Amikor végeztem az UCLA-n,
Észak-Kaliforniába költöztem,
és egy kis, Elk nevű városkában éltem
a Mendocino-parton,
nem volt telefonom, sem TV-m, viszont volt postám,
és az élet klassz volt akkoriban arrafelé,
ha visszaemlékeznek.
Leugrottam a boltba egy csésze kávéra,
meg brownie-ra, és feladtam a filmemet
San Fransciscoba, és láss csodát, 2 nappal később
ott termett a bejárati ajtómnál,
ami sokkal jobb volt, mintha küzdenem kellett volna
a hollywoodi a forgalomban. (Zene)
Nem volt sok pénzem,
de időm annál több, valamint szépérzékem is. (Zene)
Elkezdtem time-lapse fotózással foglalkozni.
(hosszú idejű mozgások, folyamatok képi rögzítése)
Egy hónapomba telt,
hogy egy 4 perces tekercset elkészítsek,
ugyanis csak annyit engedhettem meg magamnak.
Time-lapse virágokat filmeztem egyfolytában,
non-stop, napi 24 órában, a hét minden napján
több mint 30 éven át, és hogy mozogni lássam őket,
az olyan, mint valami tánc, amit sosem unok meg.
Szépségük elhalmoz bennünket színekkel,
ízekkel, érintéssel.
Elfogyasztott ételeink egyharmadát teszi ki.
(Zene)
A szépség és a csábítás a természetnek
a fennmaradás érdekében bevetett eszközei,
hiszen amibe beleszerelmesedünk, azt megvédjük.
Megnyitja szívünket, s arra késztet,
hogy rájöjjünk: része vagyunk a természetnek,
nem pedig kívülállók.
Amikor a természetben vagyunk,
kapcsolatba kerülünk
mindenkivel, hiszen olyankor magától értetődő,
hogy minden mindennel összeköttetésben van.
Amikor az emberek meglátják a képeimet,
sokszor azt mondják, hogy:
"Ó Istenem!"
Eltöprengtek valaha azon, hogy ez mit jelent?
Az "Ó" azt jelöli, hogy megragadta a figyelmüket,
idevonzza Önöket a jelenbe,
éberré teszi a figyelmüket.
Az, hogy "az én ...-em" azt jelenti, hogy a lelkünkben
valami nagyon mélyen rejtőzőhöz kapcsol hozzá.
Átjárót képez a belső hangunk számára,
hogy felemelkedjen,
és hallassa magát. És az "Isten"?
Isten az a személyes utazás,
amelyen mind ott szeretnénk lenni,
hogy inspiráljon bennünket, hogy érezzük,
hogy kapcsolatban vagyunk az Univerzummal,
ami az életet ünnepli.
Tudták, hogy a szerzett információnk 80%-a
a szemünkön keresztül ér el hozzánk?
És ha a fényenergiát a zenei skálákhoz hasonlítjuk,
akkor csupán egy oktáv, a középső lenne az,
amit a puszta szem érzékelni képes?
És nem vagyunk hálásak az agyunknak,
hogy képes befogadni -- hisz' tudják --
ezt az elektromos impulzust,
ami a fényenergiából származik
hogy aztán képeket alkosson belőle,
világunk felfedezése érdekében?
Hát nem vagyunk hálásak, hogy van szívünk,
aminek segítségével felfoghatjuk ezeket a rezgéseket,
s mindezt azért, hogy képesek legyünk érzékelni
a természet szépségét és a belőle fakadó örömöt?
(Zene)
A természet szépsége olyan ajándék,
mely elismerést és hálát vív ki.
(Zene)
Nos, van egy ajándékom,
amit szeretnék ma Önöknek átadni,
egy projekt, amin jelenleg dolgozom:
a Leleplezett Boldogság,
amely bepillantást enged majd nekünk
abba a látásmódba,
ami a gyermeké és az idős emberé,
amely az ő világlátásuk.
