WEBVTT 00:00:00.000 --> 00:00:04.000 Nem biztos, hogy már reggel kilenckor 00:00:04.000 --> 00:00:08.000 szeretnék látni egy katonadobot. 00:00:08.000 --> 00:00:12.000 Mégis lenyűgöző telt házzal kezdeni a napot, 00:00:12.000 --> 00:00:14.000 és köszönet illeti Herbie Hancock-ot 00:00:14.000 --> 00:00:18.000 és munkatársait ezért a nagyszerű előadásért. 00:00:18.000 --> 00:00:22.000 Nagyon érdekes 00:00:22.000 --> 00:00:28.000 a hangszeren játszó puszta kéz és a technológia együttese, 00:00:28.000 --> 00:00:35.000 és természetesen az is, amit a fiatalokra való odafigyelésről mondott. NOTE Paragraph 00:00:35.000 --> 00:00:40.000 Az én munkám a figyelés, a hallgatás, 00:00:40.000 --> 00:00:46.000 és az a célom, hogy megtanítsam a világot hallgatni. 00:00:46.000 --> 00:00:50.000 Ez az egyetlen célom az életben. 00:00:50.000 --> 00:00:56.000 Nagyon egyszerűen hangzik, de valójában hatalmas munka. 00:00:56.000 --> 00:01:02.000 Mert tudják, ha megnézünk egy zenedarabot -- például, 00:01:02.000 --> 00:01:10.000 ha kinyitom a táskám -- remélhetőleg találunk itt 00:01:10.000 --> 00:01:16.000 egy zeneművet, ami nem más, mint sok kis fekete pont egy oldalon. 00:01:16.000 --> 00:01:24.000 És tudják, kinyitom és elolvasom a zenét. 00:01:24.000 --> 00:01:29.000 A szó szoros értelmében el tudom olvasni. 00:01:29.000 --> 00:01:33.000 Követni fogom az instrukciókat, a tempó jelöléseket, a dinamikát. 00:01:33.000 --> 00:01:38.000 Pontosan úgy teszek, ahogyan utasítanak. 00:01:38.000 --> 00:01:41.000 Ezért, mivel az időnk rövid, 00:01:41.000 --> 00:01:50.000 eljátszom az első egy-két sort, kizárólag az utasításokat követve. Nagyon egyértelmű. 00:01:50.000 --> 00:01:51.000 Nincs benne semmi bonyolult. 00:01:51.000 --> 00:01:55.000 Itt azt írják, hogy a zene nagyon gyors. 00:01:55.000 --> 00:01:59.000 Itt azt, hogy a dob melyik részén kell játszanom. 00:01:59.000 --> 00:02:04.000 Előírják, hogy az ütő melyik részét használjam. 00:02:04.000 --> 00:02:06.000 Megadják a dinamikát. 00:02:06.000 --> 00:02:11.000 És hogy kereszthúr nélkül kell játszani. 00:02:11.000 --> 00:02:14.000 Kereszthúr le. 00:02:14.000 --> 00:02:23.000 Így ha eljátszom a zenedarabot, ezt kapjuk. 00:02:53.000 --> 00:02:59.000 És így tovább. A karrierem valószínűleg öt évig tartana. NOTE Paragraph 00:02:59.000 --> 00:03:07.000 Zenészként azonban minden mást is meg kell tennem, ami nincs benne a kottában. 00:03:07.000 --> 00:03:13.000 Mindent, amire nincs idő, hogy tanártól tanuljuk meg, 00:03:13.000 --> 00:03:16.000 vagy hogy beszéljünk róla, még egy tanárral sem. 00:03:16.000 --> 00:03:21.000 De ezek azok a dolgok, amiket észreveszünk, ha nem a hangszerrel foglalkozunk, 00:03:21.000 --> 00:03:26.000 és olyan érdekesek, hogy fel akarjuk őket fedezni 00:03:26.000 --> 00:03:30.000 ennek a dobnak a parányi felületén. 00:03:30.000 --> 00:03:36.000 Megtapasztaltuk tehát az átfordítást. Most lássuk az előadást. 00:04:25.000 --> 00:04:33.000 A karrierem most már egy kicsit tovább tarthat! NOTE Paragraph 00:04:33.000 --> 00:04:38.000 De ez valahol ugyanaz, mint amikor Önökre nézek, 00:04:38.000 --> 00:04:41.000 és meglátok egy szép ifjú hölgyet rózsaszín trikóban. 