WEBVTT

00:00:13.794 --> 00:00:16.874
Dordzsceren Csingisz vagyok, 23 éves.

00:00:17.539 --> 00:00:20.449
Apai ágról mongol, anyai ágról magyar,

00:00:21.196 --> 00:00:25.546
és az ereimben folyó vér fele az,
ami miatt ma itt állok előttetek.

00:00:26.668 --> 00:00:29.558
Az én életem 18 éves koromban kezdődött.

00:00:30.639 --> 00:00:34.249
Az előző évek történéseit
ekkorra sikerült feldolgoznom.

00:00:34.600 --> 00:00:38.390
Tehát nyugodtan mondhatom,
hogy tulajdonképpen öt éve élek.

00:00:39.398 --> 00:00:42.058
Az óvodai korszakból emlékszem egy esetre,

00:00:42.077 --> 00:00:44.677
amikor egy új benti szandált
vettek nekem a szüleim,

00:00:45.060 --> 00:00:48.680
ami a nehéz anyagi helyzetünk miatt
nagy lemondásokkal járt.

00:00:49.549 --> 00:00:52.829
Az első nap, amikor az új szandállal
beléptem a csoportba,

00:00:53.310 --> 00:00:57.960
a takarítónő nekem támadt,
mert szerinte ez nem megfelelő benti cipő.

00:00:58.949 --> 00:01:00.879
Aznap többször a fejemhez vágta ezt,

00:01:00.879 --> 00:01:05.309
aztán, amikor jött értem édesanyám,
vele is vitatkozni kezdett.

00:01:06.366 --> 00:01:07.606
Az indoka az volt,

00:01:08.075 --> 00:01:10.695
hogy szerinte a szandál talpa
csíkot húz a padlón,

00:01:11.070 --> 00:01:13.840
és ő nem azért van itt,
hogy ezeket takarítsa.

00:01:14.901 --> 00:01:16.611
Édesanyám hamar dühös lett.

00:01:16.674 --> 00:01:19.984
Megfogta a szandált, és teljes erőből
végighúzta a padlón,

00:01:20.720 --> 00:01:22.180
de nem hogy nem húzott csíkot,

00:01:22.188 --> 00:01:26.408
hanem egyfajta radírként a talpa
eltüntette a már ott lévő nyomokat.

00:01:27.247 --> 00:01:29.687
Ezzel lezárt ügynek tekintettük a dolgot.

00:01:31.065 --> 00:01:35.265
Másnap reggel az öltözőbe beérve,
mikor szerettem volna átvenni a cipőmet,

00:01:35.957 --> 00:01:40.107
a szekrénybe nyúlva egy darabokra vágott
szandál képe fogadott.

00:01:41.168 --> 00:01:44.568
Emlékszem, sírni kezdtem,
és édesanyám is összetört.

00:01:45.648 --> 00:01:47.718
Kevés az emlékem erről az időszakról,

00:01:47.739 --> 00:01:51.559
de mindenesetre elmondható,
hogy nem volt egy túl jó kezdés.

00:01:53.233 --> 00:01:56.303
Általános iskolában én voltam
az egyetlen félig magyar,

00:01:56.664 --> 00:01:58.254
akinek furcsa neve van,

00:01:58.590 --> 00:02:00.320
aki kicsit másképp néz ki:

00:02:00.515 --> 00:02:05.545
kicsit európai, kicsit ázsiai,
kicsit különböző a többiektől.

00:02:06.585 --> 00:02:09.425
Az osztálytársaim – bár kisebb
csúfolódások mellett –,

00:02:09.455 --> 00:02:12.275
de pár év alatt elfogadták a jelenlétemet.

00:02:13.360 --> 00:02:17.090
Az osztályomban a fiúk nagy része
focizott vagy kézilabdázott,

00:02:17.146 --> 00:02:18.926
a lányok pedig táncoltak.

00:02:19.655 --> 00:02:22.946
Nálunk otthon a családban
generációkra visszanyúló szokás volt,

00:02:22.966 --> 00:02:24.673
hogy mindenki röplabdázott,

00:02:24.673 --> 00:02:28.653
így számomra szinte predesztinált volt,
hogy én is röplabdázni kezdtem.

