1
00:00:00,000 --> 00:00:03,000
1995-ben vagyunk.

2
00:00:03,000 --> 00:00:05,000
Főiskolás voltam,

3
00:00:05,000 --> 00:00:08,000
és egy barátommal utaztunk

4
00:00:08,000 --> 00:00:10,000
a rhode island-i Providence-ből

5
00:00:10,000 --> 00:00:12,000
az oregoni Portlandbe.

6
00:00:12,000 --> 00:00:15,000
Fiatalok voltunk, még nem léptünk be a munka világába,

7
00:00:15,000 --> 00:00:17,000
s így mindenféle eldugott kis utakon tettük meg az egész utat

8
00:00:17,000 --> 00:00:19,000
állami nemzeti parkokon

9
00:00:19,000 --> 00:00:22,000
és természetvédelmi területeken, erdőkön keresztül

10
00:00:22,000 --> 00:00:25,000
tulajdonképpen a lehető leghosszabb útvonalon.

11
00:00:26,000 --> 00:00:29,000
Valahol Dél-Dakota kellős közepén

12
00:00:29,000 --> 00:00:32,000
odafordultam a barátomhoz,

13
00:00:32,000 --> 00:00:34,000
és megkérdeztem tőle

14
00:00:34,000 --> 00:00:36,000
azt, ami már vagy 2000 mérföld

15
00:00:36,000 --> 00:00:39,000
óta fúrta az oldalamat.

16
00:00:40,000 --> 00:00:44,000
"Mik ezek a kínai írásjelek az út mellett?"

17
00:00:47,000 --> 00:00:51,000
A barátom totál értetlenül bámult rám.

18
00:00:51,000 --> 00:00:53,000
Van itt az első sorban egy úr,

19
00:00:53,000 --> 00:00:56,000
aki tökéletesen utánozza azt a nézést.

20
00:00:56,000 --> 00:00:59,000
(Nevetés)

21
00:00:59,000 --> 00:01:01,000
Én meg folytattam tovább hogy: "Tudod,

22
00:01:01,000 --> 00:01:03,000
azok a táblák a kínai írásjelekkel,

23
00:01:03,000 --> 00:01:06,000
amiket folyton látunk az út mentén."

24
00:01:07,000 --> 00:01:10,000
Csak nézett rám pár másodpercig,

25
00:01:10,000 --> 00:01:13,000
majd felnevetett,

26
00:01:13,000 --> 00:01:15,000
mert rájött, hogy miről beszélek.

27
00:01:15,000 --> 00:01:18,000
Erről beszéltem.

28
00:01:18,000 --> 00:01:24,000
(Nevetés)

29
00:01:24,000 --> 00:01:28,000
Na ja, a híres kínai írásjel, melynek jelentése: pihenőhely.

30
00:01:28,000 --> 00:01:30,000
(Nevetés)

31
00:01:30,000 --> 00:01:34,000
Az elmúlt 5 évet azzal töltöttem,

32
00:01:34,000 --> 00:01:36,000
hogy olyan szituációkról elmélkedtem,

33
00:01:36,000 --> 00:01:39,000
mint amilyen ez is --

34
00:01:39,000 --> 00:01:41,000
hogy miért értjük néha félre

35
00:01:41,000 --> 00:01:43,000
a körülöttünk lévő jeleket,

36
00:01:43,000 --> 00:01:46,000
és hogy miképp viselkedünk, amikor ez történik,

37
00:01:46,000 --> 00:01:50,000
és hogy mindez mit árul el az emberi természetről.

38
00:01:50,000 --> 00:01:52,000
Más szóval, ahogy Chris is mondta,

39
00:01:52,000 --> 00:01:54,000
az elmúlt 5 évben

40
00:01:54,000 --> 00:01:57,000
a tévedés, a hibázás természetén gondolkodtam.

41
00:01:57,000 --> 00:02:00,000
Kissé furcsa karrier-választásnak tűnhet,

42
00:02:00,000 --> 00:02:03,000
de van egy hatalmas előnye:

43
00:02:03,000 --> 00:02:05,000
nincs nagy konkurencia.

44
00:02:05,000 --> 00:02:07,000
(Nevetés)

45
00:02:07,000 --> 00:02:10,000
Valójában a legtöbbünk mindent megtesz,

46
00:02:10,000 --> 00:02:13,000
hogy elkerülje a tévedésen való gondolkodást,

47
00:02:13,000 --> 00:02:15,000
vagy legalábbis annak a gondolatnak a lehetőségét,

48
00:02:15,000 --> 00:02:17,000
hogy mi magunk tévedtünk valamiben.

49
00:02:17,000 --> 00:02:19,000
Elvont értelemben persze nagyon is értjük.

50
00:02:19,000 --> 00:02:21,000
Tisztában vagyunk vele, hogy mindenki a teremben követ el hibákat.

