A hozzáadott cukor halált okoz?

Na, várjunk csak!

A passzív dohányzás okoz halált.

Tüdőrákhoz vezet.

Azért tudom, mert emlékszem,
mi történt, amikor 1986-ban

az USA tisztifőorvosa ezt mondta.

Erőteljes kampányokat indítottunk.

Elkezdtük ráírni a cigarettás dobozokra:
"A dohányzás halált okoz."

Gyermekeket felvilágosító 
kampányokba kezdtünk.

Aztán egy napon már ők mondták nekünk:

"Anya, ha nem hagyod abba a dohányzást,
meg fogsz halni."

Hát ez elég drámai.

Ez egy közegészségügyi vészhelyzet.

Napjainkban hasonlót élünk át 
a hozzáadott cukor miatt.

Rögtön el is mondom, miért.

A természetes cukrot 
ugyebár mindenki ismeri.

Természetes cukor van 
a gyümölcsökben, zöldségekben,

a hüvelyesekben, a csonthéjasokban,
a tejben;

ez a tejcukor, ami hasznos számunkra.

A szervezetünk szépen fel tudja dolgozni

a fehérjékkel, rostokkal
és vitaminokkal együtt.

Hozzáadott cukornak hívom

a feldolgozott élelmiszerekbe 
rejtett cukrot.

És ez az, ami rossz nekünk.

Először is azért, mert rejtett.

Vessünk csak rá egy pillantást!

Rejtett, mert nem ott van,
ahol számítanánk rá:

az italokban és az édességekben.

Rejtett, mert az elfogyasztott mennyiség 
fele ízletes ételekből származik.

Az ízletesekből? Igen!

Ott van a levesben.

E levesben három teáskanál cukor van.

Ott van a kekszekben.

Hat teáskanál.

Most mondhatják:
"De hát csak párat eszem belőlük."

Ez igaz. Egy szokásos adag 
csak öt kekszből áll.

De ismernek valakit, aki ötnél megáll?

(Nevetés)

Vagy öt csipsznél?

Hát én nem nagyon.

Az egész zacskót felfalják.
És vele több teáskanál cukrot.

Mindenfelé ezt látom.

Mikor azt mondom, mindenfelé,

a kenyérre, a pizzára, a burgerekre,

a salátaöntetre,

sőt, Amerika kedvenc 
csípős szószára is gondolok.

Igen, jól látják ezeket a számokat:

24 teáskanál cukor van ebben az üvegben.

Igen, egy átlagos üvegben.

Most mondhatják: "Ugyan, hiszen csak
egy csipetnyit eszem belőle."

Ez igaz, de a csipetek összeadódnak!

De a legrosszabb még hátravan.

20 évi ipari gyakorlat után azt hittem,

mindent láttam már az iparban,
a legjobbtól a legrosszabbig.

Hát nem. Pár hete találtam 
egy még rosszabbat.

Ezt most önöknek is megmutatom.

Vessünk egy pillantást a bébiételekre!

A legjobb tej a csecsemő számára
nyilvánvalóan az anyatej,

amiben persze cukor is van.

Természetes cukor.

Hét százaléka tejcukor, 
és ez rendben is van!

Nem is lehetne jobb a babának.

Számos közösségben azonban,
szegény közösségekben,

ezt használják -- az anyák 50%-a
nem szoptatja a gyermekét.

Hogy mi van benne?

Kevesebb tejcukor, de egy csomó más cukor.

Amikor azt mondom, egy csomó,
61 teáskanálnyira gondolok!

Ez őrület. Elképesztő.

Ez függőséget okoz.

Egy hároméves poronty
kap egy ilyen üveg innivalót.

Megmutatom az üveg méretét.

Ebben a kis edényben
hat teáskanál cukor van.

A marketing becsapós,
mert az anyák azt hiszik,

"Ó, a gyermekem úgy fog nőni,
mint egy zsiráf!"

Nem, nem úgy fog.
Úgy fog nőni, mint egy víziló.

(Nevetés)

Mi következik ezután?

Serdülőkorba kerülünk,
kezdődnek a trükkös diéták.

Gondoljunk bele egy kicsit!

A zsírszegényre gondolnak, ugye?

Nem, ez nem az.

Megint csak az iparból tudom, mi történik,

amikor egy termékből kivonjuk a zsírt:
íztelen lesz.

Hát mit csinálunk?

