Miután bejárta a szervezetünk vérereit,
a hormon találkozik egy receptorral,
amit kifejezetten ezen hormon
felismerésére készített az a célsejt,
amire ez a hormon hat.
A hormon kétféleképpen
léphet kapcsolatba a receptorral.
Szeretném bemutatni,
hogy ez miképpen történik.
A sejtszintű hormonális hatás
egyik lehetősége,
amivel kezdeni fogok,
a másodlagos hírvivőkön át valósul meg.
Azért a másodlagos hírvivőkkel kezdjük,
mert ezek a bonyolultabbak.
Lényegében úgy kezdődik,
hogy a hormon hozzákötődik
a sejten egy receptorhoz.
Rajzolok is egy sejtet egy receptorral,
meg egy hozzá kötődő hormont is.
A kötődés folyamata nem csak
egyszeri hatást vált ki,
hanem egy láncreakciót indít el,
amelyben másodlagos hírvivők
szabadulnak fel a sejten belül.
Felrajzolom ezeket is.
Tehát felszabadulnak
a másodlagos hírvivők,
és ezek váltják ki a kívánt hatást,
legyen az akár inzulin elválasztása,
glükóz felvétele a sejtbe,
vagy bármi a sokféle dolog közül,
amit a szervezetünkben
hormonok szabályoznak.
Hogy szemléltessem,
hogy is működhet ez a sejtben,
előre megrajzoltam néhány ábrát.
Íme, itt is vannak.
Tudni kell, hogy ezek
nem méretarányosak,
de így tudom a legjobban
elmagyarázni a folyamatot,
mert mindez atomi szinten történik,
és az atomok nagyon aprók.
Mindenesetre az ábrán
egy receptor látható.
Ezt pirossal(!) rajzoltam,
és a sejthártyában helyezkedik el.
Ez a sejthártya foszfolipid kettősrétege.
Ez a sejt belseje, ez pedig a külseje.
Szintén a sejthártyában
van egy G-protein, ezt zölddel rajzoltam.
Azért hívják G-proteinnek,
mert guanin nukleotid-tartalmú
molekulákat köt meg.
Ugyanez a G szerepel
a DNS bázisai között,
onnan is ismerős lehet.
Itt viszont egy guanozin-difoszfát(!) nevű
molekulához kötődik.
Majd látni fogjuk,
hogy ezzel mi történik.
Van egy adenilát-cikláz enzim is
a sejthártyában.
Ne feledjük, az enzimek
elősegítik a reakciókat.
Látjuk majd, miként segít elő
az adenilát-cikláz egy reakciót.
Az egész a folyamatot az indítja el,
hogy a hormon hozzákötődik a receptorhoz.
Ez így történik.
A hormon megkötődött a receptoron.
Ahogy a hormon hozzákötődik a receptorhoz,
annak megváltozik az alakja.
Ez teszi lehetővé,
hogy kapcsolódjon a G-proteinnel.
Ez pedig így történik.
Figyeld meg, hogy miközben
a G-protein hozzákapcsolódik
a hormon-komplexben lévő receptorhoz,
kicseréli a hozzá kapcsolódó GDP-t,
a guanozin-difoszfátot GTP-re.
Kicseréli a guanozint,
amely két foszfáthoz kapcsolódott,
egy olyanra,
amely három foszfáthoz kapcsolódik.
Ez lehetővé teszi,
hogy a G-protein a sejthártyában haladva
kapcsolódjon az adenilát-ciklázzal.
Ez aktiválja az adenilát-ciklázt.
Mivel ez egy enzim,
az aktivált adenilát-cikláz
elősegíti az ATP átalakulását
– ami a sejt energiavalutája –
cAMP-vé.
A cAMP jelentése:
ciklikus adenozin-monofoszfát.
Tehát az ATP-ből,
az adenozin-trifoszfátból
ciklikus adenozin-monofoszfát
jött létre,
és felszabadult két foszfát.
A cAMP molekula aktiválja
azt a fehérjét a sejtben,
aminek a működése
a hormon eredeti célja volt.
Végül minden visszaáll,
de addigra sok
adenilát-cikláz enzim aktiválódott,
ami által rengeteg cAMP termelődött.
Ezt nevezzük jelerősítésnek.
A jelerősítés lényege,
hogy elméletileg csak egyetlen
hormonmolekula kötődik meg egy receptoron
de ez elindíthat egy láncreakciót,
ami rengeteg cAMP termelődéséhez vezet.
Ez azt jelenti,
hogy kevesebb hormon elegendő
a fehérje aktiválásához
vagy a kívánt hatás eléréséhez.
Tehát a másodlagos hírvivők működése
az egyik módja
a hormonhatás érvényesülésének.
De ha őszinték akarunk lenni,
ez sok sejtben másképp zajlik.
A másodlagos hírvivők hatásának
nem minden folyamata ismert jelenleg.
És persze a cAMP-n kívül rengeteg
másodlagos hírvivő is van.
A lényeg, hogy a szervezeted
legtöbb hormonja esetében
a sejtfelszínhez való kötődés
aktivál egy reakciósorozatot,
ami elindítja a sejten belüli választ.
Ez nagyon hasonlít
egy telefonszolgáltatóhoz.
Mi, emberek
– ide is rajzolom magunkat –
néha nem tudunk
közvetlenül beszélni másokkal,
– a távolság, a kényelem,
vagy az egyszerűsége miatt –
ezért egy telefonszolgáltatót
használunk ahhoz,
hogy közvetítse a hangunkat
egy telefonbeszélgetésen keresztül.
A telefonbeszélgetésen át
azokhoz juttatjuk el a hangunkat,
akikkel beszélgetni szeretnénk.
Akár szöveges üzenetet is küldhetünk.
A szöveges üzenet is eljuttatja
az üzenetünket azokhoz,
akikkel bármilyen okból
nem vagyunk képesek közvetlenül beszélni.
Ez nagyon hasonló ahhoz,
ahogy a másodlagos hírvivők
segítenek a hormonoknak,
amik nem képesek közvetlenül beszélni
egy sejten belüli receptorral.
Így a fehérjék és katekolaminok
– amik nem képesek átjutni a sejthártyán –
másodlagos hírvivők útján kommunikálnak.
A másik fő jelátviteli mód,
hogy a hormon elsődleges hírvivőként
fejti ki hatását a sejten.
Egyes hormonok, mint a szteroidok
és a pajzsmirigyhormonok,
át tudnak jutni a sejthártyán.
Így nincs szükség erre az egész
jelátadósi rendszerre,
amit az előbb felépítettünk.
Ide egy másik sejthártyát.
A hormon átjut a sejthártyán,
és hozzákötődik egy receptorhoz,
ami a sejtplazmában,
vagy a sejtmagban található.
Itt egy sejtmag,
benne a DNS.
Amikor a hormon hozzáköt a receptorhoz,
a sejtplazmában,
vagy a sejtmagban,
a kötődési folyamat
közvetlenül befolyásolja
a transzkripciót a sejtmagban,
vagy a transzlációt a sejtplazmában
ami az aktiválandó fehérjére vonatkozik
Ebben a folyamatban
jóval kevesebb szereplő van,
mint a másodlagos hírvivő
rendszerben volt.
Ez abból ered,
hogy ezek szteroid-
vagy pajzsmirigyhormonok,
amik jellemzően zsíroldékonyak,
és képesek átjutni
maguktól a sejthártyán.
Így nincs szükségük
erre az extra gépezetre.
Mindenesetre,
ezek az elsődleges hírvivők
és a másodlagos hírvivők.
És ez a két fő folyamat,
amivel a hormonok
a célsejtjeikre hatnak.