51
00:02:22,000 --> 00:02:25,000
Az emberi faj általában véve esendő -- eddig rendben is van.

52
00:02:26,000 --> 00:02:29,000
De ha itt és most rólam van szó,

53
00:02:29,000 --> 00:02:31,000
az összes gondolatommal és a világról alkotott elképzeléseimmel,

54
00:02:31,000 --> 00:02:34,000
itt a jelenben,

55
00:02:34,000 --> 00:02:38,000
a gyarlóságaink elvont méltányolása

56
00:02:38,000 --> 00:02:41,000
hirtelen a szemetesben landol --

57
00:02:41,000 --> 00:02:44,000
és semmi nem jut eszembe, amiben tévedtem volna.

58
00:02:45,000 --> 00:02:48,000
És ez a lényeg, a jelen idő, melyben élünk.

59
00:02:48,000 --> 00:02:51,000
Jelen időben járunk találkozókra,

60
00:02:51,000 --> 00:02:53,000
jelen időben megyünk családi nyaralásokra,

61
00:02:53,000 --> 00:02:57,000
és jelen időben szavazunk a választásokon is.

62
00:02:57,000 --> 00:03:00,000
Tulajdonképpen az egész életünket

63
00:03:00,000 --> 00:03:02,000
annak buborékába zárva éljük át,

64
00:03:02,000 --> 00:03:05,000
hogy azt hisszük, mindenben igazunk van.

65
00:03:06,000 --> 00:03:08,000
És szerintem ez probléma.

66
00:03:08,000 --> 00:03:11,000
Szerintem ez mindannyiunk számára probléma az egyén szintjén,

67
00:03:11,000 --> 00:03:14,000
magánéletünkben és karrierünkben egyaránt,

68
00:03:14,000 --> 00:03:17,000
sőt, úgy vélem, hogy ez a probléma kollektíven az egész kultúránkra érvényes.

69
00:03:17,000 --> 00:03:19,000
Így hát ma azt szeretném csinálni,

70
00:03:19,000 --> 00:03:22,000
hogy először is beszélek arról, miért is ragaszkodunk

71
00:03:22,000 --> 00:03:24,000
az érzéshez, hogy igazunk van.

72
00:03:24,000 --> 00:03:27,000
Majd arról beszélek, hogy ez miért is akkora probléma.

73
00:03:27,000 --> 00:03:29,000
Végül pedig meg szeretném győzni önöket arról,

74
00:03:29,000 --> 00:03:31,000
hogy lehetséges

75
00:03:31,000 --> 00:03:33,000
kilépni ebből az érzésből,

76
00:03:33,000 --> 00:03:35,000
és ha ezt meg tudják tenni,

77
00:03:35,000 --> 00:03:37,000
az a legnagyobb

78
00:03:37,000 --> 00:03:40,000
erkölcsi, intellektuális és kreatív lépés, amit megtehetnek az életben.

79
00:03:42,000 --> 00:03:44,000
Akkor hát miért is ragadunk bele

80
00:03:44,000 --> 00:03:46,000
abba az érzésbe, hogy igazunk van?

81
00:03:46,000 --> 00:03:49,000
Az egyik oknak köze van a tévedés érzéséhez.

82
00:03:49,000 --> 00:03:51,000
Hadd kérdezzek valamit --

83
00:03:51,000 --> 00:03:55,000
vagyis hadd kérdezzek valamit önöktől, mert önök vannak itt:

84
00:03:55,000 --> 00:03:58,000
Milyen érzés -- emocionálisan --

85
00:03:58,000 --> 00:04:01,000
amikor tévednek?

86
00:04:01,000 --> 00:04:04,000
Szörnyű. Negatív.

87
00:04:04,000 --> 00:04:06,000
Kínos. OK, csodás, szuper.

88
00:04:06,000 --> 00:04:08,000
Szörnyű, negatív, kínos --

89
00:04:08,000 --> 00:04:11,000
köszönöm, nagyszerű válaszok,

90
00:04:11,000 --> 00:04:14,000
de nem arra válaszoltak, amit kérdeztem.

91
00:04:14,000 --> 00:04:16,000
Arra a kérdésre válaszoltak, hogy

92
00:04:16,000 --> 00:04:19,000
milyen érzés ráébredni a tévedésre?

93
00:04:19,000 --> 00:04:23,000
(Nevetés)

94
00:04:23,000 --> 00:04:26,000
Rájönni saját tévedésünkre bizony ilyen érzés, és még egy csomó más dolog, nem igaz?

95
00:04:26,000 --> 00:04:29,000
Úgy értem lehet pusztító érzés, lehet reveláció,

96
00:04:29,000 --> 00:04:31,000
és akár lehet vicces is,

97
00:04:31,000 --> 00:04:34,000
mint az én kínai írásjeleim esetében.

