Ian és Larissa arra kértek, hogy olvassak fel egy pár idézetet
egy John Piper nevű embertől
aki egy ismert bibliát oktató tanár
a házasságról beszél
és arról, ahogy ez a rejtély Krisztusra és a közösségre utal
a következőt mondja:
A házasság első sorban nem az anyagi jóllétről szól
hanem a szövetséget megtartó szeretet bemutatásáról
Krisztus és az közösség között.
azt mondja: "Krisztust ismerni fontosabb
mint a megélhetés
Krisztust megőrizni sokkal fontosabb
mint gyereket szülni
akár így akár úgy, a házasság rövid.
Sok csodás napja lehet
vagy felhőkkel borítottak
de ha megpróbáljuk a házasságból azt kihozni
amit Isten tervezett vele
sem bánat és sem szerencsétlenség nem állhat az utunkba
egyik sem fogja akadályozni a sikert
de egy út a sikerhez.
A szövetséget megtartó szerelem szépsége
Krisztus és az egyháza között
ragyog a legfényesebben, amit egyedül Krisztus képes fenntartani."
Ian és én először 2005-ben találkoztunk az egyetemen
és a balesetig 10 hónapunk volt arra, hogy megismerjük egymást
Keresgéltem a fényképek között, és megtaláltam az egyik kedvenc képemet
ami azt hiszem pont a balesete előtt készült.
Feltette az állványra a fényképezőt
és egy Ianra jellemző kép készült
hogy számomra ki / milyen is Ő.
Tíz hónapja jártunk
és egy extra munkán dolgozott az apjának
és munkába tartott Pittsburg közelében
és azzal hívtak fel, hogy balesetet szenvedett
és nem tudtuk, hogy a munkában történt
vagy az oda vezető úton
Így aztán elutaztunk Pittsburgbe
és az egész út alatt az autóban végig imádkoztam
hogy minden rendben lesz a fejével
A kórházban töltött órák után
megtudtuk, hogy tényleg a fejével van baj
és egy pár órával ezelőtt agyműtéten esett át
mivel traumás agysérülése lett.
Isten meghagyta az életét.
Egyik este, 5-ből 4 agyi tevékenység vizsgáló tesztre nem reagált
de másnap reggel javult az állapota
és az agya ismét reagálni kezdett
A baleset után odaköltöztem a családjához
így teljes mértékben részt tudtam venni a kezelésében
és mindent megtettem, hogy feldobjam a napjait
Elmentünk randizni és ami utólag kicsit fura
mert ő nem tudott beszélni
nem tudott enni
így valószínűleg teljesen hülyén nézhettünk ki a randin
de mindketten élveztük, én pedig folyton meséltem neki.
Tudtam, hogy Ian a balesete előtt
meg akarta kérni a kezem, és gyűrűt is volt nézni
így tudtam, hogy állt ezzel a dologgal
és ez nagyon sokat segített
miután nem tudott már megszólalni.
Tudtam, hogy szeretett engem
és tudtam, hogy merre szerette volna, hogy tartson a kapcsolatunk
mert sokat beszélgettünk a kapcsolatunkról
azért imádkoztunk, hogy egy napon összeházasodjunk
és láttuk, ahogy minden barátunk megházasodik
és családot alapítanak
ez kihívás volt számunkra
de megpróbáltunk nem elveszíteni a reményt
hogy egy napon majd velünk is megtörténik.
Ez a mi "hála" táblánk
és mi mindenkit arra ösztönzünk, aki eljön hozzánk
hogy írjon egy cédulát vmiről, amiért hálásak az életben.
akármilyen apróság is lehet
az enyém csupán a "szombat délelőttök".
Ez csak egy jó módja annak , hogy
kifejezzük a hálánkat.
Ian, úgy gondolom a céduláid felén az áll, hogy "Az én kicsi feleségem."
igen
ami azért nagyon jó dolog
igen
Arra jutottunk, hogy nem tudunk
a házasságról, mint lehetőségről beszélni addig,
amíg Ian nem képes újra beszélni
de ha tudna kommunikálni velem
akkor házasságot tudnánk kötni.
Tudva hogy teljesen más lenne
ha Ian tudna beszélni
akkor össze tudnánk hozni,
így amikor Ian elkezdett kommunikálni
kicsit nagyobb esély lett rá
és aztán láttuk, ahogy Ian halad.
Helló férjem!
Szia kicsi feleségem!
Hogy vagy?
Minden rendben, Nálad is?
Tessék?
Hogy vagy?
Minden okés, jó Téged újra látni.
Hogy telt a napod? Jó volt?
Igen, jó.
Egyszer beszélgettem az apjával
egy a sok beszélgetés közül
amikor rájöttem, hogy ez valóban megtörténhet
augusztusban agydaganatot diagnosztizáltak az apjánál
és ekkor az apja legnagyobb gondja Ian és én voltunk
és az, hogy házasodjunk össze
vagy szakítsunk.
Azt akarta, hogy döntsük el
hogy milyen irányba folytatódjon az életünk.
Azelőtt meghalt, hogy láthatta volna az eljegyzésünket.
De ez nagy lendületet adott, hogy elkötelezzünk magunkat.
A házasság előtti tanácsadás során
a pillanatnyi házasság könyvet olvastuk. (This Momentary Marriage)
ami nagyon hasznos volt, mert John Piper sokat beszélt
elsődleges és másodlagos dolgokról
ami nagyon fontos számunkra
mert a házasságunkat tervezzük
de Ian nem képes a másodlagos dolgokra, mint a munka
vagy hogy vacsorát készítsen nekem
de mindent, ami elsődleges, Ő is meg tud csinálni
vagyis lelkileg tud engem vezetni
Ian mindig visszavezet
az alapvető igazsághoz, hogy ki is Isten
és ez megvéd a szélsőségektől, a saját érzéseimtől
és ez a legfontosabb dolog.
Van a két barátunk, akikkel a könyvet együtt olvassuk
Azt hiszem sikerült megmutatni nekik
hogy apróságok miatt
a házasság az, ami miatt érdemes izgatottnak lenni
de ez nem alkotó eleme a házasságuknak. ???
De nekünk is sokat kell tanulnunk
és mi is tanulunk Tőlük
és azokat a dolgokat, amiket ők osztanak meg velünk
mert a mi kapcsolatunk annyi különböző
és ezért tudunk különböző dolgokat egymástól tanulni.
Azt hiszem, ami minket segített annak eldöntésében
hogy elkötelezzük egymást
legalábbis nekem
annak a tudata, hogy Ian nem hagyott volna el
ez fordítva történt volna
és hogy szeretjük egymást, és tudjuk, hogy
hogy Isten hű lesz a házasságunkban
hogy képesek leszünk szeretni egymást
egy még inkább Krisztus-szerű szerelemben, azt hiszem
Ian fogyatékosság miatt
és jobban megértjük ezt a helyzetet
mint ha egészséges lennél
Egyet értesz?
Igen
Mi van, ha Isten megengedi, hogy boldog házasságod legyen?
Tudod...
Mit?
Ő fantasztikus!
Fantasztikus?
Igen.
.
.
.