A Tudatosság útja - Ítéletmentesen dr. Dain Heer-rel Üdv mindenkinek, ez Dr. Dain, köszönetelek benneteket a Tudatosság Útján Boldog 2015-ös évet kívánok, örömömre szolgál, hogy veletek lehetek! Mi a mai nap eszköze? Nos, nem is tudom, hogy ez egy eszköz-e egyáltalán? Belefutottam egy írásba. Tudjátok, milyen az, amikor mindenféle email listákra feliratkozunk, néha nem is akarunk felirat- kozni és mégis sikerül Reméljük, a Tudatosság Útja sorozat nem ilyen és tényleg itt akartok lenni Ide tényleg fel akartatok iratkozni.... Láttam ezt a cikket, aminek az volt a címe, hogy "Levél a tanártól a gyermekeknek." Megláttam, végigolvastam, könnyeket csalt a szemembe.... Nos, fel akartam olvasni nektek mert talán meglátjátok majd, miután felolvastam talán megérint bennetek valamit, ad egy bizonyos tudatosságot mutat egy más lehetőséget. Lássuk! Kedves Szülő! Oké, elnézést, még nem kezdtem... Szóval ez ARRÓL a gyerekről szól. Tudjátok, ARRÓL a gyerekről, akiről a szülők azt gondolják, hogy ő okozza a problémákat és nehézségeket... A tanár ARRÓL a gyerekről írja ezt a levelet minden szülőnek. Tehát : Kedves Szülő! Tudom. Aggódsz. A gyermeked minden nap AZT a gyermeket emlegeti, amikor hazamegy. Azt, aki rendszeresen ellöki, megcsípi, megkarmolja, lehet, hogy meg is harapja a többieket. Azt, akinek mindig kötelező a kezemet fogni a folyosón. Arról beszél, akinek különleges helye van a szőnyegen és néha inkább széken ül ahelyett, hogy a földön ülne. Arról, akit ki kellett küldeni az építő_ játékos teremből, mert a kockák nem dobálózásra valók. Arról, aki annak ellenére átmászott a játszótér kerítésén, hogy látta, figyelem. Arról, aki a földre öntötte a padtársa tejét dühében. Szántszándékkal, miközben figyeltem. És amikor megkértem, hogy takarítsa fel elhasználta az összes papírtörlőt. Megintcsak direkt, miközben figyeltem. Arról, aki a legcsúnyább szavakat használva káromkodott tornaórán. Aggódsz, hogy AZ a gyerek megakasztja a gyermeked tanulási folyamatát. Aggódsz, hogy túl sok időmet és energiámat igényli amit a te gyermekedtől veszek el. Aggódsz, hogy egyszer valaki majd valóban megsérül. Aggódsz, hogy az a "valaki" talán a te gyermeked lesz. Aggódsz, hogy majd a te gyermeked is agresszióhoz folyamodik, hogy megkapja amit akar. Aggódsz, hogy a gyermeked lemarad a tudományos munkában, mert esetleg nem veszem észre, hogy problémája van a ceruzafogással. Ne aggódj! Tisztában vagyok vele! Ebben az évben, ebben az osztályban, ebben az életkorban nem a te gyermeked AZ a gyerek. A te gyermeked nem tökéletes, de általában betartja a szabályokat. Képes békésen megosztani a játékokat. Nem dobálózik a bútorokkal. Jelentkezik, amikor beszélni szeretne. Tanulási időben tanul, játékidőben játszik. Ha a mosdóba kell mennie, akkor megbízha- tok benne, hogy egyenesen odamegy és vissza is jön anélkül, hogy útközben mindenféle mókázást beiktatna. Fogalma sincsen a valódi csúnya szavakról. Tudom! Tudom és én is aggódom! Tudod, állandóan aggódom. MINDANNYIUK miatt! Aggódom amiatt, hogy a te gyermeked hogyan fogja a ceruzát. És hogy egy másik gyermek hogyan ejti a hangokat. És hogy az a picike milyen félénk. Hogy egy másikuknak állandóan üres az uzsonnás doboza. Aggódom, hogy Gavin kabátja nem elég meleg. Hogy Talitha-ra rákiabál az apja, mert a kicsi fordítva írja a B betűt. Vezetés közben és zuhanyozáskor is tele vagyok aggodalommal. De tudom. Te ARRÓL a gyerekről akarsz beszélni. Mert Talitha visszafelé írott B betűjétől nem lesz monoklija a gyerekednek. Én is ARRÓL a gyerekről akarok beszélni. De oly' sok dolog van, amit nem mondhatok el neked! Nem mondhatom el, hogy 18 hónaposan egy árvaházból fogadták örökbe. Nem mondhatom el, hogy