Ez a kurzus az Igazságról szól, melyet egy történettel kezdünk. Tételezzük fel, hogy egy trolibuszt vezetnek, amely hatvan kilométer per óra sebességgel zúdul le a vágányon és a vágány végén észreveszik, hogy öt munkás dolgozik. Megpróbálnak megállni de nem tudnak a fékek nem működnek elkeserednek hisz tudják, hogy ha belehajtanak ebbe az öt munkásba akkor ők meghalnak. Ttételezzük fel, hogy ezt biztosan tudják és így tehetetlennek érzik magukat amíg észre nem veszik, hogy jobb oldalt van egy mellékvágány és a mellékvágány végén egyetlen munkás dolgozik. A kormány működik szóval ha szeretnék átirányíthatják a trolit a mellékvágányra ezzel megölve egyetlen munkást de megmentenek öt másikat. Itt az első kérdés mi a helyes döntés? Mit csinálnának? Készítsünk egy felmérést, hányan irányítanák át a trolit a mellékvágányra? Fel a kezekkel. Hányan nem? Hányan hajtanának előre a kezek maradjanak fent azoknál, akik előre hajtanának. Páran tartanák az irányt, a nagy többség viszont fordulna. Halljuk először- most meg kell fejtenünk az okát, hogy miért gondolják, hogy ez a helyes döntés. Kezdjük a többséggel, akik elfordítanák a kormányt a mellékvágányra? Miért tennék, mi lenne az oka? Ki tudná megmagyarázni a döntését? Tessék, álljon fel. Mert nem helyes megölni öt embert, ha elég egyet is. Mert nem helyes megölni öt embert, ha elég egyet is. Jó érvelés. Jó érvelés. Még valaki? Mindenki egyetért? Tessék. Úgy vélem, hogy az ok ugyanaz, mint 9/11-kor a hős utasok, akik beleirányították a repülőt a Pennsylvaniai mezőkbe mert inkább döntöttek az utasok halála mellett mintsem, hogy több ember halálát okozzák a nagy épületekben. Szóval az elv ugyanaz mint 9/11-en, tragikus körülmény de jobb megölni egyet, és öt élve marad ez az oka hogy legtöbbjük kitérne, ugye? Halljuk a kissebséget akik nem térnének ki. Tessék. Szerintem ez a mentalitás érvényesíti a népirtást vagy totalitarizmust kiirtunk egy fajt, hogy megmentsünk egy másikat Szóval mit tenne? Hogy elkerülje a népirtás szörnyűségeit belehajtana az ötbe megölve őket? Valószínűleg. Igen. Rendben, még valaki? Bátor válasz, köszönöm. Vegyünk egy másik troli esetet és nézzük meg, hogy a többség kitart az elvnél, miszerint egy haljon meg öt helyett. Most nem vezetők, hanem megfigyelők, egy hídról nézik a troli vágányt és a vágányon zúdul a troli a vágány végén ott az öt munkás a fék nem működik a troli bele fog hajtani a munkásokba megölve őket most nem a vezetők, tehetetlennek érzik magukat, amíg észre nem vesznek maguk mellett állni előre hajulva a híd felett egy nagyon kövér embert. Ha szeretnék lelökhetik leesne a hídról a vágányra közvetlenül a troli útjába meghalna de megmentené a munkásokat. Hányan löknék le a kövér embert? Kezeket fel Hányan nem? Legtöbben nem. A nyilvánvaló kérdés az, hogy mi történt az elvvel, miszerint jobb megmenteni ötöt megölve egyet, mi történt az elvvel, amit szinte mindenki támogatott az első esetben. Haljunk valakit, aki a többségben volt mindkét esetben hogyan magyarázná a különbséget a kettő közt? Tessék. Szerintem a második aktív választást ad arra, hogy lelökjünk egy embert Szerintem az az ember nem lenne része az eseményeknek szóval ha helyette választunk, hogy belevonjuk valamibe, amit túlélt volna Szerintem ez több, mint az első esetnél, ahol a három fél, a vezető és a két csoport munkás részese az eseménynek. De a munkás, a mellékvágányon nem szeretné az életét jobban feláldozni, mint a kövér fickó ugye? Igaz, de ő a vágányon van. Ez a fickó pedig a hídon. Rajta, visszavághat ha akar. Rendben, a kérdés nehéz de helyt állt, nagyon is, nehéz kérdés. Még valaki aki érvelne a többség döntése