1
00:00:01,000 --> 00:00:05,000
Tudják, lenyűgöz, hogy mennyire magától értetődő téma a TED-en

2
00:00:05,000 --> 00:00:08,000
az együttérzés. Mint pl.a tegnapi megindító bemutatók, amiket itt láthattunk:

3
00:00:09,000 --> 00:00:13,000
HIV Afrikában, Clinton elnök tegnap este.

4
00:00:13,000 --> 00:00:18,000
Szeretnék egy kis másodlagos gondolkodást eszközölni az együttérzésről,

5
00:00:18,000 --> 00:00:23,000
ha benne vannak, és a globális szintről a személyes szintre hozni.

6
00:00:23,000 --> 00:00:25,000
Pszichológus vagyok, de nyugodjanak meg,

7
00:00:25,000 --> 00:00:26,000
nem fogom véresen komolyra venni.

8
00:00:27,000 --> 00:00:31,000
(Nevetés)

9
00:00:32,000 --> 00:00:34,000
Készült nemrég egy nagyon fontos tanulmány,

10
00:00:34,000 --> 00:00:38,000
A Princeton Teológiai Szemináriumon, amely azt a kérdést vette célba,

11
00:00:39,000 --> 00:00:42,000
vajon miért van az, hogy habár mindannyiunknak oly sok lehetősége van

12
00:00:42,000 --> 00:00:45,000
segíteni, néha megtesszük, néha viszont nem.

13
00:00:46,000 --> 00:00:49,000
Egy csoport teológus hallgatónak azt mondták a Princeton Teológiai Szemináriumon,

14
00:00:50,000 --> 00:00:54,000
hogy szentbeszéd gyakorlatot kell tartaniuk,

15
00:00:54,000 --> 00:00:57,000
és mind kaptak is egy témát ehhez.

16
00:00:57,000 --> 00:01:00,000
A hallgatók fele témaként

17
00:01:00,000 --> 00:01:02,000
az irgalmas szamaritánusról szóló példázatot kapta:

18
00:01:02,000 --> 00:01:04,000
a férfiről, aki megállította az idegent --

19
00:01:05,000 --> 00:01:07,000
hogy segítsen a szükséget szenvedő idegennek, az út szélén.

20
00:01:07,000 --> 00:01:10,000
A másik fele véletlenszerűen választott bibliai történetet kapott.

21
00:01:10,000 --> 00:01:13,000
Azután mindnek azt mondták, hogy egy másik épületbe kell menniük,

22
00:01:14,000 --> 00:01:15,000
és ott megtartani a szentbeszédet.

23
00:01:15,000 --> 00:01:18,000
Miközben mentek át az egyik épületből a másikba,

24
00:01:18,000 --> 00:01:21,000
mindannyian elhaladtak egy férfi mellett, aki összegörnyedve siránkozott,

25
00:01:22,000 --> 00:01:26,000
egyértelműen segítségre szorult. A kérdés: Vajon megálltak segíteni?

26
00:01:26,000 --> 00:01:27,000
És még ennél is érdekesebb kérdés:

27
00:01:28,000 --> 00:01:31,000
Vajon számított-e az, hogy éppen azon a történeten morfondíroztak,

28
00:01:31,000 --> 00:01:35,000
ami az irgalmas szamaritánusról szólt? Válasz: Egyáltalán nem!

29
00:01:36,000 --> 00:01:39,000
Az derült ki, hogy mindössze annyi számított ebben a kérdésben,

30
00:01:39,000 --> 00:01:40,000
hogy megállnak-e és segítenek-e egy idegennek,

31
00:01:40,000 --> 00:01:43,000
hogy mit gondoltak, mennyire kell sietniük --

32
00:01:44,000 --> 00:01:48,000
azt érezték, hogy késésben vannak, vagy éppen

33
00:01:48,000 --> 00:01:49,000
teljesen elvesztek abban, amiről beszélniük kellett.

