Kultúránkban hajlamosak vagyunk azt gondolni, a szex fontosabb a férfiaknak, mint a nőknek. Ám ez nem igaz. Igaz viszont, hogy a nők jobban szégyellenek beszélni róla. A nők több mint fele csöndben szenved valamiféle szexuális működési zavartól. Mostanában gyakran hallani a nemek közti orgazmusrésről. Ez olyasmi, mint a bérrés, csak ragacsosabb... (Nevetés) A heteroszexuális nők szexuális együttlétük kevesebb mint 60%-ában jutnak el az orgazmusig. A férfiak együttlétük 90%-ban élnek át orgazmust. A probléma kezelése érdekében a nők hatástalan gyógyszereket kaptak, tesztoszteronkenőcsöket... és nem tesztelt genitális injekciókat is. Ám az a helyzet, hogy a női szexualitást nem lehet gyógyszerrel megjavítani. Nem is szorul javításra: egyszerűen félre van értve. Kultúránkban torz és orvostanilag pontatlan kép él a női szexualitásről, s ez évszázadokra nyúlik vissza. Ha a nők több mint fele valamiféle szexuális zavarral küzd, lehet, hogy a szexualitásról alkotott fogalmaink nem nőkre szabottak. Pontosabban kell értenünk, miként működnek a nők. Újságíró vagyok, és nemrég könyvet írtam arról, hogyan változik a női szexualitásról alkotott képünk. A szexualitást akkor definiálták, amikor a tudományt férfiak uralták. Tudós férfiak saját torz lencséjükön át nézték a női testet. Megkérdezhettek volna nőket a tapasztalataikról. Ehelyett úgy vizsgálták a női testet, mintha idegen táj volna. A mai napig úgy vitatjuk a női ejakuláció és a G-pont létezését, mintha földönkívüliekről vagy ufókról beszélnénk. "Tényleg léteznek?" (Nevetés) Mindez duplán áll az LMBTQ nők szexualitására, amelyet különös gyűlölet és tagadás övez. A női testtel kapcsolatos tudatlanság évszázadokra nyúlik vissza, egészen a modern orvoslás kezdetéig. Tekintsünk vissza a 16. századra, az európai tudományos forradalmak idejére. Tudós férfiak megkérdőjelezték a dogmákat. Távcsöveket készítettek, hogy a csillagokat nézhessék. Fejlődtünk – néha. Tudják, az anatómia ősatyái – és atyát mondok, mert – lássuk be –, mind férfiak voltak – a nők lába között motoztak és megpróbálták körülírni, mit látnak. Nem igazán tudták, mit kezdjenek a csiklóval. Úgy tűnt, a csiklónak nincs szerepe a gyerekcsinálásban. A kor vezető anatómusa kijelentette, hogy valószínűleg valamiféle abnormális kinövésről van itt szó –, (Nevetés) és hogy a nők, akiknek csiklójuk van, valószínűleg hermafroditák. A dolgok úgy elfajultak, hogy szülők néha kivágatták lányuk csiklóját, ha túl nagynak találták. Így igaz. Gondoljunk bele, a női nemi szerv csonkítása még a 20. században is megszokott volt a nyugati világban. Felvetődik a kérdés: ha ennyire nem értették a női testet, miért nem kértek segítséget nőktől? Biztosan azt gondolják: "Ez csak történelem. Már más idők járnak. A nőknek mindenük megvan. Van fogamzásgátló tabletta, szexcset, Tinder, szeméremdomb-dekoráció." (Nevetés) Ma már biztos minden jobb. Ám az orvostudomány továbbra sem érti a női testet. Hányan ismerik fel ezt itt? Ez itt a csikló teljes felépítése. Azt hisszük, a csikló valami kis borsónyi dudor, de valójában mélyen kiterjed a testbe. Legnagyobb része a bőr alatt van. Majdnem annyi barlangos testet tartalmaz, mint a pénisz. Szép, nem igaz? Kicsit hattyúra hasonlít. (Nevetés) Ez a szobor Sophia Wallace munkája, a "Kliteratúra" projekt darabja. (Nevetés) Szerinte több "kliteratúrára" van szükségünk, s ez igaz, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a csikló felépítését először 2009-ben modellezték 3D-ben. Vagyis az után, hogy feltérképezték a teljes emberi genomot. (Nevetés) A tudatlanság valós következményekkel jár. Dr. Helen O'Connell urulógus 2005-ben egy orvosi szaklapban figyelmeztetett, hogy a csikló felépítése sehol sem jelenik meg még a legnagyobb orvosi lapokban vagy anatómiai szakkönyvekben sem. Ez súlyos következményekkel járhat műtéti beavatkozás esetén. Gondoljanak csak bele! Uraim: képzeljék el, hogy