00:04:41.000 --> 00:04:45.000 Látom, hogy egy plüssmacit ölel, és így tovább. 00:04:45.000 --> 00:04:50.000 Kialakul egy elképzelésem, hogy milyen lehet az ember, mit szerethet, 00:04:50.000 --> 00:04:55.000 mi lehet a foglalkozása, s a többi. 00:04:55.000 --> 00:05:01.000 Ez azonban csak a kezdeti elképzelés, ami akkor alakul ki, 00:05:01.000 --> 00:05:04.000 amikor nézek. És megpróbálom megérteni, 00:05:04.000 --> 00:05:06.000 de csak egy elképesztően felszínes kép alakul ki. 00:05:06.000 --> 00:05:09.000 Hasonlóképpen, ha megnézek egy zeneművet, kialakul egy elképzelés, 00:05:09.000 --> 00:05:14.000 eltűnődöm, mi lehet benne a technikai kihívás, vagy hogy mit akarok tenni. 00:05:14.000 --> 00:05:16.000 Ez csak az alapvető elképzelés. NOTE Paragraph 00:05:16.000 --> 00:05:18.000 Ám ez egyszerűen nem elég. 00:05:18.000 --> 00:05:22.000 Ahogy Herbie mondta -- kérem, figyeljünk, figyeljünk. 00:05:22.000 --> 00:05:26.000 Először is, figyelnünk kell önmagunkra. 00:05:26.000 --> 00:05:36.000 Például, ha megmarkolom az ütőt -- szó szerint nem engedem el az ütőt -- 00:05:36.000 --> 00:05:40.000 rengeteg rezgést érzek a karomban. 00:05:40.000 --> 00:05:42.000 És akár hiszik, akár nem, valóban úgy érzem, 00:05:42.000 --> 00:05:45.000 hogy különváltam a hangszertől és az ütőtől, 00:05:45.000 --> 00:05:51.000 pedig valójában nagyon erősen szorítom az ütőt. 00:05:51.000 --> 00:05:55.000 Ha szorítom, különös módon távolinak érzem. 00:05:55.000 --> 00:06:02.000 De ha csak elengedem, és hagyom, hogy a kezem, a karom csak támogasson, 00:06:02.000 --> 00:06:11.000 sokkal több dinamikára teszek szert kevesebb erőfeszítéssel. Sokkal többre. 00:06:11.000 --> 00:06:16.000 Végül úgy érzem, eggyé váltam az ütővel és a dobbal. 00:06:16.000 --> 00:06:18.000 Pedig sokkal kevesebbet csináltam. NOTE Paragraph 00:06:18.000 --> 00:06:21.000 Ugyanúgy, ahogy időre van szükségem a hangszerrel, 00:06:21.000 --> 00:06:27.000 az emberekkel is időre van szükségem, hogy megértsem őket. 00:06:27.000 --> 00:06:29.000 Nemcsak hogy lefordítsam, hanem hogy meg is értsem őket. 00:06:29.000 --> 00:06:37.000 Például, ha eljátszok néhány taktust, 00:06:37.000 --> 00:06:42.000 és csak szakértőnek tartom magamat, 00:06:42.000 --> 00:06:47.000 vagyis olyasvalakinek, aki voltaképpen egy ütős... 00:06:59.000 --> 00:07:03.000 és így tovább. Ha zenészként tekintek magamra... 00:07:25.000 --> 00:07:32.000 és így tovább. Van itt némi különbség, amin megéri -- (Taps) 00:07:32.000 --> 00:07:34.000 -- elgondolkodni. NOTE Paragraph 00:07:34.000 --> 00:07:37.000 Emlékszem, amikor 12 éves voltam, 00:07:37.000 --> 00:07:43.000 és elkezdtem játszani timpanin és ütőhangszereken, a tanárom megkérdezte: 00:07:43.000 --> 00:07:49.000 "Mégis hogyan fogod ezt csinálni? Tudod, a zenét hallgatni kell." 00:07:49.000 --> 00:07:53.000 "Igen, ezzel egyetértek. Hol itt a gond?" 00:07:53.000 --> 00:07:58.000 Azt kérdezte: "Hogyan fogod hallani ezt? Hogyan fogod hallani azt?" 00:07:58.000 --> 00:08:00.000 Megkérdeztem: "Ön hogyan hallja?" 00:08:00.000 --> 00:08:04.000 Azt felelte: "Szerintem itt hallom." 