A kiváló vezetőre mint rendíthetetlen kapitányra gondolunk, aki átkalauzol minket a kihíváson és a nehézségen. Magabiztos, rendíthetetlen vezetők, múltbéli tapasztalat és adatok birtokosaként régóta ünnepeltek a politikában és az üzleti életben egyaránt. De alkalmanként, ahogyan most is, válsághelyzet következik be, amely annyira új és hirtelen, hogy átírja eddig biztosnak hitt ismereteinket. [Ahogyan dolgozunk] [A Dropbox támogatásával valósult meg] Egyvalamiben vagyunk biztosak: újabb felfordulások várhatóak. Egy teljesen összekapcsolt világban egyetlen politikai lázadás, felkapott videó, messzi cunami, vagy egyetlen apró vírus lökéshullámokat okozhat világszerte. A felfordulás félelemet szül, és közepette az emberek biztonságra vágynak, és ez a vezetőket az erő, a magabiztosság, az állandóság megszokott kliséi felé hajthatja, de ez nem fog működni. Vezetői forgatókönyvet kell cserélnünk. Először is, ez a fajta vezetés átlátható és gyakori kommunikációt kíván. Mire képes tehát a vezetés, ha a bizonyosság és a tisztánlátás alig van meg? Ha ön vezérigazgató, miniszterelnök, középvezető vagy akár iskolavezető, a felfordulás egyenlő az alázat megerősítésével. Ha ismeretei korlátozottak, nem hasznos, ha úgy tesz, mintha tudná a megoldásokat. Felfordulás közepette a vezetőknek meg kell osztaniuk, amit tudnak, és be kell vallaniuk, amit nem. Paradox módon, ez az őszinteség nagyobb lelki biztonságot nyújt, nem kisebbet. Például, amikor a járvány tönkretette a légitársaságokat, szinte egyik napról a másikra, a Delta Airlines vezérigazgatója, Ed Bastian az alkalmazottak közti kommunikációt erősítette meg, annak ellenére, hogy alig látták át, milyen súlyos utóhatásokkal járó út áll előttük. 2020 egy időszakában napi több mint 100 millió dollárt elvesztve Bastiannak könnyebb lett volna cselekvés előtt több információra várnia, de eredményeket felmutató vezetők felforduláskor nem vonulnak árnyékba. Hanem, ahogy Bastian mondta, sokkal fontosabb kommunikálni, mintsem megoldások híján háttérbe vonulni. Másodszor, gyorsan kell cselekedni a hiányos információ ellenére is. Bevallani, hogy nincsenek meg a megoldások nem jelent a cselekvés alól kibúvót. Bár több információt szeretnénk, a gyors cselekvés az egyetlen módja annak, hogy hozzájussunk. Sőt, a tétlenség elveszettséget és bizonytalanságot ébreszt. Amikor Jacinda Ardern, Új-Zéland miniszterelnöke négy szintű riasztási rendszert hozott létre a COVID-19 válság korai szakaszában, hiányzott a szint beállításához szükséges információ. Megoldások híján mégse várt, hogy közölje a veszélyt a néppel. Először kettesre állította a szintet, hogy aztán az esetek növekedésével két nappal később négyre változtassa. Ez országos lezárást idézett elő, amely kétségtelenül számtalan életet mentett meg. Később, amikor az esetek megoszlani kezdtek, újabb döntéseket hozott az új információnak megfelelően. Harmadszor, a vezetőknek szándékaikhoz és értékeikhez ragaszkodniuk kell a célok és a körülmények változása ellenére is. Az értékek irányadó fényt jelenthetnek, amikor minden a levegőben lóg. Ha törődik az ügyfélélménnyel, a zavaros időszakokban se mondjon le erről. Ha az alapérték az egészség és a biztonság, akkor ezt helyezze minden döntése középpontjába. Ez pedig átláthatóságot kíván, a tekintetben, hogy melyek az ön értékei. Ily módon a rendíthetetlenségét nem a tervei, hanem az értékei mutatják. Ardern miniszterelnök egyértelmű célja mindvégig az emberi élet védelme volt. Ahogyan, az elsődleges cél is a betegség megelőzéséről átirányult az egészségügyi rendszerek felkészítésére, illetve a gazdaság megerősítésére. És végül, adjuk át az irányítást. Ösztöneink szorítása felbolyduláskor még erősebb, de ez vissza fog ütni. A vezetői képesség kimutatásának egyik leghatékonyabb módja, ha az ösztöneinkkel ellentétes is, hogy megosszuk a hatalmat a hozzánk közel állókkal. Ez segítségkérést kíván meg, tisztán látni, hogy egyedül nem fog menni. Ez ugyanakkor újításra sarkall, miközben a jelentőség érzését is nyújtja. Semmi sem rosszabb a válsághelyzetben, mint a tehetetlenség érzése. Ezt az újfajta vezetőt a felfordulásban is követjük, mert bizodalmunk nem a térképükben, hanem az iránytűjükben van. Hisszük, hogy a helyes irányt választották az aktuális információk alapján, melyeket rendre naprakészen tartanak. Legfőképpen, bízunk bennük, és segíteni szeretnénk nekik rátalálni és visszatalálni a haladás utjára.