34
00:01:50,000 --> 00:01:52,000
És azt gondolom, hogy ugyanebbe a kategóriába tartozik az életünk is:

35
00:01:53,000 --> 00:01:57,000
azért nem ragadunk meg minden alkalmat a segítségadásra,

36
00:01:57,000 --> 00:02:00,000
mert a figyelmünk nem jó helyre irányul!

37
00:02:00,000 --> 00:02:03,000
Van az agykutatásnak egy új területe, a szociális neurológia.

38
00:02:04,000 --> 00:02:08,000
Azt taglalja, hogy két ember agyi áramkörei

39
00:02:08,000 --> 00:02:10,000
mi módon aktiválódnak miközben érintkeznek.

40
00:02:10,000 --> 00:02:14,000
És a szociális neurológiából származó újfajta gondolkodás az együttérzésről

41
00:02:14,000 --> 00:02:18,000
az, hogy alapértelmezés szerint a segítségadásra vagyunk "huzalozva".

42
00:02:18,000 --> 00:02:22,000
Ez annyit jelent, hogy amennyiben odafigyelünk egy másik emberre,

43
00:02:23,000 --> 00:02:26,000
automatikusan empátiát gyakorlunk, automatikusan együttérzünk vele.

44
00:02:27,000 --> 00:02:29,000
Vannak ezek a nemrég felfedezett neuronok, a tükörneuronok,

45
00:02:29,000 --> 00:02:33,000
amik úgy működnek, mint valami neuro-Wi-Fi, pontosan ugyanazokat a területeket

46
00:02:33,000 --> 00:02:37,000
aktiválják a mi agyunkban, mint ami az övékben aktív. Automatikusan együttérzünk!

47
00:02:37,000 --> 00:02:41,000
És amennyiben ez az illető szükséget szenved valamiben, vagy szenved,

48
00:02:42,000 --> 00:02:46,000
automatikusan segítőkészen állunk hozzá! Legalábbis így mondják.

49
00:02:46,000 --> 00:02:49,000
Felmerül azonban a kérdés: Miért nem így működünk?

50
00:02:49,000 --> 00:02:51,000
Úgy vélem, ehhez egy egész spektrumot kell megvizsgálnunk,

51
00:02:52,000 --> 00:02:54,000
ami a teljes önfeláldozástól,

52
00:02:55,000 --> 00:02:57,000
az észrevevésen át, az empátiához és együttérzéshez vezet.

53
00:02:57,000 --> 00:03:01,000
És a helyzet az, hogy amennyiben magunkkal vagyunk elfoglalva,

54
00:03:02,000 --> 00:03:05,000
ha gondolatainkba vagyunk feledkezve, ahogy az oly sokszor előfordul naponta,

55
00:03:05,000 --> 00:03:08,000
tényleg nem veszünk észre másokat.

56
00:03:08,000 --> 00:03:10,000
És a különbség a közt, hogy a figyelmünket magunkra ill. valaki másra irányítsuk

57
00:03:10,000 --> 00:03:11,000
valóban nagyon apró lehet.

58
00:03:11,000 --> 00:03:15,000
Az adóbevallásomat készítettem a minap, és amikor ahhoz a ponthoz

59
00:03:15,000 --> 00:03:17,000
értem, ahol számbavettem az eddig adott adományaimat,

60
00:03:18,000 --> 00:03:21,000
látomásom lett, mégpedig -- amikor a Seva Alapítvány

61
00:03:21,000 --> 00:03:24,000
csekkje került a kezembe, észrevettem, hogy az a gondolat fut át rajtam:

62
00:03:24,000 --> 00:03:26,000
Te jó ég! Larry Brilliant barátom milyen boldog lenne,

63
00:03:27,000 --> 00:03:28,000
ha adományt adnék a Sevának.

64
00:03:28,000 --> 00:03:31,000
És akkor arra jöttem rá, hogy amit ebből az adományozásból nyernék

65
00:03:31,000 --> 00:03:35,000
az egy szippantás nárcizmus lenne -- hogy elégedett vagyok magammal.

