♪ [zene] ♪ [Alex] Miután láttuk, hogyan határozzuk meg azt az értéket, ahol maximális a nyereség, az átlagköltség-görbe segítségével meg tudjuk állapítani a nyereség mértékét is. Ahogy az előző előadásban mondtam, az átlagköltség a termékek egy egységre eső ára. Azaz az átlagköltség a teljes költség osztva Q-val. Emlékezzünk arra is, hogy a teljes költség felbontható állandó költségekre és változó költségekre. Tehát az átlagköltséget kifejezhetjük kicsit hosszabban is. Az átlagköltség egyenlő állandó költség osztva Q-val, plusz változó költség osztva Q-val, ahol Q a termelt egységek száma. Ez azért hasznos, mert így megsejthetjük, milyen egy tipikus átlagköltség-görbe alakja. Vegyük észre, hogy az állandó költségek nem változnak Q-val. Ezért állandóak. Tehát, amikor a mennyiség kicsi, az állandó költség legyen 100, és Q kicsi, ekkor ez a szám nagy lesz, mint 100 osztva 1-gyel. De ahogy Q nõ, ez a szám, az állandó költség osztva Q-val, egyre kisebb lesz. Ha Q=10, ez a szám 100/10, azaz 10 lesz. Tehát 100-ról indul és megy le, le, le, egyre kisebb lesz, ahogy egyre nagyobb mennyiséggel osztjuk. Ugyanakkor a változó költségek növekednek a mennyiséggel. Amint láttuk a határköltség-görbe esetében, egy ponton túl a változó költségek gyorsabban fognak nőni, mint a mennyiség. Így az történik, hogy valahol ez a szám, a változó költség osztva a mennyiséggel, egyre nagyobb és nagyobb lesz. Két dolog van, az egyik hatás lenyomja az átlagköltséget. Ez kiváltképp erős lesz a kezdetekben. Végül azonban a második hatás megnöveli az átlagköltséget. Ilyen lesz a jellegzetes átlagköltség-görbe alakja: csökken, eléri a minimumát, majd nő. Rajzoljuk le így. Íme egy tipikus határköltség-görbe, és egy határbevétel-görbe, ami azonos az árral. Tudjuk, hogy a nyereség-maximalizáló hely ott van, ahol a határbevétel egyenlő a határköltséggel. Íme az átlagköltség-görbe. Figyeljük meg, hogy olyan az alakja, ahogy leírtam, magasan indul, csökken, eléri a minimumot, és egyből visszamegy. Vegyük észre azt is, hogy a határköltség-görbe a minimum pontban metszi az átlagköltség-görbét. Ez csak egy matematikai tény, de mit jelent ez a valóságban? Költség helyett beszéljünk átlag minõsítésről és a határ minősítésrõl. Tegyük fel, hogy az átlagminõsítésed 80%. Nagyon jól csinálod. De aztán a következõ teszteden csak 60%-ot érsz el, vagyis alacsonyabbat. Milyen hatással lesz ez az átlagodra? Nos, leviszi az átlagodat. Valójában, ahányszor a határod az átlagod alatt van, az átlagodnak esni kell. Másrészt, tegyük fel, hogy 80%-ot érsz el, és a következõ teszteden 90%-ot érsz el. Nagyszerû, de milyen hatással lesz ez az átlagodra? Emeli az átlagodat. Valójában, akármikor a határod az átlagod felett van, az átlagodnak nõni kell. Most tételezzük fel, hogy mi történik, amikor mondjuk 80%-ot érsz el, és a következõ teszteden szintén 80%-ot érsz el. Nos, ilyenkor a határod megegyezik az átlagminõsítéseddel, és az átlagminõsítésed egyenes nem változik, egyenletes. De ami igaz az átlagra és határminõsítésedre, az igaz az átlagköltségre és határköltségre is. Amikor a határköltség az átlag alatt van, az átlag csökken. Amikor a határköltség az átlag felett van, az átlag nõ. És amikor a határ egyenlõ az átlaggal, az átlag egyenes. Más szóval, az átlag költség görbe minimum pontjánál vagyunk. Oké, most már elmondtam, hogy tudjuk használni az átlagköltség görbét, hogy megállapítsuk a nyereséget megmutassuk a nyereséget a diagramon. Ezt egy kicsit átrendezve tudjuk megtenni. Emlékezzünk, hogy a nyereség egyenlõ a teljes bevétel mínusz a teljes költség és a teljes költség nem más, mint az ár szorozva a mennyiséggel P x Q. Azt is tudjuk, hogy az átlag költség egyenlõ a teljes költség osztva a mennyiséggel. Rendezzük át egy kicsit úgy, hogy megkapjuk, hogy a teljes költség egyenlõ az átlagköltség szorozva a mennyiséggel. Szóval vegyük ezt és szorozzuk meg mindkét oldalt Q-val, a mennyiséggel. Tehát végezzük el ezeket a helyettesítéseket a nyereség-egyenletünkben. Ha ezt megtesszük, a nyereség egyenlõ lesz a teljes bevétellel ár szorozva a mennyiséggel mínusz teljes költség átlagköltség szorozva mennyiséggel. Most vegyük ki Q-t az egyenlet mindkét oldaláról és megkapjuk, hogy a nyereséget szintén leírhatjuk úgy, az ár mínusz átlag költség, mindez megszorozva a mennyiséggel. Ez szép, mert megtaláljuk az összes ilyen elemet a diagramunkon. Itt van az ár. Itt van az átlagköltség a nyereség-maximalizáló mennyiségnél. Hadd mutassam csak meg. Ott van az ár. Ott van az átlagköltség a nyereségmaximalizáló mennyiségnél. Tehát a profit a nyereség- maximalizáló mennyiségnél ez a zöld terület itt. Az ár mínusz az átlagköltség, szorozva a mennyiséggel. Most már van egy szép módszerünk arra, hogy megmutassuk egy diagramon, hogy mennyi a nyereség. Használjuk ezt az eszközt még egy kicsit. Itt van egy másik példa az átlagköltség görbére mozgás közben. Emlékezzünk, hogy azt mondtam, hogy a nyereség-maximalizálás nem feltétlenül jelenti, hogy a vállalat pozitív profitot termel. Néha a legjobb, amit tehetsz, hogy minimalizálod a veszteségeidet. Kell venned egy veszteséget. Például, tételezzük fel, hogy az ár 17 dollár alatt van. Azaz, ez a piaci ár, ami egyenlõ a vállalat határ- bevételi görbéjével. Hogyan maximalizálja a cég a nyereséget? Megválasztja a mennyiséget, ahol a határbevétel egyenlõ a határköltséggel. Ebben az esetben, a mennyiség 1. Most mi a nyeresége a cégnek? Nos, általában úgy mérjük a profitot, hogy az ár mínusz az átlagköltség szorozva a mennyiséggel. De jegyezzük meg, hogy az ár az átlagköltség alatt van a nyereség-maximalizáló mennyiség, egynél. Mivel az ár az átlagköltség alatt van, ez veszteség. Ez negatív mennyiség. Ez egy veszteség. Valójában, jegyezzük meg, hogy a megtérülési ár a 17 dollár, ami a minimum az átlagköltség görbén. Annak érdekében, hogy nyereséges legyen, a cégnek el kell érnie a minimumot az átlagköltség görbéjén. Tehát bármilyen 17 dollár alatti árnál nyereséget maximalizálunk egy ponton, ahol az ár megegyezik a határköltséggel, és figyeljük meg, hogy az összes ilyen ár az átlagköltség alatt van. Tehát ez az egész lenti terület, még a nyereség-maximalizáló mennyiség is, veszteséget jelent. Másrészrõl, ha egyszer 17 dollár fölé megyünk, az átlagköltség-görbe minimuma fölé , akkor megfeleltethetjük az árat a határköltséggel. Megválaszthatjuk a mennyiséget úgy, hogy az ár megegyezzen a határköltséggel. Ez az ár az átlagköltség fölött lesz, tehát nyereséget hoz. Ezért, 17 dollár, az átlagköltség görbe minimuma a megtérülési pont. Ha az ár kevesebb, mint az átlagköltség görbe minimuma, veszteségünk lesz. Ha az ár nagyobb, mint az átlagköltség görbe minimuma, akkor nyereséget termelünk. Tehát mikor kell egy vállalatnak ki- illetve belépnie egy iparba? Hosszú távon, a cégek akkor lépnek be, ha az ár az átlagköltség fölött van. Ha az ár valahol az átlagköltség görbe fölött van, akkor a vállalat tud nyereséget termelni a belépéssel és ez az amit a cégek szeretnének tenni. Nyereséget szeretnének termelni, tehát be akarnak lépni bárhova ahol nyereség lehetséges. A vállalatok akkor lépnek ki az iparból, ha az ár az átlagköltség görbe alatt van. Ekkor veszteségük lesz és ki akarnak lépni. Így végül, amikor az ár egyenlõ az átlagköltség minimumával éppen egyenlõ az átlagköltség görbe legaljával, a nyereség nulla és nem ösztönzés sem kilépésre sem belépésre az iparban. Most valószínûleg az a kérdés, hogy miért maradna a vállalat az iparban, ha a nyereség nulla? A nullás nyereség csak egy szaknyelvi kifejezés, azt jelenti, hogy a piaci árnál a vállalat lefedi az összes költségét, beleértve, hogy ki tudja fizetni a munkaerõt és a tõkét, a szokásos haszonáldozati költségeit. Tehát a nullás nyereség azt jelenti, hogy mindenkit kifizettek, annyira, hogy elégedettek legyenek. Más szóval, a nullás nyereség alatt azt értjük, amit normál emberek értenek normál nyereségen. Tehát amikor egy közgazdász azt mondja, hogy nullás nyereség, az helyettesíti a normál nyereséget. Még egy részlet a be- és kilépésrõl. Nem mindig van értelme kilépni az iparból egybõl, amikor az ár az átlagköltség alá esik. Vagy belépni azonnal, amikor az ár az átlagköltség fölé emelkedik. Miért nem? Nos, léteznek be- és kilépési költségek is. Például, tegyük fel, hogy jelenleg az olaj ára az olaj szivattyúzás átlagköltsége fölött van, ha már van kutad. Be kéne lépned az iparba? Nos, nem feltétlenül. Mert a belépés megköveteli, hogy fúrj egy kutat és egy olajkút fúrása "elsüllyedt", leírandó költség ebben az esetben szó szerint. A leírandó költség olyan költség, ami, ahogy megtörtént, már nem nyerhetõ vissza. Tehát ha belépsz az iparba és fúrsz egy olajkutat, nem kapod vissza azt a pénzt már késõbb, amikor kilépsz az iparból. Ami azt jelenti, hogy nem akarsz belépni, mindaddig, amíg nem várhatod el, hogy az olaj ára maradjon az átlagköltség görbe minimuma fölött elég hosszan ahhoz, hogy visszahozza a belépési költségeidet. Tehát csak azért, mert az ár az átlagköltség fölé emelkedett egy kicsit, nem akarsz azonnal beleugrani ebbe az iparba. Meg kell várnod, amíg ez az ár az átlagköltség fölött marad, elég sokáig ahhoz, hogy visszahozza a belépési költségeidet. Ugyanilyen okból kifolyólag, ha vannak kilépési költségek, például, ha el kell zárnod a kutadat, vagy fel kell töltened cementtel a kutat, amikor kilépsz, mint ahogy az Egyesült Államokban teszik, akkor, ha az ár leesik az átlagköltség alá, a legjobb lesz, ha átvészeled a vihart, legalább egy idõre, mielõtt kilépsz. Csak ha arra számítasz, hogy az olaj ára marad az átlagköltség minimumod alatt hosszabb ideig, akkor akarsz kilépni az iparból. Elvégre, ha az olaj ára az átlagköltség alá esik egy kicsit és utána visszamegy, az élethosszig tartó nyereség még mindig lehetséges. Tehát a be- és kilépés nagyon bonyolult lehet, mert gondolnod kell az élethosszig tartó nyerségre, nem csak az azonnali nyereségre. Bárhogyan is, a lényeg nagyon egyszerû. A vállalatok nyereségre törekszenek és el akarják kerülni a veszteséget. Ennek eredményeképpen, a vállalatok belépnek az iparba, ha az ár az átlagköltség fölött van és tudnak nyereséget termelni, és kilépnek, ha az ár az átlagköltség alatt van. Köszönöm. - [Narrátor] Ha tesztelni akarod a tudásod kattints a kvízre, ha kész vagy tovább haladni kattints a következõ videóra [zene] Felirat: amara.org Fordította: Samu Fanni Ellenõrizte: Mátyus Andrea Lektorálta: Mandel Kinga Magdolna