Akár vitatkozó családokról,

akár halk szerelmi vallomásokról mesél,

akár szaftos pletykákat oszt meg velünk,

gyakran az az érzésünk, mintha Jane Austen
személyesen hozzánk szólna.

Száraz humora és incselkedő
játékossága áthatja hősnőit,

akik társalgás közben mintha
kikacsintanának az olvasóra.

Állítólag vannak, akik az írónő
titkos bizalmasának érzik magukat:

mintha elragadóan komisz
barátnőjükkel, Jane-nel leveleznének.

Ám e jellegzetes csipkelődő humor

csak egy mutatvány a sok közül,
melyet szatíráiban felvonultat

a társadalom, az etikett,
és a viharos szerelem kigúnyolására.

Austen regényei a 19. század
elején születtek,

és a vidéki Anglia elitjének

védett életét mutatják be.

Az udvariaskodásba burkolt sértettségtől

a vonzalmat álcázó civakodásig,

művei az érzelmek és az illemszabályok
elképesztő összecsapását tárják fel.

Bár a szerelem témája
minden művében megjelenik,

Austen kerülte a korszakra annyira
jellemző érzelgős stílust.

Nem szárnyaló románcokról mesél:

hősei természetesen,
gyakran félszegen viselkednek.

Hasznos tanácsokat osztogatnak,
barátságosan tréfálkoznak,

vagy szúrós megjegyzéseket
tesznek gőgös ismerőseikre.

A végtelen sok társadalmi
normával viaskodva

Austen hősei többnyire megtalálják

a képmutatás, az illemszabályok
és a csevegés humoros oldalát.

Ahogy Mr. Bennett viccelődik
kedvenc lányával:

"Mi az élet értelme, ha nem az, hogy
felebarátaink céltáblái legyünk,

és ha úgy hozza a sors,
mi is derüljünk rajtuk egyet?"

Bár hősnői kigúnyolják
az értelmetlen társadalmi normákat,

maga Austen nagyon is tisztában volt
a külsőségek gyakorlati fontosságával.

A 19. század elején

a legtöbb fiatal nő számára a házasság
jelentette az anyagi biztonságot.

Austen gyakran foglalkozik
az igazi szerelem keresése

és a házasság gazdasági előnyei
közt feszülő ellentéttel.

"A mansfieldi kastély" ravasz Mary
Crawfordja így foglalja ezt össze:

"Szerintem mindenki lépjen
házasságra, ha jó partit csinálhat;

nem azt mondom,
hogy csapjon le akárkire."

Nem meglepő, hogy e témák Austen
magánéletében is felbukkantak.

1775-ben született,

és olyan családban nőtt fel,
amilyenről a regényei is szólnak.

Szülei támogatták tanulmányaiban,
írói tevékenységében,

és abban, hogy művei
névtelenül megjelenhessenek.

De az írás nehéz kenyér volt.

És bár sokszor lett szerelmes,

Jane soha nem ment férjhez.

Személyes életkörülményei
felismerhetők hősnői sorsában,

akik gyakran intelligens,
jó humorérzékű, gyakorlatias,

mély érzésű személyiségek.

Ezek az öntudatos hősnők
bájosan ellensúlyozzák

zavaros szerelmi történeteiket.

Mint a "Büszkeség és balítélet"
éles nyelvű Elizabeth Bennetje,

aki nővérei szerelmi életét simítgatva
nem veszi észre félszeg udvarlóját.

Vagy a "Meggyőző érvek"
vasakaratú Anne Elliotja,

aki első szerelme eltűnése után
úgy dönt, nem megy férjhez.

És Elinor Dashwood,

aki a családját védi, akár saját
vágyainak elfojtása árán is

az "Értelem és érzelem" című műben.

E nők mind nehéz döntések előtt állnak,

szerelmi, családi, pénzügyi
stabilitásukat érintő döntések előtt.

És döntenek – anélkül, hogy feladnák

akár értékrendjüket, akár humorérzéküket.

Természetesen egyikük sem tökéletes.

Gyakran gondolják, hogy
mindenre tudják a választ.

Mikor Austen az ő szemszögükből
láttatja az eseményeket,

abban a hitben ringat minket, hogy
hősnői mindent jobban tudnak –

hogy aztán hirtelen kihúzza a szőnyeget
a hősnő és a mi lábunk alól is.

Emma, az azonos című regényből, úgy érzi,

csupa unalmas szomszéd
és őt meg nem értő barátok veszik körül.

Vendégei ostoba fecsegését hallgatva

az olvasó is kezd egyetérteni vele:

Emma az egyetlen érdekes
ember az egész környéken.

Dagadó önbizalma ellenére

mégsem képes irányítani
sem életét, sem szerelmét.

Az Austen által használt
bizalmas perspektíva

e felfedezést még meghökkentőbbé teszi:

váratlanul érinti mind Emmát,
mind az olvasót.

Austen mégsem nézi le hősnőit:

tökéletlenségeik csak azt bizonyítják,
hogy "az emberi természet következetlen".

Ezért olyan népszerű Austen mind
a színpadon, mind a filmvásznon,

és művei ezért olyan könnyen befogadhatók
a mai közönség számára is.

Remélhetőleg

újabb és újabb olvasók
lelnek barátra Ms. Austenben

a jövőben is.