1165-ben egy fura levél másolatai kezdtek keringeni Nyugat-Európában. Egy fantasztikus birodalomról szólt, itt volt a Bábel tornya és a fiatalság forrása is – a levél rejtélyes írójának Prester Johnnak uralma alatt. Ma már tudjuk, hogy ez a különös király soha nem létezett. De a mitikus birodalom legendája és erőskezű uralkodója hatást gyakorolt az európai vezetők döntéseire a következő 400 évben. Prester John legendája hajtotta a felfedezések időszakát, inspirálta a nemzetközi diplomáciát és közvetve polgárháborút indított. Amikor feltűnt Prester John levele, Európa a keresztes hadjáratok zűrzavarát élte. A vallásos háborúk alatt, az európaiak hadjáratot folytattak a Szentföldért. Az egyház elutasított mindent, ami nem keresztény, beleértve az ott élő zsidó és muszlim közösségeket. A keresztesek szövetséges keresztény államokat kerestek a háborúba. És különösen érdekelték őket a keresztény királyról szóló szóbeszédek, aki legyőzte a hatalmas muszlim sereget a Távol-Keleten. Tény, hogy az egy mongol horda volt, megtért keresztény törzsekkel, melyek irányították a sereget. De a győzelemről szóló hírek megbízhatatlanul terjedtek. Kereskedők és követek töltötték ki a történet hézagait epikus költeményekkel és bibliai töredékekkel. Mire a történet elérte Európát, a mongol horda nagy keresztény sereggel cserélődött fel, egy király vezetésével, aki osztotta a keresztesek nézetét Jeruzsálem elfoglalásáról. És amikor az állítólagos Prester John levele megjelent, Európa vezetői nagyon megörültek. Míg a levél valódi írója ismeretlen maradt, a kelettel kapcsolatos közhelyek és az európai célokkal való egyezése azt mutatja, hogy nyugati koholmány volt. De a levél egyértelmű európai propaganda eredete ellenére, a mítosz vonzereje a keresztesek számára túl nagy volt ahhoz, hogy semmibe vegyék. Nemsokára európai térképészek találgatták a mitikus királyság helyét. A 13. és 14. században európai hittérítők indultak keletre az újjáélesztett selyemút mentén. Nem a levél íróját keresték, aki több mint 100 éves lehetett; hanem inkább az utódait. Prester Johnt azonosították számos közép-ázsiai vezetővel, de hamar világossá vált, hogy a mongolok nagy része nem keresztény. És ahogy a birodalmuk hanyatlani kezdett az európaiak alternatív utakat kezdték kutatni a Távol-Keltre, és új nyomokat Prester Johnhoz. Ezzel egy időben ezek a felfedezők délre utaztak, etióp zarándokok pedig északra. Rómában ezek a látogatók felkeltették az európai tudósok és térképészek érdeklődését. Mióta Etiópia keresztény lett a 4. században, afrikai hazájuk történetei teljesen illettek Prester John legendájába. Portugál felfedezők átkutatták Afrikát a királyságért, mire a zavar és a diplomácia keveréke a mítoszt valósággá tette. Az etiópok szívélyesen fogadták európai vendégeiket, akik buzgón üzletet próbáltak kötni az uralkodóval, akiről azt hitték, hogy Prester John. Habár az etiópok kezdetben nem értették a portugálok részéről az uralkodó szokatlan elnevezését, elég eszesek voltak, hogy észrevegyék a számukra kínálkozó diplomáciai előnyt. Az etióp diplomaták játszották szerepüket a Prester John mítosznak megfelelően, és a portugálok diadalmasan kihirdették a szövetséget a mesés uralkodóval – több mint 350 évvel azután, hogy az európai levél elindította a keresést. De ezt a régóta várt együttműködést hamar próbára is tették. Egy évtizeddel később az Adal Szultánság, egy közeli hatalom, melyet az Ottomán Birodalom támogatott, betört Etiópiába. A portugálok seregeket küldtek, melyek segítettek Etiópiának a bajban. De ekkorra világossá vált, hogy Etiópia nem az az erős szövetséges, akit Európa remélt. Ráadásul az egyre intoleránsabb Római Katolikus Egyház ekkorra az etióp felekezetet eretneknek nyilvánította. Az elkövetkező térítő kísérletek az egykor eszményi keresztényként tisztelt emberekkel szemben, végül polgárháborút robbantottak ki, és az 1630-as években Etiópia elvágta az Európához kötődő szálakat. A következő kétszáz évben Prester John legendája lassan feledésbe merült, véget vetve egy király uralmának, aki történelmet írt, bár sosem létezett.