mellet? Tessék? Szerintem az első esetben, ahol van egy és öt munkás a választás a kettő közt van, és nekünk választanunk kell, emberek fognak meghalni a troli végett nem feltétlenül a mi tetteink miatt. A troli elszabadult, hirtelen kell döntenünk, míg a kövér ember lelökése gyilkosság a részünkről befolyásolhatjuk de a trolit valószínűleg nem. Szerintem ez egy kicsit más szituáció. Rendben ki tudna válaszolni? Valaki? Remek volt, ki tudna kit szeretne válaszolni? Ez a kiút? Szerintem ez nem jó ok mert választanunk kell, hogy kit ölünk meg, mert ha kitérünk, ami tudatos kitérést jelent. vagy lelökjük a kövér embert, ami úgy szint egy aktív tudatos döntés, szóval mindenképp döntenünk kell. Szeretne válaszolni? Nem biztos hogy ez így van, valahogy másként hat, a tett, hogy valakit a vágányra lökünk megölve őt, ezt mi magunk tesszük -Saját kezünkkel -Lökjük és ez más, mint valamit elfordítani, ami halált fog okozni egy másik...Valahogy nem hangzik olyan jól most, hogy itt állok. Nem, ez remek, mi a neve? Andrew Andrew had kérdezzek valamit, tegyük fel, hogy a hídon állva a kövér ember mellett nem kell meglöknöm, tegyük fel hogy egy csapóajtón áll, amit kinyithatok ha elfordítok egy kormányt elfordítaná? Valamiért még mindig helytelenebbnek tűnik. Talán ha véletlenül belehajolnánk a kormányba vagy, ha a troli egy gomb felé zúdul, ami kinyitja a csapóajtót akkor egyetértenék. Rendben, szóval még mindig helytelennek tűnik, de másképp, mint az első esetben, mármint az első szituációnak közvetlenül a részesei vagyunk a másodikban megfigyelünk. -Rendben. Szóval, a kövér ember lelökésével, választhatunk, hogy részesei leszünk vagy sem. Felejtsük el ezt az ügyet egy pillanatra. ez remek, de nézzünk egy másikat. Most egy sürgősségi osztályon vagyunk és hat beteg jön hozzánk egy szörnyű troli balesetük volt öt könnyű, míg egy komoly sérülést szenvedett és az egész napot az egy komoly esettel tötlhetjük, de így a többi meghal, vagy ápolhatjuk az ötöt, felépülnek, de az ezalatt az egy súlyos sérült meghal. Hányan mentenének meg ötöt orvosként? Hányan mentenének meg egyet? Kevesen, egy páran. Ugyanaz az ok, egy vagy öt élet. Vegyünk egy hasonló esetet most szervátültető sebészek öt beteg vár szervre melyek nélkül meghalnának egynek szív kell, egynek tüdő egynek vese, egynek máj az ötödiknek hasnyálmirigy. Nincs szerv donorjuk végignéznék, ahogy meghalnak de eszükbe jut, hogy a mellettük lévő szobában egy egészséges fickó jött be ellenőrzésre. és ő látom tetszik és ő szundikál bemehetnek halkan kitéphetnek öt szervet, az ember meghalna de megmentenének ötöt. Hányan tennék meg? Valaki? Hányan? Fel a kezekkel ha megtennék. A balkonon valaki? Ön igen? Vigyázzon, ne hajoljon túl előre Hányan nem? Rendben. Mit mondana ön a balkonon, ön aki kitépné a szerveket, miért tenné? Fel szeretnék vetni egy másik lehetőséget, miszerint az ötből csak egytől veszünk szerveket, attól aki legkorábban halna meg és felhasználjuk a négy szervet, hogy megmentsük a négy másikat beteget. Jó ötlet. Remek ötlet. leszámítva, hogy felborította a filozófiai szempontot. Tegyük félre a történeteket és érveléseket és figyeljük meg miként bontakoztak ki a viták. Bizonyos morális elvek elkezdtek felbukkanni a vitákból gondoljuk át hogy ezek miként néznek ki az első, mely felmerült a vita során az volt, hogy a morálisan helyes döntés függ a tetteink következményétől végül is jobb ha öt él egynek az árán. Ez példa a konzekvencialista morális érvelésre. Ez az érvelés a moralitást a tett következményeiben találja. A világ állapotában mely kialakul a tetteink következtében de mi tovább mentünk, megnéztünk más eseteket is és az