A Vitruvius-tanulmány ábrája
Leonardo vázlataiból való,
és a reneszánsz szimbólumainak
egyik legismertebb darabja.
Mégis, miért?
Ez egyszerű tusrajz, nem?
Nem!
Válaszoljunk a kérdésre
matematikai példán keresztül.
Ki tudom számolni egy kör területét.
Veszem a pi értékét,
megszorzom a kör sugarának négyzetével.
A négyzet területét is ki tudom számolni.
Megszorzom az oldalát önmagával.
Ám hogyan lehet a kör területével
megegyező területű négyzetet szerkeszteni?
E feladat a kör négyszögesítése,
melyet először az ókorban vetettek föl.
Mint az ókori világ számos eszméje,
ez is a reneszánsz idején született újjá.
Mint kiderült,
e feladatot nem lehet megoldani
a pi természetéből adódóan,
ám ez már egy másik történet.
Leonardo a rajzán,
melyre Vitruvius római építész
művei hatottak,
egy férfit helyezett
egy kör és egy négyzet közepébe.
Vitruvius szerint a köldök
az emberi test középpontja,
és ha egy körző hegyét
odaszúrjuk,
tökéletes kört rajzolhatunk a test köré.
Továbbá, Vitruvius felismerte:
a kitárt karok hossza és a magasság
szinte tökéletesen megfelelnek egymásnak,
így az tökéletesen beleillik a négyzetbe.
Leonardo felhasználta
Vitruvius gondolatát,
hogy képletesen négyszögesíthesse a kört
mindkét idom esetében
az embert felhasználva területként.
Azonban Leonardo nem csupán
Vitruviusra emlékezett.
Volt akkoriban Itáliában
egy filozófiai mozgalom:
az újplatonizmus.
E mozgalom a 4. századbeli
Platón és Arisztotelész
eszméjét vette alapul,
melyet a létezés nagy láncának neveztek.
E vélekedés szerint az univerzum
lánchoz hasonlatos hierarchia.
A lánc fent Istennel kezdődik,
majd az angyalokon át következnek
a bolygók,
a csillagok
és egyéb életformák,
és a démonokkal s az ördögökkel ér véget.
E filozófiai irányzat hajnalán úgy hitték,
hogy az ember e láncon elfoglalt helye
éppen középen van.
Mivel az ember teste halandó,
és lelke halhatatlan,
szépen kettéválasztja az univerzumot.
Ám akkoriban, mikor Leonardo
a Vitruvius-tanulmányt rajzolta,
Pico della Mirandola újplatonistának
más ötlete támadt.
Kivette az embert a láncból,
azt állítva: kivételes képességei révén
az ember bármilyen helyet elfoglalhat.
Pico szerint
Isten oly teremtményre vágyott,
aki értékeli az általa kreált
szép és bonyolult világegyetemet.
Ez vezetett az ember teremtéséhez;
Isten a világegyetem központjába helyezte,
hogy a kívánt formát ölthesse.
Pico szerint az ember
képes lemászni a láncon,
s állatként viselkedni,
vagy felmászni, és isteni módon élni,
ez a mi választásunk.
Elnézve a rajzot világos,
hogy az ember a pózát változtatva
képes betölteni a kör
s a négyzet között tátongó űrt.
Ha a világegyetem a geometria
nyelvén íródott,
akkor e rajz azt sugallja,
hogy annak minden elemében létezhetünk.
Az ember bármely formát felvehet
geometriai
és filozófiai értelemben egyaránt.
Eme egyetlen rajzon
Leonardónak sikerült egyesíteni
a matematikát,
a vallást,
a filozófiát,
az építészetet,
korának művészeti elveit.
Nem csoda hát,
hogy egy egész korszak jelképévé vált!