- Valaki eljött ma hozzám.

Azt mondta, elvisznek téged tőlem,

Hogy nem tarthatlak meg.

És nem láthatom többé az arcodat.

Szóval azért jöttem, hogy elmondjam;

Hozzád hasonlót sosem ismertem...

Mert nem ismertem senkit sem.

És ha kényszerítettelek volna,

Vagy túl erőszakos lettem volna,

Vagy ha letámadtalak volna,

Akkor igaz, hibás vagyok,

És ha utálsz érte,

Akkor sajnálom, hogy a szerelmem túl sok neked.

De nem sajnálom, hogy szeretlek!

(Nem sajnálom, hogy szeretlek)

- Kalüpszó...

- Hagyj beszélni!

Az egész életemet itt töltöttem,

Fiatalon száműztek ide.

Száz évig egyedül voltam,

Nem volt más barátam, csak az ég és a Nap,

Szóval mikor partra vetültél,

Biztos voltam benne, hogy valóra vált az álmom,

Azt hittem, tudom...

Szóval ha kényszerítettelek volna,

Vagy túl erőszakos lettem volna,

Vagy ha letámadtalak volna,

Akkor igaz, hibás vagyok,

És ha utálsz érte,

Akkor sajnálom, hogy a szerelmem túl sok neked.

De nem sajnálom, hogy szeretlek!

(Nem sajnálom, hogy szeretlek)

Nem sajnálom.

Mérges vagyok, fáradt, nyugtalan és bánatos,

Megragadtam a pillanatokban, amiket magunkénak hittem.

Bárcsak üldöznél,

Vagy ölelni próbálnál,

Csak egyszer, bárcsak azt hazudnád, hogy

- Szeretlek.

- Tényleg?

- De nem úgy, ahogy te szeretnéd.

- Utálom, hogy beléd szerettem!
(Utálom, hogy beléd szerettem!)

Miért is szerettem beléd?
(Miért is szerettem beléd?)

Mihez kezdek most ezzel a szerelemmel?
(Mihez kezdek most ezzel a szerelemmel?)

Hogyan tegyem túl magam rajtad?
(Hogyan tegyem túl magam rajtad?)

Miért nem tudsz te is szeretni engem?