emberek már nem voltak biztosak a konzekvencialista morális érvelésben, amikor hizitáltak a kövér ember lelökésében vagy a szervek kitépésében az ártatlan betegből hajlottak az érvelésekre melyek a tett belső tulajdonságaival kapcsolatosak. Bármi is legyen a következmény. Az emberek vonakodtak rossznak hitték kategorikusan rossznak, hogy megöljenek egy embert egy ártatlan embert még akkor is ha megmentenek öt életet, legalábbis így gondolták a második esetben. Ez rámutat egy másik kategórikus szempontra a morális érveléssel kapcsolatban. A kategorikus morális érvelés a moralitást bizonyos abszolút morális követelményekben bizonyos kategorikus kötelességekben és jogokban találja a következményektől függetlenül. A tanfolyam során megnézzük az ellentétet konzekvencialista és a kategorikus morális érvelés közt. A leghatásosabb példa a konzekvencialista morális érvelésre az utilitarizmus, egy elmélet, melyet a 18. századi Angol filozófus Jeremy Bentham dolgozott ki. A kategorikus morális érvelés legnagyobb előremozdítója a 18. századi Német filozófus Immanuel Kant. Megvizsgáljuk a morális érvelés ezen két fajtáját, kiértékeljük őket és tanulmányozunk más nézeteket is. Ha megnézik tantervet, észrevehetik, hogy számos híres könyvet tartalmaz. Könyvek melyeket Arisztotelész John Locke Immanuel Kant, John Stuart Mill, és így tovább írtak. Azt is észrevehetik, hogy nem csak könyveket olvasunk, hanem kitárgyalunk kérdéseket felvető jelenkori politikai és legális problémákat is. Kitárgyaljuk az egyenlőséget és egyenlőtlenséget, pozitív diszkriminációt, szólásszabadságot és gyűlöletbeszédet azonos nemű házasságot, sorkatonai szolgálatot, számos gyakorlati kérdést, és nem csak, hogy felelevenítsük ezeket a távoli absztrakt könyveket de, hogy tisztázzuk mi is forog kockán a mindennapi és politikai életben a filozófiát tekintve. Elolvassuk ezeket a könyveket megtárgyaljuk a felvetett problémákat és összevetjük miként egészítik ki egymást. Vonzónak hangozhat de figyelmeztetnem kell önöket, hogy nyitott szemmel olvasni a könyveket, mint önismereti gyakorlatot, veszélyt hordoz magával, a személyes és politikai nézeteikre, veszélyeket melyeket minden politikai filozófiára járó tanuló megismert. A veszély abban rejlik, hogy a filozófia tanít és kizökkent azáltal, hogy szembesít azzal, amit már tudunk. Az irónia, hogy a kurzus nehézsége a már meglévő tudásuk megtanulásából fakad. Úgy működik, hogy kiragad egy ismert és meg nem kérdőjelezett dolgot, és ismeretlenné teszi. Az előbbi példák így működtek a pajkos és egyben komoly hipotézisek, melyekkel kezdtünk. Ezek a filozófiai könyvek is így működnek. A filozófia elidegenít az ismertől nem új információ révén hanem, hogy előhív és kiprovokál egy új nézőpontot de a csavar az, hogy ha az ismert ismeretlenné válik az sosem lesz újból ugyanaz. Az önismeret, olyan mint az elveszett ártatlanság. Bármennyire nyugtalanít minket soha nem lehet elfelejteni vagy nem megismerni. Ami ezt a vállalkozást nehézzé de egyben vonzóvá teszi az az, hogy a morális és politika filozófia egy sztori ami az ismeretlenbe vezet, és a központjában mi állunk. Ezek a személyes kockázatok, de nézzük a politikaikat. Egy módja az ilyen kurzusnak a bevezetésére egy ígéret lenne, mely szerint a felsorolt könyvek olvasása és a problémák megvitatása egy jobb és felelősebb állampolgárrá teszi majd önöket. Megvizsgálják a közpolitika feltételezéseit, erősítik a politikai ítélőképességüket a közügy effektívebb résztvevői lesznek. Ez részleges és félrevezető ígéret lenne, a politikai filozófia leggyakrabban nem így működik. Megeshet az, hogy a politikai filozófia rosszabb állampolgárrá