Nos, négy vagy öt évvel ezelőtt történt,

Philadelphiában ültem egy színpadon, azt hiszem,

egy ehhez hasonló táskával a kezemben.

És egy molekulát húztam elő a táskából.

És azt mondtam, hogy nem ismerik igazán jól ezt a molekulát.

A testük viszont nagyon is jól ismeri.

És akkor arra gondoltam, hogy az emberi test gyűlöli.

Mert nagyon erős az immunválaszunk rá. Alfa-gal epitópnak hívják.

És a tény, hogy a sertések szívbillentyűin rengeteg van belőle,

egyúttal az oka is annak, hogy nem könnyű átültetni egy sertés szívbillentyűjét emberbe.

Valójában a testünk nem is gyűlöli ezeket.

Inkább imádja. Meg is eszi.

Úgy értem, az immunrendszerünk sejtjei folyton éhesek.

És ha egy antitest kapcsolódik az egyik ilyen molekulához

a sejtben, az azt jelenti: "ennivaló."

Nos, épp ezen töprengtem és arra gondoltam,

hogy itt ez az immunválasz, ami kialakul erre a nevetséges molekulára,

amit mi nem állítunk elő, viszont sokszor találkozunk vele más állatokban.

Azonban arra gondoltam, hogy nem tudjuk kivédeni.

Mert az összes olyan ember, aki próbálkozott szívbillentyű-átültetéssel,

rájött, hogy az immunválasz nem gátolható meg.

Mire én: akkor miért nem kezdünk vele valamit?

Mi lenne, ha rögzíteni tudnám ezt a molekulát,

hozzácsapnám egy baktériumhoz,

ami számomra kórokozó és épp most támadta meg a tüdőmet?

Úgy értem, ezzel azonnal előidézhetnék

egy egyébként már meglévő immunválaszt.

Csak nem tartana 5 vagy 6 napig, hogy kifejlődjön.

A szervezetem azonnal megtámad mindent, amin ezt a dolgot találja.

Hasonló ez ahhoz, ami akkor történik, ha

megállít a rendőrség valamilyen közlekedési szabálysértés miatt,

a rendőr meg becsempész a kocsi hátuljába egy zacskó füvet,

aztán meggyanúsít kábítószer birtoklásával.

Nagyon gyors és hatékony módja ez annak, hogy embereket vonjunk ki a forgalomból.

(Nevetés)

Úgyhogy vehetünk egy baktériumot is,

ami ugyan egyáltalán nem csinál ilyen dolgokat,

és ha ezeket igazán jól rájuk tudnánk erősíteni,

akkor máris kivontuk a forgalomból.

És bizonyos baktériumtörzsek esetében

nincs már hatékony eszközünk arra, hogy ezt megtegyük.

A bevethető antibiotikumaink fogyóban vannak.

És szerintem a világ ideje is nyilvánvalóan fogyóban van.

Úgyhogy 50 év múlva talán már nem is lesz értelme.

A streptococcus és hasonlók tombolni fognak,

mert mi már nem leszünk itt. De ha mégis --

(Nevetés)

akkor tennünk kell valamit a baktériumokkal.

Úgyhogy dolgozni kezdtem ezzel a dologgal,

volt egy csapatnyi munkatársam is.

És megpróbáltam ezt hozzápasszintani olyan dolgokhoz,

amelyek maguk is bizonyos speciális célterületekhez kapcsolódtak,

baktériumokhoz, amiket nem kedvelünk.

És most úgy érzem magam, mint George Bush.

Olyan "küldetés teljesítve" érzés.

Előfordulhat, hogy butaságot csinálok, mint ahogy ő is tette nemrég.

De lényegében arról beszéltem, hogy immár munkához láttunk.

És a dolog gyilkolja a baktériumokat. Eszi őket.

Ez a dolog rögzíthető, mint az a kis zöld háromszög odafenn,

ami most a jelenséget szimbolizálja.

Egy DNS aptamer nevű dologhoz lehet rögzíteni.

És maga a DNS aptamer meg kifejezetten

ahhoz a célhoz fog illeszkedni, amit kijelölünk.

Szóval, van egy apró jellemzője az általunk nem kedvelt baktériumoknak,

mint a staphylococcus, amit én különösen utálok,

mert múlt évben megölte az egyik professzor jóbarátomat.

Nem reagálnak az antibiotikumokra. Ezért nem kedvelem őket.

És előállítok egy aptamert, amihez ez hozzá lesz rögzítve.

Ez majd tudni fogja, hogyan lelje meg a staphylococcust a testben,

és azonnal riasztani fogja az immunrendszert, hogy támadjon.

Itt láthatják, mi történt. Látják a vonalat legfelül

azokkal az apró pöttyökkel?

Az egy csomó egér, amit a tudós barátaink

megmérgeztek odalenn, Texasban,

a Brooks Légibázison lépfenével.

És az egerek kezelést is kaptak egy általunk kifejlesztett gyógyszerrel,

ami kifejezetten a lépfenét támadja, és

az ember immunrendszerét ellene hangolja.

Észrevehetik, hogy mind túlélték a felső sorban lévők közül.

Ez 100%-os túlélési arány.

És ami azt illeti, még további 14 napot

vagy 28-at éltek, amíg végül mi öltük meg őket,

mindet felboncoltuk és rájöttünk, hogy mi a hiba.

Miért nem haltak meg?

És azért nem haltak meg, mert már nem voltak lépfenével fertőzöttek.

Úgyhogy megcsináltuk. Oké?

(Taps)

Küldetés teljesítve!

(Taps)