Hello, a nevem Tony és ez
az Every Frame of Painting
Az egyik nap valaki megkért, hogy meséljek neki a folyamatokról amik a saját vágói munkámhoz kapcsolódnak.
Így elkezdtem neki arról beszélni
hogyan csoportosítom a felvételeket, hogyan válogatok..
Mire azt mondta: "Nem!"
"Hogyan vágsz? Honnan tudod mikor vágj?"
és erre egyáltalán nem tudtam válaszolni
csakúgy mint a legtöbb vágó
én is a megérzéseimre hagytkozom
(Khan) Semmi sem áll a vágás folyamatának útjában
ez a gondolkodás folyamata.
Nem az alapján vágok
amit 'ismeretnek' neveznék
Bele kell helyezkednem.
Éreznem kell."
Ilyen ez számomra is. Ki kell találnom,
éreznem kell a saját utam vágás közben.
Ezért ma erről a folyamatról szeretnék beszélni:
Hogyan gondolkodik és érez egy vágó?
Az első amit fontos tudni, hogy a vágás a szemekről szól.
A jelenet érzetéről, minden más tényezőnél
többet árulnak el a szemek.
És a nagy színészek tudják,
hogy sokkal többet
közvetíthetnek a tekintetükön keresztül, mint a dialógusaikkal
(Caine) "Azt mondtam, 'Nos, nincs mit mondanom'
Mire ő, 'Hogy érted, hogy nincs mit mondanod?
Még szép, hogy van mit mondanod! És ezek csodálatos dolgok!
De te csak ülsz és figyelsz, miközben
ezekről a kivételes dolgokról gondolkodsz...
"Elliot, édesem!"
"Mhm?"
"Ezeket már kóstoltad?
Csodásak!"
... és úgy döntesz, hogy nem mondod ki őket!
Ez az amit csinálsz!"
És amikor egy felvételt nézek
ez az amit keresek:
pillanatokat amikor láthatom
a változást a színész szemében
mint amikor meghoz egy döntést
az ilyen jelenetek nagyon erősek
mert nagyon jól működnek más jelenetekkel
Például ha a szeméről átvágunk
arra amit néz
szavak nélkül is elmondja, mire gondol
A következő elméletet
nagyon nehéz volt elsajátítanom
Az érzelmeknek idő kell
Amikor embereket nézünk a vásznon,
kapcsolatba kerülünk velük
ez azért lehetséges, mert van időnk
az arcukat nézni, mielőtt megszólalnak
(kínaiul beszélnek)
(ajtó csapódás)
és utána.
A vágónak el kell döntenie: "mennyi időt adok ennek az érzelemnek?"
Próbáljuk ki egy feladattal:
Nézd ezt a jelenetet
Mit érzel miközben nézed?
Most próbáljuk meg újra
Mit érzel miközben nézed?
Más érzés volt?
A vágás tele van ilyen döntésekkel
ahol négy másodperc nagy különbség
és ezek a döntések nehezek.
Nincsenek jó válaszok
néhány érzelem jobban működik,
ha egy önálló, folytonos jelenetben látod
(kínaiul beszélnek)
más érzelmek inkább
több jeleneten keresztül érvényesülnek.
így építkezhetsz és ereszkedhetsz
Gondoljunk erre a jelenetre, ahol Luke Skywalker
a képességeit próbálgatja
(kilélegez)
hogy még egyszerűbb legyen, koncentráljunk csak
az egyes jelenetek hosszára
figyeld ahogyan építkezünk az egyes jelenetek egyre rövidebbek
míg el nem érjük a csúcspontot (climax)
(inspiráló zene)
(R2 sípol)
de öt jelenet után elérjük a csúcsot
és elkezdünk ereszkedni
(Yoda lassan, szomorúan sóhajt)
Nem csak a jelenetek lesznek újra hosszabbak,
ténylegesen tovább is vannak kitartva
mint az első alkalommal
Az egész szekvencia 15 másodpercig emelkedik,
de kétszer ennyi ideig tart
amíg leereszkedik, így nekünk, a nézőknek
van időnk, hogy átérezzük Luke kudarcát
(zihál)
"Nem megy, túl nagy."
De mi történik ha lerövidíted
ezt az időt?