tesz mintsem jobbá vagy legalábbis rosszabbá mielőtt jobbá tenne. Ennek oka, hogy a filozófia távolságtartó olykor bénító tevékenység. Ez láthajuk Szókratésznál is egy dialógus, a Gorgiasz ahol Szókratész barátja Callicles próbálja lebeszélni a filozofálásról. Callicles a filozófiát csinos játékhoz hasonlítja, mérsékel, az élet megfelelő pillanatában kell elmerülni benne, de ha valaki tovább hajszolja a kelleténél, akkor romlásba vezet. Fogadd meg a tanácsom, mondja Callicles, felejtsd el az érvelést törekedj az aktív életre, ne azokat vedd alapul, akik kicsinyes szójátékokkal foglalkoznak, hanem akik elismertek, jól megélnek, és hasonló áldásokban gazdagok. Szóval Callicles, azt javasolja Szókratésznek, hogy hagyd a filozófiázást. Légy komoly, tanulj üzletelést. Calliclesnek igaza volt. Igaza volt, mivel mert a filozófia eltávolít minket a konvencióktól, a megalapozott feltételezéseinktől és a megállapított hiedelmünktől. Ezek a személyes és politikai veszélyek, melyekkel szemben áll egy karakterisztikus kitérő, melynek neve szkepticizmus. Ez egy eszme, mely szerint kezdetben nem döntöttünk véglegesen az esetek vagy elvek mellett, melyeket vitatunk. És ha Arisztotelész, Locke, Kant, és Mill nem fejtették meg ezeket a kérdéseket, kik vagyunk mi, itt a Sanders Színházban, akik azt hiszik, hogy egy szemeszter alatt megoldhatjuk. Végül megeshet, hogy mindenkinek megvan a saját értékrendje, és nincs miről beszélnünk Nincs érvelés. Ez a kitérés. Kitérés a szkepticizmus alól, melyre a következőt javaslatom: Igaz, hogy ezeket a kérdéseket régóta vitatják, de a tény, hogy újból felbukkantak és fenn maradtak, azt mutathatja, hogy megfejteni őket egyik oldalról lehetetlen másrészről elkerülhetetlen, és ennek oka, hogy minden nap megélünk egy választ ezekre a kérdésekre. Szkepticizmus, vállat vonni és feladni a morális reflektálást nem megoldás Immanuel Kant jól megfogalmazta a szkepticizmus problémáját. Szerinte, a szkepticizmus az észérv nyughelye, ahol visszatekinthet a dogmatikus vándorlására, de ez nem válhat az állandó lakhelyévé. A szkepticizmusban való megbékélés sosem elégítheti ki az észérv nyugtalanságát. Ezeket a sztorikat és érveket használtam, hogy rávilágítsak a veszélyekre, a kísértésekre, valamint a lehetőségekre. Összefoglalva, a kurzus célja, hogy felébressze a nyugtalankodó észérvet, és megnézni azt, hogy ez hová vezet. Köszönöm. Egy kilátástalan helyzetben, - Meg kell tenned mindent a túlélésért. - Meg kell tenned mindent. Meg kell tenned, amit kell, egyszerű Ha tizenkilenc napja nem ettél, valakinek meg kell hoznia az áldozatot a túlélésért. -Rendben, mi a neve? - Marcus. Marcus, mit mondanánk neki? Múltkor, pár sztorival kezdtünk. Pár morális dilemmával trolibuszokról és doktorokról és egészséges betegekről, aki kiszolgáltatottak, hogy szervátültetés áldozatai legyenek. Két dolgot figyelhettünk meg ezekben a vitákban. Az egyik, hogy hogyan folyt a vita. Az ítélőképességünkkel kezdődött, megfogalmaztuk a döntéseink okát, majd új esetekkel állítottunk szembe. Újragondoltuk a döntéseinket, egymás függvényében, és észrevettük a belső nyomást, amely egyensúlyba hozná a döntéseinket azokkal, melyeket helyesnek tartunk. Visszatekintve észrevehetünk valamit az érvelések tartalmáról is, melyek felmerültek a vita során. Észrevehettük, hogy olykor a tett moralitását annak következményében kerestük, a világ állapotában, melyet létrehozott. Konzekvencialista morális érvelésnek hívtuk. De úgyszint megfigyeltük, hogy pár esetben nem csak a végeredmény számított, hanem, sokan éreztük, hogy nem csak következmények de a tett belső tulajdonságai is fontosak morális