00:02:29.651 --> 00:02:32.331
Hamar perifériára kerültem emiatt
az osztályon belül,

00:02:32.336 --> 00:02:34.916
hiszen egyik klikkbe sem illettem be.

00:02:36.689 --> 00:02:40.229
Az iskolában összesen hárman voltunk fiúk,
akik ezt a sportot űzték,

00:02:40.238 --> 00:02:43.738
így a kis létszám miatt,
nekünk a lányokkal kellett edzenünk.

00:02:44.921 --> 00:02:48.311
A sport szeretetének köszönhetően
hamar összebarátkoztunk velük –,

00:02:49.291 --> 00:02:52.741
velük, akik akkor az iskola
legszebb lányai voltak.

00:02:53.882 --> 00:02:57.052
Valószínűleg ekkor szúrhattam szemet
négy felsőbb éves fiúnak,

00:02:57.070 --> 00:03:00.150
akiknek nem tetszett
az én jelenlétem a lányok körül,

00:03:00.496 --> 00:03:02.386
ezért kezdtek rám szállni.

00:03:03.669 --> 00:03:06.249
Kezdetben durva beszólásokat kaptam tőlük,

00:03:06.362 --> 00:03:09.542
de ők nem álltak meg
a verbális bántalmazás szintjén.

00:03:10.690 --> 00:03:12.570
Mikor elmentek mellettem a folyosón,

00:03:12.685 --> 00:03:17.175
alkalmanként úgy megütötték a kezemet,
hogy napokig nem bírtam mozgatni.

00:03:18.114 --> 00:03:22.674
Belöktek a szekrénybe, rám zárták,
és közben rajtam nevettek.

00:03:24.135 --> 00:03:26.727
Télen az iskolába menet
jó viccnek tartották,

00:03:26.727 --> 00:03:28.537
hogy megdobjanak egy olyan hógolyóval,


00:03:28.537 --> 00:03:31.251
aminek a közepére
egy nagy követ csomagoltak.

00:03:32.563 --> 00:03:35.883
Fejbe találtak vele,
amitől vérezni kezdett a fejem.

00:03:37.880 --> 00:03:41.870
De ezek fizikai sérülések voltak,
amik begyógyultak.

00:03:42.933 --> 00:03:45.403
A legfájdalmasabb
és a legkínosabb az volt,

00:03:45.413 --> 00:03:48.663
amikor rászoktak arra,
hogy szünetekben lejöttek a termünkbe,

00:03:49.584 --> 00:03:52.164
az ajtóban álltak,
és onnan kiabáltak nekem

00:03:53.344 --> 00:03:56.044
az osztálytársaim előtt,
akik csöndben ültek,

00:03:56.044 --> 00:03:59.774
hiszen féltek ők is, nehogy ők legyenek
a következő áldozatok.

00:04:00.394 --> 00:04:02.604
És mikor megpróbáltam kimenni a teremből,

00:04:02.654 --> 00:04:06.144
hogy legalább ne az osztálytársaim előtt
alázzanak meg ma is,

00:04:06.504 --> 00:04:09.854
kifele menet a fiúk
meglöktek vagy megütöttek.

00:04:11.464 --> 00:04:14.094
Történelemből,
mikor a tatárjárást tanulták,

00:04:14.265 --> 00:04:19.005
a szünetben azt kiabálták nekem:
"Megöllek, tatár!"

00:04:21.880 --> 00:04:25.360
Irodalomból, mikor a magyar himnuszt
tanulták, melynek egy sora:

00:04:25.896 --> 00:04:28.916
"Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk",

00:04:29.415 --> 00:04:31.455
a szünetben azt harsogták:

00:04:33.354 --> 00:04:35.304
"Takarodj, te rabló mongol!"

00:04:37.372 --> 00:04:40.042
A dolog odáig jutott
hetedik osztályos koromra,

00:04:40.042 --> 00:04:43.132
hogy a fiúk reggelente
a bejárat előtt vártak,

00:04:43.631 --> 00:04:45.653
és miközben mentem az osztálytermem felé,

00:04:45.653 --> 00:04:50.043
végig mellettem jöttek, löködtek,
és megalázó dolgokat mondtak rám.