98
00:04:34,000 --> 00:04:37,000
De önmagában a tévedés

99
00:04:37,000 --> 00:04:39,000
nem jár semmilyen érzéssel.

100
00:04:39,000 --> 00:04:42,000
Megpróbálom szemléltetni.

101
00:04:42,000 --> 00:04:44,000
Emlékeznek még a Bolondos Dallamok rajzfilmekre,

102
00:04:44,000 --> 00:04:46,000
amelyekben van ez a szánalomraméltó prérifarkas,

103
00:04:46,000 --> 00:04:48,000
aki mindig el akarja kapni a gyalogkakukkot, de sosem sikerül neki?

104
00:04:48,000 --> 00:04:51,000
Majdnem minden epizódban

105
00:04:51,000 --> 00:04:53,000
van egy pillanat, amikor a prérifarkas üldözi a gyalogkakukkot,

106
00:04:53,000 --> 00:04:55,000
és a gyalogkakukk leugrik egy szikláról,

107
00:04:55,000 --> 00:04:58,000
ami rendben van hisz madár, tud repülni.

108
00:04:58,000 --> 00:05:02,000
Csakhogy a prérifarkas utánaugrik.

109
00:05:02,000 --> 00:05:04,000
És ami a fura az egészben, az az --

110
00:05:04,000 --> 00:05:06,000
legalábbis 6 évesen --,

111
00:05:06,000 --> 00:05:08,000
hogy a prérifarkas is teljesen rendben van.

112
00:05:08,000 --> 00:05:10,000
Csak fut tovább --

113
00:05:10,000 --> 00:05:12,000
egészen addig a pillanatig, amíg egyszer csak lenéz,

114
00:05:12,000 --> 00:05:15,000
és ráébred, hogy a levegőben van.

115
00:05:15,000 --> 00:05:18,000
És ekkor lezuhan.

116
00:05:19,000 --> 00:05:21,000
Amikor valamiben tévedünk --

117
00:05:21,000 --> 00:05:24,000
de még mielőtt ráébrednénk tévedésünkre --,

118
00:05:24,000 --> 00:05:27,000
olyanok vagyunk, mint a prérifarkas,

119
00:05:27,000 --> 00:05:30,000
aki már leugrott a szikláról, de még nem nézett le.

120
00:05:31,000 --> 00:05:34,000
Már tévedésben vagyunk,

121
00:05:34,000 --> 00:05:36,000
már benne vagyunk a problémában,

122
00:05:36,000 --> 00:05:39,000
de úgy érezzük, hogy szilárd talajon állunk.

123
00:05:40,000 --> 00:05:43,000
Így most korrigálnom kell azt, amit korábban mondtam.

124
00:05:43,000 --> 00:05:46,000
Igenis valamilyen érzés az, amikor tévedésben vagyunk;

125
00:05:46,000 --> 00:05:49,000
olyan érzés, mintha igazunk lenne.

126
00:05:49,000 --> 00:05:52,000
(Nevetés)

127
00:05:52,000 --> 00:05:55,000
Ez az egyik oka, a struktúrális oka

128
00:05:55,000 --> 00:05:57,000
annak, hogy miért ragadunk meg tévedéseinknél.

129
00:05:57,000 --> 00:05:59,000
Én ezt hibavakságnak hívom.

130
00:05:59,000 --> 00:06:01,000
Legtöbbször

131
00:06:01,000 --> 00:06:04,000
semmilyen belső figyelmeztetést nem kapunk

132
00:06:04,000 --> 00:06:06,000
arról, hogy valamiben tévednénk,

133
00:06:06,000 --> 00:06:09,000
csak ha már túl késő.

134
00:06:09,000 --> 00:06:12,000
De van egy második oka is annak, hogy benne ragadunk ebben az érzetben --

135
00:06:12,000 --> 00:06:14,000
és ez az ok kulturális.

136
00:06:15,000 --> 00:06:18,000
Emlékezzenek vissza az általános iskolás időkre.

137
00:06:18,000 --> 00:06:20,000
Ülnek az órán,

138
00:06:20,000 --> 00:06:23,000
és a tanár kiosztja a kijavított teszteket,

139
00:06:23,000 --> 00:06:25,000
és az egyik így néz ki.

140
00:06:25,000 --> 00:06:27,000
Amúgy ez nem az enyém.

141
00:06:27,000 --> 00:06:29,000
(Nevetés)

142
00:06:29,000 --> 00:06:32,000
Szóval, ott vannak az általánosban,

143
00:06:32,000 --> 00:06:34,000
és tudják, hogy mit kell gondolniuk

144
00:06:34,000 --> 00:06:37,000
arról a gyerekről, akié ez a dolgozat.

145
00:06:37,000 --> 00:06:40,000
Egy hülye bajkeverő,

146
00:06:40,000 --> 00:06:43,000
aki sosem csinálja meg a háziját.