Gyerek: Amikor TV-t nézek,
olyan dolgok vannak műsoron -- amik mind megrendezettek,
és amikor felfedezünk,
akkor a képzeletünk az addiginál is jobban felélénkül,
és ilyenkor, amikor a képzeletünk felélénkül,
az arra késztet, hogy még jobban elmélyüljünk,
hogy még több és még szebb dolgot lássunk,
olyan, mintha az ösvény, -- már ha ösvény --
egy tengerpartra vezetne,
vagy ilyesmire, ami gyönyörű szép.
(Zene)
Idős ember: "Azt gondolja, hogy ez is csak
egy ugyanolyan nap, mint a többi az életében?
Nem csak egy ugyanolyan nap!
Hanem az egyetlen nap, mely megadatott,
a ma!
Megadatott! Ajándék!
Az egyetlen ajándék, amije van ebben a pillanatban,
amire az egyetlen megfelelő válasz
a hála.
Ha semmi mással nem foglalkozik,
mint hogy ezt a választ megszülje,
arra a nagyszerű ajándékra,
amilyen egyedülálló ez a mai nap,
ha megtanul úgy válaszolni,
mintha élete első s egyben utolsó,
napja lenne,
akkor nagyon jól töltötte a napot.
Kezdje azzal, hogy kinyitja a szemét,
és elcsodálkozik azon is,
hogy egyáltalán szeme van, amit felnyithat,
és azon a hihetetlen színkavalkádon,
ami folyamatosan
rendelkezésünkre áll, a puszta élvezet kedvéért.
Nézze csak az eget!
Olyan ritkán nézünk fel az égre.
Olyan ritkán vesszük észre, menyire más tud lenni
egyik pillanatról a másikra,
ahogy a felhők úsznak rajta.
Általában csak az időjárással foglalkozunk,
és még akkor sem gondolunk arra,
hogy milyen sokféle időjárás létezik.
Csak azt vesszük észre, hogy jó, illetve rossz az idő.
A mai napon például
nagyon különleges az időjárás,
lehet, hogy soha többé nem fog
pontosan ugyanilyen formában visszatérni.
A felhők formája az égen soha nem ölt majd
ugyanilyen formát,
mint éppen most.
Nyissa ki a szemét! Nézzen oda!
Nézze meg azoknak az embereknek az arcát,
akikkel találkozik!
Egy-egy hihetetlen történetet rejtőzik minden egyes arc mögött,
olyan történet, amelyet sohasem fogunk tudni
a maga teljességében kifürkészni,
mert azok nemcsak az ő történeteik,
hanem az őseiké is.
Mind visszanyúlunk odáig,
és ebben a jelen pillanatban, ezen a napon,
mindenki, akivel találkozik,
az összes élet generációkon át,
és a világon oly sokfelől
mind összefolyik, és itt találkozik velünk,
mint valami életet adó forrás, melyből akkor iszunk, amikor kitárjuk a szívünket!"
(Zene)
"Nyissa ki a szívét azok előtt
a hihetetlen ajándékok előtt,
amiket a civilizációtól kapunk.
Megnyomunk egy gombot, és elektormos fény gyúl.
Megnyitunk egy csapot és meleg víz folyik,
meg hideg,
és iható víz!
Ez mind olyan ajándék, amit a világon sok millióan
soha nem fognak megtapasztalni!
Ez csak néhány aközül a rengeteg ajándék közül,
amelyek felé nyitott szívvel közeledhetünk.
Azt kívánom hát Önnek, hogy legyen képes kitárni a szívét
ezen áldások előtt, és hagyja,
hogy átáramolhassanak Önön,
hogy mindenki, akivel ma találkozni fog,
áldott legyen Önön keresztül,
pusztán a tekintete által,
a mosolya által,
az érintése által,
a jelenléte által.
Hadd csorduljon túl a hála,
és váljon áldássá ahová csak megy,
és akkor az tényleg jó nap lesz." (Zene)
(Taps)
Louie Schwartzberg: Köszönöm.
Nagyon köszönöm. (Taps)