00:04:51.143 --> 00:04:52.553
Ezt egy ideig viseltem,

00:04:52.572 --> 00:04:56.752
aztán elkezdtem a raktárépületen keresztül
beszökni reggelente az iskolába,

00:04:57.274 --> 00:05:00.034
ezzel kikerülve
a kora reggeli bántalmazást.

00:05:02.518 --> 00:05:05.858
Egy kérdés, amit ezen a ponton
néhányszor kaptam:

00:05:07.394 --> 00:05:09.404
"És a szüleidnek nem mondtad el?"

00:05:10.678 --> 00:05:12.628
Hogy a történet ne legyen olyan egyszerű,

00:05:12.645 --> 00:05:15.335
ez volt az az időszak
a családom életében,

00:05:15.605 --> 00:05:20.305
amikor totálisan eladósodtunk
a 2008-as válságnak köszönhetően.

00:05:21.125 --> 00:05:24.045
Hogy milyen mértékben,
azt azzal tudnám érzékeltetni,

00:05:24.050 --> 00:05:28.520
hogy egyik nap arra keltünk,
hogy a parkolóból elvitették az autónkat,

00:05:28.672 --> 00:05:30.812
a lakásunkba pedig elkezdtek
behajtók járni,

00:05:30.812 --> 00:05:34.172
és lefényképezni
a helyiségeket és az ingóságokat.

00:05:35.233 --> 00:05:40.023
Ezzel együtt új, nemkívánatos
szereplők is megjelentek a családomban:

00:05:40.752 --> 00:05:44.262
ilyen volt az alkohol és a szeretők.

00:05:45.773 --> 00:05:52.153
Ezek együtt egy feszült, nemkívánatos
légkört eredményeztek otthon,

00:05:52.191 --> 00:05:54.584
ezért emlékszem, hogy úgy gondoltam,


00:05:54.584 --> 00:05:57.904
van elég baja a szüleimnek,
nem mondom el nekik.

00:06:00.309 --> 00:06:04.199
Az igazi enyhülést azonban a középiskola
megkezdése hozta el számomra,

00:06:04.224 --> 00:06:08.004
ahol új lappal kezdhettem,
hiszen senki nem tudta, hogy ki vagyok,

00:06:08.004 --> 00:06:09.824
vagy hogy honnan jövök.

00:06:10.307 --> 00:06:13.447
De a sok testi, lelki bántalmazás
nem múlt el nyom nélkül.

00:06:14.536 --> 00:06:19.186
Az önképem totális ferdülése mellett,
magatartási problémáim lettek.

00:06:20.429 --> 00:06:22.309
Pánikrohamokat kaptam miséken,

00:06:22.878 --> 00:06:25.748
hiperhidrózis tört rám ott,
ahol több ember volt.

00:06:26.826 --> 00:06:29.256
Ezek miatt iskolapszichológushoz küldtek.

00:06:30.625 --> 00:06:32.595
Néhány sablonos beszélgetés után

00:06:32.696 --> 00:06:36.286
egyik nap úgy döntöttem,
hogy segítséget kérek,

00:06:36.917 --> 00:06:39.647
és elmondom a történetemet Lívia néninek.

00:06:41.158 --> 00:06:42.597
Elkezdtünk rajta dolgozni,

00:06:42.597 --> 00:06:45.557
és a kezelés egész
középiskola alatt tartott.

00:06:46.777 --> 00:06:48.567
Rengeteget beszélgetett velem,

00:06:48.655 --> 00:06:51.225
pszichológiai könyveket adott,
hogy tanuljak belőlük;

00:06:51.721 --> 00:06:55.081
egyéb technikákkal segített
visszanyerni az önbecsülésemet.

00:06:56.994 --> 00:06:59.454
De hogy miért állok most itt előttetek?

00:07:01.250 --> 00:07:04.557
Az egyik oka, hogy a négyéves
közös munka során megtanultam,

00:07:04.557 --> 00:07:08.007
hogy a trauma feldolgozásának
vannak fázisai.

00:07:09.017 --> 00:07:12.697
A sokk fázisán,
az ingadozás fázisán áthaladva,

00:07:13.000 --> 00:07:16.620
húszéves koromra eljutottam
a tagadás fázisába.