147
00:06:43,000 --> 00:06:46,000
Mire 9 évesek lesznek,

148
00:06:46,000 --> 00:06:48,000
már megtanulják, hogy először is,

149
00:06:48,000 --> 00:06:50,000
azok az emberek, akik tévednek,

150
00:06:50,000 --> 00:06:53,000
lusták, felelőtlenek és ostobák --

151
00:06:53,000 --> 00:06:55,000
és másodszor,

152
00:06:55,000 --> 00:06:57,000
úgy lehet a legsikeresebben boldogulni az életben,

153
00:06:57,000 --> 00:07:00,000
ha soha nem hibázunk.

154
00:07:01,000 --> 00:07:05,000
Ezeket a rossz leckéket aztán nagyon jól megtanuljuk.

155
00:07:06,000 --> 00:07:08,000
Sokunk --

156
00:07:08,000 --> 00:07:12,000
és gyanítom, hogy különösen sokan a teremben ülők közül --

157
00:07:12,000 --> 00:07:14,000
úgy birkóztak meg ezzel,

158
00:07:14,000 --> 00:07:16,000
hogy mintadiákok lettek,

159
00:07:16,000 --> 00:07:19,000
perfekcionisták, túlteljesítők.

160
00:07:19,000 --> 00:07:21,000
Igaz,

161
00:07:21,000 --> 00:07:25,000
gazdasági igazgató-asztrofizikus-ultramaratonista úr?

162
00:07:25,000 --> 00:07:32,000
(Nevetés)

163
00:07:32,000 --> 00:07:36,000
Önök mindannyian gazdasági vezetők, asztrofizikusok és ultramaratonisták, úgy tűnik.

164
00:07:36,000 --> 00:07:38,000
OK, rendben van.

165
00:07:38,000 --> 00:07:41,000
Kivéve, hogy kiborulunk

166
00:07:41,000 --> 00:07:43,000
annak a lehetőségétől, hogy valamiben tévedtünk.

167
00:07:43,000 --> 00:07:46,000
Mert e szerint a gondolkodás szerint

168
00:07:46,000 --> 00:07:48,000
ha valamiben hibázunk,

169
00:07:48,000 --> 00:07:51,000
az azt jelenti, hogy velünk nincs rendben valami.

170
00:07:51,000 --> 00:07:53,000
Így inkább ragaszkodunk ahhoz, hogy nem tévedtünk,

171
00:07:53,000 --> 00:07:55,000
mert így okosnak és felelősségteljesnek,

172
00:07:55,000 --> 00:07:58,000
erkölcsösnek, és bizonságban érezhetjük magunkat.

173
00:07:59,000 --> 00:08:01,000
Hadd meséljek el egy történetet.

174
00:08:01,000 --> 00:08:03,000
Páv évvel ezelőtt

175
00:08:03,000 --> 00:08:06,000
egy nő jelentkezett be műtétre a Beth Israel Diakonissza egészségügyi központba.

176
00:08:06,000 --> 00:08:08,000
A Beth Israel Bostonban van.

177
00:08:08,000 --> 00:08:10,000
A Harvard oktatókorháza --

178
00:08:10,000 --> 00:08:12,000
az egyik legjobb kórház az országban.

179
00:08:12,000 --> 00:08:15,000
Tehát ez a nő befeküdt a kórházba és bevitték a műtőbe.

180
00:08:15,000 --> 00:08:17,000
Elaltatták, a sebész elvégezte a műtétet --

181
00:08:17,000 --> 00:08:20,000
összevarrta a beteget, és továbbküldte az ébresztőbe.

182
00:08:20,000 --> 00:08:23,000
Úgy tűnt, minden rendben történt.

183
00:08:23,000 --> 00:08:26,000
A beteg felébredt, végignézett magán,

184
00:08:26,000 --> 00:08:30,000
és azt mondta: "Miért vagyok a rossz oldalon bekötözve?"

185
00:08:30,000 --> 00:08:33,000
Hát, azért volt a rossz oldalon bekötözve,

186
00:08:33,000 --> 00:08:35,000
mert a sebész a műtétet a jobb helyett

187
00:08:35,000 --> 00:08:38,000
a bal lábán hajtotta végre.

188
00:08:39,000 --> 00:08:42,000
Amikor a kórház egészségügyi ellátás minőségéért felelős igazgatóhelyettese

189
00:08:42,000 --> 00:08:45,000
az esetről beszélt,

190
00:08:45,000 --> 00:08:48,000
valami nagyon érdekeset talált mondani.

191
00:08:48,000 --> 00:08:51,000
Azt mondta: "Valamilyen okból

192
00:08:51,000 --> 00:08:53,000
a sebész úgy érezte,

193
00:08:53,000 --> 00:08:55,000
hogy a beteg jó oldalán áll."

