A neheztelés és a keserűség gyakran
megpróbál megbújni
az önigazolás kabátja alatt.
Kegyelem és békesség mindannyiatokkal,
Jézus Krisztus hatalmas nevében.
Isten hozott titeket a God's Heart Tv mai
online szolgálatában.
Ha nálatok van a Bibliátok, kérlek
vegyétek kézbe.
Megnézünk néhány üzenetet Isten Igéjéből.
Ez egy nagyon különleges Könyv.
Ez az egyetlen Könyv, amely olvasása
közben, olvassa az olvasóját.
Ez egy tükör.
Amikor a Bibliátokat imával, odaadással
olvassátok,
akkor benne vagytok, én itt vagyok benne,
de ami a legfontosabb, Isten Maga is benne
van.
És Isten nem csak felfedi az ember szívét
a Biblián, az Ő Igéjén keresztül,
hanem Isten szívét, az Ő szeretetét irántunk,
és az Ő a mi problémáinkra adott megoldásait
is felfedi.
Köszönjük, Jézus! Tehát, dicsérjétek az
Urat Isten Igéjéért!
Imádkozzunk, ahogy felkészülünk ennek
az üzenetnek a meghallgatására.
Úr, Jézus Krisztus, köszönjük Neked, hogy
itt lehetünk a Te jelenlétedben,
és hallgathatjuk a Te Igédet.
Uram, azért imádkozunk, hogy adj nekünk
termő szívet és elmét,
a Te Igéd iránt, hogy növekedjen bennünk
és jobbá tegyen minket.
Jézus hatalmas nevében imádkozunk, ámen.
Vegyétek kézbe újra a Bibliátokat és
nézzük meg az 1 Sámuel néhány szakaszát.
Ebben az időben Saul volt a király, és a
16. szakasztól olvassuk tovább.
Hogy elhelyezzük a történetet, felolvasom
az első szakaszt,
és néhány másik szakaszát is az
1 Sámuel 16-ból.
"És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan
meddig bánkódol még Saul miatt,
holott én megvetettem őt, hogy ne
uralkodjék Izráel felett?
Töltsd meg a te szarudat olajjal, és
eredj el; én elküldelek téged a
Bethlehemben lakó Isaihoz,
mert fiai közül választottam magamnak
királyt."
Tehát: Saul volt a király, de megbukott
egy nagyon fontos teszten.
Úgy döntött, egy nagyon nehéz helyzetben,
hogy nem Istennek tetszően cselekszik,
hanem inkább a körülötte élő emberek
kedvében járt.
És emiatt, Isten azt mondta, hogy
"Nem nem maradhat király ezután."
Saul az "emberi-erő" királya volt -
őt emberek választották.
De megbukott az Istennek való
engedelmességi vizsgán,
egészen pontosan, egy nagyon nehéz
helyzetben és más emberek kedvében
járását illetően -
mások számára kedvező döntéseket hozva,
ahelyett, hogy Istennek tetsző döntéseket
hozott volna.
Na most, azt gondolom, hogy sokan
ismerik ezt a történetet.
Isten elküldte Sámuelt, hogy találjon egy
másik királyt, és itt érünk el a 6. szakaszhoz,
mert ebben az üzenetben ma, nem annyira
Dávid királyra fogunk koncentrálni.
Sokkal inkább a báttyjára, Eliábbal
fogunk foglalkozni.
Olvassuk el a 6. szakaszt: "Mikor pedig
bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá:
'Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!'
Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd
az ő külsőjét, se termetének nagyságát,
mert megvetettem őt. Mert az Úr nem
azt nézi, amit az ember;
mert az ember azt nézi, ami szeme előtt
van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van."
Van valami érdekes itt. Sámuel próféta
volt, egy bölcs ember.
És méz ő is, amikor az első fiút
meglátta, azt gondolta: ő az!
És abból, amit itt olvasunk, lehet,
hogy még ki is mondta:
"Bizony az Úr előtt van az ő
felkentje!' A külsőt nézte.
