Az 1600-as években olyan sok barázdás 
bálna volt a Cape Cod öbölben

az Egyesült Államok keleti partjánál,

hogy szó szerint 
keresztül sétálhattál a hátukon

az öböl egyik végéből a másikba.

Ma a számuk százas nagyságrendben 
mérhető és veszélyeztetettek.

Hozzájuk hasonlóan sok bálnafajtának 
a létszáma drasztikusan csökkent

a 200 éves bálnavadászatnak köszönhetően,

ahol vadásztak rájuk és megölték őket a 
bálnahúsért, olajért és a bálnacsontért.

Jelenleg vizeinkben bálnák csak 
a 70-es évekbeli

Bálnamentő Mozgalomnak 
köszönhetően élnek.

Ez közreműködött a kereskedelmi célú 
bálnavadászat megállításában,

és azon az eszmén alapult, hogy 
ha nem tudjuk a bálnákat megmenteni,

mit tudunk megmenteni egyáltalán?

Ez végülis egy tesztje volt a 
környezetpusztítás megállítására

vonatkozó politikai képességünknek.

A 80-as évek elején tiltott volt 
a kereskedelmi célú bálnavadászat,

és ez ennek a kampánynak 
az eredményeként lépett hatályba.

Azonban a bálnák száma a vizeinkben 
még mindig alacsony,

mert egy sor egyéb ember által 
előidézett veszéllyel szembesülnek.

Sajnos, sok ember még mindig úgy gondolja,
hogy a bálnavédők, mint én,

csak azért teszik, amit tesznek, mert ezek
az élőlények karizmatikusak és szépek.

Ez valójában egy hátrány,

mert a bálnák az ökoszisztéma mérnökei.

Ők segítenek fenntartani az óceánok 
stabilitását és egészségét,

és még az emberi társadalomnak is
nyújtanak szolgáltatásokat.

Beszélgessünk hát arról, 
hogy miért kritikus a bálnamentés

az óceánok rugalmassága szempontjából.

Ez két fő dologban foglalható össze:

bálnaürülék és rothadó tetemek.

Mivel a bálnák a mélybe merülnek étkezni 
és feljönnek a felszínre lélegezni,

valójában kiengedik ezeket a hatalmas 
ürülékcsóvákat.

Ez a bálnaszivattyú, ahogy hívják,

valójában lényeges ritka tápanyagokat 
hoz fel a mélyből

a vízfelszínre, serkentve ezzel
a fitoplankton gyarapodását,

amely pedig minden tengeri tápláléklánc 
alapját alkotja.

Így valójában, a több bálnaürülék 
az óceánokban

igazán előnyös a teljes ökoszisztéma 
számára.

Szintén közismert, hogy a bálnák 
vándorlása a leghosszabb az emlősök közül.

A szürke bálnák Amerikán kívülre 
16.000 km-t vándorolnak

a produktív táplálkozó- és a kevésbé termő
ellési, vagy születési területek között,

oda-vissza minden évben.

Mialatt ezt csinálják, trágyát szállítanak
az ürülékük formájában

az ebben bővelkedő helyekről 
olyan helyekre, ahol ez "hiánycikk".

Így egyértelműen, a bálnák igazán fontosak
a tápanyagkörforgásban,

horizontálisan és vertikálisan egyaránt, 
az óceánokon keresztül.

De ami igazán klassz, hogy ők 
a haláluk után is igen fontosak.

A bálnatetemek az óceán felszínéről 
a mélybe hulló törmelék

legnagyobb formái közé tartoznak. 
Ezt hívják bálnaesőnek.

Mialatt ezek a tetemek süllyednek,

lakomát biztosítanak 400 páratlan fajnak,

beleértve az angolnaalakú, 
nyálkatermelő nyálkahalat.

Így a 200 éves bálnavadászat után,

mikor serényen gyilkoltunk és eltüntettük 
ezeket a tetemeket az óceánokból,

valószínűleg megváltoztattuk 
az óceán mélyére süllyedő

bálnaesők mértékét 
és földrajzi megoszlását.

Ez valószínűleg számos olyan
faj kihalásához vezetett,

amelyek ezekre a tetemekre 
specializálódtak,

és túlélésük ezektől függött.

A bálnatetemekről tudjuk azt is, 
hogy kb. 190.000 tonna szenet szállítanak,

amely egyenértékű azzal,

amit 80.000 autó termel évente,

az atmoszférától a mély óceánokig,

és a mély óceánokat "széntartályok"-nak
hívjuk,

mert megkötik és megtartják a felesleges 
szenet az atmoszférából,

segítve ez által késleltetni 
a globális felmelegedést.

Néha ezek a tetemek partra is
sodródnak a tengerpartokon

és húst biztosítanak néhány 
ragadozó fajnak a szárazföldön.

A 200 éves bálnavadászat egyértelműen 
káros volt,

és a bálnapopulációkban

egy 60-90%-os fogyatkozást okozott.

A Bálnamentő Mozgalom nyilvánvalóan

közreműködött a kereskedelmi célú 
bálnavadászat visszaszorításában,

de ezt felül kell vizsgálnunk.

Azokkal a mai, nyomósabb 
problémákkal kell foglalkoznunk,

amelyekkel ezek a bálnák ma 
szembesülnek a vizeinkben.

Többek között, meg kell védenünk őket

a táplálkozási területeiken közlekedő
konténerhajók általi "leszántástól",

és a halászhálókba gabalyodástól,

az óceánban való lebegésük közben.

Meg kell tanulnunk kontextusba helyezni 
a természetvédelmi üzeneteinket,

hogy az emberek valóban megértsék 
e lények igazi ökológiai értékét.

Tehát mentsük meg a bálnákat ismét,

de ezúttal ne csak az ő kedvükért tegyük.

Önmagunkért is tegyük!

Köszönöm.

(Taps)