-[Előadó] Üdv, nyelvtanászok! Ma a határozatlan névmásról fogok beszélni, ami egy kicsit bonyolultnak tűnhet, de valójában csak azt teszi, amit a neve is sugall. A határozatlan névmás ugyanis határozatlan, meghatározatlan, bizonytalan. Ezeket a névmásokat akkor használjuk, amikor nem vagyunk különösebben konkrétak. Ilyen szavak lehetnek: bármelyik, bárki, minden egyes, mindenki, senki Amikor emlékeznem kell, mely szavak tartoznak a határozatlan névelők ezen kategóriájába, csak erre dalra gondolok: Mindenkinek szüksége van valakire, akit szerethet. Ez eredetileg Solomon Burke dala, amit aztán később a Rolling Stones és a Blues Brothers tett híressé. Néhány jó dolog a határozatlan névmásokban – s ezekből jó pár van –: Először: a mondatban lehetnek alanyok és tárgyak is. Ha te megkérdezel, „David, szeretnél pizzát?” Én ezt válaszolom: „Igen, szívesen ennék valamennyit.” Itt tárgyként használom. De ugyanakkor ezt is mondhatom: „Igen! Jól jönne valamennyi.” És itt alanyként használom. Egy másik remek dolog a határozatlan névmásokkal az, hogy a both [mindkettő], neither [egyik sem] és either [sem] az angolban megtartja a kettős számot. Ezek azon kevés angol szó egyedei, melyek csak két dologra vonatkoznak Ez a három névmás valójában egy kicsit kevésbé határozatlan, mint a legtöbb határozatlan névmás, ugyanis ezek csak két dolog együttesére vonatkoznak. Tehát ha valaki megkérdezi tőlem: „Mit szeretsz jobban, a mangót vagy a cseresznyét?”, ezt válaszolhatom: „Mindkettőt egyformán szeretem.”, egyidejűleg hivatkozva a cseresznyére és a mangóra. És ez valóban furcsa, mert az angolban a kettős szám valójában már nem létezik, kivéve néhány igen limitált esetet, mivel az angol különbséget tesz aközött, hogy valamiből egy van-e, vagy egynél több. De ez azon kevés számú eset-típushoz tartozik, ahol megkülönböztetjük a valamiből egynél többet és a valamiből konkrétan kettőt. Nincs igazán sok olyan szó az angolban, ami erre vonatkozna, ezért úgy gondolom, ez valóban érdekes. A harmadik remek dolog a határozatlan névmásokkal kapcsolatban az, hogy általában egyes számúként használjuk őket. Az olyan szavak, mint a both [mindkettő], neither [egyik sem] és az either [sem] természetszerűleg többes számúak, de van néhány, melyek egy kicsit homályosak. Például ebben a mondatban: „Senki nem volt otthon," a „volt” igét egyes számban használjuk, ugyanakkor a senki [nobody] névmás több személyre is vonatkozhat, vagy vonatkozhat valójában bárkinek a távollétére. Hasonlóképpen, ebben a mondatban: „Mindenki tudja, hogy szeretem a vöröshagymát,” a „tud” ige egyes számát használjuk, mintha csak azt mondanánk, ő tudja, ő is tudja, az is tudja. Tehát ez a ige egyes számú formája, noha a „mindenki” alapjelentése látszólag több mint egy személyre vonatkozik. Az általunk a „mindenki” fogalmaként használt határozatlan névmás általában az ige egyes szám harmadik személyű alakjával jár. Vegyük az egyik legfurcsább példát, minthogy a szövegkörnyezet időnként egy kissé "nyelvtanilag nem megfelelőnek" tűnő helyzetbe hozhat minket , de valójában csak azt tükrözi, hogyan használjuk manapság a nyelvet. Így, noha mondhatjuk, „Mindenki engem néz,” itt van egy példamondat a Garner's Modern American Usage [modern amerikai nyelvhasználat] c. könyből, amely egyike annak a sok méretes könyvnek, melyeket ennek a nyelvtani kurzusnak alapanyagául használok: „Mindenki elrejtőzött a bútorok mögött, hogy meglepjen engem, de én már tudtam, hogy ott vannak.” Láthatod, hogy a mondat elején azt mondjuk, „Mindenki elrejtőzött”, de a mondat második részében azt mondjuk „[ők] ott vannak”, és ez mindenkire vonatkozik. Hogy lehetséges ez? Ez nem tűnik nyelvtanilag helyesnek. De ahogy a Garner's mondja, „A szóegyeztetést időnként nem a nyelvtan, hanem a jelentés diktálja.” Helyes ez nyelvtanilag? Igen, jelen esetben ennek van értelme. Tökéletesen megfelel ez az általunk felállított szabályoknak? Nem, de a nyelv ilyen szempontból eléggé kusza. Időnként a mondat értelme, vagyis hogy a mindenki itt több emberre utal, felülírja az előzetesen felállított szabályokat. És ez így rendben is van, amíg van értelme. Tehát a vonatkozó névmások általában egyes számban vannak, hacsak a szövegkörnyezet nem kívánja meg a többes számot. Vagyis amint a nevük is sugallja, a határozatlan névmások néha egy kicsit határozatlanok. Nos, itt van a három remek dolog a határozatlan névmásokkal kapcsolatban: Az első, hogy alanyként és tárgyként is használhatjuk őket A both [mindkettő], a neither [egyik sem] és az either [bármelyik] megtartja a kettős formát, ami ugyancsak fura. És a harmadik dolog az, hogy a határozatlan névmásokat általában egyes számúként kezeljük. Általában. Tudom, ez kissé megtévesztő, de én bízom benned. Bármit meg tudsz tanulni. David távozik. David távozik.