66
00:03:35,000 --> 00:03:40,000
Akkor elkezdtem a Himalájában élő emberekre gondolni,

67
00:03:40,000 --> 00:03:42,000
akiknek a szürkehályog műtétjét ez támogatná, és akkor beugrott,

68
00:03:43,000 --> 00:03:46,000
hogy ebből a nárcisztikus öntömjénezés-féléből eljutottam

69
00:03:47,000 --> 00:03:50,000
egy altruisztikus örömhöz, hogy amiatt érzem jól magam,

70
00:03:50,000 --> 00:03:54,000
hogy segíthetek embereknek! Szerintem ez egy motiváció.

71
00:03:54,000 --> 00:03:57,000
De én arra bátorítok mindenkit, hogy érdemes odafigyelni

72
00:03:57,000 --> 00:03:58,000
arra, hogy meg tudjuk különböztetni,

73
00:03:58,000 --> 00:04:01,000
mikor koncentrálunk önmagunkra, ill. másokra.

74
00:04:01,000 --> 00:04:04,000
Láthatjuk, hogy ez a világ randiszokásaiban tömegszinten is megnyilvánul.

75
00:04:05,000 --> 00:04:08,000
Nemrég jártam egy sushi bárban,

76
00:04:08,000 --> 00:04:11,000
és hallottam, amint két hölgy az egyikük bátyjáról beszélgetett,

77
00:04:12,000 --> 00:04:15,000
aki szingli volt. Ez a hölgy a következőt mondta,

78
00:04:15,000 --> 00:04:17,000
"A testvéremnek nehezen megy a randevúzás,

79
00:04:17,000 --> 00:04:19,000
ezért felgyorsította a dolgot." Nem tudom mennyire ismerik a gyorsrandizást?

80
00:04:19,000 --> 00:04:23,000
A nők ülnek az asztalok mellett, a férfiak pedig asztaltól asztalig járkálnak,

81
00:04:23,000 --> 00:04:26,000
van egy óra és egy csengő, és az ötödik percnél, bingo,

82
00:04:27,000 --> 00:04:29,000
a beszélgetés véget ér és a nő eldöntheti, hogy

83
00:04:29,000 --> 00:04:33,000
odaadja-e a névjegyét, vagy e-mail címét a férfinak,

84
00:04:33,000 --> 00:04:35,000
hogy találkozzanak. És a hölgy azt mondta,

85
00:04:35,000 --> 00:04:39,000
"Az öcsém sohasem kap névjegyet. És én pontosan tudom, hogy miért nem.

86
00:04:39,000 --> 00:04:44,000
Abban a pillanatban, ahogy leül, elkezd non-stop önmagáról beszélni,

87
00:04:44,000 --> 00:04:45,000
soha nem kérdezi a nőt!"

88
00:04:46,000 --> 00:04:51,000
Végeztem némi kutatást a New York Times, Sunday Styles részlegénél,

89
00:04:51,000 --> 00:04:54,000
a házasságok háttértörténeteit megvizsgálandó, --

90
00:04:54,000 --> 00:04:57,000
mert ezek olyan érdekesek -- egyszer csak elértem

91
00:04:57,000 --> 00:05:00,000
Alice Charney Epstein házasságához. Ő azt mondta,

92
00:05:00,000 --> 00:05:02,000
hogy amikor ő volt ilyen gyorsrandin,

93
00:05:03,000 --> 00:05:05,000
egy igen egyszerű tesztnek vetette alá az embereket.

94
00:05:06,000 --> 00:05:08,000
A következőből állt: attól a pillanattól fogva, hogy összekerülnek,

95
00:05:08,000 --> 00:05:11,000
mennyi időbe telik a fickónak az, hogy feltegyen neki egy kérdést,

96
00:05:11,000 --> 00:05:13,000
amiben szerepel a "te" szó.

97
00:05:13,000 --> 00:05:17,000
És Epstein nyilvánvalóan elhallgatta, hogy ez egy teszt, így íródott a cikk.