szempontból. Néhányan úgy vélték, hogy bizonyos dolgok kategorikusan helytelenek, még akkor is ha ezek jó eredményt szülnek, akkor is, ha megmentenek öt életet egy áráért. Szembe állítottuk a konzekvencialista morális érvelést a ketegorikussal. Ma, és az elkövetkező pár napban megvizsgáljuk az egyik legbefolyásosabb verzióját a konzekvencialista morális teóriának. És ez az utilitarizmus filozófiája. Jeremy Bentham, a tizennyolcadik századi, angol politikai filozófus fogalmazta meg először szisztematikusan az utilitarista morális teóriát. Bentham elképzelése alapvetően nagyon egyszerű, sok moralásisan intuitív vonzerővel. Úgy vélte, hogy a helyes dolog, az igaz dolog, az ha maximalizájuk a használhatóságot. Mit értett használhatóság alatt? Szerinte ez az öröm kiegyensúlyozása a fájdalom helyett, boldogság szenvedés helyett. És így jutottunk el a kihasználhatóság maximalizálásának elvéhez. Megfigyelte, hogy minden emberi lényt két független mester ural, mégpedig a fájdalom és az öröm. Mi emberek szeretjük az örömöt és nem szeretjük a fájdalmat. Szóval a moralitást arra kell alapoznunk, hogy szeretnénk-e kezdeni valamit az életünkkel, vagy mint törvényhozók vagy állampolgárok a törvényt szeretnénk formálni. A helyes tett, egyénként vagy együttesen törekedni, hogy átfogóan maximalizáljuk a boldogság szintjét. Bentham utilitarizmusát olykor ezzel a szlogennel foglalják össze: A legnagyobb jó a legnagyobb számú embernek. Vegyük ezt az alapelvet, majd teszteljük le és vizsgáljuk meg, egy másik esetnél, egy másik történetnél. Ezúttal ez nem egy hipotetikus történet, hanem egy valós eset, a La Mignonette. Ez egy tizenkilencedik századi brit jogi eset, mely híres és sokat vitatott a jogi iskolákban. Az eset erről szól. Összefoglalom, majd szeretném hallani, hogyan döntenének, ha önök lennének a bírák. Egy korabeli újságcikk számol be a részletekről: Egy példátlanul elkeserítő tengeri balesetet mesél el a Mignonette jacht túlélőjeniek története. A hajójuk megfeneklett a Dél-Atlanti vizeken, ezerháromszáz mérföldre a partfoktól. A legénység négy tagja, Dudley a kapitány Stephens az elsőtiszt Brooks a tengerész, remek jellemvonásukról voltak ismertek, az újságcikk szerint. A legénység negyedik tagja a tizenhét éves hajósinas Richard Parker volt. Árva és családtalan, az első hosszú útját töltötte a tengeren. Az újság szerint, a barátjai tanácsa ellenére vágott neki az útnak. A fiatalság ambíciójával indult el, remélve, hogy a kaland férfit farag belőle. Sajnos ez nem így lett, az eset tényeit senki nem vitatta, egy hullám ütközött a hajónak és a Mignonette elsüllyedt. A legénység mentőcsónakra szált. Az élelmük mindössze két konzerv tarlórépából állt, friss víz nélkül. Az első három napban nem ettek semmit. A negyedik napon, felnyitottak egy konzervet, majd megették. A rákövetkező napon kifogtak egy teknőst, mely a másik konzervvel együtt elég volt, hogy pár napig kitartsanak, majd az azutáni nyolc napban nem ettek semmit, se élelem, se víz. Képzeljük magunkat a helyzetükbe, mit tennénk? Ők ezt tették. Mostanra, Parker a hajósinas a mentőcsónak alján hever, mivel tenger vizet ivott, a többiek tanácsa ellenére, és megbetegedett. Látszólag haldokolt. Szóval a tizenkilencedik napon Dudley kapitány javasolta, hogy tartsanak lottó sorsolást. Sorsot húznak, hogy lássák ki halna meg a többiekért. Brooks visszautasította, nem tetszett neki az ötlet. Nem tudjuk, hogy ez azért volt, mert nem bízott a szerencséjében, vagy mert hitt a kategorikus morális érvelésben. Bármi volt is az oka, nem történt sorsolás. A következő nap sem, volt hajó a láthatáron, szóval Dudley szólt Brooksnak, hogy forduljon