Nekem van a legjobb munkám a világon. Orvos vagyok. Nem, nem azért. Elhízott embereket gyógyítok. Azokkal az emberekkel van szerencsém dolgozni, akik egy általánosan elfogadott előítélet áldozatai: elhízottak. Ezek az emberek sok szenvedésen mentek át, mielőtt hozzám kerültek: szégyen, bűnösség, hibáztatás és nyílt megkülönböztetés. Sokan úgy állnak hozzá, beleértve az egészségügyieket is, hogy ezek az emberek csak magukat hibáztathatják az állapotukért. Ha erőt vennének magukon, nem lennének kövérek, és nincsenek változásra ösztönözve. Nos, hadd mondjam el, hogy ez nem így van. A hiba, ha mindenképp hibát kell keresnünk, a mi tanácsainkban rejlik. És ideje, hogy ezt megváltoztassuk. Az elhízottság egy betegség, nem jellemhiba. Egy hormoneredetű betegség, ami több hormonnal függ össze. Közülük az egyik legfontosabb az inzulin. A legtöbb elhízott ember szervezete rezisztens az inzulinnal szemben. De mit is jelent pontosan az inzulin-rezisztencia? Az inzulin-rezisztencia lényegében egy igen korai 2-es típusú diabétesz. Az inzulin feladata eljuttatni a szőlőcukrot vagy vércukrot a felhasználó sejtekhez. Tömören, amikor valaki inzulin-rezisztens, nehezen tudja a vércukrot a megfelelő helyekre, a sejtekhez irányítani. Márpedig az nem maradhat a vérben étkezés után, mert akkor evés után mindannyiunknak diabétesz-rohama lenne. Tehát amikor valaki inzulin-rezisztens, teste azzal válaszol, hogy még többet termel belőle. Az inzulinszint egyre csak emelkedik, és ez egy darabig, talán évekig is így megy, mialatt a vércukor a normális szinten marad. Ez azonban nem mehet így örökké, s még ez a megemelkedett inzulinszint sem elég, hogy a vércukorszintet a normál tartományban tartsa. Úgyhogy elkezd emelkedni. Ez a diabétesz, a cukorbetegség. Valószínűleg nem lepi meg önöket, hogy legtöbb páciensem inzulinrezisztens vagy cukorbeteg. És hogyha most azt gondolják: „Hú, ez nem én vagyok.”, ezt nyugodtan gondolják újra, mert a felnőtt amerikaiak közel 50 %-a cukorbeteg, vagy elő-diabéteszes. Ez majdnem 120 millió ember. Ám ez közel sem mindenki, aki inzulinproblémával küzd. Mert amint mondtam, az inzulin-rezisztencia miatt az emberek inzulinszintje évekig, akár évtizedekig is magas lehet, mielőtt akár az elő-diabétesz diagnózist is felállítanák. Továbbá kimutatták, hogy a normális testsúlyú felnőttek között is 16-25% az inzulin-rezisztensek aránya. Tehát, ha utánaszámolunk, ez fene sok embert jelent. Nos, a probléma az inzulin-rezisztenciával: ha növekszik, nagy a veszélye a kettes típusú diabétesz kialakulásának. Ráadásul az inzulin éhessé tesz, és az ételt, amit megeszünk nagy valószínűséggel zsírként tároljuk. Az inzulin a zsírtároló hormonunk. Így hát kezdjük látni, hogy vezet ez a probléma kövérséghez, vagy olyan anyagcsere-bajokhoz, mint a diabétesz. De mi lenne, ha vissza ha visszatérnék a probléma kezdetéig, és nem lenne oly sok szőlőcukor, amihez inzulin kellene? Nézzük meg, hogy lenne ez lehetséges. Bármi, amit megeszünk vagy szénhidrát, vagy fehérje, vagy zsír, és mindegyik más hatással van a szőlőcukor- s ezzel az