Egy kísérlettel szeretnék kezdeni. Három videót fogok lejátszani egy esős napról. De az egyik videón helyettesítettem az eső hangját és helyette az éppen sülő szalonnáét adtam hozzá. Hallgassák figyelmesen, hogy melyik kliphez tartozhat a szalonna. (Eső esik) (Eső esik) (Eső esik) Rendben. Valójában hazudtam. Mindegyik szalonna volt. (Szalonna sül) (Taps) A célom ezzel nem az, hogy éhessé tegyek mindenkit valahányszor esős jelenetet lát, hanem hogy megmutassam: az agyunk feltehetőleg elfogadja a hazugságot. Nem figyeljük a pontosságot. Tehát a megtévesztéssel kapcsolatban szerettem volna idézni az egyik kedvenc szerzőmet. Oscar Wilde "A hazugság hanyatlásában" megalapozta azt az elméletet, hogy a gyenge művészet a természet utánzásából és a valósághűségből ered, és a nagyszerű művészet hazugságból és becsapásból fakad, és gyönyörű, hamis dolgokról szól. Tehát amikor filmet nézünk és csörög egy telefon, az valójában nem csöngés. Az utómunka során adták hozzá a csöngést egy stúdióban. Minden hang, amit hallunk: hamis. Minden, a párbeszédektől eltekintve: hamis. Amikor egy filmet nézünk és látjuk, hogy egy madár csapkodja a szárnyait – (Szárny csapkodás) A hangot igazából nem a madárnál vették fel. Sokkal valóságosabbnak tűnik, ha felvesznek egy lepedőt vagy edényfogót ráznak. (Lepedő rázás) Az elégő cigarettavég... (Cigaretta égés) Valójában sokkal hitelesebb a hangzása, ha fogunk egy folpack labdát és kiengedjük. (Folpack labda kiengedés) Pofonok? (Pofon) Hoppá, hadd játsszam le még egyszer. (Pofon) Ez gyakran a zöldségbe szúródó kés hangja, általában káposztába. (Káposztába kést döfés) A következő a csonttörés. (Csont törik) Senki sem sérült meg. Mert ez valójában... zeller vagy fagyott saláta törése. (Fagyott zeller- vagy salátatörés) (Nevetés) A megfelelő hangot létrehozni nem mindig olyan egyszerű, mint egy séta a szupermarketben a zöldségosztályon. Sokszor ennél jóval bonyolultabb. Konstruáljuk együtt visszafelé egy hangeffekt megalkotását. Az egyik kedvenc történetem Frank Serafine-től származik. Ő a hangtárunk egyik munkatársa, aki a "Tron" és a "Star Trek" nagyszerű hangmérnöke. Tagja volt annak a Paramount csapatának, akik Oscar-t nyertek a "Vadászat a Vörös Októberre"-ért. Ebben a 1990-es hidegháborús klasszikusban egy tengeralattjáró propellerének hangját kellett előállítaniuk. De volt egy apró problémájuk: Nyugat-Hollywoodban nem találtak tengeralattjárót. Végül kitalálták, hogy elmennek egy barátjuk úszómedencéjéhez, ahol Frank ugrik egy ágyúgolyót, vagy egy bombát. Elhelyeztek egy vízalatti mikrofont és egy medencén kívüli felszíni mikrofont. Így hangzott a víz alatti felvétele: (Alámerülés) Hozzáadva a felszíni hangot így hangzott: (Víz csobban) Fogták a hangot és csökkentették a magasságát egy oktávval, mintha lelassították volna a felvételt. (Víz csobban mélyebb hangon) Majd eltávolították a magasabb frekvenciák nagy részét. (Víz csobban) És ismét csökkentették egy oktávval. (Víz csobban mélyebb hangon) Ezután hozzáadtak valamennyit a felszíni mikrofon által felvett csobbanásából. (Víz csobban) Majd a hang folyamatos ismétlésével ezt a hangot kapták: (Propeller forog a vízben) Tehát kreativitással és technikával azt az illúziót keltették, hogy a tengeralattjáróban vagyunk. Ha egyszer létrehoztuk a hangokat és szinkronizáltuk a képekhez, azt akarjuk, hogy életre keljenek a film világában. És az