194
00:08:55,000 --> 00:08:58,000
(Nevetés)

195
00:09:00,000 --> 00:09:02,000
A történet lényege,

196
00:09:02,000 --> 00:09:05,000
hogy szimplán bízni az érzésben,

197
00:09:05,000 --> 00:09:08,000
hogy valaminek a helyes oldalán állunk és igazunk van,

198
00:09:08,000 --> 00:09:11,000
nagyon veszélyes is lehet.

199
00:09:11,000 --> 00:09:14,000
Az igazunknak e belső érzete,

200
00:09:14,000 --> 00:09:16,000
melyet oly sokszor megtapasztalunk,

201
00:09:16,000 --> 00:09:18,000
nem megbízható kalauz

202
00:09:18,000 --> 00:09:21,000
a tekintetben, hogy mi is történik a valóságban.

203
00:09:21,000 --> 00:09:23,000
Amikor viszont vélt igazunknak megfelelően cselekszünk,

204
00:09:23,000 --> 00:09:27,000
és kiiktatjuk annak szórakoztató lehetőségét, hogy akár tévedhetünk is,

205
00:09:27,000 --> 00:09:29,000
nos olyankor csinálunk a végén olyanokat, mint

206
00:09:29,000 --> 00:09:33,000
pl. 200 millió gallon olaj belezúdítása a Mexikói-öbölbe,

207
00:09:33,000 --> 00:09:36,000
vagy a globális gazdaság megtorpedózása.

208
00:09:37,000 --> 00:09:40,000
Szóval ez egy hatalmas gyakorlati probléma.

209
00:09:40,000 --> 00:09:43,000
De ugyanakkor óriási társadalmi probléma is.

210
00:09:43,000 --> 00:09:47,000
Egy pillanatra gondoljunk bele, mit is jelent azt érezni, hogy igazunk van.

211
00:09:47,000 --> 00:09:49,000
Azt jelenti, hogy azt gondolod, hogy a világról alkotott elképzeléseid

212
00:09:49,000 --> 00:09:52,000
tökéletesen fedik a valóságot.

213
00:09:52,000 --> 00:09:54,000
És amikor így érzel,

214
00:09:54,000 --> 00:09:56,000
akkor azzal a problémával szembesülsz,

215
00:09:56,000 --> 00:09:58,000
hogy mivel magyarázod

216
00:09:58,000 --> 00:10:01,000
mindazokat az embereket, akik nem értenek egyet veled?

217
00:10:01,000 --> 00:10:04,000
Nos, az derült ki, hogy legtöbbünk ugyanazt a magyarázatot adja,

218
00:10:04,000 --> 00:10:07,000
egy pár szerencsétlen feltevéshez folyamodva.

219
00:10:08,000 --> 00:10:11,000
Az első dolog, amit csinálunk, amikor valaki nem ért egyet velünk

220
00:10:11,000 --> 00:10:14,000
az az, hogy azt feltételezzünk, hogy a másik fél tudatlan.

221
00:10:14,000 --> 00:10:16,000
Nincs hozzáférése ugyanahhoz az információhoz, mint nekünk,

222
00:10:16,000 --> 00:10:19,000
mi pedig nagylelkűen megosztjuk vele azt,

223
00:10:19,000 --> 00:10:22,000
ő pedig belátja tévedését és csatlakozik hozzánk.

224
00:10:22,000 --> 00:10:25,000
Ha ez nem működik,

225
00:10:25,000 --> 00:10:27,000
mert kiderül, hogy a másik félnek is ugyanaz az információ áll rendelkezésére, mint nekünk

226
00:10:27,000 --> 00:10:29,000
és mégsem ért egyet velünk,

227
00:10:29,000 --> 00:10:31,000
akkor továbblépünk a második feltevésre,

228
00:10:31,000 --> 00:10:33,000
mégpedig, hogy idiótával állunk szemben.

229
00:10:33,000 --> 00:10:35,000
(Nevetés)

230
00:10:35,000 --> 00:10:37,000
Megvan neki a kirakósjáték összes darabja,

231
00:10:37,000 --> 00:10:40,000
de túl hülye ahhoz, hogy jól rakja össze.

232
00:10:40,000 --> 00:10:42,000
És amikor ez az elgondolás sem működik,

233
00:10:42,000 --> 00:10:45,000
mert kiderül, hogy a velünk egyet nem értő emberek,

234
00:10:45,000 --> 00:10:47,000
akiknek ugyanazok az információik,

235
00:10:47,000 --> 00:10:50,000
valójában nagyon is okosak,

236
00:10:50,000 --> 00:10:53,000
na akkor jön a harmadik feltevés:

237
00:10:53,000 --> 00:10:56,000
tudják az igazságot,

238
00:10:56,000 --> 00:10:58,000
és szándékosan eltorzítják azt

239
00:10:58,000 --> 00:11:01,000
saját gonosz céljaikból.