inzulinszintre, amint a diagramon látható. Amikor szénhidrátot eszünk, az inzulinunk és szőlőcukrunk hirtelen felugrik. A fehérje görbéje sokkal jobban néz ki. De nézzük, mi történik, amikor zsírt eszünk. Lényegében semmi, egy lapos vonal. És ez az, ami nagyon fontos lesz. Most lefordítom önöknek ezt a diagramot egy valós élethelyzetre. Emlékezzenek vissza arra, amikor utoljára kínai kaját ettek. Mindannyian tudjuk, hogy ennek szabályai vannak ugye? Az első szabály, hogy túlesszük magunkat. Mert a "megállj" jelzés nem jön, amíg szó szerint szinte szét nem pukkadunk. Második szabály: egy óra múlva farkaséhesek vagyunk. Miért? Hát, mert az ételben lévő rizs hatására a szőlőcukor és inzulin az egekbe szökik, ami éhséget, zsírtárolást és kívánást vált ki. Tehát aki már eredendően inzulinrezisztens, és az inzulinszintje eleve magasabb, az egyfolytában éhesebb. A szervezetünk pedig így működik: Szénhidrátot eszünk, mire a szőlőcukor- és inzulinszint megugrik, ettől éhesek leszünk, és elkezdünk zsírt felhalmozni. Tehát, mit ajánlunk, hogyan étkezzenek ezek az emberek? Mert úgy tűnik az igazán fontos lenne. És valóban az! Nézzük csak a 2-es típusú diabéteszt, mert az általános javallat, hogy az e betegségben szenvedők fogyasszanak 40-65 gramm szénhidrátot fő étkezésekkor, és további mennyiséget a köztes étkezések során. Higgyék el, ez rengeteg szénhidrát! Emlékeznek mi történik a szőlőcukorral és az inzulinnal, a vércukorral és az inzulinnal ilyenkor? Igen, a szokásos javaslat szerint pontosan azt kell enniük,, ami a problémát okozza. Őrültségnek hangzik? Mert az is! Mert alapjában a diabétesz egyfajta szénhidrátmérgezés. A vércukor nem tud eljutni a sejtekhez, és ez problémát okoz rövid távon. A hosszú távú következményei azonban sokkal súlyosabbak. Az inzulin-rezisztencia alapvetően szénhidrát-intolerancia. Miért, miért javasoljuk hát az embereknek, hogy egyék? Az Amerikai Diabétesz Egyesület (ADA) irányelvei határozottan kimondják: semmilyen tény nem indokolja konkrét szénhidrát-beviteli szint előírását. Ezek az irányelvek azt is kimondják, amit mindannyian tudunk: a szénhidrátbevitel a vércukorszintet meghatározó legfőbb tényező, s emiatt gyógyszeres kezelést igényel. Utána ezek az irányelvek azt mondják: Figyelem! Aki bizonyos diabétesz-gyógyszert szed, annak szénhidrátot kell ennie, hogy ne essen le nagyon a vércukra. Nos, vizsgáljuk csak meg ezt az ördögi kört, amit ez a tanács okoz! Tehát: együnk szénhidrátot, hogy gyógyszert kelljen szednünk, majd még több szénhidrátot, hogy elkerüljük ugyanezen gyógyszer mellékhatásait, és így tovább, és így tovább... S ami még rosszabb, sehol az ADA irányelveiben nem található a cél, hogy visszafordítsuk a 2-es típusú diabéteszt. Ezen változtatnunk kell, mert a 2-es típusú cukorbetegség az esetek többségében megfordítható, főleg ha időben elkezdjük. Nem elég az embereknek megmondani ezt, hanem gyakorlati tanácsokkal is el kell őket látni. Nézzük a szénhidrátot! Először is, egy döbbenetes tény: nincs szükségünk rá. Komolyan! A minimális napi szénhidrát- szükségletünk egyenlő a