Margaret Atwood közeljövőben játszódó
regényében, "A szolgálólány meséjében"
egy Gileád Köztársaság nevű
keresztény fundamentalista rezsim
katonai puccsot hajtott végre,
és teokratikus kormányt hozott létre
az Egyesült Államokban.
A rezsim elméletileg mindenkit korlátoz,
de a gyakorlatban pár férfi úgy építette
fel Gileádot, hogy övék legyen a hatalom,
főleg a nők fölött.
Atwood meghatározása szerint
A szolgálólány meséje spekulatív fikció,
elmélkedés a lehetséges jövőről.
Ez az alapvető sajátosság
utópikus és disztópikus
szövegekben is fellelhető.
A lehetséges jövők Atwood regényeiben
általában negatívak, disztópikusak:
egy kis csoport tettei elpusztítják
az általunk ismert társadalmat.
Az utópikus és disztópikus írások gyakran
párhuzamosak a politikai trendekkel.
Az utópikusak gyakran
idealizált társadalmat ábrázolnak,
amelyet a szerző
követendő példaként állít elénk.
A disztópikusak, másrészről,
nem feltétlenül jósolnak
apokaliptikus jövőképet,
inkább figyelmeztetnek,
hogy közösségek hogyan léphetnek rá
a pusztulás útjára.
A szolgálólány meséjét 1985-ben adták ki,
amikor sok konzervatív csoport támadta
a feminizmus második hulláma által
elért eredményeket.
Ez a mozgalom a nők társadalmi
és jogi egyenlőségét szorgalmazta
az 1960-as évek elejétől kezdve.
A szolgálólány meséje
olyan jövőt képzel el,
amelyben a konzervatív
ellenmozgalom kerekedik felül,
és nemcsak eltörlik a nők
egyenjogúság felé tett lépéseit,
hanem teljes mértékben
alárendelik őket a férfiaknak.
Gileád feladatuk alapján társadalmi
osztályokba sorolja a rezsim nőtagjait,
akik a férfiak státuszszimbólumává válnak.
Még a ruháik is színkóddal van ellátva.
A nők többé nem olvashatnak,
és nem mozoghatnak szabadon.
A termékeny nőket törvényesített
nemi erőszaknak vetik alá,
hogy a rezsim számára
gyerekeket szüljenek.
Habár A szolgálólány meséje
a jövőben játszódik,
Atwood egyik saját szabálya
a regény írása közben az volt,
hogy nem használ olyan eseményt
vagy gyakorlatot,
amely még nem történt meg
az emberi történelemben.
A cselekmény helyszíne
a Massachusetts állambeli Cambridge.
A várost az amerikai
gyarmati időszak alatt
a teokratikus puritánok uralták.
A Gileád Köztársaság sokban hasonlít
arra a szigorú szabályrendszerre,
amely jelen volt a puritán társadalomban:
merev erkölcsi törvények,
erkölcsös ruházat,
a másként gondolkodók száműzése,
az emberek életének és kapcsolatainak
minden szinten való szabályozása.
Atwood esetében a massachusettsi
puritánokkal való párhuzamnak
személyes és elméleti
vonatkozásai is vannak.
Több évet töltött a Harvardon
a puritánok tanulmányozásával,
és lehetséges, hogy Mary Webster,
a boszorkánysággal megvádolt,
de az akasztását túlélő
puritán nő leszármazottja.
Atwood a történetmesélés mestere.
Gileád világának eleinte
csak a felszínét kapargatjuk,
a részletek lassan tárulnak elénk
a szereplők nézőpontjából,
elsősorban a regény főszereplője,
Fredé által,
aki szolgálólány egy parancsnok
háztartásában.
A Gileádot létrehozó puccs előtt
Fredének volt férje, gyereke, munkája;
élte az amerikai középosztály életét.
De amikor a fundamentalista rezsim
hatalomra tör,
Fredét megfosztják identitásától,
elválasztják a családjától,
és degradálják - Fredé szavaival élve -
"két lábon járó anyaméhhé,
amely benépesíti
a megfogyatkozó Gileádot."
Kezdetben elfogadja
alapvető emberi jogainak elvesztését
az új kormányzat
stabilizálásának érdekében.
De az állami kontroll hamarosan
megkísérli irányítani a nyelvet,
a viselkedést,
és a gondolatokat önmagáról és másokról.
Az elején Fredé azt mondja:
"Várok. Igyekszem koncentrálni.
Önmagamat kell most
oly módon összeszednem,
ahogy az ember nekikészül egy beszédnek."
A nyelvet a személyiség
megformálásához hasonlítja.
Szavai az ellenállás lehetőségét
is elismerik,
és ez az ellenállás, az olyan emberek
tettei, akik meg merik törni a politikai,
intellektuális
és szexuális törvényeket,
viszik előre A szolgálólány meséjének
cselekményét.
Végezetül, a regény feltérképezi
az önteltség következményeit,
és hogy hogyan lehet a hatalmat
igazságtalanul felhasználni.
Ez teszi Atwood rémisztő vízióját
egy disztópikus rezsimről örök érvényűvé.