98
00:05:17,000 --> 00:05:18,000
(Nevetés)

99
00:05:18,000 --> 00:05:20,000
Hát ilyen ez a kis teszt,

100
00:05:20,000 --> 00:05:22,000
bátorítom önöket arra, hogy próbálják ki egy bulin!

101
00:05:22,000 --> 00:05:24,000
Itt a TED-en hihetetlenül nagy lehetőségeink vannak erre!

102
00:05:26,000 --> 00:05:29,000
A Harvard Business Review-ban megjelent nemrég egy cikk,

103
00:05:29,000 --> 00:05:32,000
"Az emberi pillanat" címmel, arról, hogy hogyan lehet valódi

104
00:05:32,000 --> 00:05:35,000
kapcsolatot teremteni azokkal, akikkel együttdolgozunk. És az állt benne,

105
00:05:35,000 --> 00:05:38,000
hogy a legalapvetőbb ebben a kérdésben, hogy kikapcsold a BlackBerry-det,

106
00:05:39,000 --> 00:05:42,000
csukd össze a laptopodat, fejezd be az ábrándozásodat,

107
00:05:43,000 --> 00:05:45,000
és a teljes figyelmedet fordítsd a másik ember felé.

108
00:05:46,000 --> 00:05:50,000
Van az angolban egy újonnan kialakult szó,

109
00:05:51,000 --> 00:05:54,000
arra a pillanatra, amikor az illető, akivel vagyunk, a BlackBerry-jét mütyürgészi,

110
00:05:54,000 --> 00:05:57,000
vagy felveszi a mobilját, és mi hirtelen eltűnünk számára.

111
00:05:58,000 --> 00:06:02,000
A szó, a 'pizzled' - a "szétesett és a tele a hócipőm" keveréke.

112
00:06:02,000 --> 00:06:05,000
(Nevetés)

113
00:06:05,000 --> 00:06:11,000
Szerintem ez helytálló. Az empátiánk, a ráhangolódásunk az,

114
00:06:12,000 --> 00:06:15,000
ami elválaszt bennünket attól, hogy Machiavellik, vagy szociopaták legyünk.

115
00:06:15,000 --> 00:06:20,000
Van egy vejem, aki szakértő a horroros, terroros dolgokban --

116
00:06:20,000 --> 00:06:23,000
ő írta a Megfejtett Drakula, a lényegi Frankenstein c. könyvet, --

117
00:06:23,000 --> 00:06:24,000
Chaucer tudósnak nevelték,

118
00:06:24,000 --> 00:06:26,000
de Erdélyben született,

119
00:06:26,000 --> 00:06:28,000
és azt gondolom, ez volt rá némi hatással.

120
00:06:28,000 --> 00:06:32,000
Mindenesetre, Leonard nevű vejem egyszer csak

121
00:06:32,000 --> 00:06:34,000
elhatározta, hogy ír egy könyvet egy sorozatgyilkosról.

122
00:06:34,000 --> 00:06:37,000
Egy olyan emberről, aki terrorban tartotta éppen ezt a környéket,

123
00:06:38,000 --> 00:06:40,000
ahol mi most vagyunk, jónéhány évvel ezelőtt. Santa Cruz-i fojtogató néven híresült el.

124
00:06:41,000 --> 00:06:45,000
Mielőtt letartóztatták, megölte a nagyszüleit,

125
00:06:45,000 --> 00:06:48,000
anyját, és 5 diáktársát a Santa Cruz-i Egyetemen.

126
00:06:49,000 --> 00:06:51,000
Tehát a vejem elment interjút készíteni ezzel a sorozatgyilkossal,

127
00:06:52,000 --> 00:06:54,000
és amikor találkozott vele, akkor eszmélt rá,

128
00:06:54,000 --> 00:06:55,000
hogy a fickó totál ijesztő.

129
00:06:56,000 --> 00:06:58,000
Először is amiatt, hogy több, mint 2 m magas.

130
00:06:58,000 --> 00:07:01,000
De nem ez volt a legijesztőbb benne.

