszintén beszéltek
mentális egészségi nehézségeikről.

Azon morfondíroztam:

"Képmutató lennék,

ha nem tudnék saját
mentális harcaimról beszélni,

miközben én szervezem a kampányt?"

Eldöntöttem,
hogy elkészítem az első adást,

és meg is tettem.

Képzeljék, nem dőlt össze a világ!

Ellenkezőleg,

a szakma nagyjai közül páran

elmondták, hogy meghatódtak,

és elmondták nekem a saját
mentális egészségi történetüket.

Hihetetlen!

Az előadás célja,

hogy támpontot nyújtson,

szeretnék egyszerű megoldást adni

a mentális egészségi gondokra.

Sajnos, mindannyian tudjuk,
hogy nincs ilyen.

Vannak közhelyek,

de inkább elmesélem,
hogy nálam mi vált be.

A kávé, a koffein

gyakran előhozták a pánikrohamom,

ezért kiiktattam a fogyasztását.

Igyekeztem csökkenteni a jó öreg piát,

mert mindenki stresszoldóként nyúl érte.

Az alvás – ezen tényleg
sokat változtattam.

Próbálok rendszeresen
nyolc órát aludni, ha sikerül.

És még valami lényeges:

Meditáció – légzéstechnikákat használtam,

próbáltam jelen maradni.

Ez csakugyan megváltoztatja a dolgokat.

Ha csak egy valamit említek,

a leglényegesebbet,

ha csak egy valaki figyel
erre a mondatomra,

akkor is szeretném, hogy mindenki hallja:

Beszéljenek valakivel.

Szakemberrel, családtaggal,

baráttal vagy idegennel.

El sem hiszik, mennyire megváltozott
az életem, miután megnyíltam.

Befejezésül

bemutatok egy rövidfilmet,

mi történik,

mikor összefogunk a megbélyegzés ellen.

(Videó) Jordan Stephens:
Erről gyakrabban beszéljenek,

Jor, zenés kampány.

Indulhat?

Matt Campion: Ráakadtam
a "Teljesség" dalodra,

és valami megmozdult bennem.

JS: Nem jöttem rá, hogy a depressziómról
írok, míg be nem fejeztem a dalt.

Mattot felkérte az NHS és a YMCA

hogy kampánnyal oszlassa el

a mentális egészséget
övező megbélyegzést.

Majd felhívott, azt mondta: "Figyelj ide!"

MC: Rajzolj kört a tenyeredre,
és fotózd le.

Észre sem vettem,
hogy forgatás közben vagyunk.

A mentális egészség világnapján

bemutattuk.

(Zene)

A közösségi hálón első helyen állt,

megemlítették a Parlamentben.

Végül főhírré vált.

120 milliós tömeget értünk el világszerte.

Még hónapokkal később is

érkeztek képek minden földrészről.

Több celeb vett részt a mozgalomban.

Magától kibontakozott.

Idén azon agyaltunk:

"Hogy lehet túlszárnyalni?"

JS: Itt jött a képbe a zene.

Zene a mentális egészségért.

MC: Három kiváló
segélyszervezettel dolgoztunk.

JS: Matt feltette a kérdést: "Kit hozzak?"

Javaslatom Ella-Eyre, Professor Green,
Olly Murs, James Arthur,

Hussain Manawer, Anne-Marie,
Nothing But Thieves, Louis Berry volt.

Mikor Edet kérdeztük, azt felelte: "Igen!"

Én hüledezve: "Tényleg?"

(Zene)

Műsorvezető: Újdonság a maga nemében.

Fogalmunk sem volt, hogy ekkorát szól.

(Zene)

Professor Green: Megtiszteltetés
részt venni ebben a csodálatos műsorban.

Bámulatos!

Olly Murs: Sokat szorongok.

Ma beszélek erről először.

Lány1: Szerintem a megnyílásról
és mások támogatásáról szól.

Férfi: Könnyebb beszélni róla.

Lány2: A zene összehoz mindenkit.

JS: Ez csak a kezdet.

Álljunk ki a valódi változásért.

3

2

1

(Együtt): Teljes vagyok!

Bemondó: Hölgyeim és uraim!

Nagy tapsot Ed Sheerannak!

(Ujjongás)

(Taps)

MC: Köszönöm.

Mint említettem az elején,

üzenek valakinek valamit

az előadás végén.

Csak most érzem úgy,

hogy meg tudom tenni.

Apám, ha valaha megnézed ezt,

tudd, hogy megbocsátottam!

Matt Campion vagyok

és teljes egész!

(Taps) (Ujjongás)