00:08:04.000 --> 00:08:09.000 Mire én: "Azt hiszem, én is -- de én a kezemmel, a karommal, az arcommal, 00:08:09.000 --> 00:08:16.000 a fejbőrömmel, a hasammal, a mellkasommal, a lábammal is hallom." NOTE Paragraph 00:08:16.000 --> 00:08:22.000 És minden alkalommal azzal kezdtük az órát, hogy hangoltunk -- 00:08:22.000 --> 00:08:25.000 különösen üstdobokat vagy timpanit -- 00:08:25.000 --> 00:08:34.000 olyan szűk hangközökre, mint például... 00:08:34.000 --> 00:08:41.000 ennyire. És aztán fokozatosan... és fokozatosan... 00:08:41.000 --> 00:08:46.000 és lenyűgöző, hogy amikor valóban megnyitjuk a testünket, 00:08:46.000 --> 00:08:50.000 és megnyitjuk a kezünket, hogy átengedje a hangrezgéseket, 00:08:50.000 --> 00:08:54.000 akkor az apró, apró különbségeket... 00:08:54.000 --> 00:09:00.000 az ujjak legparányibb részében, itt lehet érezni. NOTE Paragraph 00:09:00.000 --> 00:09:04.000 Így azt csináltuk, hogy a kezünket a zeneterem falára tettük, 00:09:04.000 --> 00:09:11.000 együtt hallgattuk a hangszerek hangját, 00:09:11.000 --> 00:09:14.000 és megpróbáltunk ráérezni a hangokra, 00:09:14.000 --> 00:09:19.000 sokkal-sokkal nyitottabban, mint ahogy a fülünk tenné. 00:09:19.000 --> 00:09:23.000 Mert a fül természetesen minden másnak is ki van téve. 00:09:23.000 --> 00:09:28.000 A szobának, amiben vagyunk, a hangerősségnek, a hangszer minőségének, 00:09:28.000 --> 00:09:38.000 az ütőknek, és így tovább. 00:09:38.000 --> 00:09:46.000 Mindegyik más. 00:09:46.000 --> 00:09:51.000 Ugyanolyan erejük van, de más a hangszínük. 00:09:51.000 --> 00:09:53.000 És tulajdonképpen ezek vagyunk. Csupán emberek vagyunk, 00:09:53.000 --> 00:09:56.000 de mindannyiunknak saját kis hangszínünk van, 00:09:56.000 --> 00:09:59.000 amikből összeállnak ezek a rendkívüli személyiségek 00:09:59.000 --> 00:10:02.000 és karakterek, érdeklődési területek és egyebek. NOTE Paragraph 00:10:02.000 --> 00:10:08.000 Később jelentkeztem a Királyi Zeneakadémiára Londonban, 00:10:08.000 --> 00:10:12.000 ahol azt mondták: "Nem veszünk fel, mert halvány fogalmunk sincs, 00:10:12.000 --> 00:10:17.000 hogy mi lehet a jövője egy úgynevezett 'süket' zenésznek." 00:10:17.000 --> 00:10:21.000 Ebbe egyszerűen nem tudtam beletörődni. 00:10:21.000 --> 00:10:28.000 Azt mondtam nekik: "Nézzék, ha visszautasítanak 00:10:28.000 --> 00:10:31.000 kizárólag ezen okok miatt, 00:10:31.000 --> 00:10:40.000 ahelyett, hogy az előadói és zenei tehetségemet 00:10:40.000 --> 00:10:43.000 és zeneszeretetemet vennék figyelembe -- 00:10:43.000 --> 00:10:49.000 akkor komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy kiket vesznek föl." 00:10:49.000 --> 00:10:55.000 Végül aztán -- miután túljutottunk a fennakadáson, és kétszer felvételiztem -- 00:10:55.000 --> 00:10:59.000 végül fölvettek. De nem csak ez a lényeg -- 00:10:59.000 --> 00:11:03.000 ami akkor történt, megváltoztatta a zenei intézetek 00:11:03.000 --> 00:11:07.000 teljes szerepét szerte az Egyesült Királyságban. NOTE Paragraph 00:11:07.000 --> 00:11:16.000 Semmilyen körülmények között sem utasíthattak vissza egy jelentkezést sem 00:11:16.000 --> 00:11:18.000 pusztán azért, mert valakinek nincs karja, nincs lába -- 00:11:18.000 --> 00:11:22.000 még mindig játszhattak fúvós hangszeren, ha egy állványra helyezték a hangszert. 