Margaret Atwood közeljövőben játszódó regényében, "A szolgálólány meséjében" egy Gileád Köztársaság nevű keresztény fundamentalista rezsim katonai puccsot hajtott végre, és teokratikus kormányt hozott létre az Egyesült Államokban. A rezsim elméletileg mindenkit korlátoz, de a gyakorlatban pár férfi úgy építette fel Gileádot, hogy övék legyen a hatalom, főleg a nők fölött. Atwood meghatározása szerint A szolgálólány meséje spekulatív fikció, elmélkedés a lehetséges jövőről. Ez az alapvető sajátosság utópikus és disztópikus szövegekben is fellelhető. A lehetséges jövők Atwood regényeiben általában negatívak, disztópikusak: egy kis csoport tettei elpusztítják az általunk ismert társadalmat. Az utópikus és disztópikus írások gyakran párhuzamosak a politikai trendekkel. Az utópikusak gyakran idealizált társadalmat ábrázolnak, amelyet a szerző követendő példaként állít elénk. A disztópikusak, másrészről, nem feltétlenül jósolnak apokaliptikus jövőképet, inkább figyelmeztetnek, hogy közösségek hogyan léphetnek rá a pusztulás útjára. A szolgálólány meséjét 1985-ben adták ki, amikor sok konzervatív csoport támadta a feminizmus második hulláma által elért eredményeket. Ez a mozgalom a nők társadalmi és jogi egyenlőségét szorgalmazta az 1960-as évek elejétől kezdve. A szolgálólány meséje olyan jövőt képzel el, amelyben a konzervatív ellenmozgalom kerekedik felül, és nemcsak eltörlik a nők egyenjogúság felé tett lépéseit, hanem teljes mértékben alárendelik őket a férfiaknak. Gileád feladatuk alapján társadalmi osztályokba sorolja a rezsim nőtagjait, akik a férfiak státuszszimbólumává válnak. Még a ruháik is színkóddal van ellátva. A nők többé nem olvashatnak, és nem mozoghatnak szabadon. A termékeny nőket törvényesített nemi erőszaknak vetik alá, hogy a rezsim számára gyerekeket szüljenek. Habár A szolgálólány meséje a jövőben játszódik, Atwood egyik saját szabálya a regény írása közben az volt, hogy nem használ olyan eseményt vagy gyakorlatot, amely még nem történt meg az emberi történelemben. A cselekmény helyszíne a Massachusetts állambeli Cambridge. A várost az amerikai gyarmati időszak alatt a teokratikus puritánok uralták. A Gileád Köztársaság sokban hasonlít arra a szigorú szabályrendszerre, amely jelen volt a puritán társadalomban: merev erkölcsi törvények, erkölcsös ruházat, a másként gondolkodók száműzése, az emberek életének és kapcsolatainak minden szinten való szabályozása. Atwood esetében a massachusettsi puritánokkal való párhuzamnak személyes és elméleti vonatkozásai is vannak. Több évet töltött a Harvardon a puritánok tanulmányozásával, és lehetséges, hogy Mary Webster, a boszorkánysággal megvádolt, de az akasztását túlélő puritán nő leszármazottja. Atwood a történetmesélés mestere. Gileád világának eleinte csak a felszínét kapargatjuk, a részletek lassan tárulnak elénk a szereplők nézőpontjából, elsősorban a regény főszereplője, Fredé által, aki szolgálólány egy parancsnok háztartásában. A Gileádot létrehozó puccs előtt Fredének volt férje, gyereke, munkája; élte az amerikai középosztály életét. De amikor a fundamentalista rezsim hatalomra tör, Fredét megfosztják identitásától, elválasztják a családjától, és degradálják - Fredé szavaival élve - "két lábon járó anyaméhhé, amely benépesíti a megfogyatkozó Gileádot." Kezdetben elfogadja alapvető emberi jogainak elvesztését az új kormányzat stabilizálásának érdekében. De az állami kontroll hamarosan megkísérli irányítani a nyelvet, a viselkedést, és a gondolatokat önmagáról és másokról. Az elején Fredé azt mondja: "Várok. Igyekszem koncentrálni. Önmagamat kell most oly módon összeszednem, ahogy az ember nekikészül egy beszédnek." A nyelvet a személyiség megformálásához hasonlítja. Szavai az ellenállás lehetőségét is elismerik, és ez az ellenállás, az olyan emberek tettei, akik meg merik törni a politikai, intellektuális és szexuális törvényeket, viszik előre A szolgálólány meséjének cselekményét. Végezetül, a regény feltérképezi az önteltség következményeit, és hogy hogyan lehet a hatalmat igazságtalanul felhasználni. Ez teszi Atwood rémisztő vízióját egy disztópikus rezsimről örök érvényűvé.