Ráadásul, ő volt az első szülött fiú,
akinek egyébként is a legtöbb járt.
De Isten egy nagyon fontos dolgot mondott
Sámuelnek: nem a küld a lényeg.
Na most, Sámuelnek ezt tudnia kellett
volna, természetesen, a Saul esetből is,
ahol Sault a külseje alapján választották
meg.
Tényleg, egy fejjel magasabb volt, mint
a többiek.
De még Sámuelnek, a prófétának, is meg
kellett tanulnia ezt a fontos leckét:
"Isten nem azt nézi, amit az ember néz."
Az ember a külsőt nézi, Isten
belülre néz, a szívre.
Az emberek azt nézik, hogy mit teszünk,
de Jézus azt nézi, miért teszik azt.
Jézés a miért-et nézi; az emberek a mi-t.
Ki szeretném emelni itt, hogy Eliab
irigy volt Dávidra.
Sámuel megnézte mind a hat fiút, akik
szintén jelen voltak az ünnepségen,
és Isten egyikükre sem mondott igent.
Sámuelnek meg kellett kérdeznie:
"Mind itt vannak-é már az ifjak?"
Isai azt mondta: "Hátra van még a
kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi."
Dávidot behívták és ő lett a kiválasztott.
Eliab féltékeny volt és megengedte, hogy a
keserűség és a neheztelés beköltözzön a szívébe.
Bárki, egy ilyen helyzetben könnyen
kísértésbe esne,
hogy féltékeny legyen és legyen benne
némi keserűség.
De láthatjuk, hogy ez a neheztelés
gyökeret vert Eliab szívében.
És csak meg kell néznünk a következő
fejezetet, hogy láthassuk az 1 Sámuel
17:17-ben,
"És monda Isai az ő fiának, Dávidnak: Vedd
testvéreid számára ezt az efa
pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és
sietve vidd el a táborba testvéreidhez.
Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek,
és látogasd meg testvéreidet,
hogy jól vannak-é, és hozz tőlük jelt."
Mert az idősebb testvérek elmentek
harcolni,
és David, a legfiatalabb, túl fiatal
volt még ehhez.
Ő otthon maradt, vigyázni a juhokra,
és az apja engesztelő küldetésre
küldte őt.
Általában, amikor ezt a történetet
olvassuk, főleg arra figyelünk,
hogy Dávid szembe került Góliáttal,
amikor elment, hogy elvigye ezt az
áldást a testvéreinek.
De ma, egy kicsit más szempontból
fogjuk megvizsgálni:
Ajar Eliab kerül a figyelmünk közepébe.
A 28. szakasztól folytatom.
És meghallá Eliáb az ő nagyobbik
testvére, hogy az emberekkel beszéle..."
Dávid látta Góliátot korábban, és másokkal
beszélgetett erről az esetről.
Eliáb látta és hallotta ezt, és ezt olvassuk:
és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra,
és monda: Miért jöttél ide, és kire
bíztad azt a néhány juhot,
amely a pusztában van? Ismerem
vakmerőségedet és szívednek álnokságát,
hogy csak azért jöttél ide, hogy
megnézd az ütközetet!"
Ebből lehet tudni, hogy Eliáb neheztelt
Dávidra, sértettség volt benne.
Táplálta szívében a keserűséget és a
neheztelést Dáviddal szemben.
Amit ebben a ki kifakadásban mondott
annak semmi köze nem volt ahhoz,
amiért Dávid odament.
Dávid teljesen ártatlanul volt ott, hogy
áldást vigyen nekik az apja kérésére.
Annak, amit Eliáb mondott, semmi
köze nem volt Dávid tetteihez;
csak az ő saját szívében levő
dolgokat mutatta meg.
