Képzelje el, hogy terméktervező.
És megalkotott egy terméket,
egy új terméket, az emberi immunrendszert.
Bemutatja ezt a terméket
egy szkeptikus, szigorúan
racionális menedzsernek.
Nevezzük mondjuk Bobnak.
Mind ismerünk legalább egy Bobot, ugye?
Hogyan is történne?
Bob, van egy nagyszerű ötletem,
kitaláltam egy teljesen új
egészségügyi terméket.
Emberi immunrendszernek hívják.
Látom rajtad, hogy nem igazán tetszik.
Ne aggódj, tudom,
hogy elég bonyolult,
ezért megkíméllek a részletektől,
csak szeretnék mesélni néhány
nagyszerű tulajdonságáról.
Először is, okosan használja
a redundanciát úgy,
hogy minden alkotóeleméről
milliónyi másolata van -
leukocitákról, fehér vérsejtekről -
mielőtt még szükség lenne rájuk,
hogy védekezni tudjon
a váratlan támadásokkal szemben.
Okosan kiaknázza a diverzitás
lehetőségét azzal,
hogy nem csak leukocitákkal rendelkezik,
de B-sejtekkel, T-sejtekkel,
természetes ölősejtekkel
és antitestekkel is.
Az alkotóelemek alig számítanak.
A lényeg az, hogy együttesen,
a különbözőségek diverzitásával,
megbirkóznak nagyjából mindennel,
amivel az evolúció előrukkolt.
A konstrukció pedig
teljesen elemi szerkezetű.
Az emberi bőrt egy fedőszövet borítja,
a természetes immunrendszer
nagyon gyorsan reagál,
és az adaptív immunrendszer
rendkívül célzottan működik.
A lényeg az, hogy ha egy rendszer
meghibásodik, egy másik átveheti a helyét,
így szinte üzembiztos a rendszer.
Látom, hogy elkalandozol, Bob,
de figyelj rám,
mert most jön
a különleges alkotóelem.
A termék teljesen adaptív.
Képes célzott antitesteket kifejleszteni
olyan fenyegetésekkel szemben,
amelyekkel még soha nem találkozott.
Mindezt hihetetlen óvatossággal teszi,
észrevesz minden apró fenyegetést,
és reagál rájuk,
sőt, emlékszik minden előzőre is,
ha esetleg újra találkozna velük.
Amit bemutatok neked ma,
az nem egy független termék.
Be van ágyazva az emberi test
nagyobb rendszerébe,
és tökéletes harmóniában működik vele,
létrehozva ezt a példátlan
biológiai védelmet.
Nos, Bob, mondd meg őszintén,
mit gondolsz a termékemről?
És akkor Bob valami ilyesmit mondhat:
Nagyon értékelem az erőfeszítéseidet,
amit a bemutatóba fektettél,
bla, bla, bla -
(Nevetés)
De őszintén szólva, ennek semmi értelme.
Mintha azt mondanád,
hogy a legfőbb érv a termék mellett az,
hogy nem hatékony és összetett.
Senki nem tanította neked a 80-20 elvét?
Ráadásul azt mondod,
hogy a termék megosztott
Túlreagálja a dolgokat,
improvizál,
és valaki más hasznára van kitalálva.
Nem akarok ünneprontó lenni,
de nem hiszem, hogy ez egy nyerő ötlet.
Ha Bobra hallgattunk volna,
szerintem egy sokkal hatékonyabb
immunrendszerünk lenne most.
A hatékonyság mindig fontos rövid távon.
Kevésbé összetett, hatékonyabb,
sokkal kifizetődőbb.
Ki mondana erre "nem"-et?
Sajnos van egy kis probléma,
méghozzá az, hogy a termék
használója, te vagy én,
valószínűleg a következő tél
első hetében meghalna,
amikor az influenzavírus
egy új törzsével találkozik.
Akkor kezdett el először
érdekelni a biológia és a vállalkozás,
a hosszú élet és az ellenállóképesség,
amikor egy szokatlan kérdést tett fel
egy világméretű technológiai
vállalat vezérigazgatója.
A kérdés a következő volt:
Mit kell tennünk annak érdekében,
hogy a vállalatunk 100 évig fennmaradjon?
Ez egy látszólag ártatlan kérdés,
de valójában trükkösebb, mint gondolnád,
ha számításba vesszük,
hogy egy átlagos amerikai cég ma
csupán 30 éves élettartamra számíthat.
Ez kevesebb, mint a fele annak,
amit a dolgozói remélhetnek.
Ha ön egy ilyen vállalat
vezérigazgatója lenne,
akit befektetők zaklatnak
és a változások hányják-vetik,
akkor talán megbocsájtjuk,
ha nem aggódik sokat azon,
hogy mi lesz 30 év múlva.
De van itt valami,
aminek nyugtalanítania kell:
annak a valószínűsége, hogy a cége
öt év múlva már nem lesz meg,
nagyjából 32 százalék körül mozog.