speciális diétán van egy lehetséges ételallergia miatt és emiatt ÁLLANDÓAN éhes. Nem mondhatom el, hogy a szülei egy borzalmas válás kellős közepén vannak és ő már egy ideje a nagymamájánál lakik. Nem mondhatom el, hogy kezdek aggódni, mert a nagymama iszik.... Nem mondhatom el, hogy az asthma gyógyszere miatt zavart. Nem mondhatom el, hogy az édesanyja egyedül neveli és ő, a gyermek, már kora reggeltől egészen késő estig az iskolában van. Hogy 40 percre laknak az iskolától és így ő kevesebbet alszik, mint a legtöbb felnőtt. Nem mondhatom el, hogy folyamatosan része van családon belüli erőszakban. Rendben - mondod. Megérted, hogy nem oszthatok meg személyes vagy családi információkat. Te csak azt akartad tudni, hogy én milyen lépéseket teszek ANNAK a gyereknek a viselkedésével kapcsolatban. Szeretném elmondani, de nem tehetem. Nem mondhatom el, hogy logopédushoz jár, mert mert kiderült, hogy beszédében súlyosan visszamaradott és a terapeuta úgy gondolja, hogy az agressziójának oka lehet az, hogy nem képes megfelelően kommunikálni. nem mondhatom el, hogy a szüleivel MINDEN héten beszélek és általában ezeken a találkozókon mind- ketten rendszeresen elsírják magukat. Nem mondhatom el, hogy annak a gyermeknek és nekem van egy titkos kézjelünk amivel jelezni tudja nekem, ha szüksége van egy kis egyedüllétre. Nem mondhatom el, hogy a pihenőidejét az ölembe kucorodva tölti, mert "jobban érzem magam, ha hallom a szívverésedet"-mondja. Nem mondhatom el, hogy már három hónapja rendszeresen feljegyzem az agresszív megnyilvánulásait és a napi 5-ről heti 5-re csökkent a számuk. Nem mondhatom el, hogy az iskolatitkár megengedte, hogy az irodába küldjem "segíteni" amikor úgy látom, hogy egy kis környezet- változásra van szüksége. Nem mondhatom el, hogy az egyik tanári konferencián könnyes szemmel könyörögtem a kollégáimnak hogy figyeljenek rá, még akkor is, ha teljesen kivannak, hogy megint megütött valakit, és ez alkalommal ráadásul ÉPPEN EGY TANÁR SZEME ELŐTT. Az a helyzet, hogy rengeteg dolog van, amit nem mondhatok el ARRÓL a gyerekről. Még a jó dolgokat sem mondhatom el neked. Nem mondhatom el, hogy az osztályban az ő feladata a viráglocsolás és szívszakadva zokogott, amikor a téli szünet alatt az egyik növény kiszáradt. Nem mondhatom el, hogy minden reggel búcsú- puszit ad a kistestvérének és azt suttogja neki, hogy "te vagy a napsugaram" mielőtt az anyukája eltolja a babakocsiban a picit. Nem mondhatom el, hogy többet tud a villámokról, mint a legtöbb meteorológus. Nem mondhatom el, hogy gyakran kéri, hogy segíthessen kihegyezni a ceruzákat, amíg a többiek játszanak. Nem mondhatom el, hogy pihenőidőben a leg- jobb barátjának a haját simogatja. Nem mondhatom el, hogy amikor egy osztály- társa sír, akkor ő rohan, hogy megvígasztalja, és viszi a mesesarokból a kedvenc plüssállatát is. Az a helyzet, kedves szülő, hogy én csak a TE gyermekedről beszélhetek veled. Tehát amit elmondhatok, az a következő: Ha valaha, bármikor, a TE gyermeked, bármelyik gyermeked lesz AZ a gyerek... nem fogom megosztani más szülőkkel a személyes, családi ügyeiteket. Rendszeresen, egyértelműen és kedvesen fogok veled kommunikálni. Minden találkozónkkor figyelni fogok, hogy legyen kéznél zsebkendő és ha hagyod, fogom majd a kezed, amikor sírsz. Támogatni fogom és lehetővé teszem, hogy a gyermeked és a család megkapja a legprofesszionálisabb szakmai segítséget és maximálisan együttműködöm majd a szakértőkkel. Biztosítom majd a gyermekednek a plusz szeretetet és figyelmet, amikor szüksége lesz rá. Kiállok érte az iskola közössége előtt. Nem számít, mi történik, mindig keresni fogom, és meg is találom gyermekedben a jó, fantasztikus, különleges és