Sziasztok, nyelvtanászok! Ma a határozatlan névmásról lesz szó. Ez kicsit bonyolultnak tűnhet, de valójában csak azt teszi, amit a neve is sugall. A határozatlan névmás ugyanis határozatlan, meghatározatlan, bizonytalan. Ezeket a névmásokat akkor használjuk, amikor nem vagyunk különösebben konkrétak. Ilyen szavak lehetnek: „any, anybody, each, everyone, nobody”. Amikor emlékeznem kell, mely szavak tartoznak ebbe a kategóriába a határozatlan névelők közé, csak erre dalra gondolok: „Everybody Needs Somebody to Love”. Ez eredetileg Solomon Burke dala, amit később híressé tett a Rolling Stones és a Blues Brothers. A jó dolog a határozatlan névmásokban – s több is van belőlük, az először is ez: lehetnek a mondatban alanyok és tárgyak is. Ha megkérdezel: „David, do you want pizza?” Ezt válaszolom: „Yes, please! I'd love some”. Itt tárgyként használom. De ugyanakkor ezt is mondhatom: „Yes, please! Some would be great.” És itt alanyként használom. Egy másik remek dolog a határozatlan névmásokkal az, hogy a „both”, „neither” és „either” az angolban kettőre vonatkozik. Azon kevés angol szó közé tartoznak, melyek csak két dologra vonatkoznak. Ez a három névmás valójában egy kicsit kevésbé határozatlan, mint a legtöbb határozatlan névmás, mert csak két dologra vonatkoznak. Ha valaki megkérdezi tőlem: „Do you like mangoes or cherries more?”, válaszolhatom ezt: „I like both equally,”, egyidejűleg utalva a cseresznyére és a mangóra. Ez valóban furcsa, mert az angolban a kettős szám valójában már nem létezik, kivéve néhány igen limitált esetet, mivel az angol különbséget tesz aközött, hogy valamiből egy van-e, vagy egynél több. De ez azon kevés számú eset egyike, ahol pontosan megkülönböztetjük a valamiből egynél többet, konkrétan a valamiből kettőt. Nincs sok olyan szó az angolban, ami így viselkedik, ezért úgy gondolom, ez valóban érdekes. A harmadik remek dolog a határozatlan névmásokkal kapcsolatban az, hogy általában egyes számúként használjuk őket. Az olyan szavak, mint a „both”, „neither” és az „either” nyilvánvalóan többes számúak, de van néhány, melyek egy kicsit homályosak. Például ebben a mondatban: „Nobody was home," a „was” igét egyes számban használjuk, bár a „nobody” névmás több személyre is vonatkozhat, bárkinek a távollétére vonatkozik. Hasonlóképpen, ebben a mondatban: „Everybody knows that I love onions”, a „knows”alakot használjuk, mintha csak azt mondanánk, „he knows, she knows, it knows.” Tehát ez a ige egyes számú alakja, noha az „everybody” alapjelentése látszólag több mint egy személyre vonatkozik. Az „everybody” határozatlan névmás általában az ige egyes szám harmadik személyű alakjával jár. Általában. Mert vegyük az egyik legfurcsább példát, minthogy a szövegkörnyezet időnként egy kissé nyelvtanilag hibásnak tűnő helyzetbe hozhat minket, de valójában csak azt tükrözi, hogyan használjuk manapság a nyelvet. Noha mondhatjuk: „Everyone is looking at me”, itt van egy példamondat a Garner's Modern American Usage c. könyből, amely egyike annak a sok méretes könyvnek, melyeket ennek a nyelvtani kurzusnak alapanyagául használok: „Everyone was crouched behind furniture to surprise me, but I already knew they were there.” A mondat elején azt mondjuk: „Everyone was”, de a mondat második részében azt mondjuk: „they were”, és a „they” az „everyone”-ra utal. Hogy lehetséges ez? Nyelvtanilag nem tűnik helyesnek. De ahogy a Garner's-ben is írják, „A szóegyeztetést időnként nem a nyelvtan, hanem a jelentés diktálja.” Helyes ez nyelvtanilag? Igen, annyiban hogy van értelme. Tökéletesen megfelel az általunk felállított szabályoknak? Nem, de a nyelv ilyen szempontból eléggé kusza. Időnként a mondat értelme – vagyis hogy az „everyone” itt több emberre utal – felülírja az előzetesen felállított szabályokat. És ez így rendben is van, amíg van értelme. A vonatkozó névmások tehát általában egyes számban állnak, hacsak a szövegkörnyezet nem kívánja meg a többes számot. Vagyis, amint a nevük is sugallja, a határozatlan névmások néha egy kicsit határozatlanok. Nos, itt van a határozatlan névmások három remek tulajdonsága: az első, hogy alanyként és tárgyként is használhatjuk őket. A „both”, a „neither”és az „either” két dologra vonatkozik, ami rettentő fura. És a harmadik, hogy a határozatlan névmásokat általában egyes számúként kezeljük. Általában. Tudom, ez kissé megtévesztő, de bízom benned. Bármit meg tudsz tanulni. Vége.