elveszíthetik péniszüket, mert az orvosok nem tudják biztosan, hol van, vagy hogy néz ki. Nem meglepő, hogy sok nő szintén nem biztos a saját nemi anatómiáját illetően. Nem hibáztathatjuk őket. A csikló gyakran hiányzik a szexuális felvilágosító ábrákról is. A nők érzik, hogy kultúránk legjobb esetben zavartan tekint testükre, rossz esetben pedig nyíltan lenézi és undorodik tőle. Sok nő ma is mocskos vagy alkalmatlan eszköznek tekinti nemi szerveit. Egyre gyakrobban hasonlítják vulvájukat a pornókban látott csinos és aprócska vulvákhoz. Ez az oka, hogy a szeméremajak-műtét hallatlanul népszerűvé vált nők és bakfislányok körében. Egyesek szerint jelentéktelen dolgok ezek. Könyvem írása közben vacsorapartin jártam, ahol valaki azt mondta: "A szexualitás a fejlett világ problémája. Vannak a nőknek sokkal fontosabb problémáik is szerte a világon, nem?" Persze, hogy vannak. De szerintem a szex lekicsinylése része a problémának. Kultúránk a szex megszállottja. Mindent szexszel adunk el. A nőknek azt tanítjuk, egyik legfontosabb dolguk, hogy szexisek legyenek. Ám valójában bagatellizáljuk a szexet. Saját maga szánalmas árnyékává tesszük. A szex nem csak az aktus maga. Beszéltem dr. Lori Brottó pszichológussal, aki női szexuális problémákat kezel, többek között traumatúlélőkét is. Azt mondja: az általa kezelt nők százaitól váltig ugyanazt hallja: "Nem érzem magam teljesnek." Úgy érzik, elvesztették a kapcsolatot partnerükkel és önmagukkal. Mi hát a szex? Hagyományosan úgy határoztuk meg a szexuális aktust mint egyirányú, célratörő folyamatot. A szex nemi vággyal kezdődik, gyönyöradó, kényeztető előjátékkal folytatódik, majd kielégüléssel végződik. Csakhogy sok nő számára ez nem így van. Számukra a szex nem egyirányú, hanem körben forgó. Ez itt a női szexuális izgalom és vágy új modellje, amelyet dr. Rosemary Basson fejlesztett ki. Sok mindent elmond, pl. hogy a nők nemcsak a vágy, hanem számos más ok miatt is belemehetnek az együttlétbe, pl. kíváncsiságból. Lehet, hogy átélnek egy vagy több orgazmust, és lehet, hogy kielégülnek orgazmus nélkül is. Mindegyik változat normális. Néhányan síkra szállnak a szexualitás finomabb meghatározásáért. Akár férfinak, akár nőnek vallják magukat, akár egyik neműnek sem, a szex az érzékszerveinkkel való kapcsolatunkról szól. Lényege, hogy lassuljunk le, figyeljünk a testünkre, éljük át a pillanatot. Egészségünkről és jólétünkről szól. Más szavakkal: a szex a maga teljes valójában nem szentségtörő, hanem éppen hogy szent. Ez az egyik oka, hogy a nők újradefiniálják szexualitásukat. Felteszik a kérdést: "Számomra mit jelent a szex?" Olyasmikkel kísérleteznek, ami kevésbé a boldog befejezésről szól, hanem arról, hogy egésznek érezzék magukat. Spirituális szexcsoportokba járnak, maszturbálást tanító oktatásokra, – még saját pornót is forgatnak, amely a valódi testek változatosságát ünnepli. Ha még mindig hétköznapi ügynek érzik a szexet, gondoljanak bele: testünk megértése elengedhetetlen a szexuális oktatás és beleegyezés hatalmas ügyének megoldásához. Ha mélyen megértjük, miféle érintés esik jól, miféle nyomás, gyorsaság, környezet, jobban értjük azt is, miféle érintés esik rosszul, és ezt bátran ki is mondhatjuk. A lényeg nem az, hogy a nők többet vagy jobban szeretkezzenek. Nem is az, hogy a nők ugyanannyi orgazmust éljenek át, mint a férfiak. Hanem hogy elfogadjuk magunkat és saját, egyedi élményeinket. Hogy mi magunk legyünk testünk legmélyebb ismerői. Hogy a magunk módján határozzuk meg, mit élvezünk, és mitől elégülünk ki. S ha ez azt jelenti, hogy valaki akkor a legboldogabb, ha egyáltalán nem szexel, az is teljesen rendben van. Ha a szexet egészségünk és jólétünk részeként határozzuk meg, akkor lehetővé tenni, hogy nők és lányok kivegyék részüket belőle, fontos lépcsőfok az egyenlőség felé. És szerintem jobb világ lenne ez, nem csak nőknek, hanem mindenkinek. Köszönöm. (Taps)