Elképzelni sem tudok emberibb tevékenységet

tudományos kísérletek folytatásánál.

Ez az, amit emberként teszünk,

és mi ezt alaposabban és jobban végezzük, mint bármely más faj a Földön,

amivel eddig találkoztunk.

Sokkal inkább vizsgáljuk környezetünket, minthogy verseket magoljunk be kisgyermekkorban.

Később kezdjük el ezt csinálni.

Ezt megelőzően minden gyermek egy tudós.

Gondolj bele! Mit tesznek a gyermekek?

Fiatal gyerekek, gyerekek alig tudnak járni, mit csinálnak?

Kísérletezés útján fedezik fel a környezetüket.

Nem érdekel a gazdasági háttered, nem érdekel melyik városban születtél, melyik országban,

ha gyermek vagy, akkor kíváncsi vagy a környezetedre,

felborogatod a köveket is akár,

lekopaszítod a fák a leveleiktől, és virágok szirmait, és belenézel,

és úgy cselekszel, hogy rendetlenséget kelts a körülötted lévő felnőttek életében.

És ekkor mit tesznek a felnőttek?

Azt mondják, "Ne tépkedd a virág szirmait! Ép most fizettem ki.

Ne játssz a tojással! Össze fog törni. Ne ...!" Mindenre egy tiltás.

Gyakran kérdezik tőlem szülők,

milyen tanácsot adnék a gyermeknek tudományos érdeklődésük elősegítése érdekében?

Csak egy apró tanácsot adhatok.

Tűnj el az útjukból! A gyermekek kíváncsinak születnek. Kész.

Az első év a járás és a beszéd tanításával telik,

és az életük fennmaradó részben azt mondjuk nekik maradjanak csöndben és üljenek veszteg.

Szóval, tűnj el az útjukból.

És tudod mit teszel? Olyan dolgokat helyezel közéjük, ami segíti őket a felfedezésben. Segíts nekik felfedezni!

Miért nem szerzünk be egy távcsövet, és csak úgy ott hagyjuk nekik egy nap?

Figyeld meg, felveszik. Figyeld meg, ahogy körül néznek. Minden fajta dolgot fognak csinálni vele.

11 éves koromban, volt egy távcsövem és felnéztem vele Holdra,

és a Hold nemcsak nagyobb, különb volt.

Voltak rajta hegyek, völgyek, kráterek és árnyékok. Életre kelt!

Átalakultam azáltal, hogy felkaptam azt a távcsövet és feltekintettem vele.

Szóval amikor a tudományra gondolok, azt úgy teszem, mint emberi tevékenység.

Ez valami alapszintű jellemző a DNS -ünkben,

valami, ami a kíváncsiságunkat fűti.

Ezek a dolgok együtt járnak, a kíváncsiskodó tevékenység és kísérletezésre irányuló akarat.

Amikor tudományt művelsz, a természetes világ a végső döntéshozója annak, hogy mi igaz, és mi nem.

Azt kell létrehoznod, amit a legjobban tudsz létrehozni,

ami ráhelyezkedik a formális képzésre, mely az egész mögött lehet.

Azt gondolom, hogy a társadalom eddig létező legnagyobb emberei,

nem mások verziói voltak. Ők önmaguk voltak.

A nagy tragédia az az, hogy emberek vannak foglalkoztatva úgy, hogy nem teljesen kerül felszínre minden, amit a legjobban csinálnak az életben.

És így, szerintem a társadalmunk legnagyobbjai réseket vájnak,

amelyek az ő tehetségeik kombinációjának egyedülálló kifejeződései,

és ha mindenkinek járna az a luxus tehetségei kombinációjának egyedülálló kifejezésére,

a társadalmunk egy éjszaka alatt átalakulna.