Gondolkoztál valaha azon, hogy
mi történik egy fájdalomcsillapítóval,

például az ibuprofénnel,
azután, hogy lenyelted?

Miután lecsúszik a torkunkon,
a gyógyszer segíthet a fejfájáson

a hátfájáson,

vagy lüktető bokaficamon.

De először is,
hogyan jut el a fájdalom helyére?

A válasz, hogy a vérkeringésbe jut,

és köröz a szervezetben,
hogy még azelőtt végrehajtsa a feladatát,

mielőtt elkapják azok a szervek
és molekulák, amelyek semlegesítik

és eltávolítják az idegen anyagokat.

Ez a folyamat
az emésztőrendszerben kezdődik.

Mondjuk, beveszünk
egy ibuprofén tablettát bokafájásra.

Pár percen belül
a tabletta elkezd szétesni

a gyomorsavban.

A feloldódott ibuprofén
tovább halad a vékonybélbe,

majd a bélfalon keresztül
az érhálózatba kerül.

Ezek az erek egy vénába futnak,

ami elszállítja a vért –
és mindent, ami benne van – a májhoz.

A következő lépés a májon való átjutás.

Ahogy a vér és benne a gyógyszermolekulák
keresztülhaladnak a máj érhálózatán,

az enzimek megpróbálnak
reakcióba lépni az ibuprofén-molekulákkal,

hogy semlegesítsék azokat.

A metabolitoknak nevezett,
károsított ibuprofén-molekulák

már nem hatásosak fájdalomcsillapítóként.

Ebben a szakaszban a legtöbb ibuprofén-
molekula sértetlenül átjut a májon.

A májból kijutva folytatják az útjukat

az ereken keresztül

a test keringési rendszerében.

Fél órával a tabletta lenyelése után

a dózis egy része
már a vérkeringésben van.

A vérkör érint minden végtagot és szervet,

beleértve a szívet, agyat , veséket,
majd újra a májat.

Ha az ibuprofén-molekulák
eljutnak egy olyan helyre,

ahol javában zajlik a fájdalomválasz,

hozzákötődnek azokhoz
a speciális célmolekulákhoz,

amik ebben a reakcióban részt vesznek.

A fájdalomcsillapítók, pl. az ibuprofén
gátolják az olyan vegyületek termelését,

amik a szervezetben
a fájdalomjel továbbításáért felelősek.

Ahogy egyre több gyógyszermolekula
halmozódik fel,

a fájdalomcsillapító hatás növekszik,

és 1-2 órán belül eléri a maximumot.

Ezután a szervezet elkezdi
hatásosan eltávolítani az ibuprofént

2 óránként átlagosan a felére csökkentve
a vérben lévő mennyiséget.

Amikor az ibuprofén-molekulák
leválnak a célmolekuláról,

a keringési rendszer
újra elszállítja őket.

A májban a teljes gyógyszermennyiség
egy újabb kis része

átalakul metabolitokká, amiket végül
a vesék kiszűrnek a vizeletbe.

Ez a keringés a májból a szervezet
többi részébe és a vesékbe,

tovább folytatódik, körülbelül percenként
egy vérkör sebességgel

és minden egyes körrel egy kevés gyógyszer
semlegesítődik és kiválasztódik.

Ezek az alaplépések ugyanazok bármelyik
szájon át szedett gyógyszer esetében,

de a folyamat sebessége

és a keringésbe jutó
gyógyszer mennyisége változó,

a gyógyszertől

az egyéntől

és attól függően,
hogy hogyan jut a szervezetbe.

A gyógyszer adagolási utasításai
segíthetnek,

viszont ezek átlagos, egy mintapopulációra
meghatározott adagok,

nem helytállók bármelyik páciens esetén.

Pedig fontos a helyes adagolás.

Ha túl alacsony a dózis,
a gyógyszer nem fog hatni.

Hogyha túl magas, a gyógyszer
és metabolitjai mérgezőek lehetnek.

Ez bármelyik gyógyszerre igaz.

Az egyik legnehezebb a gyermekek esetében
meghatározni a helyes adagolást.

Ennek az oka, hogy gyorsan változik az,
ahogyan feldolgozzák a gyógyszert,

mint ahogy a szervezetük is.

Például, a gyógyszereket semlegesítő
májenzimek szintje

nagymértékben ingadozik
a csecsemő- és gyermekkor alatt.

És ez csak egy
a sok nehezítő tényező közül.

Genetika,

életkor,

táplálkozás,

betegségek

és még a terhesség is befolyásolja

a gyógyszerek feldolgozásának 
a hatékonyságát a szervezetben.

A jövőben talán rutin DNS tesztek
segítségével meghatározhatjuk

a személyre szabott,
pontos gyógyszeradagot

a máj hatékonysága
és más tényezők alapján.

Azonban jelenleg a legjobb, amit tehetünk,
hogy elolvassuk a betegtájékoztatót

vagy megkérdezzük
a kezelőorvosunkat, gyógyszerészünket,

és az ajánlott adagot
az ajánlott időben vesszük be.