00:07:17.437 --> 00:07:20.437
Ez volt az időszak, amikor elkezdtem
magamat arról meggyőzni,

00:07:20.438 --> 00:07:23.298
hogy hát nem is volt
annyira durva ez a dolog,

00:07:23.619 --> 00:07:26.039
lehetséges hogy én voltam túl érzékeny.

00:07:27.129 --> 00:07:30.109
Elkezdtem tagadni azt,
amit tudtam, hogy megtörtént.

00:07:31.834 --> 00:07:32.984
A másik oka,

00:07:34.039 --> 00:07:37.519
hogy az exbántalmazottaknak
azon kevés százaléka,

00:07:38.911 --> 00:07:43.674
akiknek sikerül kimászni
a bántalmazásból, visszahúzódnak,

00:07:43.674 --> 00:07:47.034
és szinte csak a közvetlen környezetük
tud a létezésükről.

00:07:47.924 --> 00:07:50.213
Pszichológiailag
ez teljesen érthető folyamat,

00:07:50.213 --> 00:07:53.476
hiszen az ember
ösztönösen kerüli a veszélyt,

00:07:53.476 --> 00:07:57.086
főleg ha már egyszer megtapasztalta,
hogy milyen sérülni.

00:07:58.511 --> 00:08:02.151
Én ezt teljesen megértem, 
viszont van vele egy problémám.

00:08:03.548 --> 00:08:07.828
Mégpedig az, hogy így senki nem tud
példaként szolgálni azoknak,

00:08:08.531 --> 00:08:11.161
akik most élik át a bántalmazásokat.

00:08:12.834 --> 00:08:17.244
Annak ellenére sem beszélünk róla, 
hogy rendkívül sokunkat érint.

00:08:18.344 --> 00:08:19.684
De hogy ez mennyire így van,

00:08:19.684 --> 00:08:22.734
azt szintén egy személyes példán keresztül
mutatnám be nektek.

00:08:24.593 --> 00:08:28.763
Veszprémből munkavállalás céljából
költöztem Budapestre január közepén,

00:08:29.074 --> 00:08:32.894
és a munkába lépéshez szükségem volt
egy erkölcsi bizonyítványra.

00:08:34.188 --> 00:08:38.018
El is mentem a hivatalba érte,
ahol a váróterembe lépve megláttam,

00:08:38.036 --> 00:08:40.746
hogy rajtam kívül kábé
25 ember várakozik ott.

00:08:41.463 --> 00:08:44.003
De hát volt időpontom,
úgyhogy nem aggódtam.

00:08:46.166 --> 00:08:49.456
Az ügyintézőt és az ügyfelet
egy üvegfal választotta el egymástól,

00:08:49.476 --> 00:08:52.106
ahol mindkét oldalon
volt egy-egy gomb a mikrofonnak,

00:08:52.116 --> 00:08:53.916
hogyha egymással szeretnénk beszélni.

00:08:55.037 --> 00:08:58.647
Kábé 10 perc várakozás után
szólítottak is az egyik ablakhoz,

00:08:58.687 --> 00:09:01.867
hogy akkor "Dzsordzseren Dzsindzsi"
a következő.

00:09:01.909 --> 00:09:04.649
Mondtam: "Köszönöm,
az azt hiszem, én vagyok."

00:09:04.981 --> 00:09:07.299
Bár azt, hogy a Csingizből
hogy lett Dzsinzsi,

00:09:07.299 --> 00:09:09.251
az mondjuk megérne
még egy TEDx előadást,

00:09:09.251 --> 00:09:10.771
úgyhogy jövőre találkozunk.

00:09:12.080 --> 00:09:15.690
Mindegy, leültem az ügyintézőhöz,
aki elkérte a személyimet,

00:09:15.701 --> 00:09:20.831
és közben megdicsérte a nevemet,
én pedig ugye a makulátlan kiejtését.

00:09:21.153 --> 00:09:22.225
(Nevetés)

00:09:22.225 --> 00:09:24.375
Aztán miután nézte
egy ideig a személyimet,

00:09:24.398 --> 00:09:26.238
egyszer csak azt kérdezte tőlem:

00:09:26.760 --> 00:09:30.910
"Fiatalember, magát soha
nem bántották a neve miatt?"