egyik legjobb mód erre a visszhang hozzáadása. Ez az első hangmérnöki eszköz, amiről beszélni szeretnék. A visszhangoztatás a hang kitartása, miután a hangforrás már megszűnt. Tehát ez összességében mindenféle visszaverődés az anyagokról, tárgyakról és falakról a hang körül. Nézzük például a lövés hangját. Az eredeti hang rövidebb, mint fél másodperc. (Lövés) Visszhang hozzáadásával úgy hangzik, mintha egy fürdőszobában vettük volna fel. (Lövés visszhangzik fürdőszobában) Vagy mintha egy kápolnában vagy templomban lenne. (Lövés visszhangzik templomban) Vagy egy kanyonban. (Lövés visszhangzik kanyonban) A visszhangzás rengeteg információt ad a hangforrás és a hallgató távolságáról. Ha a hang az íz, akkor a visszhang az illat. De a visszhang sok minden másra is képes. Ha egy hangon sokkal kevesebb visszhang van, mint a képernyőn lévő jelenetben, az rögtön azt sugallja, hogy egy kommentátort hallgatunk, vagy egy semleges narrátort, aki nem vesz részt a jelenetben. Az érzelmesebb, bensőséges jelenetek is gyakran zéró visszhanggal készülnek, ugyanis így hangzana, ha valaki közel a fülünkhöz beszélne. Ennek szöges ellentéte, amikor rengeteg visszhangot adunk a hanghoz. Ettől úgy érezzük, mintha emlékeket hallanánk, vagy a szereplő fejében vagyunk, vagy esetleg Isten hangját halljuk. Vagy ilyenkor még hatásosabb Morgan Freeman. (Nevetés) Hát igen... (Taps) De milyen egyéb eszközöket és trükköket használnak még a hangmérnökök? Például ez egy igen jelentős: a csend. Néhány pillanatnyi csend figyelemre késztet minket. A nyugati világban nem igazán vagyunk hozzászokva a beszédközi csendhez. Kínosnak vagy gorombának tartják. Ezért a beszéd előtti csend figyelmet indukál. Képzeljünk el egy nagyszabású Hollywoodi filmet, ami tele van robbanásokkal és automata fegyverekkel. Egy idő után a hangos megszűnik hangosnak lenni. Így tehát jin-jang módon a csendnek zajra, a zajnak pedig csendre van szüksége, hogy mindkettő hatásos legyen. Mit is jelent a csend? Nos, ez attól függ, hogyan használjuk a filmben. A csend egy szereplő fejébe vihet minket, vagy gondolatokat válthat ki. A csendet gyakran összekötjük az elmélkedéssel, meditálással, elmélyültséggel. De emellett más jelentése is van. A csend üres vászonnak tűnik, amire a néző festheti fel a gondolatait. De azért szeretném tisztázni, hogy valójában nincs olyan, hogy csend. Tudom, talán ez a leghatásvadászabb TED-es kijelentés valaha. Még akkor is, ha nulla visszhanggal és nulla külső zajjal vagy egy szobában, még akkor is hallod, ahogy a füledben pumpál a vér. A moziban hagyományosan sohasem volt csend, mert a vetítőnek is volt hangja. Még ma, a Dolby világában sincs valóban csendes pillanat, ha jobban megfigyeljük. Mindig van valamilyen zaj. Szóval, ha nincs olyan, hogy csend, akkor mit használnak a filmkészítők és hangmérnökök? Nos, mint szinonímát, gyakran használnak légkört. A légkör olyan egyedi háttérhangokból áll össze, amelyek egy konkrét helyhez kötődnek. Minden helynek saját, egyedi hangzása van, és minden szobának is, amit a szoba hangnemének nevezünk. A következő felvételt Marokkó piacán vették fel. (Hangok, zene) Ez egy másik, New Yorkból, a Times Square-ről. (Közlekedési zaj, autó duda, hangok) A szoba hangneme függ minden benne lévő zajtól: a szellőzőtől, a fűtéstől, a hűtőtől. Ez a felvétel a brooklyni lakásomban készült. (Lehet hallani a szellőzőt, bojlert, hűtőt, közlekedési