Fontos, hogy elgondolkodjunk ezen, mert
ahogy tovább olvassuk ezt az üzenetet,
ez lehet az egyik legbeszédesebb jel
arra, hogy lássuk, hogy neheztelés
és keserűség van a mi szívünkben is -
amikor elkezdünk olyan dolgokat mondani,
amelyeknek nincs köze a helyzethez.
Az csak a túlcsordulás, mert ahogy
Jézus mondta,
"mert a szívnek teljességéből szól az
ő szája." (Lukács 6:45)
Akár hónapokig is hordogatjuk
szívünkben a keserűséget,
és észre sem vesszük, mert megbújik.
Megbújik a többi dolog alatt.
Ebben az esetben Eliáb azt gondolta,
talán, hogy helyesen cselekedett.
Felnőtt ember volt, a kötelezettségét
teljesítette.
Azért volt ott, hogy harcoljon az
ellenséggel és ott volt a bajkeverő öccse,
aki jött, hogy összezavarjon mindent.
Nem vette észre, hogy a neheztelés
és a keserűség gyakran
az önigazolás képében mutatkozik.
A te saját szíved szerint - ha megengedted,
hogy ez a keserűség gyökeret verjen benne -
a te szíved szerint, úgy tűnhet, hogy
megfelelően cselekszel,
és a körülötted levők nem értik, és
rosszul cselekszenek.
Pedig valójában, ez nem a magunk
igazságosságáért folyó küzdelem,
hanem a keserűség, ami az önigazolás
képében mutatkozik
Nagyon, nagyon fontos, hogy ez a fajta
keserűséget és neheztelést,
rögtön az elején kigyomláljunk,
mert, amint elkezd gonosz, ronda
gyümölcsöket teremni, az már rossz hír.
Tehát, a mai nap üzenete igen egyszerű:
GYOMLÁLJÁTOK KI A NEHEZTELÉST A
LEHETŐ LEGHAMARABB
És csak figyelmeztetés éppen arra, hogy
mi is történhet, ha nem tesszük ezt meg,
most megnézzük
Saul király esetét és, hogy mi történt az
1 Sámuel következő néhány versében.
A következő fejezettel folytatjuk,
1 Sámuel 18, ha van nálatok Biblia.
Még sokáig tartott mire Dávid valóban
király lett, de addigra fel is nőtt;
Saul egyik hadtestének hadvezére lett;
hűséges katonaként dolgozott Saulnak
és Isten sikeressé tette.
Az 1 Sámuel 18:7-ben azt olvassuk, hogy "És
énekelni kezdének az asszonyok, kik
vígadozának és mondának:
Megverte Saul az ő ezerét és Dávid is
az ő tízezerét."
Saul lehetett volna hálás és
megköszönhette volna Istennek:
"Ejha! Az emberek örülnek a győzelemnek,
amit elértünk,
és engem és Dávidot együtt emlegetnek;
ez az ember erős támaszom!"
Nem így gondolkodott; azt mondta. Azt
olvassuk a 8. versben: "Saul pedig igen
megharaguvék, és gonosznak tetszék
az ő szemei előtt ez a beszéd, és monda:
Dávidnak tízezeret tulajdonítanak
és nékem
tulajdonítják az ezeret."
Szerintem a legtöbbünk boldog lenne,
ha a városban mindenki az énekelné,
hogy ezreket győztünk le. De nem,
Saulnak ez nem volt elég.
Ha a szívünk féltékeny, mindig találunk
valakit, akire féltékenyek lehetünk.
Lehetsz a második legjobb a 20.000
közül, de irigy leszel az elsőre.
Így működik a keserűség és a neheztelés.
Nézzük meg mit mond a 9. vers. "Saul
azért attól a naptól kezdve rossz szemmel
néz vala Dávidra, sőt azután is."
Ez (az angol szöveg) az Új King James
Fordítás. Egy másik fordítás pontosan
azt mondja, hogy
"Saul gyanakvással nézett Dávidra
attól a naptól kezdve."
Ezt jelenti az a kifejezés: gyanakvással
nézett rá attól a naptól.