00:11:22.000 --> 00:11:29.000 Semmilyen körülmények között sem utasíthattak vissza senkit. 00:11:29.000 --> 00:11:34.000 Minden jelentkezőt meg kellett hallgatniuk, és aztán 00:11:34.000 --> 00:11:42.000 a zenei tehetség alapján döntöttek -- hogy fölveszik-e a jelentkezőt vagy sem. 00:11:42.000 --> 00:11:48.000 Így aztán hogy egy rendkívül érdekes 00:11:48.000 --> 00:11:52.000 társaság jelent meg ezekben a zenei intézetekben. 00:11:52.000 --> 00:11:55.000 És azt kell mondanom, hogy sokan közülük 00:11:55.000 --> 00:11:59.000 ma hivatásos zenekarokban játszanak szerte a világban. 00:11:59.000 --> 00:12:01.000 Még az is nagyon érdekes, hogy -- 00:12:01.000 --> 00:12:06.000 (Taps) -- 00:12:06.000 --> 00:12:12.000 nem csak az, hogy az emberek kapcsolatba kerültek a hangokkal -- 00:12:12.000 --> 00:12:19.000 lényegében mi mindannyian, hanem az is, hogy a zene a mindennapi gyógyírünk. NOTE Paragraph 00:12:19.000 --> 00:12:22.000 Zenét mondok, de valójában hangra gondolok. 00:12:22.000 --> 00:12:25.000 Mert, tudják, zenészként átéltem már néhány rendkívüli élményt; 00:12:25.000 --> 00:12:30.000 ha van egy 15 évesünk, 00:12:30.000 --> 00:12:35.000 a leghihetetlenebb kihívásokkal, 00:12:35.000 --> 00:12:38.000 aki talán nem tudja irányítani a mozgását, 00:12:38.000 --> 00:12:41.000 talán süket, talán vak, és így tovább. 00:12:41.000 --> 00:12:47.000 Hirtelen, ha ez a fiatal közel ül ehhez a hangszerhez, 00:12:47.000 --> 00:12:50.000 talán le is fekszik a marimba alá, 00:12:50.000 --> 00:12:56.000 és játszunk valami hihetetlenül orgonaszerűt, majdnem -- 00:12:56.000 --> 00:12:59.000 nem a megfelelő ütők vannak a kezemben, talán -- 00:12:59.000 --> 00:13:03.000 de valami ilyesmit. Hadd váltsak. 00:13:53.000 --> 00:13:54.000 Valamit, ami hihetetlenül egyszerű -- 00:13:54.000 --> 00:14:00.000 de ő olyasmit érzékelne, amit én nem, 00:14:00.000 --> 00:14:02.000 mert én a hang fölött vagyok. 00:14:02.000 --> 00:14:05.000 Erről jön felém a hang. 00:14:05.000 --> 00:14:08.000 Hozzá a rezonátorokon keresztül érkezne a hang. 00:14:08.000 --> 00:14:18.000 Ha nem lennének itt a rezonátorok, akkor ez lenne -- 00:14:18.000 --> 00:14:22.000 olyan hangtelítettséget kapnánk, amit az első sorokban ülők nem érzékelnének; 00:14:22.000 --> 00:14:26.000 és a hátsó sorokban ülők sem. 00:14:26.000 --> 00:14:29.000 Mindenki, attól függően, hogy hol ül, 00:14:29.000 --> 00:14:33.000 teljesen másképp érzékeli ugyanazt a hangot. 00:14:33.000 --> 00:14:36.000 És természetesen én is, a hang résztvevőjeként, 00:14:36.000 --> 00:14:42.000 attól az elképzeléstől kezdve, hogy milyen hangot akarok előhívni -- 00:14:42.000 --> 00:14:45.000 például ezt a hangot. NOTE Paragraph 00:14:51.000 --> 00:14:54.000 Hallanak valamit? 00:14:54.000 --> 00:14:57.000 Pontosan. Mert nem is érek hozzá. 00:14:57.000 --> 00:15:03.000 Mégis úgy érezzük, hogy valami történik. 00:15:03.000 --> 00:15:05.000 Hasonlóképpen, amikor látom a fákat hajladozni, 00:15:05.000 --> 00:15:09.000 elképzelem, hogy susogó hangokat hallatnak. 