nullával. Szükségünk van nélkülözhetetlen aminosavakra, a fehérjékre, nélkülözhetetlen zsírsavakra, de nélkülözhetetlen szénhidrátok nem léteznek! Egy tápanyag nélkülözhetetlen, ha szükséges a működésünkhöz, s másból nem tudja szervezetünk előállítani. Szervezetünk folyamatosan rengeteg szőlőcukrot állít elő. E folyamatot glüko-neogenézisnek hívják. Tehát nincs szükségünk rá, s a túlzott cukorfogyasztás nagyon beteggé tesz bennünket. Ennek ellenére továbbra is azt javasoljuk betegeinknek, hogy napi energiaszükségletük közel felét, ha nem többet, szénhidrátfogyasztásból fedezzék. Ennek semmi értelme. Beszéljünk arról, aminek van! A szénhidrátmennyiség jelentős csökkentéséről. Az én rendelőmben a betegeknek azt tanítjuk, hogy a szénhidrátok ne a nagyobb, hanem a kisebb részét tegyék ki étrendjüknek. Hogy ez hogyan működik? Hát amikor a betegeink csökkentik a bevitt szénhidrátmennyiséget, szőlőcukor-szintjük csökken, és kevesebb inzulinra van szükségük. Így az inzulinszint is lecsökken, mégpedig gyorsan. Ez pedig nagyon fontos, mert egy, Nemzeti Egészségi és Tápanyagvizsgálati Felmérés adataira épülő tanulmány, a NHANES kimutatta, hogy a szívkoszorúér-betegség kialakulásához vezető egyetlen, legnagyobb kockázati tényező az inzulin-rezisztencia. Megdöbbentő módon, a szívinfarktusok 42 %-áért felelős. Az alacsony szénhidrátos kezelés oly hatásos, hogy szó szerint inzulinegységek százaitól mentesíthetünk embereket hetek, akár napok alatt. Nemrégiben történt egyik kedvenc esetem. Egy ifjú hölgy, aki közel 20 éves 2-es típusú diabétesz-előélettel rendelőmbe jött, amikor egy másik klinikán azt mondták neki, hogy csak beteg, s a legjobb lesz, ha hozzászokik ehhez. Cukorbetegsége teljesen kezelhetetlen volt. Annak ellenére, hogy többfajta gyógyszert is szedett, köztük közel 300 egység inzulint, amit egy inzulinpumpa folyamatosan fecskendezett a bőre alá minden nap. Ennyi minden, s a vércukor-szintjét mégsem tudták kordában tartani. Mi alacsonyszénhidrát-diétára utaltuk. S mi történt négy hónappal elteltével? Lefogyott, igen, de ami annál is jobb, többé nem beteg. A vércukorszintje azóta normális lett. Úgyhogy képzeljék, diabétesz-gyógyszerek nélkül! Nem kellett többé a 300 egység inzulin, nem kellett inzulinpumpa, nem kellett többé napjában többször ujjbegyet szurkálni. Vége, nincs többé diabétesz! Egyik legszebb része a munkámnak amikor a betegeimnek azt mondhatom, hogy nincs többé diabéteszük, és szertartásosan, mindenestől levehetjük a problémáik listájáról. Tehát csoda történt, és meggyógyultak? Hagyjuk a nagy szavakat Oz doktorra. Gyógyulás azt jelentené, hogy nem újulhat ki. De ha ismét nagy mennyiségű szénhidrátot esznek, vissza fog térni. Úgyhogy gyógyulás nincs, de diabéteszük sincs többé. Megoldódott, és úgy is maradhat, amíg elkerülik a kiváltó okát. De hogy is néz ki mindez? Hogy is néz ki egy ilyen étrend. Először hadd mondjam el, hogyan nem. Alacsony szénhidrát nem nulla szénhidrát- és nem magas fehérjebevitel. Ezek az általános kritikák nagyon megtévesztőek, mert nem igazak. Azután, ha kihagyjuk a szénhidrátot, mit