Kultúránkban hajlamosak
vagyunk azt gondolni,
a szex fontosabb a férfiaknak,
mint a nőknek.
Ám ez nem igaz.
Igaz viszont, hogy a nők jobban
szégyellenek beszélni róla.
A nők több mint fele csöndben szenved
valamiféle szexuális működési zavartól.
Mostanában gyakran hallani
a nemek közti orgazmusrésről.
Ez olyasmi, mint a bérrés,
csak ragacsosabb...
(Nevetés)
A heteroszexuális nők
szexuális együttlétük kevesebb mint
60%-ában jutnak el az orgazmusig.
A férfiak együttlétük 90%-ban
élnek át orgazmust.
A probléma kezelése érdekében a nők
hatástalan gyógyszereket kaptak,
tesztoszteronkenőcsöket...
és nem tesztelt genitális injekciókat is.
Ám az a helyzet, hogy a női szexualitást
nem lehet gyógyszerrel megjavítani.
Nem is szorul javításra:
egyszerűen félre van értve.
Kultúránkban torz
és orvostanilag pontatlan kép él
a női szexualitásről,
s ez évszázadokra nyúlik vissza.
Ha a nők több mint fele valamiféle
szexuális zavarral küzd,
lehet, hogy a szexualitásról alkotott
fogalmaink nem nőkre szabottak.
Pontosabban kell értenünk,
miként működnek a nők.
Újságíró vagyok,
és nemrég könyvet írtam arról,
hogyan változik a női
szexualitásról alkotott képünk.
A szexualitást akkor definiálták,
amikor a tudományt férfiak uralták.
Tudós férfiak saját torz lencséjükön át
nézték a női testet.
Megkérdezhettek volna nőket
a tapasztalataikról.
Ehelyett úgy vizsgálták a női testet,
mintha idegen táj volna.
A mai napig úgy vitatjuk a női
ejakuláció és a G-pont létezését,
mintha földönkívüliekről
vagy ufókról beszélnénk.
"Tényleg léteznek?"
(Nevetés)
Mindez duplán áll
az LMBTQ nők szexualitására,
amelyet különös gyűlölet és tagadás övez.
A női testtel kapcsolatos tudatlanság
évszázadokra nyúlik vissza,
egészen a modern orvoslás kezdetéig.
Tekintsünk vissza a 16. századra,
az európai tudományos forradalmak idejére.
Tudós férfiak megkérdőjelezték a dogmákat.
Távcsöveket készítettek,
hogy a csillagokat nézhessék.
Fejlődtünk –
néha.
Tudják, az anatómia ősatyái –
és atyát mondok, mert – lássuk be –,
mind férfiak voltak –
a nők lába között motoztak
és megpróbálták körülírni, mit látnak.
Nem igazán tudták,
mit kezdjenek a csiklóval.
Úgy tűnt, a csiklónak
nincs szerepe a gyerekcsinálásban.
A kor vezető anatómusa kijelentette,
hogy valószínűleg valamiféle
abnormális kinövésről van itt szó –,
(Nevetés)
és hogy a nők, akiknek csiklójuk van,
valószínűleg hermafroditák.
A dolgok úgy elfajultak, hogy szülők
néha kivágatták lányuk csiklóját,
ha túl nagynak találták.
Így igaz.
Gondoljunk bele,
a női nemi szerv csonkítása
még a 20. században is
megszokott volt a nyugati világban.
Felvetődik a kérdés:
ha ennyire nem értették a női testet,
miért nem kértek segítséget nőktől?
Biztosan azt gondolják:
"Ez csak történelem.
Már más idők járnak.
A nőknek mindenük megvan.
Van fogamzásgátló tabletta,
szexcset, Tinder,
szeméremdomb-dekoráció."
(Nevetés)
Ma már biztos minden jobb.
Ám az orvostudomány
továbbra sem érti a női testet.
Hányan ismerik fel ezt itt?
Ez itt a csikló teljes felépítése.
Azt hisszük, a csikló valami
kis borsónyi dudor,
de valójában mélyen kiterjed a testbe.
Legnagyobb része a bőr alatt van.
Majdnem annyi barlangos testet
tartalmaz, mint a pénisz.
Szép, nem igaz?
Kicsit hattyúra hasonlít.
(Nevetés)
Ez a szobor Sophia Wallace munkája,
a "Kliteratúra" projekt darabja.
(Nevetés)
Szerinte több "kliteratúrára"
van szükségünk,
s ez igaz, főleg, ha figyelembe vesszük,
hogy a csikló felépítését először
2009-ben modellezték 3D-ben.
Vagyis az után, hogy feltérképezték
a teljes emberi genomot.
(Nevetés)
A tudatlanság valós következményekkel jár.
Dr. Helen O'Connell urulógus
2005-ben egy orvosi szaklapban
figyelmeztetett, hogy a csikló felépítése
sehol sem jelenik meg
még a legnagyobb orvosi lapokban
vagy anatómiai szakkönyvekben sem.
Ez súlyos következményekkel járhat
műtéti beavatkozás esetén.
Gondoljanak csak bele!