00:15:09.000 --> 00:15:11.000 Értik, mire gondolok? 00:15:11.000 --> 00:15:15.000 Bármit lát a szem, mindig létrejön valamilyen hang is. 00:15:15.000 --> 00:15:19.000 Úgyhogy mindig van egy hatalmas mennyiségű -- 00:15:19.000 --> 00:15:24.000 úgy értem, egy kaleidoszkópnyi dolog, amiből meríthetünk. NOTE Paragraph 00:15:24.000 --> 00:15:30.000 Tehát minden előadásom teljes egészében arra épül, amit átélek, 00:15:30.000 --> 00:15:34.000 és nem arra, hogy betanulok egy zeneművet, és valaki más előadását utánzom, 00:15:34.000 --> 00:15:39.000 és az összes létező CD-t megveszem arról a műről, és így tovább. 00:15:39.000 --> 00:15:45.000 Mert ezáltal nem tudok meg többet arról, ami annyira nyers és alapvető, 00:15:45.000 --> 00:15:51.000 amit én magam is teljesen át tudok élni. 00:15:51.000 --> 00:16:00.000 Előfordulhat, hogy néhány csarnokban ez a dinamika jól működik. 00:16:09.000 --> 00:16:13.000 Lehet, hogy más csarnokokban egyáltalán nem fogják 00:16:13.000 --> 00:16:16.000 átélni, és ezért az én 00:16:16.000 --> 00:16:18.000 halk, finom játékom lehet -- 00:16:43.000 --> 00:16:50.000 értik, mire gondolok? Mivel a hangokhoz való robbanásszerű hozzáférés, 00:16:50.000 --> 00:16:52.000 különösen a halláskárosult közösségen keresztül, 00:16:52.000 --> 00:16:57.000 nem csak arra volt hatással, hogy a zenei intézetek, 00:16:57.000 --> 00:17:03.000 halláskárosultak iskolái hogyan bánnak a hangokkal. És nem csak terápiaként -- 00:17:03.000 --> 00:17:06.000 habár természetesen, a zene résztvevőjeként 00:17:06.000 --> 00:17:09.000 ez is közrejátszik. 00:17:09.000 --> 00:17:16.000 De azt is jelentette, hogy a hangtechnikusoknak meg kellett fontolniuk, hogy 00:17:16.000 --> 00:17:21.000 milyen csarnokokat építenek. Nagyon kevés csarnok van, 00:17:21.000 --> 00:17:25.000 aminek valóban kiváló az akusztikája, 00:17:25.000 --> 00:17:31.000 azt kell mondjam. Úgy értem, ahol bármit meg lehet csinálni. 00:17:31.000 --> 00:17:36.000 A legapróbb, legeslegfinomabb hangot előhívni, ami olyan terjedelmes, 00:17:36.000 --> 00:17:41.000 hatalmas, hihetetlen! Mindig van valami -- 00:17:41.000 --> 00:17:43.000 ami idefönt jól hangzik, ott azonban már nem annyira jó. 00:17:43.000 --> 00:17:45.000 Ott nagyszerű lehet, amott meg szörnyű. 00:17:45.000 --> 00:17:49.000 Vagy ott szörnyű, amott meg kevésbé rossz, és így tovább. NOTE Paragraph 00:17:49.000 --> 00:17:54.000 Lenyűgöző találni egy csarnokot 00:17:54.000 --> 00:17:58.000 -- ahol pontosan azt játszhatjuk, amit szeretnénk, 00:17:58.000 --> 00:18:01.000 anélkül, hogy föl kellene javítani a hangzást. 00:18:01.000 --> 00:18:08.000 Ezért a hangtechnikusok jelenleg is együtt dolgoznak 00:18:08.000 --> 00:18:14.000 a halláskárosultakkal és a hangok résztvevőivel. 00:18:14.000 --> 00:18:16.000 Ez rendkívül érdekes. 00:18:16.000 --> 00:18:22.000 Tudják, nem tudok részletesen beszámolni mindarról, ami jelenleg 00:18:22.000 --> 00:18:28.000 azokkal a csarnokokkal történik, de már a puszta tény, hogy olyan emberekhez 00:18:28.000 --> 00:18:32.000 fordulnak, akikről azelőtt évekig azt gondolták: 00:18:32.000 --> 00:18:35.000 "Mégis hogy a csudába élhetnék át a zenét? Hiszen ők süketek." 