Mi vagyunk az egyetlen élő
teremtmények az univerzumban?
A megfigyelhető világegyetem
90 milliárd fényév átmérőjű.
Legalább 100 milliárd galaxis van,
mindegyikben 100-1000 milliárd csillag.
Nemrég rájöttünk, hogy a bolygók
is nagyon gyakoriak,
és valószínűleg több
trillió lakható bolygó van
az univerzumban,
ami azt jelenti, hogy egy csomó lehetőség
volt az élet számára hogy fejlődjön és
létezzen, nemde?
De akkor hol van?
Nem kellene űrhajóktól
hemzsegnie az univerzumnak?
Menjünk egy kicsit vissza.
Még ha lennének idegen
civilizációk más galaxisokban,
nincs mód arra, hogy valaha
is megtaláljuk őket.
Alapvetően bármi, ami a közvetlen
galaktikus szomszédságunkon kívül esik -
a helyi csoporton - számunkra elérhetetlen,
az univerzum tágulása miatt.
Még ha nagyon gyors űrhajóink is lennének,
több milliárd évbe telne
elérni azokra a helyekre,
miközben az univerzum legüresebb terein
utazunk keresztül.
Fókuszáljunk csak a Tejútrendszerre.
A Tejútrendszer az otthonunk.
Közel 400 milliárd csillagból áll.
Az egy csomó csillag - durván 10,000
jut minden egyes homokszemre a Földön.
Körülbelül 20 milliárd napszerű
csillag van a Tejútrendszerben,
és becslések szerinte az ötödük
rendelkezik Föld méretű bolygóval
az élhető zónában -
azon a területen, ahol a feltételek
megengedik, hogy élet létezhessen.
Ha ezen bolygók csak 0.1%-a lakott,
akkor egymillió élettel teli
bolygó lenne a Tejútrendszerben.
De várj, van itt több is!
A Tejútrendszer 13 milliárd éves.
Kezdetben nem volt egy remek
hely az élet számára,
mert a dolgok sokat robbantak.
De egy-két milliárd év múlva az
első élhető bolygók megszülettek.
A Föld négy milliárd éves,
valószínűleg több trillió esélye volt
az életnek, hogy más bolygókon
fejlődjön a múltban.
ha csak egy ezek közül egy
űrutazó szuper civilizációvá vált,
már észleltük volna.
Hogy nézne ki egy olyan civilizáció?
Három kategória van.
Egy I. típusú civilizáció hozzáfér
a bolygója összes energiájához.
Ha kíváncsi vagy, mi olyan 0,73 körül
lehetünk ezen a skálán,
és elérjük az I. típust valamikor
a következő pár száz évben.
Egy II. típusú civilizáció képes hasznosítani
a csillaga összes energiáját.
Ehhez pár komoly tudományos fantasztikum
szükséges, de elvben megvalósítható -
koncepciók mint a Dyson gömb, ami
egy óriási szerkezet a nap körül,
elképzelhető lenne.
Egy III. típusú civilizáció irányítja
az egész galaxisát és annak energiáját.
Egy ilyen fejlett idegen faj valószínűleg
számunkra istennek tűnne.
De miért kellene ilyen
civilizációkat látni elsősorban?
Ha építenénk egy űrhajókat,
amelyek fenn tudnának tartani egy populációt
nagyjából ezer évig, akkor kolonizálhatnánk
az egész galaxist kétmillió év alatt.
Hosszú időnek tűnik, de emlékezz,
hogy a Tejútrendszer hatalmas,
ha millió évbe telne
kolonizálni az egész galaxist,
és valószínűleg több millió,
ha nem milliárd bolygó van
amelyen élet van a Tejútrendszerben,
és ezeknek az életformáknak jelentősen
több idejük volt mint nekünk,
akkor… hol vannak az idegenek?
Ez a Fermi-paradoxon,
és senki nem tudja rá a választ.
De van pár ötletünk.
Nézzük a szűrőket.
A szűrő ebben a környezetben
akadályt jelent,
amit az életnek nagyon nehéz leküzdeni.
Különbözően ijesztőek.
Egy: Nagy Szűrők vannak,
és mi átjutottunk rajtuk.
Talán sokkal nehezebb a komplex élet
kifejlődése mint azt gondoltuk.
Az élet kezdetének folyamata
még nem teljesen ismert,
és a szükséges feltételek
nagyon bonyolultak lehetnek.
Talán a múltban minden
sokkal ellenségesebb volt,
és csak nemrég hűltek le a dolgok,
hogy a bonyolult életet lehetővé tegyék.
Ez jelentheti azt is, hogy
egyedülállóak vagyunk,
vagy legalább az elsők egyike,
ha nem az elsők vagyunk
az egész univerzumban.
Kettő: Nagy Szűrők vannak,
és még előttünk állnak.
Ez igazán rossz lenne.
Talán az élet a mi szintünkön
mindenhol létezik az univerzumban,
de megsemmisül ha elér egy bizonyos pontot,
egy pontot, ami előttünk áll.
Például, egy hihetetlen
jövőbeli technológia,
amely aktiválásakor elpusztítja a bolygót.
Minden fejlett civilizáció utolsó szavai
a következők lehetnének:
„Ez az új eszköz megoldja az összes
problémánkat, ha megnyomom ezt a gombot!”
Ha ez igaz, akkor közelebb vagyunk az
emberi lét végéhez, mint kezdetéhez.
Vagy talán létezik egy ősi III. típusú
civilizáció, amely vizsgálja az univerzumot,
és ha egy civilizáció elég fejlett lesz,
megsemmisíti
azonnal.
Talán vannak dolgok,
amiket jobb nem felfedezni.
Számunkra nincs lehetőség ismerni.
Egy végső gondolat: talán egyedül vagyunk.
Jelenleg nincs bizonyítékunk,
hogy létezik élet rajtunk kívül.
Semmi.
Az univerzum üresnek és halottnak tűnik.
Senki sem küld üzeneteket,
senki sem válaszol a hívásainkra.
Talán teljesen egyedül vagyunk,
bezárva egy kis nedves sárgolyóra
egy örök univerzumban.
Megrémítenek ezen gondolatok?
Ha igen, akkor teljesen normális a
reakciód.
Ha hagyjuk meghalni ezt a bolygót,
talán nem lesz élet a világegyetemben.
Az élet eltűnik, talán örökre.
Ha ez a helyzet, akkor kockáztatnunk kell,
és felfedezni más csillagokat,
hogy mi legyünk az első
III. típusú civilizáció,
hogy megtartsunk az élet érzékeny lángját,
és terjesszük, amíg az univerzum
az utolsó lélegzetét veszi,
és eltűnik a feledés homályában.
Az univerzum túl szép, hogy ne lássa senki!
A videó elkészítését ti
támogatásaitok tették lehetővé.
Legalább 200 óra elkészíteni egy ilyen videót,
és a ti Patreonos hozzájárulásaitoknak
köszönhetően
lassan egyre többet tudunk csinálni belőlük.
Ha segíteni szeretnél,
és saját, személyes madárkát
akarsz kapni például,
csekkold a Patreon oldalunkat!