Ha gyerek lennék,

és szeretném szemléltetni
hogy van egy valamim,

lehet, hogy csak így rajzolnám le.

Mint egy vonal vagy egy pálcika.

Aztán két valamit

lehet, hogy két vonallal jelölnék,
így, egy meg egy.

Három, három vonal.

Egyik a másik után.

Csak ilyeneket rajzolnék,
és mondanám, hogy mennyim van,

egy meg egy meg egy, három.

Ezzel az írásmóddal

csak összeadjuk a jelek 
egyenkénti értékét.

Tudom, hogy ez az I-hez hasonló
vonal egyet jelent,

és az I, I, I, három I, az a 3.

A római számírás is 
ezen az elven működik,

összeadjuk a jelek értékét.

Kezdjük az 1-gyel, mi az 1?

Idejövök, megnézem a táblázatot.

Az 1-et úgy írom, mint egy nagy I-t.

Tehát ez csak egy I.

A kettőhöz két egyes kell,

csak egymás mellé kell írni ezeket,
II.

És a három III lesz.

A négy IIII lesz.

Vagyis nem igazán.

Jónak tűnik így.

Három I az három,
négy I pedig 4.

De az a helyzet, 
hogy nem így írjuk.

Úgyhogy a 4-hez teszek 
egy kérdőjelet.

Fogunk még beszélni a négyről.

És mi a helyzet az öttel?

Felmegyek ide.

Esetleg lehetne az, hogy IIIII.

De aztán hogy folytatjuk?

Már ezt is elég nehéz kiolvasni.

És van is egy új betű 
a táblázatban az ötre.

Tehát ide a V-t teszem,
mert így egyszerűbb.

Mi legyen a hatos?

Kezd érdekes lenni,

hogy írjam a hatost?

Ha a hatot nézem,
felmegyek ide,

és azt kérdezem,
melyik a legnagyobb olyan jel,

ami kisebb, mint a 6?

A 6 az öt és a 10 között van,
tehát tudom,

hogy a hatot úgy írhatom,
hogy öt plusz valami.

Tehát először leírom az ötöt,
a V-t,

és megkérdezem,
hogy mennyit kell még hozzáadni?

Egyet kell hozzáadni,

ezt tudom, hogy írjuk,

csak ideírok egy egyest.

Ugyanez történik a hétnél is,
öt plusz kettő.

A 8 az 5 plusz 3.

A 9-hez szintén kérdőjelet teszek,

mert ezt másképp írjuk.

Nem úgy írjuk, hogy VIIII.

Ez túl hosszú lenne.

Tehát teszek ide egy kérdőjelet.

később majd megmutatom,
hogy írjuk a 9-et.

A 10-hez felmegyek ide,

erre már van egy betűnk,

egyszerűen ezt használom, X.

Most nézzünk egy feladatot.

Ha le szeretnénk írni a 23-at
római számokkal,

hogyan kellene gondolkodni?

Megnézem a táblázatban.
hogy a 23 nagyobb, mint 10

és kisebb, mint 50.

Tehát tízeseket kellene összeadni,

aztán a többit majd meglátjuk.

Hány tízes van itt?

Látjuk, hogy két tízesünk van

Tehát leírok két tízest.

Másik színt használok.

Két tízes, XX.

Elég ennyi?

Nem, mert ez eddig 20.

A 23-at vettük,

amit úgy is írhatunk, hogy 20 + 3.

20 + 3.

A 20-at már leírtuk,

mi lesz ez a 3?

Melyik két szám között van a 3?

Az 1 és az 5 között.

Tudjuk már, hogy írjuk ezt,
hogy írjuk a hármat,

tehát csak ideírom a hármat,
egy, kettő, három.

Tehát az XXIII lesz a 23.

És ha ez a szám lenne megadva,

és az lenne a kérdés,

hogy ez mivel egyenlő,
akkor hogyan kellene kiolvasni?