00:18:35.000 --> 00:18:39.000 Ha csak -- ha így állunk hozzá, azt hisszük, csupán ennyi a süketség. 00:18:39.000 --> 00:18:41.000 Vagy ha már itt tartunk, elképzeljük, milyen a vakság. 00:18:41.000 --> 00:18:46.000 Ha látunk valakit kerekes székben, azt feltételezzük, hogy nem tud járni. 00:18:46.000 --> 00:18:53.000 Lehet, hogy tud három, négy, öt lépést tenni. Számára ez azt jelenti, hogy tud járni. 00:18:53.000 --> 00:18:57.000 Egy év múlva talán még két lépést meg tud tenni. 00:18:57.000 --> 00:19:00.000 Újabb egy év múlva még hármat. NOTE Paragraph 00:19:00.000 --> 00:19:05.000 Figyelembe kell vennünk ezeket a fontos nézőpontokat. 00:19:05.000 --> 00:19:09.000 Ezért, amikor egymásra figyelünk, 00:19:09.000 --> 00:19:17.000 elképesztően fontos, hogy valóban próbára tegyük a hallásunkat. 00:19:17.000 --> 00:19:22.000 Hogy valóban rezonátor kamraként használjuk a testünket. Felejtsük el az ítélkezést. 00:19:22.000 --> 00:19:26.000 Nekem, mint zenésznek, aki 99 százalékban új zenékkel foglalkozik, 00:19:26.000 --> 00:19:29.000 nagyon könnyű azt mondanom: "Ó igen, tetszik ez a darab. 00:19:29.000 --> 00:19:31.000 Ó nem, nem tetszik ez a darab." És így tovább. 00:19:31.000 --> 00:19:37.000 És tudják, rájöttem, hogy időt kell adnom a zeneműveknek. 00:19:37.000 --> 00:19:42.000 Talán csak nem illünk össze egy bizonyos művel az adott pillanatban. 00:19:42.000 --> 00:19:47.000 De ez még nem jelenti azt, hogy kijelenthetjük, hogy az egy rossz mű. 00:19:47.000 --> 00:19:52.000 És tudják, az az egyik nagyszerű dolog a zenészlétben, 00:19:52.000 --> 00:19:56.000 hogy olyan hihetetlenül változatos. 00:19:56.000 --> 00:20:00.000 Nincsenek szabályok, nincs helyes és helytelen, jó vagy rossz. NOTE Paragraph 00:20:00.000 --> 00:20:05.000 Ha megkérem Önöket, hogy tapsoljanak -- talán menni fog. 00:20:05.000 --> 00:20:11.000 Ha azt mondom: "kérem, tapsoljanak." Előhívnak egy mennydörgésszerű hangot. 00:20:11.000 --> 00:20:14.000 Feltételezem, hogy mindannyian egy mennydörgést éltünk át. 00:20:14.000 --> 00:20:16.000 Nem úgy értem, hogy csak a hangot, 00:20:16.000 --> 00:20:21.000 hanem hogy valóban hallották a mennydörgést legbelül. 00:20:21.000 --> 00:20:26.000 Kérem, próbálják létrehozni a tapsolással. Próbálják. Kérem, csak -- próbálják. 00:20:26.000 --> 00:20:33.000 (Taps) NOTE Paragraph 00:20:33.000 --> 00:20:43.000 Nagyon jó! Hó. Hó. Hallották már valaha a havat? NOTE Paragraph 00:20:43.000 --> 00:20:44.000 Közönség: Nem. NOTE Paragraph 00:20:44.000 --> 00:20:50.000 Evelyn Glennie: Akkor hagyják abba a tapsolást. (Nevetés) Próbálják újra. 00:20:50.000 --> 00:20:56.000 Próbálják meg újra. Hó. NOTE Paragraph 00:20:56.000 --> 00:20:58.000 Látják, most már odafigyelnek. NOTE Paragraph 00:20:58.000 --> 00:21:07.000 Eső. Nem rossz, nem rossz. NOTE Paragraph 00:21:07.000 --> 00:21:11.000 Tudják, nagyon érdekes, hogy nemrégiben feltettem ugyanezt a kérdést 00:21:11.000 --> 00:21:15.000 egy csoport gyereknek. 00:21:15.000 --> 00:21:19.000 Na most -- hatalmas képzelőerő, köszönöm. 