00:09:32.482 --> 00:09:33.923
Hát, gondoltam magamban,

00:09:33.923 --> 00:09:36.222
hogy ez talán nem
a legmegfelelőbb helyszín arra,

00:09:36.222 --> 00:09:37.662
hogy ezt itt most megvitassuk.

00:09:37.804 --> 00:09:41.534
Főleg, mert időközben a másik két ablaknál
ülő ügyintéző kiment szünetre,

00:09:41.558 --> 00:09:44.278
tehát az egész váróterem
minket hallgatott a mikrofonban.

00:09:45.929 --> 00:09:50.229
De hát hazudni sem szerettem volna,
úgyhogy azt válaszoltam neki:

00:09:50.792 --> 00:09:54.822
"Hát, sajnos előfordult,
de már túl vagyok rajta."

00:09:55.945 --> 00:09:58.725
Erre a hölgy elmesélte,
hogy az ő férje ukrán,

00:09:59.132 --> 00:10:01.172
és úgy döntöttek,
hogy az ukrán név mellett

00:10:01.172 --> 00:10:04.662
a gyerekeiknek adnak egy harmadik,
magyar nevet is,

00:10:04.755 --> 00:10:06.995
hogy majd legyen
egy menekülő útjuk az iskolában

00:10:06.995 --> 00:10:08.944
a csúfolódásokkal szemben.

00:10:09.654 --> 00:10:10.924
Majd hozzátette:

00:10:11.454 --> 00:10:14.804
"Mert a gyerekek
a legkegyetlenebb állatfaj."

00:10:16.366 --> 00:10:17.406
Egyből gondoltam,

00:10:17.406 --> 00:10:20.448
hogy valószínűleg a hölgynek is van
rossz tapasztalata a témában,

00:10:20.448 --> 00:10:23.478
és azért mond el nekem
ennyire személyes dolgokat,

00:10:23.511 --> 00:10:26.671
mert végre találkozik valakivel,
aki érti, hogy miről beszél.

00:10:27.869 --> 00:10:29.801
Miután a hölgy kimondta ezt a mondatot,

00:10:29.801 --> 00:10:33.221
a mögöttem ülő 25 emberből
megszólalt egy úriember:

00:10:34.168 --> 00:10:37.288
"Igen, ez így van.
A gyerekek a legkegyetlenebbek."

00:10:37.963 --> 00:10:40.393
Mire az úr mellett
bal és jobb oldalon ülő két hölgy

00:10:40.413 --> 00:10:42.763
elkezdett helyeselni, hogy: "Igen, igen."

00:10:44.577 --> 00:10:47.537
Egyszer csak azon kaptam magam,
hogy egy hivatalos helyen ülök,

00:10:47.537 --> 00:10:51.443
ahol egy komplett önsegítő csoportot
tudnék összerakni ezekből az emberekből.

00:10:51.453 --> 00:10:52.493
(Nevetés)

00:10:52.493 --> 00:10:55.073
Úgyhogy hátrafordultam,
és azt kérdeztem tőlük:

00:10:55.861 --> 00:10:57.551
"Akarnak róla beszélni?"

00:10:57.560 --> 00:10:59.040
(Nevetés)

00:11:00.555 --> 00:11:04.555
Mosolyogtató történet, de azt gondolom,
jól mutatja ennek a témának a jellegét:

00:11:04.557 --> 00:11:07.757
mégpedig azt, hogy az emberek szégyellik,
ha bántalmazzák őket,

00:11:07.766 --> 00:11:09.966
ugyanakkor ha találkoznak valakivel,

00:11:09.976 --> 00:11:14.186
aki azt mondja, hogy igen,
velem is megtörtént,

00:11:15.276 --> 00:11:17.926
akkor kinyílnak, és megértést várnak.

00:11:19.885 --> 00:11:21.535
Azóta eltelt jó néhány év,

00:11:21.535 --> 00:11:24.405
és volt időm átgondolni
a velem történteket.

00:11:26.567 --> 00:11:29.057
Jobban szeretem a családomat,
mint bármikor,

00:11:29.675 --> 00:11:31.835
a bántalmazóimnak pedig megbocsájtottam,

00:11:31.836 --> 00:11:34.806
és bármennyire sablonosan
vagy közhelyesen hangzik,

00:11:35.145 --> 00:11:37.135
rengeteget köszönhetek nekik.

