Klímakutató vagyok,
és nagyon nem kedvelem az időjárást.
Túl sok időt töltöttem Kaliforniában,
és úgy gondolom, az időjárásnak
szabadon választhatónak kellene lennie.
(Nevetés)
Szóval nem akarok felhőket az égboltra,
sem tanulmányozni azokat.
De úgy tűnik, a felhők követnek,
akárhová is megyek.
Az igazság az, hogy a felhők igazi
kihívást jelentenek a klímakutatásnak.
Nem tudjuk, miként reagálnak majd
a bolygó folyamatos felmelegedésére,
de a rejtett bizonytalanságban
ott lapul a remény is.
Talán, csak talán
a felhők lelassíthatják
a globális felmelegedést,
ezzel mi időt nyerhetünk
a megfelelő lépések megtételéhez,
ami már rendkívül időszerű.
Még én is hozzá tudnék szokni
több felhős naphoz,
ha tudnám, hogy ez megmentheti a bolygót.
Van néhány dolog, melyekben
bizonyosak vagyunk.
A szén-dioxid egy üvegházhatású gáz,
sokat juttatunk a levegőbe,
és a bolygó szüntelen melegszik.
Ügy lezárva.
De még mindig naponta bemegyek dolgozni.
Nagyon sok minden van, amit nem értünk
a klímaváltozásról.
Még nem adtunk választ
egy alapvetőnek tűnő kérdésre.
Tudjuk, hogy melegszik a bolygó,
de azt nem tudjuk, milyen mértékben.
Nos ez egy nagyon könnyű kérdés lenne,
ha lenne egy időgépem.
De most őszinte leszek önökhöz:
Ha lenne egy időgépem,
biztosan nem ebben az időben
szeretnék élni.
De azért, hogy belelássunk a jövőbe,
a számítógépes szimuláció eredményeire
kell hagyatkoznunk,
a klímamodellekre, mint ez itt.
Munkám során
nagyon sok elbűvölő emberrel
találkozom az interneten,
akik szívesen mondogatják nekem,
hogy ezek a modellek hamisak.
Annyit fűznék hozzá:
ugye viccelnek?
Mert én azért kapom a fizetésemet,
hogy kritizáljam a modellt.
De mi igazán nem akarjuk, hogy
a modellek teljesen pontosak legyenek.
A hasznosságuk a fontos.
Csak gondoljuk végig:
egy számítógépes szimuláció,
amely képes reprodukálni
a pontos valóságot.
Az nem egy klímamodell;
hanem a "Mátrix".
A modellek nem kristálygömbök,
hanem kutatói eszközök
és még a hibáikból is
rengeteget tanulhatunk.
Például:
különféle klímamodellek képesek leírni
az eddig tapasztalt melegedést.
De a század végére előrepörgetve,
mint az üzleti életben általában,
a klímamodellek nem értenek egyet többé.
Mindegyik felmelegedést jelez,
ez csak alapvető fizika.
De néhány katasztrófát jósol,
a most tapasztalható
hőmérsékletnek ötszörösét,
míg más modellek kevésbé drasztikusak.
Vajon miért nem értenek egyet a modellek
a felmelegedés mértékét illetően?
Ez főleg azért van,
mert nem értenek egyet
a felhők helyzetét illetően.
Hozzám hasonlóan
a gépek sem szeretik a felhőket.
A modellek nem rokonszenveznek velük,
mivel hatalmas és roppant mini méretben is
megtalálhatók.
A felhő akkor keletkezik,
amikor a parányi vízcseppek vagy
jégkristályok apró részecskékké
egyesülnek.
2/3 részét borítják a Föld felületének.
Hogy pontosan modellezni
tudjuk a felhőket,
ismernünk kell minden vízcsepp és
porszemcse tulajdonságát
a teljes légkörben,
és nincs olyan technológia,
amely képes erre.
Így marad a kompromisszum:
Tanulmányozással részletesebb
információt szerezhetünk,
de fogalmunk sem lesz,
mi fog történni világszinten.
Vagy feláldozhatjuk a valóságot,
hogy lássuk azt, ami valójában számít.
Nincs egy helyes válasz,
nincs tökéletes módszer,
mert a különféle klímamodellek
eltérő módon vizsgálnak.