00:21:19.000 --> 00:21:22.000 Mégsem állt fel Önök közül senki sem azzal, hogy: 00:21:22.000 --> 00:21:24.000 "Hát persze! Hogyan tapsolhatnék? Rendben, talán... 00:21:27.000 --> 00:21:30.000 -- talán az ékszereimmel más hangokat is elő tudnék csalni. 00:21:30.000 --> 00:21:34.000 Talán a testem egyéb részeivel is tudnék hangokat képezni." 00:21:34.000 --> 00:21:39.000 Egyikük sem gondolt arra, hogy egy kicsit másképpen tapsoljon, 00:21:39.000 --> 00:21:43.000 azon kívül, hogy ülnek és csak a kezüket használják. 00:21:43.000 --> 00:21:45.000 Hasonlóképpen, ha zenét hallgatunk, 00:21:45.000 --> 00:21:49.000 feltételezzük, hogy az egészet ezen keresztül kapjuk. 00:21:49.000 --> 00:21:53.000 Így éljük át a zenét. Természetesen ez nem igaz. NOTE Paragraph 00:21:53.000 --> 00:21:57.000 Mennydörgést élünk át -- mennydörgést. Gondolkozzunk. 00:21:57.000 --> 00:22:04.000 Hallgassunk, hallgassunk. De mihez kezdjünk a mennydörgéssel? 00:22:04.000 --> 00:22:09.000 Emlékszem a tanáromra. Amikor elkezdtem, a legelső órámon, 00:22:09.000 --> 00:22:13.000 készen álltam, kezemben az ütőkkel. 00:22:13.000 --> 00:22:18.000 Nem azt mondta, hogy: "Rendben, Evelyn, kérlek. Kicsit széjjelebb a lábakat, 00:22:18.000 --> 00:22:24.000 a karokat körülbelül 90 fokos szögbe, az ütőket többé-kevésbé V alakba, 00:22:24.000 --> 00:22:27.000 itt ekkora helyet hagyj, satöbbi. 00:22:27.000 --> 00:22:29.000 Kérlek, tartsd egyenesen a hátad, és így tovább." 00:22:29.000 --> 00:22:33.000 Valószínűleg teljesen merev és mozdulatlan lettem volna, 00:22:33.000 --> 00:22:35.000 és nem tudtam volna ütni a dobot, 00:22:35.000 --> 00:22:37.000 mert annyi minden másra kellett volna ügyelnem. Ám azt mondta: 00:22:37.000 --> 00:22:42.000 "Evelyn, vidd haza a dobot egy hétre, és jövő héten találkozunk." NOTE Paragraph 00:22:42.000 --> 00:22:47.000 Jóságos ég! Mit tehettem? Nem kellettek az ütők, 00:22:47.000 --> 00:22:49.000 nem hagyta, hogy azok is nálam legyenek. 00:22:49.000 --> 00:22:53.000 Voltaképpen meg kellett figyelnem a dobot, 00:22:53.000 --> 00:22:58.000 látni, hogyan készült, mi a szerepük a kis fogantyúknak, a kereszthúrnak. 00:22:58.000 --> 00:23:05.000 Megfordítottam, kísérleteztem a hangszer testével és fejével. 00:23:05.000 --> 00:23:11.000 Kísérleteztem a saját testemmel, ékszerekkel, 00:23:11.000 --> 00:23:13.000 és egyéb tárgyakkal. 00:23:23.000 --> 00:23:26.000 És természetesen mindenféle sérüléssel mentem a következő órára -- 00:23:26.000 --> 00:23:31.000 mégis annyira hihetetlen élmény volt, 00:23:31.000 --> 00:23:36.000 hiszen hol tapasztalhatnánk meg mindezt egy zeneműben? 00:23:36.000 --> 00:23:40.000 Hol tapasztalhatnánk meg mindezt egy tankönyvben? 00:23:40.000 --> 00:23:43.000 Úgyhogy soha nem foglalkoztunk tankönyvekkel. 00:23:43.000 --> 00:23:46.000 Például az egyik dolog, amit megtanulunk 00:23:46.000 --> 00:23:52.000 amikor ütősnek készülünk, szemben a zenészekkel, 00:23:52.000 --> 00:23:56.000 az egyszerű dobpergés. NOTE Paragraph 00:23:59.000 --> 00:24:06.000 Így. Aztán egy kicsit gyorsabban, megint egy kicsit gyorsabban, és még gyorsabban. 00:24:06.000 --> 00:24:09.000 És így tovább. Mit kíván tőlünk ez a darab? 