Úgy csinálnám,
hogy az X az 10, ez az X is 10,

tehát 10 + 10 az 20,

az I az 1, III az 3,

tehát ez 20, ez pedig 3,

20 + 3 = 23.

Tehát ezzel a módszerrel
lehet visszaalakítani

a római számokat 
arab számokká.

Láthatod, hogy eddig

a nagyobb számokat írtuk le először,

és utána a kisebb számokat.

XX és utána III.

Látod, hogy itt is a V van először,
és utána az I.

Tehát ha ezeket a szokásos 
számokat használjuk,

akkor az a szabály,

hogy a nagyobb az első,
aztán jön a kisebb.

De vannak kivételek.

Mondtam az előbb, 
hogy ez a kettő problémás.

A 4 és a 9.

M a helyzet a néggyel és a kilenccel?

Hogyan írjuk a 4-et és a 9-et?

Ahelyett, hogy azt mondanánk,
hogy a 4 az 4 egyes,

ami IIII lenne

– amit használtak is a rómaiak,

de aztán abbahagyták,

mert sok helyet foglal,

és a fontos dokumentumokban
nem volt túl sok hely –,

rövidebben szerették volna leírni a 4-et.

Hogyan lehet rövidebben írni a 4-et?

Azt mondták, hogy 
írhatjuk úgy a 4-et,

hogy 1-gyel kisebb, mint 5.

Tehát tehetek ide egy I-t,
és utána egy V-t.

Most először látunk ilyet,

hogy egy kisebb szám
egy nagyobb szám előtt van.

Az a szabály, hogy ha azt látjuk,
hogy ez történik,

akkor ez nem egy meg öt,
vagyis hat,

nem így csináljuk,

hanem úgy értelmezzük,
hogy öt mínusz egy, ami négy.

A kilenc ugyanígy lesz.

Felfoghatjuk úgy,
hogy tíz mínusz egy.

10 - 1, vagy 1-gyel kisebb, mint 10.

Tehát az IV a 4, és az IX a 9.

Ilyenkor tehát kivonunk.

Ha egy római számban
kisebb szám áll egy nagyobb előtt,

akkor kivonjuk a kisebbet a nagyobból.

Ide is írom, kivonás.

Ha ilyet látsz, akkor ismerd fel,

hogy itt kivonást használunk.

5 -1 és 10 - 1.

Ezt a fajta kivonásos jelölést

nagyon ritkán használjuk.

Nagyon-nagyon ritka.

Tehát beírom ide a négyet 
és a kilencet.

Most nézzük meg,

hol van kivonásos jelölés.

A 4 az IV és a 9 az IX.

Tehát hol van kivonásos jelölés?

Láthatod, hogy ez nagyon ritka,

valójában egyedül csak 
a négy és a kilenc ilyen.

Felvetődhet a kérdés,

hogy sehol máshol 
nem használjuk ezt?

De igen.

De csak a 4 és a 9 tízszeresénél 
és százszorosánál.

4, 9, 40, 90, 400 és 900.

Csak ezeket a számokat írjuk 
kivonásos jelöléssel.

A 400-at és a 900-at akár 
el is felejtheted,

ezek túl nagy számok.

Elég, ha csak a 4-et, 9-et, 
40-et és 90-et tudod.

Tehát a 4-et tudjuk, 
hogy úgy írjuk, hogy IV.

A 9-et úgy írjuk, hogy IX.

És a 40?

A 40-et nem úgy írjuk, hogy 4-szer 10,
vagyis XXXX,

hanem úgy tekintjük, 
hogy a 40 az 50 - 10.

10-zel kisebb, mint 50.

10-zel kisebb, mint 50.
Az 50 az L,

tehát a 40 az XL.

Szeretném, ha elgondolkodnál a 90-en.

Ha megpróbáltad, 
és kaptál egy eredményt,

nézd meg,
én hogy csinálom.

Hogy lesz a 90?

Vesszük a 100-at,

és elveszünk belőle 10-et,

10-zel kisebb, mint a 100,
XC, ez a 90.