A neheztelés és a keserűség gyakran megpróbál megbújni az önigazolás kabátja alatt. Kegyelem és békesség mindannyiatokkal, Jézus Krisztus hatalmas nevében. Isten hozott titeket a God's Heart Tv mai online szolgálatában. Ha nálatok van a Bibliátok, kérlek vegyétek kézbe. Megnézünk néhány üzenetet Isten Igéjéből. Ez egy nagyon különleges Könyv. Ez az egyetlen Könyv, amely olvasása közben, olvassa az olvasóját. Ez egy tükör. Amikor a Bibliátokat imával, odaadással olvassátok, akkor benne vagytok, én itt vagyok benne, de ami a legfontosabb, Isten Maga is benne van. És Isten nem csak felfedi az ember szívét a Biblián, az Ő Igéjén keresztül, hanem Isten szívét, az Ő szeretetét irántunk, és az Ő a mi problémáinkra adott megoldásait is felfedi. Köszönjük, Jézus! Tehát, dicsérjétek az Urat Isten Igéjéért! Imádkozzunk, ahogy felkészülünk ennek az üzenetnek a meghallgatására. Úr, Jézus Krisztus, köszönjük Neked, hogy itt lehetünk a Te jelenlétedben, és hallgathatjuk a Te Igédet. Uram, azért imádkozunk, hogy adj nekünk termő szívet és elmét, a Te Igéd iránt, hogy növekedjen bennünk és jobbá tegyen minket. Jézus hatalmas nevében imádkozunk, ámen. Vegyétek kézbe újra a Bibliátokat és nézzük meg az 1 Sámuel néhány szakaszát. Ebben az időben Saul volt a király, és a 16. szakasztól olvassuk tovább. Hogy elhelyezzük a történetet, felolvasom az első szakaszt, és néhány másik szakaszát is az 1 Sámuel 16-ból. "És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt." Tehát: Saul volt a király, de megbukott egy nagyon fontos teszten. Úgy döntött, egy nagyon nehéz helyzetben, hogy nem Istennek tetszően cselekszik, hanem inkább a körülötte élő emberek kedvében járt. És emiatt, Isten azt mondta, hogy "Nem nem maradhat király ezután." Saul az "emberi-erő" királya volt - őt emberek választották. De megbukott az Istennek való engedelmességi vizsgán, egészen pontosan, egy nagyon nehéz helyzetben és más emberek kedvében járását illetően - mások számára kedvező döntéseket hozva, ahelyett, hogy Istennek tetsző döntéseket hozott volna. Na most, azt gondolom, hogy sokan ismerik ezt a történetet. Isten elküldte Sámuelt, hogy találjon egy másik királyt, és itt érünk el a 6. szakaszhoz, mert ebben az üzenetben ma, nem annyira Dávid királyra fogunk koncentrálni. Sokkal inkább a báttyjára, Eliábbal fogunk foglalkozni. Olvassuk el a 6. szakaszt: "Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: 'Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!' Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van." Van valami érdekes itt. Sámuel próféta volt, egy bölcs ember. És méz ő is, amikor az első fiút meglátta, azt gondolta: ő az! És abból, amit itt olvasunk, lehet, hogy még ki is mondta: "Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!' A külsőt nézte. Ráadásul, ő volt az első szülött fiú, akinek egyébként is a legtöbb járt. De Isten egy nagyon fontos dolgot mondott Sámuelnek: nem a küld a lényeg. Na most, Sámuelnek ezt tudnia kellett volna, természetesen, a Saul esetből is, ahol Sault a külseje alapján választották meg. Tényleg, egy fejjel magasabb volt, mint a többiek. De még Sámuelnek, a prófétának, is meg kellett tanulnia ezt a fontos leckét: "Isten nem azt nézi, amit az ember néz." Az ember a külsőt nézi, Isten belülre néz, a szívre. Az emberek azt nézik, hogy mit teszünk, de Jézus azt nézi, miért teszik azt. Jézés a miért-et nézi; az emberek a mi-t. Ki szeretném emelni itt, hogy Eliab irigy volt Dávidra. Sámuel megnézte mind a hat fiút, akik szintén jelen voltak az ünnepségen, és Isten egyikükre sem mondott igent. Sámuelnek meg kellett kérdeznie: "Mind itt vannak-é már az ifjak?" Isai azt mondta: "Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi." Dávidot behívták és ő lett a kiválasztott. Eliab féltékeny volt és megengedte, hogy a keserűség és a neheztelés beköltözzön a szívébe. Bárki, egy ilyen helyzetben könnyen kísértésbe esne, hogy féltékeny legyen és legyen benne némi keserűség. De láthatjuk, hogy ez a neheztelés gyökeret vert Eliab szívében. És csak meg kell néznünk a következő fejezetet, hogy láthassuk az 1 Sámuel 17:17-ben, "És monda Isai az ő fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez. Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-é, és hozz tőlük jelt." Mert az idősebb testvérek elmentek harcolni, és David, a legfiatalabb, túl fiatal volt még ehhez. Ő otthon maradt, vigyázni a juhokra, és az apja engesztelő küldetésre küldte őt. Általában, amikor ezt a történetet olvassuk, főleg arra figyelünk, hogy Dávid szembe került Góliáttal, amikor elment, hogy elvigye ezt az áldást a testvéreinek. De ma, egy kicsit más szempontból fogjuk megvizsgálni: Ajar Eliab kerül a figyelmünk közepébe. A 28. szakasztól folytatom. És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle..." Dávid látta Góliátot korábban, és másokkal beszélgetett erről az esetről. Eliáb látta és hallotta ezt, és ezt olvassuk: és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, amely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet!" Ebből lehet tudni, hogy Eliáb neheztelt Dávidra, sértettség volt benne. Táplálta szívében a keserűséget és a neheztelést Dáviddal szemben. Amit ebben a ki kifakadásban mondott annak semmi köze nem volt ahhoz, amiért Dávid odament. Dávid teljesen ártatlanul volt ott, hogy áldást vigyen nekik az apja kérésére. Annak, amit Eliáb mondott, semmi köze nem volt Dávid tetteihez; csak az ő saját szívében levő dolgokat mutatta meg. Fontos, hogy elgondolkodjunk ezen, mert ahogy tovább olvassuk ezt az üzenetet, ez lehet az egyik legbeszédesebb jel arra, hogy lássuk, hogy neheztelés és keserűség van a mi szívünkben is - amikor elkezdünk olyan dolgokat mondani, amelyeknek nincs köze a helyzethez. Az csak a túlcsordulás, mert ahogy Jézus mondta, "mert a szívnek teljességéből szól az ő szája." (Lukács 6:45) Akár hónapokig is hordogatjuk szívünkben a keserűséget, és észre sem vesszük, mert megbújik. Megbújik a többi dolog alatt. Ebben az esetben Eliáb azt gondolta, talán, hogy helyesen cselekedett. Felnőtt ember volt, a kötelezettségét teljesítette. Azért volt ott, hogy harcoljon az ellenséggel és ott volt a bajkeverő öccse, aki jött, hogy összezavarjon mindent. Nem vette észre, hogy a neheztelés és a keserűség gyakran az önigazolás képében mutatkozik. A te saját szíved szerint - ha megengedted, hogy ez a keserűség gyökeret verjen benne - a te szíved szerint, úgy tűnhet, hogy megfelelően cselekszel, és a körülötted levők nem értik, és rosszul cselekszenek. Pedig valójában, ez nem a magunk igazságosságáért folyó küzdelem, hanem a keserűség, ami az önigazolás képében mutatkozik Nagyon, nagyon fontos, hogy ez a fajta keserűséget és neheztelést, rögtön az elején kigyomláljunk, mert, amint elkezd gonosz, ronda gyümölcsöket teremni, az már rossz hír. Tehát, a mai nap üzenete igen egyszerű: GYOMLÁLJÁTOK KI A NEHEZTELÉST A LEHETŐ LEGHAMARABB És csak figyelmeztetés éppen arra, hogy mi is történhet, ha nem tesszük ezt meg, most megnézzük Saul király esetét és, hogy mi történt az 1 Sámuel következő néhány versében. A következő fejezettel folytatjuk, 1 Sámuel 18, ha van nálatok Biblia. Még sokáig tartott mire Dávid valóban király lett, de addigra fel is nőtt; Saul egyik hadtestének hadvezére lett; hűséges katonaként dolgozott Saulnak és Isten sikeressé tette. Az 1 Sámuel 18:7-ben azt olvassuk, hogy "És énekelni kezdének az asszonyok, kik vígadozának és mondának: Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is az ő tízezerét." Saul lehetett volna hálás és megköszönhette volna Istennek: "Ejha! Az emberek örülnek a győzelemnek, amit elértünk, és engem és Dávidot együtt emlegetnek; ez az ember erős támaszom!" Nem így