-[Előadó] Üdv, nyelvtanászok!
Ma a határozatlan névmásról
fogok beszélni,
ami egy kicsit bonyolultnak tűnhet,
de valójában csak azt teszi,
amit a neve is sugall.
A határozatlan névmás ugyanis
határozatlan, meghatározatlan,
bizonytalan.
Ezeket a névmásokat akkor használjuk,
amikor nem vagyunk különösebben konkrétak.
Ilyen szavak lehetnek:
bármelyik, bárki, minden egyes,
mindenki, senki
Amikor emlékeznem kell,
mely szavak tartoznak
a határozatlan névelők
ezen kategóriájába,
csak erre dalra gondolok:
Mindenkinek szüksége van
valakire, akit szerethet.
Ez eredetileg Solomon Burke dala,
amit aztán később a Rolling Stones
és a Blues Brothers tett híressé.
Néhány jó dolog a határozatlan névmásokban
– s ezekből jó pár van –:
Először: a mondatban lehetnek
alanyok és tárgyak is.
Ha te megkérdezel,
„David, szeretnél pizzát?”
Én ezt válaszolom:
„Igen, szívesen ennék valamennyit.”
Itt tárgyként használom.
De ugyanakkor ezt is mondhatom:
„Igen! Jól jönne valamennyi.”
És itt alanyként használom.
Egy másik remek dolog
a határozatlan névmásokkal az,
hogy a both [mindkettő], neither
[egyik sem] és either [sem]
az angolban megtartja a
kettős számot.
Ezek azon kevés angol szó egyedei,
melyek csak két dologra vonatkoznak
Ez a három névmás valójában
egy kicsit kevésbé határozatlan,
mint a legtöbb határozatlan
névmás, ugyanis ezek
csak két dolog együttesére vonatkoznak.
Tehát ha valaki megkérdezi tőlem:
„Mit szeretsz jobban, a mangót
vagy a cseresznyét?”,
ezt válaszolhatom:
„Mindkettőt egyformán szeretem.”,
egyidejűleg hivatkozva
a cseresznyére és a mangóra.
És ez valóban furcsa,
mert az angolban a kettős szám
valójában már nem létezik,
kivéve néhány igen limitált esetet,
mivel az angol különbséget tesz
aközött, hogy valamiből egy van-e,
vagy egynél több.
De ez azon kevés számú
eset-típushoz tartozik,
ahol megkülönböztetjük
a valamiből egynél többet
és a valamiből konkrétan kettőt.
Nincs igazán sok olyan szó az angolban,
ami erre vonatkozna,
ezért úgy gondolom, ez valóban érdekes.
A harmadik remek dolog a határozatlan
névmásokkal kapcsolatban az,
hogy általában egyes
számúként használjuk őket.
Az olyan szavak, mint a both [mindkettő],
neither [egyik sem] és az either [sem]
természetszerűleg többes
számúak, de van néhány,
melyek egy kicsit homályosak.
Például ebben a mondatban:
„Senki nem volt otthon,"
a „volt” igét egyes számban használjuk,
ugyanakkor a senki [nobody] névmás
több személyre is vonatkozhat,
vagy vonatkozhat valójában
bárkinek a távollétére.
Hasonlóképpen, ebben a mondatban:
„Mindenki tudja, hogy szeretem
a vöröshagymát,”
a „tud” ige egyes számát használjuk,
mintha csak azt mondanánk,
ő tudja, ő is tudja, az is tudja.
Tehát ez a ige egyes számú formája,
noha a „mindenki” alapjelentése
látszólag több mint egy
személyre vonatkozik.
Az általunk a „mindenki” fogalmaként
használt határozatlan névmás
általában az ige egyes szám
harmadik személyű
alakjával jár.
Vegyük az egyik legfurcsább példát,
minthogy a szövegkörnyezet időnként
egy kissé "nyelvtanilag nem
megfelelőnek" tűnő
helyzetbe hozhat minket ,
de valójában csak azt tükrözi,
hogyan használjuk manapság a nyelvet.
Így, noha mondhatjuk,
„Mindenki engem néz,”
itt van egy példamondat
a Garner's Modern American Usage [modern
amerikai nyelvhasználat] c. könyből,
amely egyike annak a sok
méretes könyvnek,
melyeket ennek a nyelvtani
kurzusnak alapanyagául használok:
„Mindenki elrejtőzött a bútorok mögött,
hogy meglepjen engem,
de én már tudtam, hogy ott vannak.”
Láthatod, hogy a mondat elején
azt mondjuk, „Mindenki elrejtőzött”,
de a mondat második részében
azt mondjuk „[ők] ott vannak”,
és ez mindenkire vonatkozik.
Hogy lehetséges ez?
Ez nem tűnik nyelvtanilag helyesnek.
De ahogy a Garner's mondja,
„A szóegyeztetést időnként nem a
nyelvtan, hanem a jelentés diktálja.”
Helyes ez nyelvtanilag?
Igen, jelen esetben ennek van értelme.
Tökéletesen megfelel ez
az általunk felállított szabályoknak?
Nem, de a nyelv ilyen szempontból
eléggé kusza.
Időnként a mondat értelme,
vagyis hogy a mindenki itt
több emberre utal,
felülírja
az előzetesen felállított szabályokat.
És ez így rendben is van,
amíg van értelme.
Tehát a vonatkozó névmások
általában egyes számban vannak,
hacsak a szövegkörnyezet
nem kívánja meg a többes számot.
Vagyis amint a nevük is sugallja,
a határozatlan névmások néha
egy kicsit határozatlanok.
Nos, itt van a három remek dolog
a határozatlan névmásokkal kapcsolatban:
Az első, hogy alanyként
és tárgyként is használhatjuk őket
A both [mindkettő], a neither [egyik sem]
és az either [bármelyik] megtartja
a kettős formát,
ami ugyancsak fura.
És a harmadik dolog az, hogy
a határozatlan névmásokat
általában egyes számúként kezeljük.
Általában.
Tudom, ez kissé megtévesztő,
de én bízom benned.
Bármit meg tudsz tanulni.
David távozik.