Adunk hozzá cukrot,
és a kedvenc salátaöntetünk,

amiben esetleg már van cukor --
nem is értjük, miért --,

háromszor olyan cukros lesz.

Aztán kipróbáljuk a gluténmentest.

Csak azt ne!

Úgy értem, ha csak a divat miatt,
akkor gondoljuk át újra!

A gluténmentesben gyakran 30-40%-kal
több a cukor, mint a normál termékben.

Aztán azt gondoljuk: "A bio 
jó a gyermekemnek! Egészséges!"

Hát nem.

A biotápszer a legmegátalkodottabb bűnöző.

Ebben 61 teáskanál cukor van.

Majdnem negyed kiló.

Erről beszélek itt.

E kis dobozban van ez a rengeteg cukor.

Mit tegyünk hát?

Azt fogom mondani, senkinek semmi cukrot?

Nyilván nem.

Soha nem mondanám a gyerekeknek,
hogy ne egyenek cukrot.

Párizsi vagyok. Tudom, mikor van
szükségem egy cukorbombára.

Ez itt a csokis-krémes eklerfánk.

A fánkkal veszem be a szükséges cukrot,

mert cukor nélkül iszom a feketét.

Ez az én cukrom.

A jobb oldaliban viszont túl sok a cukor.

Ugyanúgy néznek ki.

Ránéznek erre a két apró dologra,
és azt mondják: "Ó, hát ezek egyformák."

Igen; mindegyik 260 kalória.

A különbség, az egyik tele cukorral.

Az a kilenc teáskanál cukor
annyi, mint egy üdítőital.

Cukortüskét képez a májunkban.

Erre gondolok. Nézzék, mi történik.

A fölösleges cukor glikogénné alakul.

A glikogén zsírtároló a későbbi időkre.

Tehát az inzulin nem szállítja el
az izmokba;

azt mondja a szervezetnek:
"Majd visszajövök érte."

Hacsak nem csináljuk ezt naponta kétszer,

akkor ott marad a hasunkban.

És nem lehet tőle megszabadulni.

Tudjuk, hogy közvetlen a kapcsolat 
a megevett hozzáadott cukor

és a szívbetegségek, a 2-es típusú 
cukorbetegség és az elhízás között.

Hogyan szabhatunk gátat 
ennek a függőségnek?

Mert itt függőségről van szó.

Hadd mutassam meg!

A képen egy átlagos személy agyáról

készült felvétel látható.

A piros pontok a dopamint jelölik.

Ez a jutalom.

Ez az "Aaaah!", amikor a fánkba harapok.

Tudom, hogy nem fogok
kettőt vagy hármat megenni belőle.

De mi történik, ha függő vagyok?

Látják a különbséget egy kokainfüggő
agyának felvételén?

Sehol egy piros pont. Nincs dopamin.

A jutalmazási rendszer ki van kapcsolva.

Tehát többre van szüksége. 
Még többre, még többre.

Ez egy elhízott személy
agyáról készült felvétel.

Ezt hívom cukorfüggőségnek.

A jelenség ugyanaz. Vágyom rá.

Vágyom rá, napi 22 teáskanálig,

tizenéveseknél 30-ig.

Mit tehetünk ellene?

Hogyan oldjuk meg a gyermekkori 
elhízás problémáját?

Egy figyelmeztető rendszerrel.

Én ezt javaslom.

A dohánnyal már megcsináltuk,

miért ne tennénk ugyanezt
az összes élelmiszerünkkel,

miért ne tennénk figyelmeztető feliratot
a doboz elejére

a többi kiváló tájékoztatás mellé,
amit senki sem olvas el?

Komolyan mondom. Egy teáskanálszám.

A teljes csomagra érvényesen, 
nem valami nevetséges kis adagra!

Ha a termékben nincs

hozzáadott cukor vagy ilyesmi,

azt jelöljük zöld címkével.

A gyerekek érteni fogják,

és amikor eljön a burgerek
és sült krumplik ideje,

szólnak a szüleiknek:

"Apa, biztosan ezt

az 57 cukroskanalas flakont
akarod a krumplidhoz?

Én inkább a nulla kanalast kérem!"

Ezt megtehetjük. Együtt.
Felszámolhatjuk a gyerekkori elhízást.

nekünk, embereknek kell ezt 
az [Ország]Házba vinnünk.

Köszönöm.

(Taps)