Egy a háromhoz az esélye annak,
hogy a cégét felvásárolják
vagy tönkremegy mindössze öt éven belül.
Térjünk vissza a vezérigazgató kérdésére.
Ki mástól kérhetnénk tanácsot,
mint a természettől,
ami az élet-halál üzletében
régebb óta jelen van,
mint bármely másik cég?
Biológiát nem gyakorló emberként
rögtön egy valódi biológushoz fordultam,
a barátomhoz, Simon Levinhez,
aki a Princeton Egyetem biológia-
és matematikaprofesszora.
Együtt megvizsgáltunk
számos biológiai rendszert,
kezdve a természetes trópusi esőerdőktől
egészen a telepített erdőkig
és halászterületekig.
És feltettük magunknak a kérdést:
Mi teszi ezeket a rendszereket
ellenállóvá és maradandóvá?
És azt találtuk,
hogy ugyanaz a hat elv,
ami az emberi immunrendszer
csodáját fenntartja,
újra és újra felbukkan itt is,
a redundanciától
egészen a beágyazottságig.
Sőt, ezek az elvek nem csak
a biológiai rendszerekben érvényesülnek,
hanem ugyanúgy jellemzőek
a hosszú életű társadalmi rendszerekre,
mint a Római Birodalom
vagy a katolikus egyház,
akár hisszük, akár nem.
Ugyanígy megvizsgáltuk a vállalatokat,
és azt tapasztaltuk, hogy ugyanezek
a tulajdonságok jellemzők azokra,
amelyek ellenállóak és hosszú életűek,
és észrevettük hiányukat
a rövid életűeknél.
Lássuk mi történik,
ha a vállalati immunrendszer
összeomlik.
Ez a szép épület a
Shitennoji Templom része
Oszakában, Japánban.
Ez a legrégebbi japán templom.
Egy koreai kézműves mester építtette,
mert abban az időben Japánban
még nem épültek templomok.
Ez a koreai mester egy
templomépítő céget alapított.
Hihetetlen módon, a cége, Kongō Gumi,
még 1428 évvel később is létezett.
Ezzel a leghosszabb ideig
működő céggé vált
a világon.
Hogy van ma a Kongō Gumi?
Nem túl jól, attól tartok.
Komoly kölcsönöket vett fel
a japán gazdaság buborék korszaka idején,
hogy ingatlanba fektessen.
És amikor kipukkant a buborék,
nem tudta visszafizetni a kölcsönöket.
A cég tönkrement,
és átvette egy nagyobb vállalat.
Tragikus módon,
a Kongō család 40 generációnyi
figyelmes gondnoksága után,
a Kongō Gumi látványosan összeomlott,
mert nem gyakorolta az óvatosság elvét.
Ha már cégek bukásáról beszélünk:
mind ismerjük a Kodak összeomlását,
a céget, amelyik csődöt jelentett
2012 januárjában.
Ennél sokkal érdekesebb a kérdés:
Hogyan lehetséges, hogy a Fujifilm -
ugyanaz a termék, ugyanazok a nyomások
a digitális technológia irányából -
hogyan tudott a Fujifilm
túlélni és fejlődni?
A Fujifilm kihasználta kémiai, optikai
és anyagtudományi képességeit,
hogy több területen is működhessen,
kezdve a kozmetikától,
a gyógyszerészeten át,
a gyógyászati rendszerekig
és bioanyagokig.
Néhány diverzifikációs
próbálkozás megbukott.
De összességében
sikerült eredményesen
átalakítania a portfólióját,
hogy túléljen és virágozzon.
Ahogy Mr. Komori, a vezérigazgató mondta,
azért volt sikeres a stratégia,
mert "több zsebe és fiókja volt",
mint a konkurenciának.
Ezt persze úgy értette,
hogy a riválisoknál több
lehetőséget tudtak nyújtani.
Azért élte túl a Fujifilm,
mert alkalmazta az óvatosság,
a diverzitás,
és az alkalmazás elvét.
Egy katasztrofális tűz,
mint amit itt látunk,
mindent megsemmisített
egy gyárban egyetlen este alatt,
az egyetlen üzemben,
ahol fékszelepeket gyártottak a Toyotának.
A végső ellenállás-teszt.
Az autógyártás teljesen leállt.
Hogyan lehetséges, hogy a Toyota
képes volt folytatni az autógyártást?
El tudják képzelni,
mennyi idő kellett hozzá?
Mindössze öt nap.
A fékszelepek hiányától
a teljes felépülésig: 5 nap.
Hogy volt ez lehetséges?
A Toyota a gyártási hálózatot
olyan együttműködésben kezeli,
hogy nagyon gyorsan és zökkenőmentesen
tudott dolgozni a beszállítókkal,
hogy újrainduljon a termelés,
bepótolva a hiányzó fékszelep-kapacitást,
és újraindultak az online folyamatok is.
