Tudom, könnyű azt hinni, hogy a mikrobák rosszak, különösen a csecsemőknek, de a kutatások ennek az ellenkezőjét bizonyították be. Az igazság, habár egy kicsit összetettebb, de sokkal érdekesebb is. Úgy tűnik, szükségünk van mikrobákra egészségünk megalapozásához, de nem ám akármilyen mikrobákra. A helyes kombinációra van szükségünk. Azokkal a mikroorganizmusokkal boldogulunk a leginkább, amelyekkel megtanultunk az evolúció során együtt élni. Szerintem nem lep meg senkit se, ha megtudja, hogy már születésünkkor elkezdünk hozzájutni a jó mikrobákhoz. Néhányunk legalábbis. A császármetszéssel vagy hüvelyi úton született babák nem ugyanolyanok, ha az élet mikrobális kezdetéről van szó. Születés után számtalan olyan korai életesemény és körülmény adódhat, amelyek tovább módosítják a bél mikrobióta fejlődését, mint pl. a gyógyszerek, amelyeket a babának vagy az édesanyának írnak fel, a háziállatok és testvérek száma a családban, vagy az otthoni higiénia –, és ebben az esetben egyébként jobb, ha otthon nem olyan tökéletesen tiszta minden. És az édesanya és a csecsemő táplálkozása is. Mindezek az események és körülmények nagy szerepet játszanak a bélmikrobióta fejlődésében, amely óriási hatással van a baba egészségére egész élete folyamán. És nem kisebb egészségügyi következményekről beszélek. Fontos dolgokról beszélek. Azok a mikrobák, amelyeket vagy megszerzünk, vagy nem, befolyásolják olyan betegségek kialakulásának a valószínűségét, mint az elhízás, diabétesz, vagy akár a rák. Az előbb felsorolt korai életeseményekre nem tudunk hatást gyakorolni, így kikerülhetetlenek. Pl. a császármetszést azért találták fel, hogy életeket mentsen, és teszi is ezt nap mint nap, és a legtöbb orvosságot okkal írják fel, főleg csecsemők részére, és így tovább. Ezért kell megtanulnunk, hogy hogyan óvjuk meg ezeknek a babáknak az egészségét egy olyan korai életesemény bekövetkezte után, amely felboríthatja a bélmikrobiotájuk fejlődését. Kutatóként dolgozom, és egy újszülöttkori egészségprogram vezetője vagyok, és a kérdés, amire próbálok megoldást találni a napi munkám során, ugyanaz a kérdés, amire próbálok ma válaszolni: hogy hogyan tudnánk biztosítani, hogy minden baba ugyanazt az esélyt kapja egy élethosszig tartó egészségre, függetlenül születésük körülményeitől, korai életeseményeiktől. Nemes ügynek tűnik, igaz? Nagyszerű. Tehát, lássunk neki. Kezdésként emlékezzünk, hogy szükségünk van a mikrobák helyes kombinációjára. Ahhoz, hogy szert tegyünk a helyes kombinációra, a testünkben élő mikrobákat egy bizonyos sorrendben kell, hogy megkapjuk. Ezt egy kolonizációs folyamatként is elképzelhetjük. Azok a korai mikrobák, amelyek elsőként népesítik be testünket, megváltoztatják a csecsemő bélrendszerének környezetét azért, hogy a mikrobák következő hulláma be tudjon költözni. Mint mikor a legelső hódítok jönnek, és felépítik az infrastruktúrát, amelyre az őket követő telepesek építkezhetnek. A császármetszéssel született babáknál a kolonizáció korai fázisa nagyban módosul, mert a hüvelyben, a végbélnyílásnál és a bőrön található baktériumok helyett, főleg csak az anya bőréről kerül baktérium a csecsemő bélrendszerébe. És ez teljesen megváltoztatja a kolonizációs folyamatot, és mivel ez eltér attól, amihez alkalmazkodtunk az evolúció során, ez később egészségi hátrányokat okozhat császármetszéssel született babáknál. Példaként vehetjük a súlygyarapodást. Már számos tanulmány kimutatta, hogy a bél mikrobióta összetétele összefüggésben áll a súllyal, és más betegségek kialakulásának a valószínűségével, mint a diabétesz, vagy a szív-és érrendszeri megbetegedések. De van néhány jel, ami arra utal, hogy már csecsemőkorban lehet látni a babák székletmintájában, hogy bizonyos mikrobák hiányoznak az olyan babák esetében, akiknél később elhízás vagy túlsúly alakul ki. Azt is kimutatták, hogy ugyanezek a mikrobák hiányoznak valószínűleg a császármetszéssel született babáknál, vagy azoknál, akik korai életükben nagy mennyiségű antibiotikumot kaptak. És hogy bezárjuk a kört, néhány kutatás azt is kimutatta, hogy a császármetszéssel született babák vagy akiknek sok-sok antibiotikumot írtak fel életük korai szakaszában, akár 