Mert van valami a sértettséggel,
a keserűséggel kapcsolatban.
Ha sértettség van a szívünkben, ha a
keserűség gyökeret ver a szívünkben,
amit nem gyomlálunk ki időben, hanem tápláljuk,
akkor mindent ezen keresztül szemlélünk.
Tehát, attól a naptól kezdve, nem számított
Dávid mit csinált, az jó nem lehetett.
Dávid tehetett bármit, az rossz volt,
mert a gonosz gyanakvás magja
ott volt Saulban, mert nem gyomlálta
ki a neheztelést idejében.
Ilyen ez a fajta neheztelés - mindent
ezen keresztül szemlélünk,
tehát, az egész világnézetünk, arról az
emberre, akire neheztelünk és a többiekre
nézve is, elferdül.
És az a szomorú ebben - Isten kegyelme
nélkül, észre sem vesszük az egészet.
Menjünk tovább. Ezt hívom én a neheztelés
gonosz gyümölcse első fázisának.
Saul gyanakvással tekintett Dávidra
állandóan, és a szívében harag volt.
Csak egy pár fejezetet kell
továbblapoznunk, hogy lássunk egy példát,
arra, amit én második fázisnak nevezek, ami
a durva és szarkasztikus szavak használata.
Vannak gondolataink - a szívünkben -
de ezek aztán kijönnek.
MInden, ami a szívünkben van, előbb utóbb
kijön a szavainkban.
Az 1 Sámuel 20:27-től fogom folytatni,
"És lőn az újhold után következő napon, a
második napon, mikor ismét üres volt a
Dávid helye,..."
Nagy vacsora volt Saul király asztalánál, ott
voltak a támogatói, segítői és a csapata,
és egy hely - Dávidnak fenntartva - a
mi üres volt.
"...monda Saul az ő fiának, Jonathánnak:
Isainak fia miért nem jött el az ebédre
sem tegnap, sem ma? Jonathán pedig felele
Saulnak: Elkéredzék tőlem
Dávid Bethlehembe; És monda:
Ugyan bocsáss el engem,
mert nemzetségünknek áldozata van most a
városban, és ezt parancsolta nékem bátyám;
azért, ha kedvelsz engem, kérlek, hadd
menjek el, hogy megnézzem testvéreimet."
Igazából, Jonathan és Dávid egy próbát
állított.
Jonathan nem tudta elhinni, hogy az
apja gyűlölte Dávidot,
mert Dávid olyan hűséges és segítőkész
volt.
De Dávidnak volt egy sejtése, érezte, hogy
Jonathan apja (Saul) komolyan haragszik rá.
Tehát, ezeket mondta, és aztán a 29
vers végén,
"... Ezért nem jött el a király
asztalához."
Akkor felgerjede Saulnak haragja
Jonathán ellen és monda néki:
"Te elfajult, engedetlen gyermek!
Jól tudom, hogy kiválasztottad
az Isainak fiát a magad gyalázatára és
anyád szemérmének gyalázatára!."
Ezt nagyon rossz még olvasni is.
Majdnem, hogy kellemetlen ezeket a
szavakat olvasni Saul szájából.
Ez egy érettebb szakasza a neheztelés
és a keserűség gonosz gyümölcsének.
Szarkasztikus és kegyetlen szavak sokkal
többet mondanak a személyről, aki beszél,
mint arról akiről a szarkazmus és
kegyetlenség szól.
Nincs rá logikus magyarázat, miért
keveri bele itt
Saul Jonathan anyját a dologba.
A problem az volt, hogy féltékeny volt
cDávidra, de mindent ezen keresztül látott,
annyira, hogy a kegyetlen és szarkasztikus
szavak csak úgy kibuggyantak belőle.
Ez egy erős figyelmeztetés, de érdekes
módon bátorítás is
számunkra, mert Isten figyelmeztet
minket, mielőtt túl késő lenne.