131
00:07:01,000 --> 00:07:06,000
Hanem az, hogy az IQ-ja 160 volt, azaz igazoltan géniusz!

132
00:07:07,000 --> 00:07:11,000
Semmi összefüggés nincs azonban az IQ és az érzelmi empátia közt,

133
00:07:11,000 --> 00:07:12,000
hogy képesek vagyunk-e együttérezni egy másik emberrel.

134
00:07:13,000 --> 00:07:15,000
Az agy különböző részei felelősek ezekért.

135
00:07:16,000 --> 00:07:18,000
Tehát a vejem egyszer csak összeszedte a bátorságát,

136
00:07:19,000 --> 00:07:21,000
és feltette azt a kérdést, amire ténylegesen választ akart.

137
00:07:21,000 --> 00:07:24,000
Ami ez volt: Hogy tudta ezt megtenni?

138
00:07:24,000 --> 00:07:26,000
Nem sajnálta egy kicsit sem az áldozatait?

139
00:07:26,000 --> 00:07:29,000
Nagyon közeli gyilkosságok voltak ugyanis -- megfojtotta az áldozatait.

140
00:07:30,000 --> 00:07:32,000
És a fojtogató nagyon tárgyilagosan azt válaszolta,

141
00:07:32,000 --> 00:07:37,000
"Ó egyáltalán nem. Ha éreztem volna bármi nyomort, nem tudtam volna megtenni.

142
00:07:37,000 --> 00:07:43,000
Azt a részemet ki kellett kapcsolnom! Ki kellett kapcsolnom azt a részemet!"

143
00:07:43,000 --> 00:07:48,000
És szerintem ez az, ami nagyon aggasztó!

144
00:07:49,000 --> 00:07:53,000
És egy bizonyos értelemben én is arra utaltam, amikor így kikapcsoljuk ezt a részünket.

145
00:07:53,000 --> 00:07:55,000
Amikor bármely tevékenységnél magunkra fókuszálunk,

146
00:07:56,000 --> 00:07:59,000
akkor bizony kikapcsoljuk ezt a részünket, amennyiben egy másik személy is jelen van!

147
00:08:00,000 --> 00:08:05,000
Gondoljunk csak egy bevásárlásra, és azon belül is

148
00:08:05,000 --> 00:08:07,000
az együttérző fogyasztóiságra!

149
00:08:08,000 --> 00:08:10,000
Ahogy épp az imént azt Bill McDonough is leszögezte,

150
00:08:12,000 --> 00:08:16,000
a tárgyaknak, amiket megveszünk és használunk rejtett következményei vannak!

151
00:08:16,000 --> 00:08:19,000
Öntudatlanul is áldozatai vagyunk mindannyian e kollektív vakfoltnak!

152
00:08:20,000 --> 00:08:22,000
Nem vesszük észre, sőt azt sem vesszük észre, hogy nem vesszük észre,

153
00:08:23,000 --> 00:08:29,000
hogy a szőnyegünk, vagy a bútoraink kárpitja mérgező molekulákat bocsát ki.

154
00:08:30,000 --> 00:08:35,000
Vagy annak sem vagyunk tudatában, hogy ez a szövet

155
00:08:35,000 --> 00:08:39,000
feldolgozóipari tápanyag; lehet, hogy újra lehet hasznosítani

156
00:08:39,000 --> 00:08:41,000
vagy egyszerűen csak a szeméttelepen landol? Más szavakkal

157
00:08:41,000 --> 00:08:46,000
megfeledkezünk az ökológiai és a közegészségről

158
00:08:47,000 --> 00:08:50,000
és a társadalmi és gazdasági jogi következményekről,

159
00:08:50,000 --> 00:08:52,000
amikor ezeket a tárgyakat megvesszük és használjuk.

160
00:08:54,000 --> 00:08:58,000
Bizonyos értelemben maga a szoba, az elefánt a szobában,

161
00:08:58,000 --> 00:09:02,000
csak nem látjuk! És egy olyan rendszer áldozataivá válunk,

162
00:09:02,000 --> 00:09:05,000
ami egész máshova mutat! Érdemes ezt megfontolni!