csodálatos dolgokat. Emlékeztetem majd őt, és TÉGED IS azokra a jó, fantasztikus, különleges és csodálatos dolgokra, újra és újra! És amikor egy másik szülő jön hozzám és panaszkodik a TE gyermekedre... neki is elmondom mindezt, teljesen előlről. Szívből jövő szeretettel - A tanár Legközelebb, ha ránézel valakire aki AZ a gyerek, AZZÁ a felnőtté lett talán majd elég kegyes lesz a sors és meszületik benned a felismerés, hogy sosem voltál abban a helyzetben, amiben ők vannak. És ha nem ítélkezel, tedd meg, hogy beengeded őket a megengedés terébe ahol te is lehetsz ahogy ez a tanár is volt. Tudod az egyik legnagyobb ajándék, amit ettől az írástól kaphatunk, az az ítéletmentesség, amit mutat nekünk. Tudod, állandóan kapok kérdéseket a témában, mert az Access rendszerében pontos meghatározása van a tudatosságnak. Elnézést, sírok... hogy tudja ezt valaki elolvasni, vagy meghallgatni anélkül, hogy ne......... Szóval sok kérdést kapok így-vagy úgy az emberektől, ami így hangzik: Mi értelme lenne egy olyan világban élni, ahol nincs ítélkezés? Nos, azt hiszem, ezzel a levéllel a lehető legjobb példát mutattam meg nektek. A tanár, aki a levelet írta, olyan valaki, aki az ítéletmentességben él. Aki nem arra törekszik, hogy valakiben a rosszat keresse és lássa. Ehelyett a kérdésben él az emberek tetteire választásként tekint nem rossz választásként, egyszerűen választásként. Olyan választásként, amit abban a pillanatban azért hozott meg az illető, mert valaki az életében azokat a körülményeket teremtette meg, amik ezt a választást eredményezték. Nos, véletlenül sem szeretném senki választását megindokolni, vagy az okát magyarázni. Nem erről beszélek. Amit mondani szeretnék az az, hogy nézzünk ítélkezés nélkül a másikra. Látni azt, hogy mi lehetett az oka annak, hogy úgy cselekedett, ahogy és ahelyett, hogy elítélnénk őket, vagy magunkat, hogy nem tudunk ezen változtatni csak légy az a gondoskodó lény, aki vagy és kérdezd meg: Milyen hozzájárulás lehetek itt, ha lehetek egyáltalán - ebben a helyzetben? Mert sok gyermeknek,akik AZOK a gyermekek voltak, vagy AZZÁ a felnőtté váltak sajnos már oly' hosszú ideje van jelen életében ez a minta, hogy nem biztos, hogy túl sok hozzájárulás lehetsz. Ha felteszed a kérdést: Milyen hozzájárulás lehetek? Tudni fogod,meglátod, és remélhetőleg segít abban is, hogy felismerd hogy van néhány kedves,törődő ember a világban akik megteszik a tőlük telhető legtöbbet, hogy mindannyiunk számára a lehető legtöbbet teremtsék. Többet a gyermekeinknek többet a Földnek többet a felnőtteknek és többet minden egyes élőlénynek. És a kérdés, amit felteszek neked: Te egy vagy-e ezek közül az emberek közül? Tudsz erről? Mindig is tudtad? hajlandó vagy-e végre meglátni, beengedni és akként az adományként fogadni ezt, ami valójában? És mindent, ami nem engedi, hogy ezt felismerd, tudd, megkapd és elfogadd magad annak az ajándéknak, aki valójában vagy azoknak, akikkel keresztezitek egymás útját hajlandó vagy-e elpusztítani és nemteremtetté tenni? Isten tudja hányszorosan, drága barátom? Helyes, helytelen, jó és rossz, POD és POC mind 9, rövidek, fiúk és túlontúl. Itt Dr. Dain, nagyon köszönöm, hogy a világon vagy Köszönöm, hogy része vagy a Tudatosság Útjának. Az eddigi legboldogabb újévet kívánom neked Ez az év ne csak egy újabb év legyen, legyen ez a kezdete egy olyan új életnek és valóságnak, amire mindig is vágytál és mindennek, amiről mindig is tudtad, hogy megteremtheted. Mi lenne, ha az, aki igazán vagy ajándék, változás és lehetőség lenne amire ennek a világnak most szüksége van? Ezeket a videókat ajándéknak szánom, mert tudom, hogy te is az vagy. A legközelebbi viszontlátásig, drága barátaim... Viszlát!