gondolkodott; azt mondta. Azt olvassuk a 8. versben: "Saul pedig igen megharaguvék, és gonosznak tetszék az ő szemei előtt ez a beszéd, és monda: Dávidnak tízezeret tulajdonítanak és nékem tulajdonítják az ezeret." Szerintem a legtöbbünk boldog lenne, ha a városban mindenki az énekelné, hogy ezreket győztünk le. De nem, Saulnak ez nem volt elég. Ha a szívünk féltékeny, mindig találunk valakit, akire féltékenyek lehetünk. Lehetsz a második legjobb a 20.000 közül, de irigy leszel az elsőre. Így működik a keserűség és a neheztelés. Nézzük meg mit mond a 9. vers. "Saul azért attól a naptól kezdve rossz szemmel néz vala Dávidra, sőt azután is." Ez (az angol szöveg) az Új King James Fordítás. Egy másik fordítás pontosan azt mondja, hogy "Saul gyanakvással nézett Dávidra attól a naptól kezdve." Ezt jelenti az a kifejezés: gyanakvással nézett rá attól a naptól. Mert van valami a sértettséggel, a keserűséggel kapcsolatban. Ha sértettség van a szívünkben, ha a keserűség gyökeret ver a szívünkben, amit nem gyomlálunk ki időben, hanem tápláljuk, akkor mindent ezen keresztül szemlélünk. Tehát, attól a naptól kezdve, nem számított Dávid mit csinált, az jó nem lehetett. Dávid tehetett bármit, az rossz volt, mert a gonosz gyanakvás magja ott volt Saulban, mert nem gyomlálta ki a neheztelést idejében. Ilyen ez a fajta neheztelés - mindent ezen keresztül szemlélünk, tehát, az egész világnézetünk, arról az emberre, akire neheztelünk és a többiekre nézve is, elferdül. És az a szomorú ebben - Isten kegyelme nélkül, észre sem vesszük az egészet. Menjünk tovább. Ezt hívom én a neheztelés gonosz gyümölcse első fázisának. Saul gyanakvással tekintett Dávidra állandóan, és a szívében harag volt. Csak egy pár fejezetet kell továbblapoznunk, hogy lássunk egy példát, arra, amit én második fázisnak nevezek, ami a durva és szarkasztikus szavak használata. Vannak gondolataink - a szívünkben - de ezek aztán kijönnek. MInden, ami a szívünkben van, előbb utóbb kijön a szavainkban. Az 1 Sámuel 20:27-től fogom folytatni, "És lőn az újhold után következő napon, a második napon, mikor ismét üres volt a Dávid helye,..." Nagy vacsora volt Saul király asztalánál, ott voltak a támogatói, segítői és a csapata, és egy hely - Dávidnak fenntartva - a mi üres volt. "...monda Saul az ő fiának, Jonathánnak: Isainak fia miért nem jött el az ebédre sem tegnap, sem ma? Jonathán pedig felele Saulnak: Elkéredzék tőlem Dávid Bethlehembe; És monda: Ugyan bocsáss el engem, mert nemzetségünknek áldozata van most a városban, és ezt parancsolta nékem bátyám; azért, ha kedvelsz engem, kérlek, hadd menjek el, hogy megnézzem testvéreimet." Igazából, Jonathan és Dávid egy próbát állított. Jonathan nem tudta elhinni, hogy az apja gyűlölte Dávidot, mert Dávid olyan hűséges és segítőkész volt. De Dávidnak volt egy sejtése, érezte, hogy Jonathan apja (Saul) komolyan haragszik rá. Tehát, ezeket mondta, és aztán a 29 vers végén, "... Ezért nem jött el a király asztalához." Akkor felgerjede Saulnak haragja Jonathán ellen és monda néki: "Te elfajult, engedetlen gyermek! Jól tudom, hogy kiválasztottad az Isainak fiát a magad gyalázatára és anyád szemérmének gyalázatára!." Ezt nagyon rossz még olvasni is. Majdnem, hogy kellemetlen ezeket a szavakat olvasni Saul szájából. Ez egy érettebb szakasza a neheztelés és a keserűség gonosz gyümölcsének. Szarkasztikus és kegyetlen szavak sokkal többet mondanak a személyről, aki beszél, mint arról akiről a szarkazmus és kegyetlenség szól. Nincs rá logikus magyarázat, miért keveri bele itt Saul Jonathan anyját a dologba. A problem az volt, hogy féltékeny volt cDávidra, de mindent ezen keresztül látott, annyira, hogy a kegyetlen és szarkasztikus szavak csak úgy kibuggyantak belőle. Ez egy erős figyelmeztetés, de érdekes módon bátorítás is számunkra, mert Isten figyelmeztet minket, mielőtt túl késő lenne.