Sajnos nem túl szerencsés,
hogy a műszereknek problémát
jelentenek a felhők,
mert a felhők fontos szerepet játszanak
a bolygó hőmérsékletének
szabályozásában.
Vagyis ha az összes felhő eltűnne,
erőteljes klímaváltozásra számíthatnánk.
De felhők nélkül
melegebb vagy hidegebb lenne?
A válasz, hogy mindkettő.
Őszinte leszek önökkel.
Nem vagyok egy buzgó felhőfigyelő.
A kedvenc felhőtípusom nem létezik.
De azt én is tudom, hogy különböző
alakban és méretben megtalálhatóak.
Az itt látható alacsony szintű, vastag
felhők rendkívül jól blokkolják a napot
és a barbecue-zásnak is lőttek,
viszont a magas szintű,
vékony pehelyfelhők
átengedik a napsugarakat.
Minden napsütéses idő egyforma,
de minden felhős nap
különbözik a maga módján.
És a sokfélesége az,
ami nehezíti megbecsülni
globális hatásukat.
Hogy valójában lássuk globális hatásukat,
segít, ha csinálunk egy selfit.
Mindig is le fog nyűgözni az a tény,
hogy láthatjuk bolygónkat a világűrből,
de nem láthatunk mindent.
A felhők blokkolják a látványt.
Ez a dolguk.
Az alacsony szintű, vastag felhők
rendkívül hatékony napfényellenzők.
Visszaverik a napfény 20%-át.
Ez sok elpocsékolt napenergia.
Az alacsony szintű felhők
hatékony napfényblokkolók,
így hűtik a bolygót.
De a felhők nem csak ezért hasznosak.
Bolygónknak saját hőmérséklete van,
és minden, aminek hőmérséklete van,
hőt is ad le.
Kisugározzuk az energiát az űrbe,
ahogy itt láthatjuk infravörösben.
A felhők valóban blokkolják a látványt.
És ez azért van, mert az atmoszféra
felső rétegeiben léteznek,
ahol alacsony a hőmérséklet.
Ami azt jelenti, hogy kevés hőt
adnak le az űrbe,
de ugyanakkor blokkolják
a Föld felől érkező hőt.
A Föld próbálja lehűteni magát,
de a magas szintű felhők
ezt megnehezítik.
Az eredmény egy erőteljes
üvegházhatású folyamat.
A felhők meghatározó
kettős szerepe tagadhatatlan
az éghajlati rendszerben.
Az alacsony szintű felhők
visszaverik a napsugarakat,
ezzel hűtik a bolygót,
míg a magas szintűek pont az
ellenkezőjét teszik:
melegítik a bolygót.
Ezek a hatások nem egyenlítik ki egymást,
bár a felhők fényvisszaverő
hatása valamivel erősebb.
Így ha megszabadulnánk az összes felhőtől
– amit egyébként én egyáltalán
nem támogatok –,
akkor Földünk felmelegedne.
De mint tudjuk, nem fog eltűnni
az összes felhő.
Az éghajlatváltozás azonban érzékelhető.
A kérdés a következő:
A felmelegedés milyen hatást
gyakorol a felhőkre?
A felhők fontos szerepet játszanak
a hőmérséklet szabályozásában,
egyszerre fűtik és hűtik a bolygónkat.
Így a felhőtakaró kis mértékű
változásának is
súlyos következményei lehetnek.
Egy másik fontos kérdés:
A felhők miként befolyásolják
a globális felmelegedést?
Itt csillan meg az első reményszikra.
Ha a globális felmelegedés következtében
nő a felhőtakaró,
akkor az üvegházhatás csökken,
a napfény visszaverődése nő,
ami növeli a felhők hűtőerejét.
A folyamat szöges ellentettje
a globális felmelegedésnek,
és ezt mérik az éghajlati modellek,
amelyek csekély figyelmeztetést jeleznek.
A legnagyobb fejtörést a modellezésnek
a felhőtakaró jelenti.
De az érmének két oldala van,
ezért a bizonytalanság.
A felhők csökkenthetik
a globális felmelegedést,
ugyanakkor fel is erősíthetik.
Ma bizonyos, hogy a klímaváltozás
létező dolog,
hisz tapasztaljuk:
melegedés, jégsapka olvadása,
csapadék egyenetlen eloszlása.