teszünk be helyette? Mert, emlékezzünk, csak három féle makrotápanyag létezik: ha egyikből kevesebb van, a másikból többre van szükség. A pácienseim zsírt esznek, mégpedig sokat. „Mit?!” kérded. Mi fog történni amikor zsírt eszünk? Elárulom: boldogok leszünk, mert a zsír nagyon finom, és hihetetlenül kielégítő. (Taps) (Nevetés) De ne feledjük: a zsír az egyetlen makrotápanyag, ami a szőlőcukor-, vércukor- és inzulinszintünket alacsonyan tartja, és ez nagyon fontos. Hadd mondjam hát el egyszerű étkezési szabályaimat! Ezek a szabályok, ne feledjék, még fontosabbak lesznek, ha önök az inzulinszint-problémával küzdők népes táborába tartoznak. Először: a light, zsírszegény, zsírmentes étel az üzletben marad, mert a kivett zsír helyén szénhidrátot és vegyszereket tartalmaz. Második szabály: Együnk ételt! A legfontosabb szabály az alacsonyszénhidrátos táplálkozásban: igazi étel sosem jön dobozban, és ne mondják meg nekünk, hogy az igazi étel természetes. Azt magunktól is tudjuk, ha ránézünk. Semmit se egyél, amit nem szeretsz. Egyél, amikor éhes vagy, s ne egyél amikor nem: nem számít mit mond az óra. És az ötödik egy könnyű módszer, hogy emlékezzünk mit kerüljünk el. Mondjunk nemet a GKC-re: gabonára, krumplira, cukorra. Ez az utolsó nem akármi, ugye? Nemet mondani a gabonára. Na, gabonát nem! De nekünk kell a gabona. Nem kell, a gabona szénhidrát. Viszont a teljes kiőrlésű gabona jó nekünk. Hát, először is nagyon kevés étel készül teljes kiőrlésű gabonából, még ha azt is állítják róla. A legtöbb étel, amelyik ezt állítja magáról, vagy agyonkezelt, s rostjai már tönkre vannak téve, vagy erősen finomított lisztből készülnek, vagy legtöbbször ez is, az is. Tehát aki valóban inzulinérzékeny, az teljes értékű gabonát fogyaszthat. Akinek viszont, mint a lakosság zömének, inzulinproblémái vannak, rosszabb a helyzete. Mi van ha az igazán inzulinérzékenyek közé tartozunk? Még mindig étkezhetünk ily módon? Igen! Példának itt vagyok én. Több mint egy éve elhatároztam, hogy csökkentem a szénhidrát-bevitelemet, amennyire cukorbeteg pácienseimnek ajánlom. Bár az én egészségi állapotom nem követeli ezt meg, mint az övék: nem vagyok inzulin-rezisztens. Nem lesz ebből baj? Nem! Éppen ez az. Hacsak nem szenvedünk valami ritka, különleges betegségben, akkor a szénhidrátbevitel csökkentése jót fog tenni nekünk, még akkor is, ha ez nem szükséges. Mutatok néhány képet az én "szélsőséges" ételeimről. Ez egy átlagos reggeli nálunk. Hát úgy néz ki, mintha megszegtem volna a saját szabályomat? Nem, mert ez a sütemény kókuszlisztből készült. Pedig még mindig sütök. Csak a liszt nem gabonaalapú: kókusz, mandula, mogyoró, lenmag. Ízletes dolgok készülnek belőlük. Ez pedig egy tipikus vacsora, közönséges tönkölybúzával. Ez lenne a hirtelensült gomba. Nem, a betegeim és én is mindig pompás ételt eszünk, és élvezzük is. De mit mond erről a kutatás? Úgy értem ez csak anekdotikus bizonyíték lenne a klinikámtól? Nem! Tucatnyi ellenőrzött véletlenszerű vizsgálat létezik, amelyik az alacsonyszénhidrát- kezelés hatásait vizsgálja