Nézzünk meg egy nem is rég készült
nagyon hasonló jelenetet
Lássuk hogy érezzük-e a különbséget
(Hank) Gyerünk Scott, megtudod csinálni!
(a Hanyga nevet)
(Scott) Nem hallgatnak rám!
Elhitted ezt az érzelmet?
mert itt Scott kudarca 30 képkockán át tartott
Összehasonlításként Luke Skywalker kudarca
30 másodpercig tartott
Az emberek nem gépek,
Ahhoz, hogy érezzünk időre van szükségünk
és, ha a film nem adja meg ezt
nem hiszük el.
(Schoonmaker) "Úgyveszem észre - mostanában,
a filmekben amiket láttam
Nagyon sok mindent nem hiszek el.
Azt hiszem, az emberek mostanában sokmindent elénk tolnak
és azt kérik hidj benne
de nem hitetik el veled."
És elhitetni nagyon nehéz
(Férfi) "Engedd el Vöröst."
mert az időzítés nem egy tudatos folyamat,
csak válaszolunk a tényre
hogy minden jelenetnek
van egy természetes ritmusa
(három lövés)
(fa törik)
(Murch) "Van egy önmagából fakadó összefüggés, maga a történet
a történet elmesélése és az elmesélés ritmusa között
és a vágás...
70%-ban a ritmusról szól."
(a férfi ráüvölt a nőre)
Olykor a ritmus egyértelmű
mint amikor a színész valami nagyon fizikai dolgot csinál
(a zene fokozódik)
máskor viszont egészen diszkrét
például az oda-vissza sétáló emberek ritmusa
vagy egy étterem ritmusa, szakácsokkal, vendégekkel, pincérekkel...
Ezek a ritmusok sokkal közelebb állnak ahhoz,
amit a mindennapi életben érzünk
és úgy gondolom nehezebb is vágni őket
De hogyha újra és újra megnézed őket,
végül ráérzel a pillanatra
amikor a jelenet akarja, hogy vágd
a Klasszikus Hollywood-i szerkesztés a ritmussal vágásról szól
amikor azt mondjuk a vágás láthatatlan
ezt értjük alatta
a vágás olyan természetességel történik
(Férfi) "Van még valami, amit tudni szeretne rólam?"
hogy nem veszed észre.
(Férfi) "Át akar menni a szobámba?"
De nem kell, hogy mindig láthatatlan légy
néhány érzés jobban hat, ha szaggatottan vágunk
mint amikor valaki zaklatott
(sarkak kopognak)
Mások pedig ha
ténylegesen úgy vágsz,
hogy a néző kényelmetlenül érezze magát
(a víz pezseg)
(Schoonmaker) "Az egyik dolog amire Marty mindig bátorított minket, hogy néha
tartsuk ki egy kicsit túl hosszan...
(a víz pezseg)
és hogy vágjunk ha a vágás igazolható."
Ami igazán számít, az a reakció, amit a nézőtől várunk
(két lövés)
mert néha ezt csak egy szokatlan vágással érhetjük el.
És ezzel elértünk a utolsó felvetésemhez:
Ha a vágás ennyire ösztönös
hogyan tanulható?
Egy módszert ismerek:
Gyakorlás.
(Murch) "és a vágás nagyon hasonlít ebben a tánchoz
elmagyarázhatod a tánc alapismereteit
de ahhoz, hogy igazán megtanulj táncolni,
táncolnod kell!
Vágnod kell!
és ahogy vágsz kialakul a rimus- és érzelemérzéked.
ez mindenkinél egyedi
Én tíz éve csinálom, de még mindig nem vagyok ott
de ha valaha is frusztrálttá válok egy vágás miatt
Michael Khan szavaira gondolok
(Khan) "A szép a vágásban az,
gondolom az írók is így éreznek,
látom az egész filmet, de nem számít, egszerre csak egy részen dolgozok
egyszerre csak egy jelenet és egy vágás
és sok film van, ahol egy időben
csak egy dolgot csinálok"
Szóval egyszerre egy jelenettel foglalkozz
mert, ha megnézel bármilyen képet
"Tényleg számít?"
látod, hogy van egy ritmusa és egy érzete
(nő zihál)
És érezned kell...
hogy...
mikor...