50%-kal is nagyobb eséllyel lehetnek túlsúlyosak vagy elhízottak, ami sok. Tudom, hogy most valószínűleg azt gondolják, hogy jaj ne, császármetszésem volt, vagy császármetszéssel születtem, vagy a gyermekem szedett antibiotikumokat. De nem akarom megijeszteni önöket. He ezek a mikrobák hiányoznak vagy eltűntek valamilyen oknál fogva, később meg lehet szerezni őket, de a babának egy kis segítségre lesz szüksége. Egy dolog, ami köztudottan segít, az a szoptatás. Az anyatej egyfajta csoda: amellett, hogy tápanyagokat tartalmaz a kisbaba számára, úgy tűnik, a megfelelő mikrobáknak is táplálékul szolgál. Ez nagyszerű hír a szoptatott babáknak, de tudjuk, hogy nem minden babát tudnak szoptatni. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a nem szoptatott babáknál helyreálljon a mikrobióta-fejlődés az olyan korai életesemények után, amelyek megzavarhatták a bélmikrobióta-fejlődést? És így elérkeztünk a beszédem megoldás részéhez. A kutatás ezen a területen hatalmas lépéseket tett az utóbbi időben. Először is megértettük, hogy ha bizonyos mikrobák hiányoznak, akkor ezeket be lehet juttatni a szervezetbe. A szervezetbe juttatott jó mikrobákat probiotikumoknak hívjuk. A probiotikumokat tesztelték számos klinikai vizsgálaton az évek során, csecsemőkön is, nagyszerű eredményekkel, pl. csökkent az ekcéma későbbi kialakulásának a veszélye. A következő forradalmi felfedezés akkor történt, amikor a kutatók figyelme az anyatej felé irányult. Ez logikus volt, hiszen ahogy említettem, már köztudott volt, hogy az anyatej támogatja a bél-mikrobióta egészséges fejlődését. Vannak olyan részecskék az anyatejben, amelyeket már az 1930-as években felfedeztek, anyatej oligoszacharidoknak nevezzük őket, de a funkciójuk rejtély maradt még évtizedekkel a felfedezésük után is. Tényleg fejtörést okoztak a kutatóknak, hiszen ezek a részecskék bőségesen jelen vannak az anyatejben. A szilárd anyagok harmadik legnagyobb csoportját alkotják, de emészthetetlenek az ember, sőt a csecsemők számára is. MIért termelnek hát az anyák valami olyat az anyatejben, felhasználva erőforrásaikat, amit a csecsemő nem is tud hasznosítani? A természet általában nem így működik. Igaz? Aztán lehullt a lepel, végre megértették, hogy mi a szerepe ezeknek a részecskéknek, mégpedig az, hogy táplálják a csecsemő számára legmegfelelőbb mikrobákat, hogy ezzel hassanak a csecsemő egészségére. Ennek a részecskének több, mint 100 különböző struktúrája van, és ma már képesek vagyunk néhányat laboratóriumban is előállítani, ami lehetővé teszi, hogy probiotikumokkal együtt becsomagoljuk őket olyan gyerekek és csecsemők részére, akik nem tudnak hozzájutni ezekhez az anyatejen keresztül, hogy helyreálljon a mikrobiótájuk valami romboló hatású korai életesemény után. Ez a megoldás. Kutatóként ezen a ponton azt kell mondanom, hogy még mindig folytatódnak a kutatások, és sok munka van még hátra. Nekünk, tudósoknak ez a kedvenc mondatunk. Azon dolgozunk, hogy egyre jobban megértsük, hogy melyek a legfontosabb hiányzó mikrobák a különböző esetekben, és mely részecskestruktúrát melyik probiotikummal kell párosítanunk, hogy helyreállítsuk egy bizonyos babának a mikrobiótáját adott esetben. Amire szeretném, ha emlékeznének ebből az előadásból: igen, a hüvelyi úton született, szoptatott babáknak megvan az a mikrobiótájuk, amelyhez alkalmazkodtunk fejlődésünk során, de a többi baba esetében vannak eszközök a negatív egészségi következmények csökkentésére. Végezetül pedig szeretném, ha elképzelnének egy világot, egy világot, ahol olyan az egészségügy, hogy ha elvisszük a kisbabánk szűrővizsgálatra, rutinszerűen ellenőrizik a baba bélmikrobióta-fejlődését, és ha bármi eltérést találnak, akkor felírnak egy személyre szabott terméket a mikrobióta helyreállítása céljából. Milyen csodás lenne ez, ha egy krónikus betegség csak nagyon ritkán bontakozhatna ki, ennek a megelőző egészségügyi rendszernek köszönhetően! El tudnak képzelni egy ilyen világot? Hisznek egy ilyen jövőben? Én igen. Hiszek ebben a jövőben, és hozzá akarok járulni ennek a jövőnek a megteremtéséhez, ahol minden baba egyenlő esélyt kap az egész életre szóló egészség megalapozásához. Köszönöm. (Taps)