A Vitruvius-tanulmány ábrája

Leonardo vázlataiból való,

és a reneszánsz szimbólumainak

egyik legismertebb darabja.

Mégis, miért?

Ez egyszerű tusrajz, nem?

Nem!

Válaszoljunk a kérdésre

matematikai példán keresztül.

Ki tudom számolni egy kör területét.

Veszem a pi értékét,

megszorzom a kör sugarának négyzetével.

A négyzet területét is ki tudom számolni.

Megszorzom az oldalát önmagával.

Ám hogyan lehet a kör területével

megegyező területű négyzetet szerkeszteni?

E feladat a kör négyszögesítése,

melyet először az ókorban vetettek föl.

Mint az ókori világ számos eszméje,

ez is a reneszánsz idején született újjá.

Mint kiderült,

e feladatot nem lehet megoldani

a pi természetéből adódóan,

ám ez már egy másik történet.

Leonardo a rajzán,

melyre Vitruvius római építész

művei hatottak,

egy férfit helyezett

egy kör és egy négyzet közepébe.

Vitruvius szerint a köldök

az emberi test középpontja,

és ha egy körző hegyét

odaszúrjuk,

tökéletes kört rajzolhatunk a test köré.

Továbbá, Vitruvius felismerte:

a kitárt karok hossza és a magasság

szinte tökéletesen megfelelnek egymásnak,

így az tökéletesen beleillik a négyzetbe.

Leonardo felhasználta 
Vitruvius gondolatát,

hogy képletesen négyszögesíthesse a kört

mindkét idom esetében 
az embert felhasználva területként.

Azonban Leonardo nem csupán 
Vitruviusra emlékezett.

Volt akkoriban Itáliában

egy filozófiai mozgalom:

az újplatonizmus.

E mozgalom a 4. századbeli

Platón és Arisztotelész 
eszméjét vette alapul,

melyet a létezés nagy láncának neveztek.

E vélekedés szerint az univerzum

lánchoz hasonlatos hierarchia.

A lánc fent Istennel kezdődik,

majd az angyalokon át következnek

a bolygók,

a csillagok

és egyéb életformák,

és a démonokkal s az ördögökkel ér véget.

E filozófiai irányzat hajnalán úgy hitték,

hogy az ember e láncon elfoglalt helye

éppen középen van.

Mivel az ember teste halandó,

és lelke halhatatlan,

szépen kettéválasztja az univerzumot.

Ám akkoriban, mikor Leonardo

a Vitruvius-tanulmányt rajzolta,

Pico della Mirandola újplatonistának

más ötlete támadt.

Kivette az embert a láncból,

azt állítva: kivételes képességei révén

az ember bármilyen helyet elfoglalhat.

Pico szerint

Isten oly teremtményre vágyott,

aki értékeli az általa kreált 
szép és bonyolult világegyetemet.

Ez vezetett az ember teremtéséhez;

Isten a világegyetem központjába helyezte,

hogy a kívánt formát ölthesse.

Pico szerint az ember

képes lemászni a láncon, 
s állatként viselkedni,

vagy felmászni, és isteni módon élni,

ez a mi választásunk.

Elnézve a rajzot világos,

hogy az ember a pózát változtatva

képes betölteni a kör

s a négyzet között tátongó űrt.

Ha a világegyetem a geometria
nyelvén íródott,

akkor e rajz azt sugallja,

hogy annak minden elemében létezhetünk.

Az ember bármely formát felvehet

geometriai

és filozófiai értelemben egyaránt.

Eme egyetlen rajzon

Leonardónak sikerült egyesíteni

a matematikát,

a vallást,

a filozófiát,

az építészetet,

korának művészeti elveit.

Nem csoda hát,

hogy egy egész korszak jelképévé vált!