Sok probléma van ma a világon. Mindegyik nagyon bonyolult, nehéz, és összefüggésben állnak egymással. De tehetünk valamit ellenük. Hiszem, hogy a lányok oktatása van legközelebb ahhoz a megoldáshoz, amely segítene a világ legsúlyosabb problémáin. De nem kell hinniük nekem. A Világbank szerint a lányok oktatása az egyik legjobb befektetés, amit egy ország tehet. Pozitív hatást gyakorolhat 17-ből 9 fenntartható fejlődési célra. Mindenre az egészségtől kezdve, a táplálkozáson át a foglalkoztatásig – pozitív hatást érhetünk el ezeken a területeken a lányok képzésével. Emellett a klímatudósok nemrég a lányok oktatását a hatodik helyre rangsorolták abban a 80 intézkedésből álló listában, amely fordítana a globális felmelegedésen. Hatodik hely; magasabbra rangsorolták a napelemeknél vagy elektromos autóknál. Ennek az az oka, hogy ha a lányok képzettek, akkor kisebb családjaik lesznek, és az ebből következő népességcsökkenés jelentősen csökkentené a széndioxid-kibocsátást. Ezenfelül ezt a problémát csak egyszer kell megoldanunk. Mert egy tanult anya kétszer nagyobb valószínűséggel fogja a gyermekeit is taníttatni. Tehát ha ezt egyszer véghezvisszük, örökre véget vethetünk a nemek közti aránytalanságnak és írástudatlanságnak. Indiában dolgozom, amely hihetetlen lépést tett előre azáltal, hogy az általános iskolai képzést mindenki számára elérhetővé tette. Azonban még mindig van négymillió beiskolázatlan lány, ami számát tekintve az egyik legmagasabb a világon. A lányok nyilvánvalóan a szegénység, a szociális és a kulturális tényezők miatt nem mennek iskolába. De a probléma a gondolkodásmódban is gyökeredzik. Találkoztam egy lánnyal, akit Naraaz Nath-nak hívtak. Naaraaz azt jelenti "mérges". Mikor megkérdeztem, miért az a neve, hogy "mérges", azt felelte: "Mert mindenki olyan mérges volt, mikor lány született." Egy másik lányt Antim Bala-nak hívtak, aminek a jelentése "az utolsó lány". Mert mindenki azt remélte, hogy ő az utolsó, aki lánynak született. Egy lány, Aachuki. Azt jelenti "valaki, aki megérkezett". Nem kívánatos, de mégis megérkezett. És emiatt a gondolkodásmód miatt a lányok kimaradnak az iskolából, vagy nem végzik el tanulmányaikat. Az emberek meggyőződése szerint a kecske egy vagyontárgy, a lány pedig tehervállalás. Az "Educate Girls" nevű szervezet azon dolgozik, hogy ezen változtasson. A legnehezebb, vidéki, távoli és törzsi falvakban dolgozunk. És hogy csináljuk? Először is fiatal, lelkes, képzett fiatalokat keresünk ezekből a falvakból. Férfiakat és nőket. Balika csapatnak hívjuk őket. Balika "lánygyermeket" jelent, tehát ez az a csapat, ami a lánygyermekért jött létre. És amint összetoboroztuk a közösségi önkénteseinket, kiképezzük és mentoráljuk őket, ill. támogatást nyújtunk nekik. Aztán elkezdődik a munkánk. Az első lépés, hogy beazonosítunk minden egyes lányt, aki nem jár iskolába. De az eljárásunk kicsit különböző és csúcstechnológiát használunk, legalábbis szerintem. Minden terepen dolgozó önkéntesünk kap egy okostelefont, amelyre az "Educate Girls" nevű alkalmazás van telepítve. Ez az alkalmazás tartalmaz mindent, amire a csapatnak szüksége van: egy digitális térképet, amely jelöli a felmérések helyszíneit, a felmérést az összes kérdéssel együtt, egy kis útmutatót a felmérés sikeres elvégzéséhez, így az adatok, amiket megkapunk, valós idejűek és jó minőségűek. Mindezzel felfegyverkezve a csapatunk és az önkénteseink ajtóról-ajtóra járnak, minden egyes háztartást felkeresnek, hogy megtaláljanak minden egyes lányt, akit soha nem írattak be iskolába, vagy lemorzsolódott onnan. És mivel rendelkezésünkre állnak ezek az adatok és ez a technológia, gyorsan rájövünk, kik ezek a lányok, és hol tartózkodnak. Mert minden falut geocímkéztünk, így ki tudjuk építeni ezt az információhálózatot, nagyon-nagyon gyorsan. És amint tudjuk, hol vannak a lányok, elkezdhetjük őket újra bevonni az iskolarendszerbe. Ez csak az a folyamat, amellyel mozgósítjuk a közösségeket; falusi és szomszédi találkozókkal kezdődik, illetve a szülőknek és