240
00:11:02,000 --> 00:11:04,000
Na, ez egy katasztrófa.

241
00:11:04,000 --> 00:11:07,000
Igazunkhoz való ragaszkodásunk

242
00:11:07,000 --> 00:11:09,000
meggátolja, hogy megelőzzük a hibákat

243
00:11:09,000 --> 00:11:11,000
olyankor, amikor az mindenképpen szükséges lenne,

244
00:11:11,000 --> 00:11:14,000
és emiatt szörnyű dolgokat művelünk egymással.

245
00:11:15,000 --> 00:11:17,000
De ami számomra a legnagyobb rejtély,

246
00:11:17,000 --> 00:11:20,000
és a legtragikusabb az egészben,

247
00:11:20,000 --> 00:11:24,000
hogy így szem elől tévesztjük az emberi lét leglényegét.

248
00:11:24,000 --> 00:11:26,000
Mintha azt akarnánk hinni,

249
00:11:26,000 --> 00:11:29,000
hogy az elménk tökéletesen áttetsző ablak,

250
00:11:29,000 --> 00:11:31,000
amin elég, ha kitekintünk,

251
00:11:31,000 --> 00:11:34,000
s leírhatjuk a változó világot.

252
00:11:34,000 --> 00:11:36,000
És azt szeretnénk, ha mindenki ugyanazon az ablakon keresztül nézné a világot,

253
00:11:36,000 --> 00:11:38,000
és pontosan ugyanazt látná.

254
00:11:38,000 --> 00:11:40,000
Azonban ez nincs így,

255
00:11:40,000 --> 00:11:43,000
és ha így lenne, az élet borzasztóan unalmas lenne.

256
00:11:43,000 --> 00:11:46,000
Az elme működésének csodája

257
00:11:46,000 --> 00:11:49,000
nem az, hogy olyannak látjuk a világot, amilyen,

258
00:11:50,000 --> 00:11:53,000
hanem hogy olyannak látjuk, amilyen nem.

259
00:11:54,000 --> 00:11:56,000
Emlékezhetünk a múltra,

260
00:11:56,000 --> 00:11:59,000
gondolhatunk a jövőre,

261
00:11:59,000 --> 00:12:01,000
és elképzelhetjük, milyen lehet

262
00:12:01,000 --> 00:12:04,000
valaki másnak lenni egy más helyen.

263
00:12:04,000 --> 00:12:06,000
És ezeket mind kicsit máshogyan csináljuk,

264
00:12:06,000 --> 00:12:08,000
ezért van az, hogy mindannyian felnézünk ugyanarra az éjszakai égboltra,

265
00:12:08,000 --> 00:12:10,000
és ezt látjuk,

266
00:12:10,000 --> 00:12:12,000
és ezt is,

267
00:12:12,000 --> 00:12:15,000
és ezt is.

268
00:12:15,000 --> 00:12:18,000
És ugyanezért tévedünk is.

269
00:12:19,000 --> 00:12:21,000
1200 évvel Descartes híres mondása előtt

270
00:12:21,000 --> 00:12:23,000
-- "Gondolkodom, tehát vagyok" --,

271
00:12:23,000 --> 00:12:25,000
Szent Ágoston azt írta:

272
00:12:25,000 --> 00:12:28,000
"Fallor ergo sum" --

273
00:12:28,000 --> 00:12:32,000
"Tévedek, tehát vagyok."

274
00:12:32,000 --> 00:12:34,000
Ágoston megértette,

275
00:12:34,000 --> 00:12:36,000
hogy tévedésre való képességünk

276
00:12:36,000 --> 00:12:38,000
nem valamiféle zavarbaejtő defektus

277
00:12:38,000 --> 00:12:40,000
az emberben,

278
00:12:40,000 --> 00:12:43,000
nem olyasvalami, amit eltörölhetünk vagy legyőzhetünk.

279
00:12:43,000 --> 00:12:46,000
Teljesen alapvető részét képezi lényünknek.

280
00:12:46,000 --> 00:12:48,000
Mert mi, Istennel ellentétben

281
00:12:48,000 --> 00:12:51,000
nem igazán tudjuk, mi történik a világban, hogy miről szól ez az egész.

282
00:12:51,000 --> 00:12:54,000
Ám az összes többi állattal szemben,

283
00:12:54,000 --> 00:12:58,000
szenvedélyesen próbálunk rájönni.

284
00:12:58,000 --> 00:13:00,000
Számomra ez a szenvedély

285
00:13:00,000 --> 00:13:02,000
a forrása és gyökere

286
00:13:02,000 --> 00:13:05,000
az összes produktivitásunknak és kreativitásunknak.