el, majd intett Stephensnek, hogy jobb lesz ha megölik Parkert. Dudley elmondott egy imát, szólt a fiúnak, hogy eljött a vég, majd egy zsebkéssel átszúrta a nyaki vénáját, megölve őt. Brooks felhagyva a lelkiismeretes tiltakozással, csatlakozott a szörnyű kizsákmányoláshoz. Négy napig, ették a hajósinas testét és vérét. Valós eset. Ezután megmenekültek. Dudley a megmentésüket a naplójában megdöbbentő eufemizmussal írja le: "A huszonnegyedik napon, reggelizés közben, végre felbukkant egy hajó". A túlélőket egy német hajó vette fel, majd vissza vitték őket az angliai Falmouthba, ahol letartóztatták és bíróság elé állították őket Brooks az állam tanúja lett, míg Dudleyt és Stephenst vád alá helyezték. Nem tagadták a tényeket, állították, hogy kényszerből cselekedtek. Ezzel védekeztek. Szerintük jobb ha egy hal meg, hogy a többiek élhessenek. Az ügyészt, ez nem hatotta meg, a gyilkosság az gyilkosság, és az ügy bíróságra került. Képzeljük el, hogy az esküdtszék tagjai vagyunk, és hogy leegyszerűsítsük dolgot, tegyük félre a törvényt, és tételezzük fel, mint az esküdtszék tagjai a mi feladatunk eldönteni, hogy amit tettek morálisan megengedhető volt vagy sem. Hányan mondanák, hogy nem bűnös, vagyis amit tettek morálisan elfogadható? És hányan, hogy bűnös, vagyis morálisan helytelen? A nagy többség. Lássuk a döntések okait kezdve kisebbséggel. Hallgassuk meg a védelmet Dudley és Stephens ügyében. Morális szempontból miért nem bűnösek? Mik az okok? Szerintem morálisan kifogásolható, de szerintem van különbség moralitás és törvényesen felelősségre vonhatóság közt. Vagyis, ahogy a bíró mondta, ami morálisan helyes nem feltétlenül törvényellenes, még ha szerintem a szükség nem igazolja a lopást, gyilkosságot, vagy más bűntényt, egy bizonyos pontnál a szükség szintje felment a bűn alól. -Ok, rendben. Mások a védelem mellett? Morálisan indokolható okok? Igen, köszönöm Igen, köszönöm Szerintem, egy kilátástalan helyzetben, meg kell tenned mindent a túlélésért. Meg kell tenned mindent. Meg kell tenned, amit kell, egyszerű Ha tizenkilenc napja nem ettél, valakinek meg kell hoznia az áldozatot a túlélésért. Sőt, tételezzük fel, hogy túlélik és a társadalom hasznos tagjaivá válnak, akik hazatérve millió jótékonysági szervezetet indítanak el, végül mindenki hasznára válva. Nem tudom hazatérésük után mit tettek, lehet hogy megöltek több embert de kitudja. - Mi? - Mi van hazamentek és merénylők lettek? - Mi van hazamentek és merénylők lettek? Tudni szeretnéd kit öltek meg. Igaz, tudni szeretném. - Rendben, mi a neve? - Marcus. Rendben Hallottuk a védelem, pár képviselőjét, most halljuk a vádlókat. Legtöbbjük szerint helytelen volt, miért? Igen? Az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy ha hosszú ideje nem ettek akkor lehet, hogy mentálisan labilisak lettek, amit a védelem használhat, mint indokot, miszerint beszámíthatatlanok voltak, olyan döntéseket hoztak, melyeket másképp nem tennének, és ha ez meggyőző érv, hogy nem voltak tudatában annak, amit tettek, akkor ez azt sugallja, hogy akik ezt meggyőző érvnek találják, úgy gonolják, hogy immorálisan cselekednek. - Azt szeretném hallani ön mit gondol, ön védi... - Elnézés de ön bűnösnek szavazta, nem? - Szerintem nem cselekedtek morálisan helyesen És miért nem? Mit modana? Itt van Marcus, aki megvédte őket. Azt mondta, hallotta mit mondott, igen, igen meg kell tenned, amit kell egy ilyen helyzetben. Mit mondana Marcusnak? Ők nem... nincs az a helyzet, ahol egy ember egy másik ember sorsát vagy életét a saját kezébe vehetné. Nincs ilyen hatalmunk. Remek, köszönöm, mi a neve? - Britt - Rendben Más valaki? Mit mondana? Álljon fel.