Narrátor: Reggel nyolc óra.

Egy hideg reggelen Helsinki
egy külső kerületében

ezek az általános iskolások
az órájukra készülnek.

A mai első óra történelem,
és az ókorról fognak tanulni.

Tanár: A gyerekek szövegeket
olvasnak el párban az ókori Egyiptomról.

Mikor végeznek, kérdéseket teszek fel.

Mit tudtak meg a könyvből?

(A háttérben) Gondolom,
mindannyian készen állunk.

Narrátor: A finn iskolarendszer évek óta
a világ élvonalában áll.

Tanár: És ez az arany színű? Igen, Minttu?

(Minttu finnül válaszol)

Narrátor: Pedig ezek a gyerekek

fele annyi időt töltenek
az osztályteremben,

mint az ausztrál gyerekek.

Aija Rinkinen: Az elsősöknek,
akik ekkor hétévesek,

20 órájuk van egy héten.

Ez a minimum.

Ahogy idősebbek lesznek,

magasabb lesz az óraszám is,

de ez még így is kevesebb,
mint sok más országban

Európában vagy a világ más részein.

Narrátor: Finnországban
a tanár maga dönti el,

hogyan kívánja megtanítani
az adott tananyagot,

és azt is, hogy ehhez milyen mértékben
használ fel digitális eszközöket.

Minttu: (finnül)
Egy piramis projekten dolgozunk.

Most például hieroglifákkal írjuk el
a nevünket egy lapra.

Aztán pedig egy Classroomba
feltöltött feladatot oldunk majd meg.

Narrátor: A 11 éves Minttu
Latimarki engedélyt kér,

hogy kimehessen az óráról,

és felvehesse a munkát az iskolai büfében,
amit diákok vezetnek.

Tanár: Persze, mehetsz nyugodtan.
Rendben van.

Linton Besser: Szia. Szeretnék kérni
egy sütit az operatőrnek,

egyet magamnak és két kávét.

Mennyi lesz ez?

Két euró 60 cent.

Mennyi is lesz a visszajáró?

Minttu: Két euró 40 cent.

LB: (finnül) Köszönöm.

Hagyhatok borravalót?
Fogadtok el borravalót?

Minttu: Nem.
Férfi: Nincs borravaló. Értem.

Narrátor: Finnországban
az iskolai étkezés,

csakúgy mint a tankönyvek
és az osztálykirándulás, ingyenes.

A gyerekek választhatnak, mit szeretnének,

együtt esznek a társaikkal
és a tanáraikkal,

majd rendet is tesznek maguk után.

Később jó melegen felöltöznek,
és kimennek játszani.

Vannak, akik lelkesen fociznak,

vannak, akik kosárlabdáznak,

és vannak, akik megvárják,
míg kinyit a hokipálya.

Rossz időben is számos
egyéb lehetőség várja a gyerekeket.

LB: Elképesztő dolgok
vannak ebben a suliban.

Ahogy láttuk, kint van korcsolyapálya,

de itt bent is játszhatnak
a gyerekek ebédidőben.

Van pingpongasztal, billiárdasztal,

és a hideg téli napokra
van egy külön szoba

tele babzsákfotelekkel, kanapékkal –

a sarokban még Play Station is van.

LB: Nagyon gazdagnak tűnik az iskola.

Gondolom, több pénzt kapnak,
mint más iskolák.

Igazgató: Nem. Minden iskola
egyforma összeget kap.

A könyveket ...

Narrátor: Finnországban az iskolák
nem működhetnek alapítványi formában,

és a szülőktől sem kérhetnek tandíjat.

A befolyt adókból minden iskolát
egyformán finanszíroznak.

Igazgató: Ebben a rendszerben
a diákok számára minden ingyenes.

Semmire nem kérünk pénzt a szülőktől.

AR: Azt szeretnénk, hogy az iskolák
egyelőek lennének,

és egyenlő esélyekkel biztosíthatnák
a szükséges oktatást.

Ezért a finanszírozásnak is
egyformának kell lennie,

minden iskolát egyformán kell elbírálnunk.

(Matematika finnül)

Narrátor: Minttu Latimarki bátyja,
Levi hetedikes.

Ezen a délutánon épp matematikaórája van.

Oona Arnez: Most nézzük át az utolsó
fejezetet a következő vizsga előtt.

Narrátor: A finn diákok
rendszeresen írnak teszteket,

de a tesztek eredményeit
nem hozzák nyilvánosságra,

nem osztják meg.

Igazgató: Vannak országos mérések is,

A különbség az, hogy nálunk
nem hasonlítgatják össze az iskolákat:

ez nem jó iskola, ez rossz iskola.

Az eredményeket arra használjuk,
hogy a saját teljesítményünket értékeljük.

Narrátor: A finn oktatás talán legnagyobb
előnye az oktatás minőségében rejlik.

Levi matematikatanára, Oona Arnez
öt nyelvet beszél,

és tudományos fokozattal is rendelkezik.

OA: Mindenkinek, aki tanítani szeretne
mesterdiplomát kell szereznie.

Én például matematika, kémia és fizika
szakos tanár vagyok.

Finnországban a tanári pálya
nagyon elismert.

OA: A tanár szakokra
bekerülni is nagyon nehéz.

A jelentkezők mindössze
kb. 10 százalékát veszik fel.

Ha az ember tényleg tanítani akar,

ez nem lehet a második, vagy harmadik,
vagy sokadik cél.

Ez kell álljon az első helyen.

Szülő: Hiszek abban, hogy itt tudják,
mi a legjobb a gyerekeinknek.

Nem vagyok tanár.
Nincs ilyen végzettségem.

Ezért nem is avatkozom bele
a tanárok munkájába.

Narrátor: Finnországban nem okoz
különösebb gondot,

hogy jó iskolát találjunk
a gyermekeinknek.

Szülő 1: Tudjuk,
hogy az iskolák nagyon jók,

ezért nem kell kutatómunkát végezni.

Szülő 2: Szerintem
ez Finnországban nem is kérdés.

Narrátor: Finnország nagyon más,

a népesség alacsony, a társadalom homogén.

Az oktatási rendszer viszont Ausztrália
és más országok számára is tanulságos.

Igazgató: Azt mondanám,
hogy olyan rendszert kell kiépítenünk,

ami bizalomra épül.

Narrátor: A legegyértelműbb
kiindulópont az,

hogy az ország a tanárképzést
jó befektetésnek tartja.

OA: A társadalom elismeri a pedagógusokat,

a szülők is tisztelik a tanárokat,

nem kérdőjelezik meg a munkájukat,

és ez Finnországban nagyon sokat jelent.