zajt az utcáról) A környezetek a legkülönbözőbb módon működnek. Tudat alatt kommunikálnak az agyunkkal. A madarak csicsergése természetességet sugároz, valószínűleg azért, mert az ember évmilliók alatt hozzászokott ehhez a hanghoz reggelente. (Madárcsicsergés) Az ipari hangok ezzel szemben csupán a közelmúltban váltak megszokottá. Még ha személy szerint kedvelem is őket - – a hőseim, David Lynch és hangmérnöke, Alan Splet, gyakran használták őket – az ipari hangok sokszor negatív tartalmat hordoznak. (Gépzaj) A hangok képesek az érzelmi memóriánkba lépni. Néha olyan jelentősek lehetnek, hogy szereplővé válnak a filmben. A mennydörgés isteni közbeavatkozást, vagy dühöt jelenthet. (Mennydörgés) A templomi harangok a múló időre, vagy saját mulandóságunkra emlékeztetnek. (Harangok szólnak) Az üveg törése egy kapcsolat vagy egy barátság végét jelentheti. (Üveg törik) A tudósok szerint a disszonáns hangok, mint a nagyon hangos rézfúvós hangszerek, az állatok éjjeli üvöltésére emlékeztethetnek, ezért irritálóak vagy ijesztőek. (Rézfúvós hangszerek hangja) Tehát beszéltünk a képernyő hangjairól. De előfordul, hogy a hang forrása nem látható. Ezt hívjuk képernyőn kívüli vagy "akuzmatikus" hangoknak. Az akuzmatikus kifejezés az ógörög Pitagorasztól ered, aki éveken át egy fátyol vagy függöny mögül tanított, nem felfedve magát a tanítványainak. Szerintem a matematikus és filozófus azt gondolta, hogy így a tanítványai inkább fókuszálnak majd a hangjára, a szavaira és azok jelentésére, mint a megjelenésére. Tehát Ózhoz, a nagy varázslóhoz hasonlóan, vagy az "1984" Nagy Testvéréhez hasonlóan, elválasztották a hangot a forrásától, a kiváltó okot a hatástól, ezzel érzékeltetve a mindenütt jelenlévőséget, így pedig a hatalmat. Van egy régi hagyománya az akuzmatikus hangoknak. Az apácák Róma és Velence kolostoraiban fent a galériákon énekeltek, közel a mennyezethez, ezzel az angyalok égi énekének illúzióját keltve. Richard Wagner híres ötlete, hogy a zenekart a zenekari árokban rejtették el a színpad és a hallgatóság között. Egy nagy kedvencem, Aphex Twin [DJ], klubok sötét sarkába rejtőzve zenél. Szerintem ezek a mesterek tudták, hogy a hangforrást elrejtve a misztikum érzését keltik Ezt láthatjuk újra és újra a moziban, Hitchcocknál, vagy Ridley Scottnál "A nyolcadik utas: a Halál"-ban. Forrás nélküli hang hallása valamiféleképp feszültséget kelt. Emellett csökkenthet egyes vizuális korlátokat, és olyat mutathat, ami valójában nem volt ott a felvételkor. Mivel ez túl elméletinek tűnhet így, hoztam egy videót. (Játék csipog) (Írógép hangja) (Dobok) (Pingpong) (Késélezés) (DJ - lemezmozgatás) (Fűrészelés) (Női sikoly) Amire ezekkel szeretném felhívni a figyelmet, hogy a hangzás egy nyelv. Trükközhet egy másik földrajzi helyre varázsolva minket; megváltoztathatja a hangulatunkat; diktálhatja a tempót; megnevettethet vagy megrémiszthet minket. Személy szerint, én néhány évvel ezelőtt beleszerettem ebbe a nyelvbe, melyet azóta sikerült hivatásommá tenni. Úgy gondolom, hogy a hangok tárházán dolgozva kitágítjuk ennek a nyelvnek a szókincsét. Így szeretnénk a megfelelő eszközöket nyújtani a hangmérnököknek, filmkészítőknek, videojáték- és alkalmazás-tervezőknek, hogy egyre jobb és jobb történeteket mesélhessenek, egyre gyönyörűbb és gyönyörűbb hazugságokat kreálva. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps)