Hallgassuk meg a kardszárnyú delfinek Vancouver partjainál felvett hangjait. (Bálnák füttyögő, sípoló hangjai) Csodálatos énekükkel nemcsak kommunikálnak, de a visszavert hangok segítségével tájékozódnak is, és táplálékot keresnek. Ez azonban nem mindig egyszerű, mert hajók is közlekednek, méghozzá zajosan. Víz alól ez így hangzik. (Csikorgó, rezgő motorhangok) Amikor tengerszennyezésre gondolunk, többnyire a műanyagok jutnak az eszünkbe. Esetleg mérgező kemikáliák, vagy az óceánok savasodása a klímaváltozás miatt. Tudományos újságíróként, aki gyakran ír környezetvédelmi ügyekről, sokszor találkoztam hasonló témákkal az elmúlt 10 évben. Mostanában azonban, mikor cikket írtam a “Nature” című tudományos folyóirat számára, tudatosult bennem a zajszennyezés kérdésének fontossága. Erről gyakran megfeledkezünk. Talán hallottak már a sötétégbolt-mozgalomról, amely nemcsak a fényszennyezés problémájára hívja fel a figyelmet, de a sötét éjszakai égbolt megőrzését is szolgálja egyes helyeken, hogy az emberek és az állatok is élvezhessék a világosság és sötétség, a nappal és az éjszaka természetes ciklusait. Ehhez hasonlóan vannak, akik a zajszennyezés okozta gondokat igyekeznek tudatosítani, és olyan csendes térségeket próbálnak biztosítani óceánjainkban, ahol a tengeri élővilág sokkal természetesebb hangkörnyezetet élvezhet. Ez nagyon fontos. A zaj nemcsak egy inger. Krónikus stresszt, sőt fizikai sérülést is okozhat. Hatással lehet a tengeri élőlények táplálék- és párkereső képességeire, arra, hogy észlelik-e ragadozókat, és még sorolhatnám. Gondoljanak csak bele, mennyi zajt keltünk mi az óceánokban. Talán az egyik legdrámaibb a szeizmikus kutatás, mellyel olaj- és gázmezőket derítenek fel. A légrobbantások hangereje hatalmas, melyet 10-15 másodpercenként alkalmaznak gyakran hónapokon át. Az ezek által kibocsátott hangok visszaverődése révén térképezik fel az aljzatot. Mindez így hangzik. (Robbanás hangjai) Aztán jelen van az olaj- és gázfúrás okozta zaj, az olyan építmények kivitelezése, mint a tengeri szélerőműparkok, szonárok, és persze a globális kereskedelmi flotta több mint 50 000 hajójának szinte folyamatos zúgása. A természetes óceán maga sem éppen csendes. Ha a fejünkkel víz alá bukunk, hallani lehet a recsegő jeget, a szelet, az esőt, az éneklő bálnákat, a morgó halakat, még a csattogó rákokat is. Mindez attól függően, hogy hol vagyunk és mikor, 50-100 decibeles hangkörnyezetet teremthet. Az emberiség mindehhez drámai mértékben járul hozzá. Becslések szerint az utóbbi évtizedekben a hajózás tízévente három decibellel növelte az óceánok zaját. Ez talán nem is hangzik olyan soknak. A decibelskála azonban logaritmikus alapú, ahogy a földrengést mérő Richter-skála is. Azaz egy alacsony szám a valóságban nagy változást jelképez. Három decibel az óceán zajintenzitásának kétszereződését jelenti. A megkétszereződését. És ez csak egy becsült érték, ugyanis nincs senki a világban, aki az óceánok zajszintjét követné nyomon. Van egy szervezet, a "Nemzetközi Csendes Óceán Kísérlet", amelynek egyik célja, hogy ezt az adathiányosságot pótolják. Így például tavaly meg tudtak állapodni a Globális Óceáni Megfigyelő Rendszerrel, hogy kezdjék el a zaj mint alapvető változó folyamatos vizsgálatát olyan jellemzők mellett, mint a hőmérséklet és sótartalom. Néhány dolgot azért tudunk. Tudjuk, hogy a szonár közel olyan zajos, ha nem éppolyan zajos, mint egy tenger alatti vulkán. Egy szupertanker olyan hangos, mint egy kék bálna hívása. A zajok, melyeket mi keltünk az óceánban, különböző frekvenciájúak, és hosszú utat tudnak megtenni. Az USA keleti partjainál végzett szeizmikus kutatások az Atlanti-óceán közepén is hallhatóak. Az 1960-as években végeztek egy kísérletet. Ausztráliában, Perth partjainál hangos zajt keltettek, amit olyan messze is érzékeltek, mint Bermuda, 20 000 kilométernyi távolságban. Szóval mit is hall akkor a tengeri élővilág? Nehéz ezt leírni. A hang a vízben messzebbre és gyorsabban terjed, mint a levegőben, és máshogy hat a környezetre. A hangnyomásnak más az intenzitása attól függően, hogy a levegőben vagy a víz alatt vizsgáljuk. Tudjuk azt is, hogy a bálnák füle nem egészen olyan, mint az embereké. Az olyan teremtményeknek, mint az állati planktonoknak nincs is olyan testrészük, amit fülnek lehet tekinteni. Akkor mit is jelent ez, milyen hatással van a hang a tengeri élővilágra? Talán, amit a legegyszerűbben felmérhetnek a tudósok, azok az éles hangok, a nagyon erős és váratlan robbanások hatásai, melyek fizikai sérülést vagy halláskárosulást is okozhatnak. A csőröscetek például pánikszerű merülésbe fognak, ha hangos zajoknak vannak kitéve, ami a keszonbetegséghez hasonló tüneteket is okozhat náluk. Az 1960-as években, az erőteljesebb szonártechnológia bevezetését követően a csőröscetek tömeges partra vetődésének előfordulása drasztikusan megemelkedett. De nemcsak a tengeri emlősök érintettek. Ha a halak közel kerülnek egy erős zajforráshoz, úszóhólyagjuk akár szét is repedhet. A szeizmikus kutatások légrobbanásai a tápláléklánc alját képviselő apró teremtmények, az állati planktonok tömegeit tudja eltüntetni, de a fejlődésben lévő kagylólárvákat is eldeformálhatja. Mi a helyzet a krónikus zajjal, például a hajózásból is eredő háttérzaj egyre meghatározóbbá váló problémájával? Ez a háttérzaj elnyomja vagy el is fedi a természetes hangkörnyezetet. Vannak bálnák, amelyek szó szerint megváltoztatták a hangjukat emiatt, mint ahogy az emberek is kiabálni kezdenek egy hangos szórakozóhelyen. Némelyik hal pedig sokkal több időt kezd tölteni a területe határának cirkálásával, és kevesebbet ivadékai nevelésére – mintha állandó készültségben lennének. Az állandósult zaj természetesen az emberekre is hatással van. Tanulmányok szerint azok az emberek, akik forgalmas repülőterek vagy autópályák közelében élnek, komolyabb szív- és érrendszeri betegségekkel is küzdhetnek. Azok a diákok, akik forgalmas légi folyosó alatt élnek, rosszabbul teljesíthetnek a tanulmányi felméréseken. Amikor ezt a témát kutattam, épp egy háromméteres gránittömböt zúztak az otthoni irodámmal szembeni telken, hogy helyet csináljanak egy új épületnek. A légkalapács folyamatos rezgése teljesen az őrületbe kergetett. Mindig, amikor a munkások egy pillanatra abbahagyták, éreztem, hogy kiengednek a befeszített vállaim. Ez a hatás a bálnáknál is megfigyelhető. A 9/11-es terrortámadást követően az USA keleti partjai mentén a nemzetközi hajózás többnyire leállt egy rövid időre. Az átmeneti nyugalom alatt a kutatóknak feltűnt, hogy a régió veszélyeztetett simabálnáinak ürülékmintáiban a stressz kémiai markerei alacsonyabb értékűek. Ahogy az egyik kutató, akivel beszéltem, szokta mondani: "Mi stresszesek voltunk, de a bálnák nem." Nos, arról sem feledkezhetünk meg, hogy mi vizuális fajjá fejlődtünk. Nagymértékben hagyatkozunk a látásunkra. A tengeri élet azonban a hangokra támaszkodik úgy, ahogy mi a szemünkre. Számukra a zajos óceán épp oly zavart keltő, sőt veszélyes is lehet, mint nekünk a sűrű köd. Talán ez néha csak annyit jelent, hogy egy kicsit idegesebbek vagyunk, vagy kevesebb időt töltünk a gyerekekkel. Talán vannak fajok, amelyek alkalmazkodni tudnak. Kutatók azonban aggódnak, hogy a veszélyeztetett fajoknál, melyek már így is kihalófélben vannak, a zaj épp elég lehet ahhoz, hogy el is tűnjenek. Például, nézzük meg a délen honos kardszárnyú delfineket, amelyek szülővárosom, Vancouver part menti vizeiben élnek. Már csak 75, talán 76 állat él ebben a populációban. Ráadásul nagyon sok kihívással kell szembe nézniük. A vizekbe kémiai szennyező anyagok kerülnek, a fő táplálékforrást nyújtó lazacok száma csökken. Ezeken felül pedig ott a zaj. A kutatók az említett és más hasonló gyilkos bálnákat tanulmányozva arra a megállapításra jutottak, hogy a hajók erős zaja mellett 18-25 százalékkal kevesebb időt töltenek táplálkozással. Ez bizony sok egy olyan faj számára, amely eleve azzal küzd, hogy elegendő táplálékot találjon a fennmaradáshoz. A jó hír az, ahogy azt azoktól a kutatóktól hallottam, akikkel beszélgettem, hogy viszonylag könnyedén tehetünk az óceán zajterhelése ellen. Nem úgy, mint az éghajlatváltozás okozta borzasztó problémák és az óceánok elsavasodása ellen. Egyszerűen csak mérsékelni kell az óceán zajait, és szinte azonnal érzékelhető a hatás. 2017-ben például a Vancouver Fraser Kikötői Hatóság csupán csak annyit kezdett el kérni a hajóktól, hogy lassítsanak a Haro-szorosban, ahol a délen honos gyilkos bálnák a késő nyári időszakban táplálkoznak. A lassabb hajók egyben csendesebb hajók is. És mivel ez Kanada, csak kérni kell, a teljesítés önkéntes. (Nevetés) (Taps) A 2017-es kísérlet során a hajók többsége reagált a kérésre, nagyjából fél órával növelve emiatt az utazási idejüket és körülbelül 1,2 decibellel csökkentve a zajt, ami a zajintenzitás 24 százaléka. Idén úgy döntöttek, meghosszabbítják az időtartamot és a területet, amelyen belül a hajókat lassításra kérik. Remélhetőleg mindez pozitívan hat ezekre a bálnákra. 2017-ben a Vancouver Fraser Kikötői Hatóság kedvezményes kikötői díjakat vezetett be a halkabb működésre tervezett hajókra. Tudják, furcsa módon, egy ilyen hajó által keltett hangok leginkább a propellerének hátuljáról lepattanó apró buborékokból adódnak. Így csupán olyan hajót kell tervezni, amely kevésbé teszi ezt, ezért csendesebb is. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet már egy hosszú listát is kiadott a különböző módszerekről, melyek révén a hajók halkabbá tehetők. Kitűzött céljuk az is, hogy a nemzetközi hajózás által kibocsátott szén-dioxid mértékét 2050-ig 50 százalékkal csökkentsék. Még jobb hír, hogy tulajdonképpen ez a két dolog együtt jár. Összességében egy hatékonyabb hajó egyben csendesebb is. Az emberek már az óriási szélturbinákhoz szükséges hatalmas cölöpök leveréséhez is találtak halkabb módszereket, és a szeizmikus kutatások is végezhetők kíméletesebb módon. Néhány ösztönző is létezik már a csendesebb technológiák alkalmazására. Az Európai Unió például 2020-ra meghatározta az egészséges tengeri környezet direktíváját. Az egészséges tengeri környezet meghatározásának egyik módja pedig, hogy mennyi zaj éri a vizeket. A vizek többsége azonban most is teljesen szabályozatlan, ha az óceáni zajokról van szó. Ennek ellenére, a legtöbb kutató, akivel beszéltem, azt mondja: politikai körökben ma kifejezetten szorgalmazzák, hogy oda kell figyelni erre az ügyre, és cselekedni is kell. Ahhoz már eleget tudunk, hogy kimondjuk: a csendesebb tengerek egészségesebb tengerek. A kutatók most a részleteket igyekeznek feltárni. Pontosan milyen csendesek kell hogy legyünk? Melyek azok a területek, amelyeket csendessé kell tenni, vagy amelyeknek fenn kell tartani a nyugalmát? Hogyan tudjuk leginkább elhalkítani az általunk keltett zajokat? Tudják, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a zaj a legnagyobb környezetvédelmi probléma a bolygónkon, vagy akár az óceánokban. Az azonban biztos, hogy az emberiség számos formában befolyásolja a környezetet. A hatások pedig nem izoláltan érvényesülnek. Együttesen, megsokszorozódva valósulnak meg. Így még azokra a tényezőkre is, amelyek kevésbé egyértelműek, nagyon oda kell figyelni. Még egy utolsó kísérletről szeretnék beszélni, mert csodálatos történet. Rob Williams, az egyik kutató, aki délen honos gyilkos bálnákkal foglalkozik, Balin is dolgozik. Ott ünneplik a nyepi, avagy az egy nap csend hindu hagyományát. Ezt a napot ott szigorúan megtartják. A repülők aznap nem szállnak fel a repülőterekről, a hajók nem indulnak halászatra, a turistákat szelíden elvezetik a tengerpartokról vissza a szállodáikba. Rob Williams víz alatti mikrofonokat helyezett el az óceánban, hogy megfigyelje a hatást, amely drámainak bizonyult. 6-9 decibellel csökkent a zajszint, nagyjából ugyanarra a szintre, mint 9/11 után. Egy "akusztikus kincsvadász" számára - ahogy saját magát nevezi - a csend arany. Most ő és más szakemberek is visszamehetnek ide, hogy megfigyeljék, mit is kezdenek a halak ezzel az új hangvilággal otthonukban. (Lágy buborékolás) Szeretek úgy gondolni erre, hogy a halak épp szabadságon vannak, lakomáznak, és keresik a párjukat. A nyugalom szigetét ünnepelve egy egyébként hangos és zajos világban. Köszönöm. (Taps)