Ha gyerek lennék,
és szeretnék szemléltetni egy valamit,
lehet, hogy csak így rajzolnám le.
Mint egy vonal vagy egy pálcika.
Aztán két valamit
lehet, hogy két vonallal jelölnék,
így, egy meg egy.
Három, három vonal.
Egyik a másik után.
Csak ilyeneket rajzolnék,
és mondanám, hogy mennyim van,
egy meg egy meg egy.
Ezzel az írásmóddal
csak összeadjuk a jelek
egyenkénti értékét.
Tudom, hogy ez az I-hez hasonló
vonal egyet jelent,
és az I, I, I, három I, az a 3.
A római számírás is
ezen az elven működik,
összeadjuk a jelek értékét.
Kezdjük az 1-gyel, mi az 1?
Idejövök, megnézem a táblázatot.
Az 1-et úgy írom, mint egy nagy I-t.
Tehát ez csak egy I.
A kettőhöz két egyes kell,
csak egymás mellé kell írni ezeket,
II.
És a három III lesz.
A négy IIII lesz.
Nem igazán.
Jónak tűnik így.
Három I az három,
négy I pedig 4.
De az a helyzet,
hogy nem így írjuk,
legalábbis napjainkban.