163
00:09:06,000 --> 00:09:09,000
Van egy nagyszerű könyv, aminek a címe:

164
00:09:10,000 --> 00:09:12,000
Kacatok: Mindennapi tárgyaink rejtett élete.

165
00:09:13,000 --> 00:09:16,000
Olyasmikről ír, mint pl. egy póló háttértörténete.

166
00:09:16,000 --> 00:09:19,000
Hogy hol termelték a gyapotot,

167
00:09:19,000 --> 00:09:21,000
a hozzá felhasznált műtrágyákról, és a műtrágyának

168
00:09:21,000 --> 00:09:25,000
a talajra gyakorolt hatásáról. Azt is megemlíti pl., hogy

169
00:09:25,000 --> 00:09:28,000
a pamut nagyon ellenálló a textilfestékkel szemben;

170
00:09:28,000 --> 00:09:31,000
kb. 60 %-a kimosódik a szennyvízzel.

171
00:09:31,000 --> 00:09:34,000
És a járványügyben pontosan tudják, hogy azok a gyerekek,

172
00:09:34,000 --> 00:09:39,000
akik textilgyárak mellett nőnek fel, nagymértékben hajlamosak leukémiára!

173
00:09:40,000 --> 00:09:44,000
Van egy cég, a Bennett és Tsa., akik a Polo.com-ot, és a Victoria's Secretet is ellátják --

174
00:09:45,000 --> 00:09:50,000
ők a vezérigazgatójuknak köszönhetően, aki nagyon tudatos ebben a kérdésben,

175
00:09:51,000 --> 00:09:55,000
Kínában egy olyan vegyesvállalatot hoztak létre a festőüzemükkel,

176
00:09:55,000 --> 00:09:57,000
ami bebiztosítja, hogy a szennyvizükről megfelelően gondoskodnak,

177
00:09:57,000 --> 00:10:01,000
mielőtt a felszín alatti vizekbe visszavezetik.

178
00:10:01,000 --> 00:10:05,000
Jelenleg nincs meg a lehetőségünk arra, hogy az ilyen értelemben "erkölcsös" pólót válasszuk,

179
00:10:06,000 --> 00:10:10,000
a nem erkölcsössel szemben. Mert mibe is kerülne ezt létrehozni?

180
00:10:13,000 --> 00:10:16,000
Hát, ez elgondolkodtatott. Először is,

181
00:10:16,000 --> 00:10:21,000
van egy új elektronikus címkéző technológia, amely bármelyik áruházban lehetővé teszi,

182
00:10:21,000 --> 00:10:25,000
hogy az abban az áruházban polcon lévő bármely árucikk teljes történetét lekövessük.

183
00:10:26,000 --> 00:10:28,000
Vissza lehet követni a gyárig. Amint ide eljutunk,

184
00:10:28,000 --> 00:10:32,000
megvizsgálhatjuk az előállítási folyamatot,

185
00:10:32,000 --> 00:10:36,000
amivel készült, és amennyiben "erkölcsös",

186
00:10:36,000 --> 00:10:40,000
megjelölhetjük annak. Amennyiben azonban nem az,

187
00:10:40,000 --> 00:10:44,000
akkor bemehetünk -- ma már bemehetünk bármely áruházba,

188
00:10:44,000 --> 00:10:47,000
rátehetjük a leolvasónkat bármely vonalkódra,

189
00:10:47,000 --> 00:10:49,000
és az elvezet az illetékes weboldalra.

190
00:10:49,000 --> 00:10:51,000
A mogyoróra allergiások számára van ilyen pl.

191
00:10:52,000 --> 00:10:54,000
Az a weboldal meg tudja adni a kért adatokat arról a tárgyról.

192
00:10:55,000 --> 00:10:56,000
Más szavakkal, a vásárlás helyén

193
00:10:56,000 --> 00:11:00,000
képesek lehetünk együttérző döntést hozni!