00:11:39.016 --> 00:11:40.544
Kitartást, melynek eredményeképp

00:11:40.544 --> 00:11:43.744
14 évesen bekerülhettem
a magyar röplabda válogatottba.

00:11:44.555 --> 00:11:47.565
Merészséget, melynek köszönhetően
elkezdtem modellkedni,

00:11:47.586 --> 00:11:51.226
mely területen ígéretes ajánlatokat kaptam
külföldi ügynökségektől.

00:11:52.030 --> 00:11:54.440
Tenni akarásra való ki nem múló tüzet,

00:11:54.842 --> 00:11:58.702
mely eredményeképp
most itt állok előttetek.

00:12:00.124 --> 00:12:03.064
De kaptam egy elsőre lehet,
hogy furcsa dolgot:

00:12:05.133 --> 00:12:07.193
magyarságtudatot.

00:12:07.964 --> 00:12:11.164
Furcsa, mert ha egy cigány gyereket
bántanak magyar gyerekek,

00:12:11.654 --> 00:12:12.703
akkor a cigány gyerek

00:12:12.703 --> 00:12:16.153
nagy eséllyel fogja egész hátralévő
életében meggyűlölni a magyarságot,

00:12:16.420 --> 00:12:18.430
és ugyanez a példa fordítva.

00:12:19.374 --> 00:12:20.714
De annak ellenére,

00:12:21.065 --> 00:12:25.595
hogy a környezetem a bántalmazás éveiben
minden nap éreztette velem,

00:12:25.595 --> 00:12:27.695
hogy én nem vagyok
velük egyenrangú magyar,

00:12:28.155 --> 00:12:29.605
mára ez valahogy úgy alakult,

00:12:29.606 --> 00:12:32.806
hogy rendkívüli büszkeséggel önt el,
ha arra gondolok,

00:12:33.402 --> 00:12:35.222
félig magyarnak születtem.

00:12:36.145 --> 00:12:40.805
Örököltem a magyarok küzdeni tudását,
és azt a bizonyos magyar makacsságot,

00:12:40.828 --> 00:12:42.978
ami minden nap azt sugallja nekem,

00:12:43.006 --> 00:12:47.066
hogy igenis, az előnyömre tudom fordítani
a velem történteket,

00:12:47.880 --> 00:12:49.510
még akkor is, hogyha tudom,

00:12:49.646 --> 00:12:54.896
hogy a legtöbb exbántalmazott
az árnyékban él, boldogtalan,

00:12:55.852 --> 00:12:57.292
szerhasználó,

00:12:58.341 --> 00:12:59.951
vagy már nem is él.

00:13:02.750 --> 00:13:05.980
Én ugyan csak öt éve, de élek.

00:13:07.827 --> 00:13:09.848
Végül pedig arra kérnélek titeket,

00:13:09.848 --> 00:13:13.798
hogy kézfeltartással válaszoljatok
nekem a következő kérdésekre,

00:13:14.289 --> 00:13:17.139
és aki egyszer már fölteszi a kezét
valamelyik kérdésre,

00:13:17.140 --> 00:13:18.720
az hagyja fenn tartva:

00:13:20.600 --> 00:13:25.030
Ki az, akit valaha bántalmaztak már
verbálisan vagy fizikálisan?

00:13:28.698 --> 00:13:32.678
Ki az, aki hallott már a környezetében
valamiféle bántalmazásról?

00:13:35.668 --> 00:13:38.568
Ki az, akinek szóltak már be olyat,
ami rosszul esett?

00:13:40.959 --> 00:13:42.769
És végül, ki az, aki úgy gondolja,

00:13:42.776 --> 00:13:44.676
hogy lehetséges, hogy a jövőben,

00:13:45.363 --> 00:13:48.953
így vagy úgy, de találkozni fog
valamiféle bántalmazással?

00:13:51.917 --> 00:13:53.517
Nézzetek körbe!

00:13:54.415 --> 00:13:56.755
Látjátok, mennyien vagyunk érintve?

00:13:57.675 --> 00:14:00.485
A kérdésem hozzátok is csak annyi, hogy:

00:14:02.229 --> 00:14:04.189
"Akartok róla beszélni?"

00:14:05.394 --> 00:14:08.394
(Taps) (Éljenzés)