287
00:13:05,000 --> 00:13:08,000
Tavaly különböző okokból

288
00:13:08,000 --> 00:13:10,000
egy csomó epizódot meghallgattam

289
00:13:10,000 --> 00:13:12,000
a közszolgálati rádió Ez az amerikai élet c. műsorából.

290
00:13:12,000 --> 00:13:15,000
Hallgatom, hallgatom, egyre csak hallgatom,

291
00:13:15,000 --> 00:13:18,000
és egy adott ponton kezdem úgy érezni,

292
00:13:18,000 --> 00:13:21,000
hogy azt összes sztori a tévedésről szól.

293
00:13:22,000 --> 00:13:24,000
Első gondolatom az volt,

294
00:13:24,000 --> 00:13:26,000
hogy nyilván begolyóztam.

295
00:13:26,000 --> 00:13:28,000
Én lettem az az őrült tévedéskutató nő.

296
00:13:28,000 --> 00:13:30,000
Mindenbe beleképzeltem,

297
00:13:30,000 --> 00:13:32,000
így történt.

298
00:13:32,000 --> 00:13:34,000
De pár hónappal később

299
00:13:34,000 --> 00:13:36,000
lehetőségem nyílt interjút készíteni a műsor házigazdájával, Ira Glass-szal.

300
00:13:36,000 --> 00:13:38,000
Megemlítettem neki ezt a dolgot,

301
00:13:38,000 --> 00:13:41,000
mire ő így reagált: "Nem, ez tényleg így van."

302
00:13:41,000 --> 00:13:43,000
"Valójában" - mondta -,

303
00:13:43,000 --> 00:13:45,000
"a munkatársakkal azon szoktunk poénkodni,

304
00:13:45,000 --> 00:13:47,000
hogy a műsorunk minden epizódjának

305
00:13:47,000 --> 00:13:50,000
ugyanaz a rejtett témája.

306
00:13:50,000 --> 00:13:52,000
És ez a rejtett téma a következő:

307
00:13:52,000 --> 00:13:55,000
'Azt gondoltam, hogy ez a dolog fog történni,

308
00:13:55,000 --> 00:13:58,000
de ehelyett valami teljesen más történt.'

309
00:13:58,000 --> 00:14:01,000
"És a lényeg - mondja Ira Glass -, hogy erre szükségünk van.

310
00:14:01,000 --> 00:14:03,000
Szükségünk van ezekre a meglepő, sorsfordító

311
00:14:03,000 --> 00:14:05,000
és tévedésekről árulkodó pillanatokra,

312
00:14:05,000 --> 00:14:07,000
hogy a működjenek a sztorik, melyeket leadunk."

313
00:14:07,000 --> 00:14:09,000
És mi, a közönség,

314
00:14:09,000 --> 00:14:12,000
a hallgatók és olvasók,

315
00:14:12,000 --> 00:14:14,000
valósággal zabáljuk az ilyesmit.

316
00:14:14,000 --> 00:14:17,000
Imádjuk a fordulatokat,

317
00:14:17,000 --> 00:14:20,000
a félrevezető nyomokat és a meglepő befejezéseket.

318
00:14:20,000 --> 00:14:23,000
Ami a történeteinket illeti,

319
00:14:23,000 --> 00:14:26,000
imádjuk a tévedéseket.

320
00:14:26,000 --> 00:14:28,000
De tudják, a történeteink

321
00:14:28,000 --> 00:14:31,000
az életünkből táplálkoznak.

322
00:14:31,000 --> 00:14:34,000
Azt gondoljuk, hogy valami be fog következni,

323
00:14:34,000 --> 00:14:37,000
de aztán mégis valami más történik helyette.

324
00:14:37,000 --> 00:14:39,000
George Bush azt gondolta, lerohanja Irakot,

325
00:14:39,000 --> 00:14:41,000
talál egy rakás tömegpusztító fegyvert,

326
00:14:41,000 --> 00:14:44,000
felszabadítja a népet, és demokráciát hoz a Közel-Keletre.

327
00:14:45,000 --> 00:14:47,000
És valami más történt.

328
00:14:48,000 --> 00:14:50,000
Hoszni Mubarak

329
00:14:50,000 --> 00:14:52,000
azt gondolta, hogy ő marad Egyiptom diktátora élete végéig,

330
00:14:52,000 --> 00:14:54,000
mígnem már túl öreg vagy beteg lesz,

331
00:14:54,000 --> 00:14:57,000
és akkor majd átadja a hatalmat a fiának.

332
00:14:57,000 --> 00:15:00,000
És valami más történt ehelyett.

333
00:15:01,000 --> 00:15:03,000
Önök meg talán azt gondolták,

334
00:15:03,000 --> 00:15:05,000
hogy összeházasodnak a gimis szerelmükkel,

335
00:15:05,000 --> 00:15:08,000
hazaköltöznek a szülővárosukba és egy csomó gyereket nevelnek fel együtt.