családoknak is nyújtunk egyéni tanácsadást, hogy a lányok újra iskolába járhassanak. Ez eltarthat hetekig, vagy akár hónapokig. Miután a lányok visszakerülnek az iskolarendszerbe, az iskolákkal is együttműködünk. Így biztosítjuk, hogy az iskoláknak meglegyen az alapvető infrastruktúrájuk, hogy a lányok maradhassanak. Ehhez hozzátartozik a külön mellékhelyiség lányok számára, ivóvíz, dolgok, amelyek segítenek a higiénia megőrzésében. De mindez felesleges lenne, ha a gyerekeink nem tanulnának. Így egy oktató programot is vezetünk. Ez egy kiegészítő oktatási program, és nagyon-nagyon fontos, hiszen a gyerekek többsége első generációs tanuló, tehát otthon senki sem tud nekik segíteni a házi feladatban, nincs senki, aki támogathatná a tanulmányaikat. A szüleik nem tudnak írni vagy olvasni. Tehát tényleg kulcsfontosságú, hogy támogassuk a tanítást az osztályokban. Lényegében így néz ki a modellünk: megtalálni a lányokat, bevonni őket a rendszerbe, és biztosítani, hogy ott is maradjanak és tanuljanak. És tudjuk, hogy ez a modell működik. Tudjuk, mert egy legutóbb véletlenszerűen elvégzett kiértékelés megerősítette a hatékonyságát. A kiértékelőnk úgy találta, hogy a hároméves időszak alatt az Educate Girls a beiskolázatlan lányok 92%-át vissza tudta juttatni az iskolába. (Taps) És ami a tanulást illeti, a gyerekek jelentősen többet tanultak a kontrolliskolákhoz viszonyítva. Olyan volt, mint egy extra iskolai év egy átlagos tanuló számára. És ez rengeteg, ha belegondolunk, hogy itt törzsi gyerekek lépnek be először az iskolarendszerbe. Van tehát egy modell, ami működik, tudjuk, hogy skálázható, mert már 13 000 faluban tevékenykedünk. Tudjuk, hogy okos az adatok és technológia használata révén. Tudjuk, hogy fenntartható és rendszerszerű, mert a közösségekkel működünk együtt, tulajdonképpen a közösségek vezetik. És a kormánnyal is együttműködünk, tehát nem hozunk létre párhuzamos megvalósítási rendszereket. Létrehoztuk ezeket az innovatív partnerkapcsolatokat a közösségekkel, a kormánnyal, ezt az okos modellt, mivel van egy nagy, vakmerő álmunk. Az, hogy megoldjuk Indiában a beiskolázatlan lányok problémájának 40%-át a következő öt évben. (Taps) Azt gondolják, ez kevés... Tudják, én hogy vélekedek erről? India nem kis hely, hanem egy hatalmas ország, több mint egymilliárd ember hazája. 650 000 falunk van. Hogy jövök én ide és mondom azt, hogy ez a kis szervezet meg fogja majd oldani a problémák 40%-át? Azért, mert kulcsfontosságú belső ismerettel rendelkezünk. A módszerünk, a felhasznált adatok és a technológia segítségével rájöttünk ugyanis, hogy az indiai falvak 5%-ában él a beiskolázatlan lányok 40%-a. És ez egy óriási darabja a kirakósnak. Ami azt jelenti, hogy nem kell az egész ország területén dolgoznom. Csak a falvak 5%-ában, kb. 35 000 faluban, hogy tényleg megoldjuk a probléma nagy részét. És ez kulcsfontosságú, mert ezekben a falvakban nem csak a beiskolázatlan lányok száma magas, hanem más körülmények is közrejátszanak, mint az alultápláltság, alulfejlettség, szegénység, csecsemőhalálozás, gyermekházasság. Tehát ha ezekre a területekre összpontosítunk, nagyobb, sokszorozódó hatást érhetünk el az összes többi tényezőre nézve is. Ami azt jelentené, hogy 1,6 millió lányt tudnánk visszajuttatni az iskolába. (Taps) Azt kell, hogy mondjam, hogy már több mint egy évtizede csinálom ezt, és még sose találkoztam egy lánnyal se, aki azt mondta volna, hogy: "otthon akarok maradni". "Az állatokat akarom legelteti". "A testvéreimre akarok vigyázni". "Gyermekmennyasszony akarok lenni". Minden egyes lány, akivel találkozok, iskolába akar járni. És ez az, amit tényleg csinálni akarunk. Meg akarjuk valósítani ezt az 1,6 milliónyi álmot. És ez nem kerül sokba. Megtalálni és beíratni egy lányt a modellünk segítségével kb. 20 dollár. Biztosítani, hogy tanuljon és részt vegyen az oktatási programban további 40 dollár. De ma kell cselekedni. Mert egy lány a legnagyobb vagyon, amink csak lehet. Safeena Husain vagyok, és lányokat oktatok. Köszönöm. (Taps)