Uraim:
képzeljék el,
hogy elveszíthetik péniszüket,
mert az orvosok
nem tudják biztosan, hol van,
vagy hogy néz ki.
Nem meglepő,
hogy sok nő szintén nem biztos
a saját nemi anatómiáját illetően.
Nem hibáztathatjuk őket.
A csikló gyakran hiányzik
a szexuális felvilágosító ábrákról is.
A nők érzik, hogy kultúránk
legjobb esetben zavartan tekint testükre,
rossz esetben pedig nyíltan lenézi
és undorodik tőle.
Sok nő ma is mocskos vagy alkalmatlan
eszköznek tekinti nemi szerveit.
Egyre gyakrobban hasonlítják vulvájukat
a pornókban látott csinos
és aprócska vulvákhoz.
Ez az oka, hogy a szeméremajak-műtét
hallatlanul népszerűvé vált
nők és bakfislányok körében.
Egyesek szerint jelentéktelen dolgok ezek.
Könyvem írása közben vacsorapartin jártam,
ahol valaki azt mondta:
"A szexualitás a fejlett világ problémája.
Vannak a nőknek sokkal fontosabb
problémáik is szerte a világon, nem?"
Persze, hogy vannak.
De szerintem a szex lekicsinylése
része a problémának.
Kultúránk a szex megszállottja.
Mindent szexszel adunk el.
A nőknek azt tanítjuk,
egyik legfontosabb dolguk,
hogy szexisek legyenek.
Ám valójában bagatellizáljuk a szexet.
Saját maga szánalmas árnyékává tesszük.
A szex nem csak az aktus maga.
Beszéltem dr. Lori Brottó pszichológussal,
aki női szexuális problémákat kezel,
többek között traumatúlélőkét is.
Azt mondja: az általa kezelt nők százaitól
váltig ugyanazt hallja:
"Nem érzem magam teljesnek."
Úgy érzik, elvesztették a kapcsolatot
partnerükkel és önmagukkal.
Mi hát a szex?
Hagyományosan úgy határoztuk meg
a szexuális aktust
mint egyirányú, célratörő folyamatot.
A szex nemi vággyal kezdődik,
gyönyöradó, kényeztető
előjátékkal folytatódik,
majd kielégüléssel végződik.
Csakhogy sok nő számára ez nem így van.
Számukra a szex nem egyirányú,
hanem körben forgó.
Ez itt a női szexuális izgalom
és vágy új modellje,
amelyet dr. Rosemary Basson
fejlesztett ki.
Sok mindent elmond,
pl. hogy a nők nemcsak a vágy,
hanem számos más ok miatt is
belemehetnek az együttlétbe,
pl. kíváncsiságból.
Lehet, hogy átélnek
egy vagy több orgazmust,
és lehet, hogy kielégülnek
orgazmus nélkül is.
Mindegyik változat normális.
Néhányan síkra szállnak a szexualitás
finomabb meghatározásáért.
Akár férfinak, akár nőnek vallják magukat,
akár egyik neműnek sem,
a szex az érzékszerveinkkel való
kapcsolatunkról szól.
Lényege, hogy lassuljunk le,
figyeljünk a testünkre,
éljük át a pillanatot.
Egészségünkről és jólétünkről szól.
Más szavakkal:
a szex a maga teljes valójában
nem szentségtörő,
hanem éppen hogy szent.
Ez az egyik oka, hogy a nők
újradefiniálják szexualitásukat.
Felteszik a kérdést:
"Számomra mit jelent a szex?"
Olyasmikkel kísérleteznek,
ami kevésbé a boldog befejezésről szól,
hanem arról, hogy egésznek
érezzék magukat.
Spirituális szexcsoportokba járnak,
maszturbálást tanító oktatásokra, –
még saját pornót is forgatnak,
amely a valódi testek
változatosságát ünnepli.
Ha még mindig hétköznapi ügynek
érzik a szexet, gondoljanak bele:
testünk megértése elengedhetetlen
a szexuális oktatás és beleegyezés
hatalmas ügyének megoldásához.
Ha mélyen megértjük,
miféle érintés esik jól,
miféle nyomás, gyorsaság, környezet,
jobban értjük azt is,
miféle érintés esik rosszul,
és ezt bátran ki is mondhatjuk.
A lényeg nem az, hogy a nők
többet vagy jobban szeretkezzenek.
Nem is az, hogy a nők ugyanannyi
orgazmust éljenek át, mint a férfiak.
Hanem hogy elfogadjuk magunkat
és saját, egyedi élményeinket.
Hogy mi magunk legyünk
testünk legmélyebb ismerői.
Hogy a magunk módján határozzuk meg,
mit élvezünk, és mitől elégülünk ki.
S ha ez azt jelenti, hogy valaki akkor
a legboldogabb, ha egyáltalán nem szexel,
az is teljesen rendben van.
Ha a szexet egészségünk
és jólétünk részeként határozzuk meg,
akkor lehetővé tenni, hogy nők
és lányok kivegyék részüket belőle,
fontos lépcsőfok az egyenlőség felé.
És szerintem jobb világ lenne ez,
nem csak nőknek,
hanem mindenkinek.
Köszönöm.
(Taps)