a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri kockázatok, elhízás terén. Egybehangzó megállapításuk: Működik! Ezen kívül számos tanulmány is azt mutatja, hogy az alacsony szénhidrátos étrend csökkenti a gyulladásos tényezőket, ami izgalmassá teszi a rákgyógyítás számára. A közelmúltban zártunk le egy kutatást a klinikánkon. Ennek keretében ötven 2-es típusú cukorbeteget, akiket alacsonyszénhidrát-, magaszsír- diétával kezeltünk, és összehasonlítottunk őket ötven, az ADA irányelvei szerint kezelt beteggel. Hat hónap elteltével nemcsak jelentős anyagcsere-javulást találtunk az alacsony szénhidrátos csoportban, hanem - s valljuk be, ez fontos, - hatalmas anyagi megtakarítást is. Elemzésünk szerint a betegeink 2 ezer dollárt is spórolhattak évente, csak a diabétesz-gyógyszereken, amelyekre többé nem volt szükség. Gondoljunk bele, milyen gyorsan összeadódnak az előnyök! Manapság diabétesz-járványban élünk, amelyre csak az USA-ban évente 250 milliárd dollárt költünk. Ezen a dián bemutatom, honnan származnak a megtakarítások. Ez csak az inzulinkülönbséget vizsgálja a két csoportban, hat hónap után. Azt láthatjuk, hogy az alacsonyszénhidrát-csoport inzulinmennyiségét sikerült közel napi 500 egységgel csökkenteni. Az ADA irányelvei szerint kezelt csoport inzulinadagját viszont közel napi 350 egységgel kellett emelni. Két fontos dolog. Először: az inzulin drága. Másodszor: a kutatás alanyai közül nem mindenki szedett inzulint, ami ezeket az eredményeket még lenyűgözőbbé teszi. Azt mondom, hogy ez a táblázat bemutatja a betegség kezelésének két különböző megközelítését. Az első a mi csoportunk módszere, melynek célja a betegség megfordítása és egyúttal a kisebb gyógyszerigény. S a második, amely egyértelműen az ADA irányelveihez igazodik, s amely szerint a diabétesz egy progresszív betegség, ami egyre több gyógyszert igényel. Progresszív, hacsak meg nem szüntetjük kiváltó okát. Akkor hát mi a probléma? Miért nem ezt használják mindenütt? Miért nem az alacsony szénhidrát a norma? Ennek két fő oka van. Első: a dolgok jelenlegi állása, amiből nehéz kitörni. Sok érdek együttes hatása. Véleményünk, hogy alacsony zsírbevitel évtizedekkel ezelőtt volt a norma. De egy közelmúltbeli tanulmány szerint semmi nem támasztja alá, hogy a zsírt el kéne hagyni az amerikaiak étrendjéből. És így kerültek be a szénhidrátok. Ez alapvetően egy sok millió emberen végzett, hatalmas kísérlet volt, ami szánalmasan megbukott. A második ok, amiért nem terjedt el mindenütt: a pénz. Ne áltassuk magunkat: igen sok pénzt lehet keresni az emberek betegen tartásával. Azt látjuk, hogy ezek a szakmai irányelv-bizottságok tele vannak ellentétes érdekekkel. Úgyhogy klinikánk számára világos a diabéteszjárvány megfékezésének módja: hagyjunk fel az élelmiszerek gyógyszeres kezelésével! Egy betegségnél pedig, melynek eredendő oka a szénhidrát, szüntessük meg, vagy legalábbis mérsékeljük a szénhidrát-bevitelt, hogy legalább emlékezhessünk arra, amit régen tudtunk. Réges-régen, ezt évezredekkel ezelőtt már tudtuk, és most ehhez a régi eszméhez kell visszatérnünk. Köszönöm. (Taps)