194
00:11:00,000 --> 00:11:06,000
Van egy mondás az informatika világában:

195
00:11:06,000 --> 00:11:09,000
'végül mindenki megtud mindent'.

196
00:11:09,000 --> 00:11:11,000
És a kérdés az: Fog ez bármin változtatni?

197
00:11:13,000 --> 00:11:16,000
Régebben, mikor a New York Timesnál dolgoztam

198
00:11:17,000 --> 00:11:19,000
a 80-as években, írtam egy cikket

199
00:11:19,000 --> 00:11:21,000
arról, ami akkoriban újonnan felmerülő probléma volt New Yorkban --

200
00:11:21,000 --> 00:11:23,000
az utcán élő hajléktalanokról.

201
00:11:23,000 --> 00:11:27,000
Heteket töltöttem azzal, hogy hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkásokkal járkáltam körbe.

202
00:11:27,000 --> 00:11:30,000
És a hajléktalanok szemébe tekintve azt vettem észre,

203
00:11:30,000 --> 00:11:35,000
hogy majdnem mindegyikük pszichiátriai beteg volt,

204
00:11:35,000 --> 00:11:39,000
akiknek nem volt hova menniük! Diagnosztizálva voltak!

205
00:11:40,000 --> 00:11:43,000
Ez a felfedezés felrázott engem a nagyvárosi transzból,

206
00:11:44,000 --> 00:11:47,000
ami azt eredményezi, hogy amikor elmegyünk egy hajléktalan mellett,

207
00:11:47,000 --> 00:11:50,000
aki kiesik a látószögünkből, akkor ott is marad.

208
00:11:52,000 --> 00:11:54,000
Észre sem vesszük, ezért nem is cselekszünk.

209
00:11:57,000 --> 00:12:02,000
Egy nappal ezután -- péntek volt éppen -- a nap végén,

210
00:12:02,000 --> 00:12:05,000
mentem le a metróba éppen. Csúcsforgalom volt,

211
00:12:05,000 --> 00:12:07,000
és emberek ezrei ömlöttek lefelé a lépcsőkön.

212
00:12:07,000 --> 00:12:09,000
És egyszer csak, ahogy mentem lefelé a lépcsőn,

213
00:12:09,000 --> 00:12:12,000
észrevettem egy összeroskadt férfit oldalt,

214
00:12:12,000 --> 00:12:16,000
póló nélkül, mozdulatlanul, és az emberek átlépkedtek rajta --

215
00:12:17,000 --> 00:12:18,000
sok száz ember!

216
00:12:19,000 --> 00:12:22,000
S mivel a nagyvárosi transzom már meg volt gyengülve,

217
00:12:23,000 --> 00:12:26,000
azon kaptam magam, hogy megállok és próbálom megfejteni, mi lehet a baj.

218
00:12:27,000 --> 00:12:29,000
Amint megálltam, egy féltucat ember

219
00:12:30,000 --> 00:12:31,000
odagyűlt körbe, a srác köré.

220
00:12:32,000 --> 00:12:34,000
Rájöttünk, hogy spanyol ajkú, hogy egyáltalán nem beszél angolul,

221
00:12:34,000 --> 00:12:39,000
nincs pénze, napok óta az utcákon bolyong, éhezik,

222
00:12:39,000 --> 00:12:40,000
és az éhségtől ájult el.

223
00:12:40,000 --> 00:12:42,000
Valaki azonnal elment narancsléért,

224
00:12:42,000 --> 00:12:44,000
valaki hotdogot hozott, egy másik hívott egy metrórendőrt.

225
00:12:45,000 --> 00:12:48,000
A srác azonnal talpra lett állítva.

226
00:12:48,000 --> 00:12:52,000
És mindez egyszerűen az észrevételnek köszönhetően.

227
00:12:53,000 --> 00:12:54,000
Ezért optimista vagyok.

228
00:12:54,000 --> 00:12:55,000
Köszönöm Önöknek.

229
00:12:55,000 --> 00:12:57,000
(Taps)