Gondolhatják, hogy ezt a felhőkből
állapítottuk meg,
de ez nem így van,
ugyanis a felhők sokszor nem láthatóak.
A nyugati partról ezt végignézve
mindenképpen tudnék tanáccsal szolgálni.
(Nevetés)
És tudják, próbáltuk őket keresni.
(Nevetés)
De ahhoz, hogy tanulmányozzuk
a klímaváltozást,
szükséges, hogy a felhőtakaró látható
legyen egy hosszabb időszakra,
ami korántsem teljesíthető.
Semmi sem érzékeli jobban a felhőket,
mint a műholdak –
jobbak, mint egy igazi brit.
(Nevetés)
Szerencsére a megfigyelő műholdak
nyomon követik a felhőket,
amelyek születése – akárcsak az enyém–
az 1980-as évekre tehető.
Ezek eleve meteorológiai
megfigyelésekre lettek kifejlesztve,
nem pedig klímakutatásra.
Nem arra hivatottak.
Hogy hosszú távon információt kapjunk
az éghajlatról,
klímakutatást kell folytatni.
Több különféle látószögű
és pályájú műhold
eredményeit kell ötvöznünk,
melyek eltérő felszereltségű
kamerával rendelkeznek.
Mint az eredmény mutatja,
vannak hiányosságaink.
De még ebből a felhős képből is
lehet valami sejtésünk
egy lehetséges jövőről.
Amikor tanulmányoztuk a megfigyeléseinket,
egy dolog megragadta figyelmünket:
A felhők mozognak.
Ahogy nő a bolygó hőmérséklete,
a magas szintű felhők az atmoszféra
felső, hidegebb rétegeibe húzódnak,
jelezve, hogy a Föld melegedése nem azonos
a felhőkével.
A felhők nagyjából tartják
hőmérsékletüket.
Nem sugároznak több hőt az űrbe,
noha több hőt nyelnek el a melegedő
bolygó alsó rétegeiből.
Ezzel fokozódik az üvegházhatás.
A magas szintű felhők súlyosbítanak
a globális felmelegedés helyzetén.
A felhők mozgása különböző lehet.
A légköri keringés, a levegő
és a víz nagymértékű mozgása
az atmoszférában folyamatosan változik,
ami befolyásolja
a felhők helyzetváltoztatását is.
Többnyire
a felhők a trópusoktól
a pólusok felé mozognak.
Mintha a nagyszülők élete
visszafelé történne,
és ez számít,
mert ha a beáramló fény
blokkolása a cél,
akkor annak leginkább
a trópusok körül vesszük hasznát
– az intenzív trópusi napsugárzás miatt –,
mint a sarkok körül.
Ha ez így folytatódik,
a globális felmelegedés felgyorsul.
Nem sikerült
sok éves kutatás ellenére sem
cáfolni az eddig tárgyaltakat.
Nincs kutatási bizonyíték arra,
hogy a felhők lényegesen lelassítanák
a globális felmelegedést.
A Föld nem tudja kezelni saját lázát.
De persze mai napig vannak kételyeink.
Nem tudjuk biztosan,
mit tartogat a jövő.
Ismeretlenség vár az új generációra,
ahonnan talán nincs visszaút.
Azt szeretném, ha felkészültek lennének,
ezért is fontos
a megfigyelő műhold a Föld körül,
illetve olyan hozzáértő csapat
foglalkoztatása,
akik szívesen tanulmányozzák a felhőket
egy megbízhatóbb modell kifejlesztéséért.
De a bizonytalanság nem tudatlanság.
Nem tudunk mindent,
de vannak dolgok, amiket biztosan.
Tudunk a szén-dioxid következményeiről.
Asztrofizikusként kezdtem a karrieremet,
tudom, hogy miről beszélek,
amikor azt mondom, hogy ez
a legjobb hely az univerzumban.
Ha más bolygókon van folyékony víz,
a miénken whiskey folyik.
(Nevetés)
(Taps)
Szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk,
de ne éljünk vissza vele.
Nem hiszem, hogy a felhők
megmenthetik a bolygót.
Csak mi tudjuk megmenteni.
Köszönöm a figyelmet.
(Taps)