336
00:15:09,000 --> 00:15:12,000
És ehelyett valami más történt.

337
00:15:12,000 --> 00:15:14,000
Azt kell mondanom,

338
00:15:14,000 --> 00:15:16,000
hogy azt hittem, hogy egy borzasztóan uncsi könyvet fogok írni

339
00:15:16,000 --> 00:15:18,000
egy olyan témáról, amit mindenki utál,

340
00:15:18,000 --> 00:15:21,000
egy olyan közönségnek, amely nem is létezik.

341
00:15:21,000 --> 00:15:23,000
És valami teljesen más történt.

342
00:15:23,000 --> 00:15:25,000
(Nevetés)

343
00:15:25,000 --> 00:15:27,000
Ez az élet.

344
00:15:27,000 --> 00:15:29,000
Jóban és rosszban,

345
00:15:29,000 --> 00:15:32,000
egyre csak gyártjuk ezeket a hihetetlen sztorikat

346
00:15:32,000 --> 00:15:34,000
a körülöttünk lévő világról,

347
00:15:34,000 --> 00:15:37,000
a világ meg folyton változik és meglep minket.

348
00:15:40,000 --> 00:15:43,000
Nem bántásból mondom, de ez az egész konferencia

349
00:15:43,000 --> 00:15:45,000
egy hihetetlen emlékmű,

350
00:15:45,000 --> 00:15:47,000
amelyet a tévedés iránti fogékonyságunknak állítottunk.

351
00:15:47,000 --> 00:15:49,000
Egy egész hetet töltöttünk el azzal,

352
00:15:49,000 --> 00:15:51,000
hogy innovációkról és fejlesztésekről

353
00:15:51,000 --> 00:15:53,000
és újításokról beszéltünk,

354
00:15:53,000 --> 00:15:56,000
de tudják, miért van szükségünk mindezekre az újításokra

355
00:15:56,000 --> 00:15:58,000
és fejlesztésekre?

356
00:15:58,000 --> 00:16:00,000
Mert a fele annak a sok párját ritkító

357
00:16:00,000 --> 00:16:03,000
világmegváltó dolognak --

358
00:16:03,000 --> 00:16:05,000
TED 1998 --

359
00:16:05,000 --> 00:16:07,000
eh!

360
00:16:07,000 --> 00:16:11,000
(Nevetés)

361
00:16:11,000 --> 00:16:13,000
Nem igazán úgy működött, ahogy elvártuk, nem igaz?

362
00:16:13,000 --> 00:16:15,000
(Nevetés)

363
00:16:15,000 --> 00:16:18,000
Hol a jet packem, Chris?

364
00:16:18,000 --> 00:16:22,000
(Nevetés)

365
00:16:22,000 --> 00:16:27,000
(Taps)

366
00:16:27,000 --> 00:16:30,000
Hát, itt vagyunk megint.

367
00:16:30,000 --> 00:16:32,000
És így működnek a dolgok.

368
00:16:32,000 --> 00:16:34,000
Jön egy új ötlet.

369
00:16:34,000 --> 00:16:37,000
Egy újabb történet.

370
00:16:37,000 --> 00:16:40,000
Tartunk egy újabb konferenciát.

371
00:16:40,000 --> 00:16:42,000
A mostani főtémája,

372
00:16:42,000 --> 00:16:44,000
ahogy azt már kismilliószor hallották,

373
00:16:44,000 --> 00:16:46,000
a csoda újrafelfedezése.

374
00:16:46,000 --> 00:16:48,000
Szerintem,

375
00:16:48,000 --> 00:16:51,000
ha tényleg újra fel akarjuk fedezni a csodát,

376
00:16:51,000 --> 00:16:53,000
akkor ki kell lépnünk

377
00:16:53,000 --> 00:16:59,000
az igazunkhoz való ragaszkodás szűk, rémisztő teréből,

378
00:16:59,000 --> 00:17:02,000
egymásra kell néznünk,

379
00:17:02,000 --> 00:17:05,000
ránézni az univerzum végtelenségére,

380
00:17:05,000 --> 00:17:08,000
komplexitására

381
00:17:08,000 --> 00:17:11,000
és titokzatosságára,

382
00:17:11,000 --> 00:17:14,000
és tudnunk kell azt mondani:

383
00:17:14,000 --> 00:17:18,000
"Ejha, nem is tudom.

384
00:17:18,000 --> 00:17:20,000
Talán tévedtem."

385
00:17:20,000 --> 00:17:22,000
Köszönöm a figyelmet.

386
00:17:22,000 --> 00:17:25,000
(Taps)

387
00:17:25,000 --> 00:17:27,000
Köszönöm szépen.

388
00:17:27,000 --> 00:17:30,000
(Taps)