Mi a leggyorsabban 
terjedő betegség az USA-ban?

Talán a rák? Szívroham? Cukorbetegség?

A helyes válasz: egyik sem.

Az Alzheimer-kór.

Az USA-ban 67 másodpercenként

diagnosztizálnak új 
Alzheimer-kóros pácienst.

2050-re megháromszorozódik
az Alzheimer-kóros páciensek száma.

A gondozásuk, valamint 
az öregedő népesség ellátása

a legnagyobb társadalmi 
gonddá válik majd.

Családom saját bőrén tapasztalta,

mennyire nehéz Alzheimer-kóros
beteget gondozni.

Szüleimmel s nagyszüleimmel nőttem fel,

s mindig nagyon közel álltam nagyapámhoz.

Négyéves koromban

egy parkban sétáltunk 
Japánban, nagyapa és én,

s egyszer csak eltévedt.

Életem egyik legijesztőbb pillanata volt.

Ekkor figyeltünk fel először arra is,

hogy nagyapámnak Alzheimer-kórja lehet.

Az utóbbi 12 évben egyre
rosszabbodott az állapota.

A családomat leginkább az 
aggasztotta, hogy nagyapa elkószál.

Nagynéném gondozza őt főleg,

s éjjelente iparkodott ébren
maradni, hogy vigyázhasson rá.

De még így sem vette mindig észre,
ha nagyapa útra kelt.

Nyugtalanított nagynéném lelkiállapota

és nagyapa biztonsága.

Sokat törtem a fejem,
miként lehetne rajtuk segíteni,

de nem találtam megoldást.

Két évvel ezelőtt egy éjszaka

nagyapámra vigyáztam, 
mikor láttam, hogy felkel.

Ahogy a padlóra tette a lábát,

eszembe jutott: "Miért is ne tennénk 
egy nyomásérzékelőt a sarkára?"

Amint a padlóra teszi a lábát, és rááll,

a nyomásérzékelő rögtön jelezné
a testsúlya miatti nyomásváltozást,

majd hangriasztást küldene 
a gondozó okostelefonjára.

Így a nagynénim jobban alhatna éjjel,

mert nem kellene nagyapa
miatt nyugtalankodnia.

Most pedig szeretném bemutatni
nektek a zokni működését.

Zokni modell,
légy szíves, fáradj be a színpadra.

Nagyszerű!

Tehát amint a páciens a padlóra lép –

(Csengés)

az érzékelő azonnal riasztja 
a gondozó okostelefonját.

Köszönjük! (Taps)

Köszi szépen a segítséget, zokni modell!

Itt egy előzetes tervrajzot láthattok.

Azért választottam
ezt az érzékelős megoldást,

mert mindig is érdekelt
az érzékelők technológiája.

Mikor hat éves voltam,

a család idős barátja
elcsúszott a fürdőszobában,

és súlyosan megsérült.

Féltettem a nagyszüleimet,

és egy "okosfürdőszobát" akartam tervezni.

Mozgásérzékelőkkel ellátott járólapok

azonnal jeleznék, ha egy idős ember
elesett a fürdőben.

Mivel ekkor még csak hat éves voltam,

és még az óvodából sem ballagtam el,

erőforrások és eszközök nélkül
nem tudtam megvalósítani az elképzelésem.

Azonban a kutatási tapasztalatom

felkeltette bennem a vágyat,
hogy érzékelőkkel segítsek az időseken.

Úgy vélem, az érzékelők jelentősen
javíthatnák az idősek életminőségét.

Mikor kész lett a tervem,
kiderült, három feladatom van:

1) az érzékelő megalkotása,

2) az áramkör megtervezése,

3) az app programozása.

Rájöttem, hogy a vártnál nehezebb lesz

megvalósítani a terveim.

Először is egy vékony és
rugalmas érzékelő kellett hozzá,

amely a talpon kényelmesen viselhető.

Alapos kutatás, különböző anyagok
mint pl. a gumi tesztelése után,

amely, mint kiderült, vastagsága
miatt nem simul a talphoz,

végül fóliaérzékelőt választottam,

amiben áramvezető, nyomásra 
érzékeny tintarészecskék vannak.

Nyomás fellépése esetén nő a részecskék
közti vezetőképesség.

Tehát olyan áramkört tudtam tervezni,

mely az elektromos ellenállás
mérésével állapította meg a nyomást.

Ezután egy viselhető, vezeték
nélküli áramkört terveztem.

Azonban a vezeték nélküli jelátvitel
rengeteg áramot fogyaszt,

és nehéz, ormótlan elemekkel működik.

Itt kapóra jöttek a Bluetooth
alacsony fogyasztású megoldásai.

Keveset fogyasztanak, és mindössze
érme nagyságú elemmel üzemelnek.

Így nem merülne le a rendszer
váratlanul az éj közepén.

Végül egy app-et kellett programozni.
A gondozó okostelefonja így

távolról figyelné az illetőt.

Kellett hozzá egy kis továbbképzés,
mert a Javán és az XCode-on felül

a Bluetoothos készülékek
programozását is ismernem kellett.

YouTube-os leckéket néztem,
s persze tankönyveket is bújtam.

Az elemek integrálásával
sikerült két mintapéldányt előállítani.

Egyikük egy érzékelős zokni volt,

a másik pedig egy olyan érzékelő,

amelyet az illető talpán bárhova

fel lehetett erősíteni.

Ezt a készüléket a nagyapámon 
tesztelem kb. egy éve,

és idáig 100%-ban észlelte

több mint 900 elkószálási kísérletét.

Tavaly nyáron béta-teszteltük

kaliforniai idősek otthonaiban.

Most a visszajelzések alapján

tökéletesítem a készüléket,
hogy hamarosan piacra dobhassuk.

A sok tesztből rájöttem,

hogy más megoldásokra is szükség lesz,

mert nem mindenki szeret
éjszaka zoknit viselni.

Az érzékelők által gyűjtött adatok

javíthatják a betegek kezelését,

s elősegíthetik a gyógyításukat is.

Pl. most azt tanulmányozom,

hogy van-e összefüggés a beteg
éjjeli sétáinak száma,

nappali tevékenységei és étrendje közt.

Sosem fogom elfelejteni,
mikor a találmányom először

jelezte nagyapa elcsatangolási kísérletét.

Abban a pillanatban rádöbbentem,
hogy a technológia

jobbá teszi életünket.

Boldogan és egészségesen élő emberek:

én ilyen világot képzeltem el.

Köszönöm szépen a figyelmeteket.

(Taps)