A Toyota alkalmazta a modularitás
elvét az ellátási hálózatában,
a beágyazottságot egy teljes rendszerbe,
és a funkcionális redundanciát,
hogy zökkenőmentesen át tudja szervezni
a meglévő kapacitást.
Szerencsére kevés cég
lesz tűzvész áldozata.
Viszont naponta olvasunk olyan cégekről,
amiket a technológia tesz tönkre.
Hogyan lehetséges akkor,
hogy az optikai óriás, az Essilor,
képes elkerülni a technológiai robbanást,
sőt, még profitál is belőle?
És igen, a technológiai robbanás nem csak
a szoftvereknél és az elektronikánál
jelent problémát.
Az Essilor gondosan felméri
a konkurens környezetet,
potenciálisan robbanó
technológiák után kutatva.
Nagyon korán megszerzi
ezeket a technológiákat,
mielőtt még drágák lesznek,
vagy mielőtt a konkurencia megtenné ezt,
és maga fejleszti tovább a technológiákat,
vállalva még a bukás
vagy az önmegsemmisítés kockázatát is.
Az Essilor mindig
egy lépéssel előrébb jár,
és látványos teljesítményt nyújt
immár 40 éve azzal,
hogy alkalmazza az óvatosság
és az alkalmazkodás elvét.
Most gondolhatják, hogy ha
ezek az elvek ennyire hatékonyak,
miért nem mindennaposak az üzleti életben?
Miért nem használjuk ezeket
a szavakat minden nap?
Nos, a változásnak fejben kell kezdődnie.
Ha visszagondolunk a Bobnak
tartott bemutatónkra,
az elvek alkalmazása érdekében,
amelyek az emberi immunrendszer
csodáját is fenntartják,
el kell kezdenünk máshogy gondolkodni
az üzletről.
Amikor az üzletre gondolunk,
általában "mechanikusan gondolkozunk",
ahogy én hívom.
Célokat tűzünk ki,
problémákat elemzünk,
terveket készítünk
és ragaszkodunk hozzájuk,
és minden eddiginél jobban
koncentrálunk a hatékonyságra
és a rövid távú teljesítményre.
A félreértés elkerülése érdekében -
ez egy nagyon praktikus és
hatékony módja annak,
hogy viszonylag egyszerű
kihívásokkal nézzünk szembe,
viszonylag stabil környezetben.
Ilyen módon szokta Bob -
és sokan mások, jómagam is -
megoldani a legtöbb üzleti problémát,
melyekkel nap mint nap találkozunk.
Valójában elméletben ez egy
kifejezetten jó üzleti modell volt -
egészében nézve -
az 1980-as évek közepéig,
amikor a globalizációnak elterjedésének
ill. a technológiai és telekommunikációs
forradalomnak köszönhetően
dinamikusabb és kiszámíthatatlanabb
lett az üzleti piac.
De mi történik a dinamikusabb és
kiszámíthatatlanabb helyzetekkel,
melyekkel egyre gyakrabban
kell szembenéznünk?
Úgy gondolom, hogy a mechanikai
gondolkodás mellett
el kell sajátítanunk a biológiai
gondolkodás művészetét,
amit a hat elvünk testesít meg.
Tehát szerényebben és kifinomultabban
kell gondolkodnunk arról,
hogy mikor és hogyan
tudjuk inkább alakítani,
mint befolyásolni,
a kiszámíthatatlan és
összetett szituációkat.
Ez kicsit olyan, mint egy labda eldobása
és egy madár elengedése
közti különbség.
A labda egyenes vonalban haladna,
valószínűleg a meghatározott cél felé,
míg a madár egész biztosan nem ezt tenné.
Mit gondolnak tehát?
Talán kicsit használhatatlannak,
kicsit elméletinek hangzik?
Egyáltalán nem az.
Minden kisvállalkozás
természetesen biológiailag
gondolkozik és cselekszik.
Miért?
Mert források híján nem tudja
csupán nyers erővel
formálni a környezetét.
Méretéből kifolyólag nem tud
megküzdeni a változásokkal,
folyamatosan a kezdő vállalkozások
túlélési esélyeire gondol.
A dolog iróniája, hogy természetesen
minden nagy cég hasonlóan
kisvállalkozásként kezdte.
De valahol út közben
elvesztették a képességet, hogy biológiai
módon gondolkozzanak és cselekedjenek.
Újra fel kell eleveníteniük
a biológiai gondolkodás képességét,
hogy túléljenek és boldoguljanak
a mai környezetben.
Úgyhogy ne csak a rövid távú
teljesítményre koncentráljunk.
Minden általam ismert cég
rengeteg időt fektet
a központi stratégiai kérdésbe:
Mennyire vagyunk versenyképesek?
Továbbá vegyük figyelembe
a második, biológiaibb,
de ugyanolyan fontos kérdést:
Meddig tudunk versenyben maradni?
Nagyon köszönöm.
(Taps)