00:24:09.000 --> 00:24:17.000 Egyszerű dobpergést. Miért ne tanulhatnék meg közben egy zeneművet? 00:24:17.000 --> 00:24:20.000 És pontosan ezt tettem. 00:24:20.000 --> 00:24:25.000 Érdekes, hogy ahogy egyre idősebb lettem, amikor egy úgynevezett 00:24:25.000 --> 00:24:31.000 zenei intézet hallgatója lettem, le kellett mondanom minderről. 00:24:31.000 --> 00:24:33.000 Tankönyvekből kellett tanulnunk. 00:24:33.000 --> 00:24:37.000 És a kérdés mindig ugyanaz maradt: miért? Mi az értelme? 00:24:37.000 --> 00:24:41.000 El kellett játszanom egy művet. "Ó, hát ez fejleszti a kontrollt." 00:24:41.000 --> 00:24:46.000 De hogyan? Miért kell ezt megtanulnom? Hozzá kell kapcsolnom egy zenedarabhoz. 00:24:46.000 --> 00:24:49.000 Tudják, el kell mondanom valamit. NOTE Paragraph 00:24:49.000 --> 00:24:51.000 Miért gyakorlom az alapokat? 00:24:55.000 --> 00:25:00.000 Csak a szó szerinti kontroll, kéz-ütő kontroll miatt? Miért csinálom ezt? 00:25:00.000 --> 00:25:03.000 Szükségem van egy okra, 00:25:03.000 --> 00:25:08.000 arra, hogy valamit közöljek a zene által. 00:25:08.000 --> 00:25:13.000 Mert ha a zene által közlünk valamit, ami tulajdonképpen hang, 00:25:13.000 --> 00:25:18.000 akkor sok mindent el tudunk juttatni az emberekhez. 00:25:18.000 --> 00:25:21.000 De nem akarom magamra vállalni az Önök érzelmi terhét. 00:25:21.000 --> 00:25:23.000 Az az Önök dolga, amikor átmennek egy csarnokon. 00:25:23.000 --> 00:25:29.000 Mert az határozza meg, hogyan hallgatunk meg bizonyos dolgokat. 00:25:29.000 --> 00:25:35.000 Lehetek szomorú vagy boldog, vidám vagy dühös miközben 00:25:35.000 --> 00:25:37.000 bizonyos műveket játszom, de nem feltétlenül 00:25:37.000 --> 00:25:41.000 akarom, hogy Önök is ugyanígy érezzenek. 00:25:41.000 --> 00:25:44.000 Ezért kérem, legközelebb, amikor koncertre mennek, 00:25:44.000 --> 00:25:51.000 engedjék, hogy megnyíljon a testük és rezonátor kamrává váljon. 00:25:51.000 --> 00:25:56.000 Ne feledjék, hogy nem ugyanazt fogják átélni, mint az előadó. NOTE Paragraph 00:25:56.000 --> 00:26:00.000 Az előadó a lehető legrosszabb helyen van a hang hallgatásához, 00:26:00.000 --> 00:26:06.000 ő az ütők és a dob érintkezését hallja, 00:26:06.000 --> 00:26:10.000 vagy az ütő és a fa, a vonó és a húr, stb. érintkezését. 00:26:10.000 --> 00:26:14.000 Vagy a lélegzetet, ami a levegőből és rézből csalja elő a hangot. 00:26:14.000 --> 00:26:16.000 Ezt a nyersességet élik át idefönt. 00:26:16.000 --> 00:26:20.000 Ugyanakkor valami hihetetlenül tiszta dolgot észlelnek, 00:26:20.000 --> 00:26:24.000 közvetlenül a hang képzése előtt. 00:26:24.000 --> 00:26:30.000 Kérem, figyeljék meg a hangok életét az első leütéstől 00:26:30.000 --> 00:26:37.000 vagy levegőfúvástól kezdve. Éljék át a hang egész útját 00:26:37.000 --> 00:26:41.000 ugyanúgy, ahogy én azt kívánom, bárcsak átélhettem volna ennek 00:26:41.000 --> 00:26:46.000 a konferenciának az egész útját ahelyett, hogy csak tegnap érkezem. 00:26:46.000 --> 00:26:50.000 Remélem, megosztunk majd egymással egy-két dolgot a nap folyamán. 00:26:50.000 --> 00:26:53.000 Köszönöm szépen, hogy itt lehettem! 00:26:53.000 --> 00:27:03.000 (Taps)